Ma reggel versírásra ébredtem. Lefordítottam magyarra egy 23 évvel ezelőtt, angolul írt esküvői köszöntőmet, aminek eddig még csak a címe volt meg magyarul: Mostantól.

A kreativitás lendülete továbbsodort: előkerestem eddigi alkotásaimat, verseimet, novelláimat, szösszeneteimet.

Március tizenötödike van, egyik nemzeti ünnepünk, amely elsősorban a szabadságról szól. Most azonban Petőfi, verbunkos, történelmi megemlékezés, kokárda és nemzetiszín lobogók mellett egy más megközelítésből is nézek erre az évfordulóra, amely minden igazi honfitársunk lelkéből kitörölhetetlen.

Sorolhatnám, hogy mire vagyok, mire lehetünk büszkék; hadd emeljem ki csak azt, ami engem személyesen gyerekkoromtól fogva a legmélyebben megérintett és megérint mind a mai napig: a népzenénk, népdalaink, néptáncaink.

Kevés nagyobb örömet, fergetegesebb szórakozást, testet-lelket felemelő élményt ismerek, mint egy közösségben táncolni valamelyik csárdásunkat, lánctáncunkat, leánykarikázónkat, és közben énekelni, a zenekar pedig nekünk húzza.

Ez volt az egyik oka, amiért húsz évnyi vándorlás után hazajöttem...

Letölthető albumom:

https://andreagerak.bandcamp.com/album/autentikus-magyar-n-pzene-authentic-hungarian-village-music

Kétnyelvű multimédia könyvem:

Első lépésként, a nyomtatott, igazi, papírillatú, kézbe vehető könyv előtt digitális formában kaphatod meg; a nagyjából hatvan íráson kívül egy másik oldalamat is bemutatva: saját művészi fotóimat használom illusztrációként. Ennek a posztnak a borítóképe egy bécsi kávézóban készült. Így lehet a tiéd, megjelenés előtt, olvasd el:

https://andreagerak.substack.com/p/tartozom-valahova-multimedia-konyv

Természetesen, hogy zene nélkül se maradj (hiszen mégiscsak egy énekesnőről van szó), összeválogattam hozzá 10 dalomat is.

Tizenkét éve írtam ezt a verset (angolul), de még azóta se meséltem el a történetét. Lehet, hogy majd csak akkor, amikor végre nyugodtan leülhetek és elkészíthetem a könyvemet, amely már réges-régóta érik bennem.

TARTOZOM VALAHOVÁ

Megöl, amikor nem beszélhetek,
Megöl, amikor hallgatom kell arról,
Amit látok.

Megöl, amikor hazudnom kell,

Amikor mosolyt kell feltennem,
Bár belül nem érzem.

Üres kirakat, semmi más.

Amikor látom, hogy fekete,
Mégis azt mondják: fehér.

Amikor látom, hogy ez nem oké,
Mégis azt mondják:
"Teljesen rendben!"

Megöl, amikor mutatnom kell, hogy
Minden stimmel.

Alattomos, mérgező,
Lassan kúszó, biztosan ölő
Lélek-rák.

"Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek" -
Barátunk is elmondta.

Így hát ezt választottam:
ÉLEK.

Életet élni, amely csak
Énhozzám tartozik,
Egyben minden Emberhez.

Életet élni, ahol én döntöm el,
Mi igaz számomra.

Ahol én mondom meg, hogy
Én mit látok.

Ahol a madaraknak szárnyuk van szállani,
Ahol anyák meghallják babájuk sírását,
Ahol a kicsi gyerekek nem gyávák.

Életet élni, ahol a költők írnak,
Táncosok pörögnek, ugranak,
Festők adják a színeket.

Az Élethez tartozom.

Oda tartozom, ahol nevetés hasad,
Ahol szeretők csókolnak.

Ahol nincsenek megírva
Üres ígéretek.

Ahol épelméjűség uralkodik,
Ahová a Szellem szólít.

Nem tartozom se párthoz, se klubhoz,
Se egyházhoz, se valláshoz,
Szervezethez, szövetséghez.

Saját fajtámhoz tartozom,
Egyetlen gyermekemhez,
Elmém békéjéhez.

Saját hangomhoz tartozom.

És talán - remélem -
Egy másik szívhez.

Azokhoz tartozom, akik
Ecsettel, tollal, vonóval, húrral,
Vésővel adnak enni másoknak.

A szabadgondolkodókhoz,
Szabad-mondókhoz,
Szabad-tevőkhöz tartozom.

S amikor majd éveimre visszanézek,
Csukott szemmel immár,
Az égiek megkérdeznek:

Jó volt-e, ahogyan tartoztam valahová?

- Budapest, 2011. január 15. (születésnapomon)

„A fegyverzajban ki hallja meg az énekszót?” – beszélgetés Sebestyén Mártával | 2024.05.06.

A képzőművészetben is tehetséges volt, s a főiskola kapujában mégis a népzene és néptánc iránt érzett szenvedélye vált hivatássá. Édesapja ugyan gyanakvással és idegenkedve fogadta pályáját, nem úgy, mint ma már kilencven éves édesanyja, aki Kodály tanítványa volt. Vallja, hogy nemcsak a népzenétől, hanem más zenei ágaktól is sokat kapott, pedig a Beatles-korszakban Lajtha László széki gyűjtéseivel „zavarta” a házban lakó Halmos Béla álmát. A zenei emlékezőtehetségéről is híres Sebestyén Mártának a közelmúltban Táncház Díjjal ismerték el öt évtizedes munkásságát.
https://fidelio.hu/jazz-world/a-fegyverzajban-ki-hallja-meg-az-enekszot-beszelgetes-sebestyen-martaval-180980.html

Újabb lemezeiről:
http://www.herczkuagnes.hu/index.php?menu=4


Herczku Ágnes - Haláltánc (Tüzet viszek album)
https://soundcloud.com/fono-1/herczku-gnes-hal-lt-nc-t-zet


Herczku Ágnes tüzet visz
http://www.jbsz.hu/interjuk/felmult-/970-herczku-agnes-tuezet-visz.html
Megjelent: Fidelio
2011. június 01.

Kilenc évvel a nagy visszhangot kiváló Arany és kék szavakkal című bemutatkozó albuma után újra autentikus népzenei lemezt készít Herczku Ágnes. A Tüzet viszek anyagát júniusban veszik fel, várhatóan ősszel kerül a boltokba.



Ezzel a címmel létezik egy mezőségi nóta, ami arról szól, hogy terhes a lány. Csak nem ez történt veled is?

Berecz András is megkérdezte tőlem, de most épp nem erről van szó. A címet a népszerű gyerekdalból kölcsönöztem és mindazt a hagyományt, a tudást, inspirációt, zenét, emberi magatartást jelenti számomra, amit pályám során különböző emberektől kaptam. Legyenek azok adatközlők, a táncházmozgalomhoz kötődő alkotók vagy olyanok, akik a mozgalmon kívül esnek, mégis nagy hatással voltak rám.

Maradjunk az adatközlőknél. Egyszeri vagy rendszeres találkozások ezek?

Többekhez megyek vissza időről időre, nyilván olyanokhoz, akiktől a dalokon kívül is sokat kaptam, akik bármikor szívesen látnak. Júniusban két erdélyi asszonyt szintén sokadjára látogatok meg, Maneszes „Láli” Józsefné Tóth Mariskát Magyarszovátról és Gergely Erzsi „Erdei” nénit Magyarvistáról. Ezúttal úgy szeretném megénekeltetni őket, hogy velük éneklek én is, s bár készítünk kint felvételeket, legalább egyiküket szeretném Pestre hozni, hogy zenekarral a háta mögött is megszólalhasson.

A táncházmozgalomból kik hatottak rád a legjobban?

Novák Tata, Foltin Jolán, Kiss Ferenc, Rossa László vagy Diószegi László egyaránt nyomot hagytak bennem. De néha nem csak az alkotók, hanem az előadók is. Amikor 1997-ben a Honvéd Táncszínházhoz kerültem, éppen felújították Joli néni Harangok című darabját, amelyben az egyik táncos, Buzássy Adrienn „Búza” egy halottast énekelt. Annyira gyönyörűen, hogy teljesen odavoltam tőle. Kiderült, ezt a dalt Kodály is gyűjtötte, többféle tájegységen éneklik. Amikor négy éve ifjabb Zsuráfszky Zoltánnal dolgoztam egy alkalmi koreográfus versenyen és ott szükség volt siratóénekre, azonnal ez ugrott be. Szépen hozzáillesztettük a kemény, veretes mezőségi menethez. Egyetlen egyszer adtuk elő, a blokkot viszont - némiképp átgondolva - átmentettem a Bartók-műsorom koncertváltozatába, most pedig - megint továbbgondolva - rákerül az új lemezemre. Miközben az egész origója az az élmény, ahogy Búza ezt anno énekelte. Olyan parázs ez, amit évek óta viszek magammal és most kikívánkozik belőlem, továbbadom.

A revival mozgalmon kívülről kitől kapták ilyen parazsat?

Például Sáry Lászlótól. A Magyar Állami Népi együttes Bartók-trilógiájából a Labirintusnak Laci bácsi a zeneszerzője. Nemcsak énekeltem benne, hanem nekem kellett betanítanom az összes tételt az éneklő táncosoknak. Hosszú hónapokig készítettem fel őket, miközben Laci bácsi belém oltotta a szövegzene szeretetét. Vagy mondhatnám Dés Andrást, aki hihetetlenül jól kísért kannán egy nyírségi cigány dalban. Megmutatta, hogy lehet úgy játszani autentikus népzenét, hogy közben kellőképp szabadjára engedi a fantáziáját. Anélkül, hogy ezzel sértené a hagyományokat.

Kilenc év telt el az Arany és szép szavakkal óta. Miért vártál ennyit az újabb menetre?

Amikor 2006-ban a bemutatkozó lemezemet szerkesztő, a Hagyományok Házát régóta vezető Kelemen Lászlóval arról beszélgettünk, hogyan tovább, két ötlete volt: készítsük újra sajátot vagy egyet Bartók népdalfeldolgozásaiból. Kérdés, melyikhez van előbb kedvem. Engem akkor az utóbbi érdekelt jobban, így született meg a Djerdj Tímeával és Kincses Margittal közös, Magyar népdalok énekhangra és zongorára című Bartók-album. Ebből később csináltunk koncertverziót, majd táncszínházi változatot (Pár-ének címmel), így az egyéb munkáim - a Magyar Állami Népi Együttes, a Rendhagyó prímástalálkozó, a Szájról szájra és a Nikolával közös projektek - mellett másra nem maradt időm. De legalább három éve fejben készülök erre a lemezemre, és rögtön tudtam, hogy Tüzet viszek lesz a címe. Most érkezett el az ideje.

Kikkel készíted az új lemezt?

Ugyanaz az elv, ami az Arany és kék szavakkal esetében volt: adott falu zenéjére adott zenészeket kérek fel. A prímások közül például Vizeli Balázst, Pál István Szalonnát vagy Gombai Tamást. Ha úgy érzem, hívom Dés Andrást kannázni vagy Ürmös Sándort cimbalmozni. Tehát szemezgetek.

De hogy fogsz az anyaggal koncertezni?

Ezen egyelőre nem gondolkodom. Az Arany és kék szavakkal esetében is kiforrta magát, jóval többen játszottak rajta, mint akikkel később koncerteztem. A gerincét nyilván azok adják, akik eddig is: Pál István Szalonna, Gombai Tamás, Mester László Pintyő és Bognár András.

A korábban említett Bartók-produkciód az évek alatt minden szempontból erősebb, kiforrottabb lett, mint volt akkor, amikor 2007-ben lemezre vettétek. Nem lenne érdemes újra rögzíteni és megjelentetni?

Lehet, de ez most nem foglalkoztat. Amúgy sem vagyok lemezpárti, nálam az olyan, mint egy fotó: megnézem, beteszem a fiókba és soha többet nem veszem elő. Nem is tartok otthon egyet sem. A suszternek a cipője lyukas, az énekesnek lemeze nincs - ez abszolút igaz rám. A múltkor protokollajándéknak kellett vinnem valahová egy Szájról szájra CD-t, és nem volt mese, vennem kellett egyet a Kaláka-boltban. Az eladólány meg csak nézett.

Hosszú idő után megint aktívvá vált a Bognár Szilvivel és Szalóki Ágival közös projekted, a Szájról szájra. Májusban két koncertet adtatok Amerikában. Új anyaggal is készültök vagy csak meghívásoknak tesztek eleget?

Utóbbi. A mai napig folyamatosan érkeznek a megkeresések, de csak olyan rendezvényekre vállaljuk a fellépéseket, ahol hárman együtt sokkal nagyobb érdeklődésre tarthatunk számon, mint külön-külön. Fesztiválokra meg csak akkor megyünk, ha ott a Szájról szájra nem potenciális versenytársa az egyéni produkcióknak.

------------------------------------

Kapcsolódó anyagok:

Herczku Ágnes tüzet visz >> - interjú, 2011. június
http://www.jbsz.hu/interjuk/felmult-/970-herczku-agnes-tuezet-visz.html

Herczku Ágnes - Maradok a gyökereknél >> - interjú, 2008. július
http://www.jbsz.hu/interjuk/felmult-/119-herczku-agnes-maradok-a-gyoekereknel.html

Herczku Ágnes: Arany és kék szavakkal >> - 303 magyar lemez, 2008
http://www.jbsz.hu/interjuk/felmult-/312-herczku-agnes-arany-es-kek-szavakkal-2002.html