Herczku Ágnes nemzedékének egyik legismertebb népdalénekesnője, aki már számtalan elismerésben részesült.

 

Herczku Ágnes 1975-ben látta meg a napvilágot Budapesten. Családjában mindenki szerette a zenét, édesanyja a Bodrog Néptáncegyüttesben táncolt. Erdélyi származású nagymamájától sokat tanult a népművészetről. Tizenkét éves volt, amikor táncolni kezdett. Először jazzbalettet tanult, majd más stílusokkal is megismerkedett. Meghatározó időszak volt életében a középiskola, melyet Sárospatakon végzett, és ahol zenét és szolfézst is tanult. Ekkor kezdett ismerkedni a népzenével, miközben autodidakta módon tanult énekelni. Azokat a dalokat kedvelte elsősorban, amelyek bonyolult díszítéseket tartalmaztak, ezek megtanulása igazi kihívást jelentett számára.
A Miskolci Egyetemen történelem-tanári diplomát szerzett, de a táncot az egyetemi évek alatt is folytatta, sőt tanítani is elkezdett. Ezt követően elvégezte a Táncművészeti Főiskola moderntánc-pedagógia szakát.

1997-ben felvételt nyert a Honvéd Együttes tánckarába, de közben szívesen foglalkozott az énekléssel is. Novák Ferenc, Rossa László valamint Agócs Gergely támogatásával egyre gyakrabban próbálhatta ki magát, mint népdalénekes, így lett tagja egy évvel később a Honvéd Együttes kísérőzenekarának, a Hegedős-nek – mely 2001 óta Fonó Zenekar néven működik –. Agócs Gergellyel gyakran járt gyűjteni is, magyarokhoz, cigányokhoz és ruszinokhoz.

1998-ban elnyerte a Bartók Rádió I. Népzenei versenyének Különdíj-át, a következő esztendőben pedig megkapta az év felfedezettjének járó eMeRTon díj-at.
2003-tól az éneklésé lett a főszerep a fiatal művész életében. Ekkor Kelemen László meghívására a Magyar Állami Népi Együttes-be került, mint énekes szólista. Népdalénekesként állandó közreműködője az Állami Népi Együttes zenekarának, a Nikola Parov Quartet fellépéseinek, valamint két nagyszerű énekesnő, Bognár Szilvia és Szalóki Ági társa a Szájról szájra produkcióban. Évekig tevékeny részt vállalt a Fonó Zenekar illetve Pál István "Szalonna" és Bandája sikereiben is.

A népzene mellett Herczku Ágnes más műfajokba, így a világzene, a pop és a jazz világába is gyakran tesz kirándulást. Dolgozott már együtt többek között Juhász Gábor-ral, Vasvári Pál-lal, Bornai Tibor-ral, Borbély Mihály-lyal, Herbie Mann-nel és Dj Palotai-val. A többszörös eMeRTon díj-as énekesnőt 2007-ban Bartók Béla Emlékdíj-jal tüntették ki, egy évvel később pedig átvehette a Magyar Művészetért Díj-at.

 

Diszkográfia
Arany és kék szavakkal (2002)
Volt nékem szeretőm... (2006) - Nikola Parov
Bartók Béla: Magyar népdalok énekhangra és zongorára (2007)

Közreműködőként:
Hegedős: Sok szép napot éjszakával (1998)
Hungarian World Music Orchestra: Thousand Years (1999)
Gombai Tamás: Táncháztalálkozó 99 (1999)
Hegedős: Hegedős (1999)
Nikola Parov: Naplegenda (2000)
Bornai Tibor: Ultramarin (2000)
Ökrös zenekar: Elindultam szép hazámból (2000)
Balogh Márton és barátai: Bakanóták (2000)
Hegedős: Táncház-Népzene (2001)
Fonó Zenekar: Mixtura cultivalis (2002)
Nikola Parov: Karácsonynak éjszakáján (2001)
Kolompos: Jönnek a huszárok (2003)
Balkan Fanatik: Balkan Fanatik (2003)
Fonó Zenekar: Túlparton (2004)
Tizenkét Banda (2004)
Magyar Állami Népi Együttes: Verbunkos (2004)
Örök Kalotaszeg (2005)
Gombai Tamás: Tízhúros (2005)
Bognár Szilvia - Herczku Ágnes - Szalóki Ági: Szájról szájra (2007)
Pál István "Szalonna" és Bandája: Örömzene (2008)
Pravo: Határok nélkül (2008)
Söndörgő & Ferus Mustafov: In Concert (2008)
Lakatos Róbert és a RÉV: BrácsaTánc (2008)
Bognár Szilvia: Semmicske énekek (2008)

További információ
www.herczkuagnes.hu

Az elmúlt két évben olyan kitűnő produkciókban vett részt, mint a 2006-ban a Művészetek Palotájában bemutatott Szájról szájra produkció, ahol Bognár Szilvivel, Szalóki Ágival és Palya Beával énekelt, vagy a 2007-ben megjelent egyedülálló és úttörő vállalkozásnak beillő Bartók-lemez, ahol Bartók Béla népdalfeldolgozásait Kincses Margit és Djerdj Tímea zongoraművészek kíséretével autentikus előadásmóddal szólaltatja meg, valamint Pál István „Szalonna“ Örömzene c. lemezén énekelt a Kárpát-medence legszebb dalaiból. 2007-ben nagy sikerrel mutatta be „Arany és kék szavakkal“ című szólóestjét a Nemzeti Táncszínházban, melynek zenei gerincét az azonos című szólóalbuma adja.

 

Legutóbbi bemutató: 2008.10.29., MÜPA, Labirintus, a Magyar Állami Népi Együttes új műsora. Jelenleg a Bartók-lemez színpadi adaptációján dolgozik Silló Sándor rendezővel és Horváth Csaba koreográfussal.  
 

Felsőfokú tanulmányok:
1993-98  Miskolci Egyetem történelem szak
1995-97  Táncművészeti Főiskola  moderntánc-pedagógus szak
 
Életút: 
1997-2003  Honvéd Együttes
1998-2007  Fonó Zenekar
2002-2004  Balkán Syndicate
2005-         Nikola Parov Quartet
2003-         A Magyar Állami Népi Együttes énekes szólistája 
2006-2008  Pál István Szalonna és Bandája 
2006-         Szájról szájra

Elismerések:
1999 - eMeRTON-díj „Év felfedezettje” a Hungarian W. M. Orch.-val
2003 - eMeRTON-díj  „Év folkénekese”
2003 – Choc de l’anneé  a Fonó Zenekarral
2004 – Fonogram-díj  a Balkan Fanatikkal
2006 - eMeRTON-díj  „Év folkegyüttese” a Fonó Zenekarral
2007 – Kodály Zoltán Emlékdíj  a Fonó Zenekarral
2007 – Bartók Béla Emlékdíj
2008 – Magyar Művészetért díj

Lemezek:

Önálló albumok:
Arany és kék szavakkal (2002)
Volt nékem szeretőm (2006) Nikola Parovval
Bartók Béla: Magyar népdalok énekhangra és zongorára (2007)

Arany és kék szavakkal cd vásárlás
még >>>

Nikola Parov - Herczku Ágnes: Volt nékem szeretőm Tom-Tom records 2005

Nikola-World Orchestra - Karácsonynak éjszakáján

Nikola Parov: Naplegenda Tom-Tom Records

Fonó Zenekar: Mixtura cultivalis

Fonó Zenekar: Túlparton

 

Bartók Béla: Magyar népdalok énekhangra és zongorára Herczku Ágnes - ének Djerdj Timea - zongora Kincses Margit - zongora

Nikola Balkán Syndicate
még >>>

Hegedős: Sok szép napot éjszakával (1998)
Hungarian Worldmusic Orchestra: Thousand Years (1999)
Gombai Tamás: Táncháztalálkozó 99 (1999)
Hegedős: Hegedős (1999)
Nikola Parov: Naplegenda (2000)
Bornai Tibor: Ultramarin (2000)
Ökrös zenekar: Elindultam szép hazámból (2000)
Balogh Márton és barátai: Bakanóták (2000)
Hegedős: Táncház-Népzene (2001)
Fonó Zenekar: Mixtura cultivalis (2001)
Nikola Parov: Karácsonynak éjszakáján (2001)
Kolompos: Jönnek a huszárok (2003)
Balkan Fanatik: Balkan Fanatik (2003)
Fonó Zenekar: Túlparton (2004)
Tizenkét Banda (2004)
Örök Kalotaszeg (2005)
Tízhúros (2005)
Nikola Parov: Volt nékem szeretőm (2006)
Bartók Béla: Magyar népdalok énekhangra és zongorára (2007)
Bognár Szilvia, Herczku Ágnes, Szalóki Ági: Szájról szájra (2007)
Pál István "Szalonna" és Bandája: Örömzene (2008)

még >>>

Közreműködőként:
Hegedős: Sok szép napot éjszakával (1998)
Hungarian World Music Orchestra: Thousand Years (1999)
Táncháztalálkozó 99 (1999)
Hegedős együttes: Hegedős (1999)
Nikola Parov: Naplegenda (2000)
Bornai Tibor: Ultramarin (2000)
Ökrös zenekar: Elindultam szép hazámból (2000)
Balogh Márton és barátai: Bakanóták (2000)
Táncház-Népzene (2001)
Nikola Parov: Karácsonynak éjszakáján (2001)
Fonó Zenekar: Mixtura cultivalis (2002)
Kolompos: Jönnek a huszárok (2003)
Balkan Fanatik: Balkan Fanatik (2003)
Fonó Zenekar: Túlparton (2004)
Tizenkét Banda (2004)
Örök Kalotaszeg (2005)
Gombai Tamás: Tízhúros (2005)
Bognár Szilvia, Herczku Ágnes, Szalóki Ági: Szájról szájra (2007)
Pál István Szalonna és Bandája: Örömzene (2008)
Bognár Szilvia: Semmicske énekek (2008)
Pravo: Határok nélkül (2008)
Söndörgő & Ferus Mustafov: In concert (2008)
Lakatos Róbert és a Rév Zenekar: Brácsatánc (2008)

Színházi bemutatók, műsorok:

Önálló est:
Arany és kék szavakkal  (2007) a Nemzeti Táncszínházban

Honvéd Együttes:

Csodaszarvas
Moszkva tér
János vitéz
Lúdas Matyi
Székelyfonó
Utolsó óra
Nagyapáék tánca
Keleti táncvihar  (1998)
Fehérlófia  (1999

Azon is túl  (2000)
Asszonyok könyve
Harangok
Forrószegiek
A kertész álma
Magyar Elektra
Antigoné
Fekete gyöngyök  (2000)
Kőmíves Kelemen
Cantus Hungarorum
Lagzi  (2000)
Tavaszi varázslat  (2001)
Duna rapszódia  (2002)

Magyar Állami Népi Együttes:

Naplegenda (2000)
Szerelemtánc (2003)
Verbunkos (2003)
Veszett világ (2003)
Földön apám fia volnék (2004)
Az Örök Kalotaszeg (2005)
Kincses Felvidék (2006)
Magyar Concerto (2006)
Labirintus (2008)

Egyéb:

Bartók B.- Justiniana Compagnie: A Kékszakállú herceg vára (2003) Franciao.
Horváth Zsófia: Párosítók (2006) Nemzeti Táncszínház
Gergely Attila: Gyöngyszemek a tű fokán (2007) Trafó
Sztojanov Georgi: 3 da-da-dal (2007) IKZE

2009 koncertnaptár

szeptember 30. - Földön apám fia volnék, MÁNE, Budai Vigadó, 15h  

október 2. – Kincses Felvidék, Magyar Állami Népi Együttes, Budai Vigadó, 20h

október 8. -- Horváth Zs.-H. Á.: Arany és kék szavakkal, Várszínház, Refektórium, 20h30  október 9. -- Földön apám fia volnék, MÁNE, Budai Vigadó, 19h

október 11.  -- H.Zs,-H.Á.: Arany és kék... , Budakalász

október 13. – Kincses Felvidék, Magyar Állami Népi Együttes, Budai Vigadó, 20h

október 14. -- Prímástalálkozó, Szeged

október 15. – Kincses Felvidék, Magyar Állami Népi Együttes, Budai Vigadó, 20h

október 16. – Kincses Felvidék, Magyar Állami Népi Együttes, Győr

október 21. -- MÁNE zenekari koncert, Budai Vigadó, 15h

október 18. -- Naplegenda, MÁNE, Művészetek Palotája, 19h

október 27. -- Édeskeserű, MÁNE, Szolnok, 19h

október 30. -- Édeskeserű, MÁNE, Budai Vigadó, 19h  

november 4. -- Labirintus, MÁNE, Művészetek Palotája, 19h

november 10. -- Naplegenda, MÁNE, Szombathely

november 12. -- Édeskesrű, MÁNE, Budai Vigadó, 19h 

november 25. – Makám, jubileumi koncert, Művészetek Palotája, 19.30

november 27. -- Prímástalálkozó, Marczibányi tér

Hírek róla

Folkhétvége Debrecenben [2009.07.17]
Egy este Bognár Szilviával és Herczku Ágnessel [2009.04.23]
Rendhagyó Prímástalálkozó [2009.04.09]
Arany és kék szavakkal [2009.03.17]
Népzenei és világzenei fesztivál Gyulán [2008.03.16]
Szájról szájra – Suden Aika [2008.02.11]
Fonogram – Magyar Zenei Díj 2008 [2008.01.24]

Herczku Ágnes; Arany és Kék Szavakkal (Kalotaszeg)

 

 

Bognár Szilvia, Herczku Ágnes, Szalóki Ági: Szájról szájra

est.hu:

8 / 10

olvasói:

/ 10 (31 szavazat)

 

 

Hogy mit is? Magyart meg bolgárt. Népzenét persze, magától értetődő természetességgel és stílustisztasággal. Na most a bolgár, az könnyű eset, ott lehet háromszólamú harmóniákat énekelni. A magyarban ez egyszerűen nincs. Szerencsére nem is erőltetnek rá ilyesmit. Jó, ha együtt nyomják, de az is izgalmas, amikor kis kánonok születnek, a csúcspont pedig a dudaimitációra épített dalfüzér. Érdekes, hogy mindkét dologra a dunántúli anyag az alkalmasabb, harmóniai egyszerűségénél fogva.

 

A sok instrumentumon játszó Nikola Parov, Juhász Gábor gitáros, a magyar népi hangszerekért felelős Mester László, Kovács Zoltán bőgős és Dés András ütős meglepően egységes szőnyeget fektetnek az énekhangok alá. A kíséret szerepéből csak rövid közjátékok erejéig lépnek ki, melyek javarészt bolgár témákat hoznak a magyar dalokba is, a furulyák meg egyenesen írül szólalnak meg, és akkor még az akusztikus gitár is finoman beleimprovizál itt-ott. Puha szőnyeg ez, néhol talán el tudnánk viselni többet is az eredeti népzenék nyerseségéből, de végül is jó ez így. És nem azért, mert így nemcsak a hardcore folkerek fogják hallgatni, hanem mert az összkép így sokkal nőiesebb.

 

Ez egy női lemez. Nem annyira a női sorsból kapunk mély merítést (bár van itt öröm és bánat, szerelem és csúfolódás, szépség és pörgés), hanem három fiatal nőt hallunk, akik megejtő örömmel és felszabadultsággal énekelnek együtt.

Kovács Kálmán

 

 

Egy fiatal énekesnő, Herczku Ágnes portréja (Dr. Gerzanics Magdolna)

2007 április

 

Ágnessel nagyon könnyű dolgom volt, mert nem kellett feltennem a szokásos és szokványos kérdéseket. Szépen, halkan elkezdett mesélni, elmondta, mint cseppent bele a népdaléneklésbe, és hogy vált természetessé, hogy egyéb területeket is birtokba vesz gyönyörű énekével. Vannak egyéb területek? Szerintem, nincsenek, hiszen akiben benne van az Isten áldotta tehetség, annak a teljesítményén mindig átsüt az a szakmai alázat, amellyel az igazi művészetet szolgálja. És Herczku Ágnes, a háromszoros eMeRton- Bartók- és még különböző díjak és jelölések birtokosa, ilyen.

 

Elmondta, hogy a családjában mindenki szereti az éneket, a zene különböző területeit, de kijelölt útirányt az énekesi pályára nem kapott. Mégis, úgy érzi, a legtöbb lelki és szellemi inspirációt, anyai nagymamájának köszönheti, akinek révén bizonyos százalékban erdélyi vénákat is örökölt. Igazán csak most tudja értékelni azt a mesevilágot, amelyben élt, de amelynek mozzanatai mind hasznossá váltak életében. Nagymamájától tanulta meg, mi a kis- és a nagyírásos hímzés, a népviseletek gazdag palettája, számos könyv Erdélyről. Örömmel emlékszik a sátoraljaújhelyi almafára, amelynek ágai között kapta gyermekkora olvasmányélményeit, ezek hozzájárultak emberré és művésszé válásához.

 

A másik meghatározó élmény volt számára a középiskola, amit Sárospatakon végzett.

 

Zenét tanult, amivel együtt járt a szolfézs. Itt találkozott a Kodály biciniumokkal, meg mindazzal, ami ezzel járt. Megismerte a Tiszán innen, Dunán túl c. gyűjteményt és az egyéb népdalsorozatokat.

 

G.M.: Milyen élmények vezettek konkrétan az igényes népdalok felé?

 

H.Á.: Már eleinte is azok a dalok tetszettek, amelyeknél, ha ránéztem a kottaképre, láttam, hogy bonyolult díszítéseket tartalmaznak, azokban éreztem kihívást és késztetést a megtanulásra. Aztán jött az István a király Sebestyén Mártával, és engem egészen megragadott az élmény, hogy ilyen is van? Nálam a kamaszkori lázadás abban nyilvánult meg, hogy amikor hétvégeken hazajártam Sárospatakról, a kollégiumból, otthon minden szabadidőmet a bátyáim magnóinak birtokbavételével töltöttem, szünet nélkül népdalokat hallgatva.

 

Ebben az időben már tudatosan jegyeztem le a szövegeket, bejelölve a hajlításokat. Magamba szívtam a népdalok szövegének szépségét, szimbolikáját, biztonságát, amit egyetlen más nép dalaiban sem lehet megtalálni. A Muzsikás Együttesen, Kalákán, meg ilyeneken nevelkedtem. Persze, 12 éves koromtól táncolni is tanultam, jazzbalettet és mindent, ami jött. Akkor még úgy éreztem, hogy a tánc a mindenem. Édesanyám is táncolt a Bodrog Néptáncegyüttesben, én is. Tehát ez a vérvonal is megvolt a családomban.

 

G.M.: Nem voltak továbbtanulási vágyaid?

 

H.Á.:Ez nem vágy kérdése volt, mert az édesanyám nagyon szigorúan kikötötte, hogy egy diplomát kell szereznem, addig csak hobbi szinten táncolhatok. Ma már igen hálás vagyok neki ezért és mindenért, mert felnőtt fejjel jöttem rá, hogy mindenben igaza volt. Így kerültem a Miskolci Egyetemre, ahol történelem-tanári diplomát szereztem. Nem volt könnyű dolgom, mert közben bekerültem a Honvéd Együttesbe, és Novák Ferenc emberségének, megértésének köszönhetem, hogy összeegyeztethettem a tanulást és a táncot. Nagyon tiszteltem és szerettem őt, és ő is engem, remélem, most is.

 

Aztán, akit még igazi mesteremnek tekintek, Szűcs Elemér, aki tánckarvezető volt, amikor én oda kerültem. A színpadi mozgást, gesztusokat, viselkedést, a színpadi megjelenést, a színészi jelenlétet, mind tőle tanultam. És aki zeneileg nagyon sokat segített, az Rossa tanár úr. Sokat énekeltem mellette stúdióban, ami kitűnően „megedzette“ a hangom mellett a fülemet is. Mivel énekiskolába nem jártam, autodidakta módon sajátítottam el az éneklést. Szakmailag még akitől nagyon sokat tanultam, az Agócs Gergely volt. Ő nagyon sokszor vitt magával cigányokhoz, ruszinokhoz, magyarokhoz gyűjteni. Olyan élményeim vannak ebből az időből, amit nem tudok eléggé megköszönni Gergőnek. Ez alatt az idő alatt valóban megtanultam táncolni, de az éneklés is állandóan jelen volt az életemben, hiszen már ekkor egyre több ilyen lehetőséget kaptam.

 

A tanulás és tánc mellett, Miskolcon elkezdtem tanítani is, mert az ottani balettmesternőm, Deresné Kónya Erzsébet és Sipos Mária rámbízta két gyerekcsoportját. Ennek apropóján elvégeztem Budapesten a moderntánc-pedagógus képzőt. Ott figyeltek fel rám, és én ennek köszönhetem, hogy a Honvéd Együttesbe kerülhettem.

 

G.M.: Tehát ekkor jegyezted el magadat a néptánccal, illetve a népdallal?

 

H.Á.: A néptánccal igen. De igazi döntés elé akkor kerültem, amikor meghívást kaptam – énekesként – a Magyar Állami Népi Együttesbe. Ám, ennek is több fázisa volt.

 

1998-ban volt a rádióban a Bartók-verseny, amire Rossa tanár úr nógatott, mert én nem vagyok egy versenyzős alkat. Ott Sebő Ferenctől – a Magyar Állami Népi Együttes művészeti igazgatójától – különdíjat kaptam. Amikor a MÁNÉ-val elindult a „Naplegendás korszak”, engem már akkor át akartak hívni az Államiba táncosnak, úgy, hogy mellette énekelhetek is. Nagyon jól éreztem magam a Honvéd Együttesben, s a megtisztelő meghívást ekkor még nem fogadtam el.

 

A későbbiekben, amikor Kelemen László lett a Hagyományok Háza főigazgatója – vele az előző években sokat dolgoztam együtt –, ő már mint énekest hívott az Államiba. De még akkor is rágódtam egy évig, mert úgy éreztem, hogy nekem a tánc tölti ki az életemet.

 

GM.: Mégis, mi volt a végső lépés, amely az Állami Népi Együttesbe vitt?

 

H.Á.: Egyszerűen már nem tudtam súrlódás nélkül egyeztetni a fellépéseimet. Sok koncertem elmaradt a tánc miatt, és akkor éreztem, hogy választanom kell. De itt is nagyon jól érzem magam, és nagyon toleráns velem a vezetőség, hiszen teljesen más, Együttesen kívüli felkéréseknek is eleget tehetek. Az éneklés ma már teljesen kitölti az életemet.

GM.: Gyönyörű műsorod volt a Hagyományok Házában az Állami Népi Együttessel. Mellette készül a rendkívül igényes Bartók-album: a népdalfeldolgozások, hangversenyed volt fiatal kortárs zeneszerzők művéből. A Művészetek Palotájában lesz március l9-én egy nagy hangverseny, amelynek szintén énekese vagy. Ezek közül melyiket tartottad a legnagyobb kihívásnak?

 

H.Á.: Azt gondolom, hogy a Bartók-album a legnehezebb. Djerdj Tímea Németországban élő, magyar származású művész és Kincses Margit a zongorakísérőim. Nagy kihívás, hogy úgy szólaltassam meg a népdalokat, hogy azok együtt tudjanak érvényesülni a klasszikus zongorakísérettel. Technikailag egy fiatal kortárs zeneszerző, Sztojanov Georgi műve volt eddig a legnagyobb kihívás. Az Ifjúsági Kortárs Zenei Esteken, Georgi „Novellák“ c. darabjában énekeltem, az Óbudai Társaskörben. Ez rendkívül érdekes volt, komplex előadás, amolyan összművészeti fesztivál, tánccal, vetítéssel, performansszal stb.-vel egyszerre hatottunk a nézők különböző érzékszerveire. Ez nagyon érdekes kirándulás volt, de maradok a saját kaptafámnál…

 

GM.: Már érintetted a tanítást a tánccal kapcsolatban. De én már korábban is azon gondolkoztam, amikor énekelni hallottalak, és egy alkalommal, ahogy megénekeltetted a közönséget - bár nagyon-nagyon fiatal vagy-, hogy miként fogod továbbadni a még fiatalabbaknak ezt a csodát, ezt a póztalan gyönyörűséget, amit remekül közvetítesz?

 

H.Á.: A tanítás néhány alkalommal igazi feladat és nagy élmény volt az Állami Népi Együttesben. Például a „Kincses Felvidék“ c. műsorunkra való készülésnél arra gondoltam, hogy a korábban Agócs Gergellyel gyűjtött ruszin dalokból meg kellene tanítani párat a jóhangú, együttesbeli lányokkal. És a tanulás után valami fantasztikus dolog született! Nagyon sok elismerő véleményt tehettünk zsebre a közönségtől és a többi táncostól is. Sokszor azt érzem, hogy nincs elég türelmem a tanításhoz, meg talán egy kicsit elitista gondolkodással az ötleteim megvalósításához „profi“ énekeseket képzelek el. De aztán rájöttem, hogy pl. a táncházban a legnagyobb élményt nem az jelenti, hogy az egyébként jól éneklő-táncoló embereket meg tudjuk mozgatni-énekeltetni, hanem azt, hogy akik csak ülnek és egyáltalán nem szoktak táncolni, azokat is magunkkal tudjuk ragadni. Igen, végülis későbbi terveim között szerepel a tanítás.

 

G.M.: Tehát a semmiből teremteni, az a legnagyobb kihívás?

 

H.Á.: Igen. Előfordult már, hogy vitáztam azokkal, akik azt mondják, hogy ne táncoljanak gömöri zenére szatmárit. Hát nem mindegy? Egy táncházban az a fontos, hogy egyáltalán megmozduljanak azok is akiknek nem a stílussal, hanem a saját kisebbségi komplexusukkal kell megbírkózniuk!

 

G.M.: Nem kerülhetem meg azt a kérdést, hogy mit fogunk látni, hallani tőled a közeljövőben, és milyen terveid vannak?

 

H.Á.: A Kodály-év kapcsán, a Művészetek Palotája nagytermében fogok énekelni Bognár Szilvivel és Szalóki Ágival (ő az idén gyereklemez kategóriában Fonogram-díjat kapott!). Kiss Ferenc szerzeményeit fogjuk előadni, és utána másfajta világzenei kalandozás lesz Nikola Parovval , akivel én már 10 éve (a Naplegenda óta) együtt dolgozom. Ezt követően a Bartók- emlékházban Selmeczi Margó kíséretével Bartók népdalfeldolgozásait fogom énekelni.

 

Nemsokára megjelenik ez a Bartók-lemez, remélem, sokat koncertezünk majd az album anyagával. Idén Kelemen Lászlóval elkezdünk dolgozni az új szólólemezemen is. A másik, amit szeretnék elérni, hogy egy kicsit táncolhassak is, mert ez nekem nagyon hiányzik... Ez úgy néz ki májusra valóra is válik, egy új önálló előadói esten, amelynek régi Honvédos kolléganőm, Horváth Zsófia lesz a koreográfusa.

 

G.M.: Nem volna ez nagyon megterhelő kívánság?

 

H.Á.: Az biztos, hogy a kondíciómat vissza kell hoznom, de nem akarom az egész műsort végigtáncolni. A főszerep az éneké marad.

 

G.M.: A magánéletben milyen terveket szősz?

 

H.Á.: Sok gyermeket szeretnék, de úgy, hogy mellette a hivatásomat is megtarthassam. Jó szervezéssel össze lehet azt egyeztetni...

Herczku Ágnes, köszönjük neked, hogy vagy, hogy ilyen szeretettel és emberséggel végzed a munkádat, és ezzel példát mutatsz ebben a sokszor már teljesen sivárnak tűnő világban.

Minden szépet és jót kívánunk neked, teljesüljenek vágyaid, álmaid, a mi gyönyörűségünkre is.
Dr. Gerzanics Magdolna

Forrás:

Herczku Ágnes honlap (cikkek)

Vidor Fesztivál honlap

Dr. Gerzanics Magdolna oldala

Port.hu (színház)

Est.hu

Fidelio.hu