2009. 12. 14., 12:49

KONCERT | PETŐFI CSARNOK (XIV., ZICHY MIHÁLY ÚT 14.) 14.00; 19.00

A huszonhat éve felvidéki magyar zenészekből alakult Ghymes zenekar egyik legfontosabb hagyománya az évek óta minden decemberben megtartott karácsonyi koncert, amely most sem marad el, december 15-én duplakoncerttel várják az ünnepeket. Délután a kisebb gyerekeknek a Csak a világ végire  című gyereklemezükről zenélnek, este pedig a két éve megjelent Mendika című album anyagát adják elő: karácsonyi dalokat énekelnek a rájuk jellemző népzenei átiratban.

Harang csendül címmel megjelent Bognár Szilvia népszerű népdalénekes karácsonyi kislemeze a Gryllus kiadó gondozásában. Bognár Szilviát, akit Sebestyén Márta Kossuth-díjas népdalénekes is közös éneklésre invitált nem kell bemutatni sem a könnyűzene rajongóinak, sem a műfaj szerelmeseinek, hiszen számtalan album és együttes szólistájaként találkozhatunk vele, legyen az népzene, énekelt vers, régi zene, vagy világzene.

Pályafutása

Rúzsa Magdi 1985. november 28-án született a vajdasági Vrbas városban. Általános iskolai tanulmányait falujában, Kishegyesen végezte az Ady Endre Kísérleti Általános iskolában. Ennek elvégzése után Szabadkára jelentkezett középiskolába, s fel is vették az Egészségügyi Középiskolába, ahol szülészeti nővérnek tanult.

Gyakran találkozom mostanában olyan lemezekkel, amik érdekesek. Arra gondoltam, hogy egyikről-másikról beszámolnék itt úgy, mintha csak betévedt volna valaki hozzám a konyhába, és egy tea mellett meghallgatnánk. Csinálnék fényképeket a borítóról, és néhány részletet a zenéből is megmutatnék. Ha működik a dolog, akkor ez lesz a "CD az ablakban" sorozat. Akkor indulunk.

Szájról szájra – Bognár Szilvia, Herczku Ágnes, Szalóki Ági

Juhász Gábor – gitár, Nikola Parov – kaval, billentyűs hegedű, ír furulya, gadulka, duda, buzuki, Mester László – hegedű, brácsa, ütőgardon, Kovács Zoltán – bőgő, Dés András – ütőhangszerek

FolkEurópa FECD035, 2007

A napokban a postaládámban találtam egy CD-t.

A régészek háromezer évesre becsülik annak a leletnek a korát, amely Vietnamban, Binh Duong tartományban került elő. Az ország déli részén lévő My Loc, illetve Tan My falvak térségében talált tizenegy kődarab a szakértők szerint egy ősi hangszert alkotott, a litofont. (A lito- a kőre, a -fon pedig a hangra utal az elnevezésben.) A vietnami litofon egy húszhektáros területen, egy kisebb dombon bukkant napvilágra.

A törött hangszerdarabok egy nyolc négyzetméteres gödörben voltak elásva – nyilatkozta Dr.

Amerikai kutatók megtalálták a legősibb hangfelvételt. Az Edison-féle fonográffal 1888-ban készített felvételt 28 évvel megelőzve, egy francia nyomdász olyan hangfelvételeket készített, amelyeken egy francia népdalt örökített meg az utókornak.

Bár Edouard-Leon Scott de Martinville munkásságával már régóta tisztában vannak a zenetörténészek és a technikatörténészek, mégis csak most fordult elő először, hogy az 1860-as években készült felvételek segítségével hangokat csikarjanak elő az Edison-féle fonográf feltalálása előtti időkből.

A húros hangszerek használata immáron több évezredes múltra tekint vissza. Első képviselőik különféle eredetű növényi rostok felhasználásával készültek. Ezen kezdetleges hangszerek elkészítéséhez vékony fakéreg-csíkok vagy akár hosszanti irányban finoman behasított nádrostok szolgálhattak alapanyagként, melyek megfeszítve és megpendítve alkalmasak voltak hang kibocsájtására.

A zeneszerszámok építéséhez használt húr anyaga az idők folyamán tovább változott és tökéletesedett.

A ma Székely himnuszként emlegetett „Ki tudja merre…” kezdetű dal valóban műdal, habár születését követően annyira népszerűvé vált, hogy sokan tényleg népdalnak hiszik. Ezt erősíti az a tény is, hogy mivel évtizedekig csak szájhagyomány útján terjedt, így több változatát is éneklik. Érdekessége, hogy a Székely himnusz nem Erdélyben, hanem Magyarországon született.

A dal szövegét 1921-ben (egyes források szerint 1922-ben) Csanády György írta, a zenéjét pedig Mihalik Kálmán szerezte.