<sup>1937-ben jelent meg a "Bicínia Hungarica" című sorozatának első füzete. A bicíniumok magyar gyerekek számára íródtak. Az alap az volt, hogy a népzenei gyökerekből, énekelve, karénekelve jusson el a gyerek a zeneirodalom nagy alkotásaihoz. Ez más népeknél ugyanígy megvalósítható. A "Bicínia Hungarica" módszertani útmutatójában már konkrétan leírja Kodály, hogy be kell vezetni a relatív szolmizációt, és a pentaton hangsor legyen a magyar zenei anyanyelv alapja. Ebben az írásában emeli ki Kodály a többszólamú éneklés fontosságát. Ez a füzet nagyrészt magyar népdalokat tartalmaz. Nem sokkal később megírta az "Énekeljünk tisztán!" című énekgyakorlat-sorozatot.

Ezután jelent meg a "Bicínia Hungarica" második és harmadik füzete, melyek szintén magyar népdalokból állnak, majd egy negyedik, mely mari népdalokat tartalmaz.

Kodály kifejtette: meg kell ismerkedni a rokon népek dalaival, ha ezekben már jártas a növendék, akkor térjen át idegen népek dalaira, és ha lehet, az adott nép nyelvén énekelje azt.

1943-ban megjelent a "333 olvasógyakorlat", mely a mai napig a zenét tanuló gyerekek zenei ábécés könyve. Ebben a szerző rávezeti a gyerekeket a globális kottaolvasásra.

Megjelent az "Ötfokú zene" négy füzete is. Az első füzet száz magyar népdalt, a második száz kis indulót, a harmadik száz mari dallamot, a negyedik pedig száznegyven csuvas népdalt tartalmaz. A második füzetet óvodás gyerekek számára írta Kodály. 1937-ben kiadott cikkében az énekkari gyakorlatokkal foglakozik. Ebben írja le, hogy a zongora nem megfelelő eszköz a karéneklés elősegítésére, és hogy ne a zongora hangjára tanítsa be a karvezető a műveket, hanem énekelve.</sup>

<sup>1941-ben így nyilatkozott: a zene mindenkié, a zenei műveltség megalapozását már óvodás korban el kell kezdeni, s ennek alapja az ének.

Szintén 1941-ben jelent meg a "Zene az óvodában" című cikke is, melyben hangsúlyozta, hogy a zenei nevelés sokoldalúan fejleszti a gyermek képességeit, és a népi játékokban kapcsoljuk össze az éneket és a mozgást.

Egy másik cikkében arról ír, hogy csak az a gyerek kezdjen el tanulni valamilyen hangszeren, amelyik már tud kottát olvasni. Ez 1945 után meg is valósul, mert akkortól kezdve a hangszeren való tanulást egy egyéves előképző előzi meg, melyen a gyerekek megtanulnak kottát olvasni.

1953-ban ír arról, hogy "Ki a jó zenész?". A jó zenésznek nagyon fontos a hallás fejlesztése, a kottából éneklés, a karban éneklés, nagy haszna van a középszólamban éneklésnek és a jó zenész legyen tájékozott az irodalomban is. A jó zenész négy fő jellemzője:
1. kiművelt hallás,
2. kiművelt értelem,
3.kiművelt szív,
4. kiművelt kéz.
Ezeknek egyensúlyban kell lenniük.</sup>

<sup>Az 50-es évektől kezdve sorra születtek Kodály két- és háromszólamú gyakorlatai. Címeik: 55,44,33,22,66,77 kétszólamú énekgyakorlat és "Tricínia", azaz 28 háromszólamú gyakorlat, mely később 29 lett egy korábbi kiadványból kiegészített darabbal. Megjelentek az énekes-zongorakíséretek, az "Epigrammák" is.

A Kodály-módszer ma már világhírű. A világ számos országában tanulnak ezzel a módszerrel a gyerekek.</sup>