Népzene klub

A Kodály-módszer

^{1906-ban
megjelent az első kiadvány azokból a népdalokból, amelyeket Kodály
Zoltán falun gyűjtött. 1923-ban "Psalmus Hungaricus" című oratóriumának
bemutatója volt, ennek kapcsán fordult a gyerekkar, illetve a
gyerekkari irodalom felé. Ezután születtek szebbnél szebb gyermekkari
művei. A Kodály-módszer egyik fő vonása, hogy minden zenét tanuló
számára vonatkozik, bárhol éljen az illető, bármennyi pénze legyen is,
vagy hogy van-e vele született zenei adottsága. A másik fő vonása az
egységesség. A módszert olyan tanárok továbbítják tanulóik felé,
akiknek képzése is az egységen alapul. A mai tanítók már a
Kodály-módszeren nőttek fel.

Kodály megírta a "333 olvasógyakorlat"-ot, az "Ötfokú zene" négy
füzetét, a "Bicínia Hungarica" négy füzetét, melyek egy célt
szolgáltak: visszahozni az elfeledett népdalokat a köztudatba. Kodály
járt Párizsban és Angliában is. Angliai útjai során megfigyelte az
ottani zeneoktatást, a zenészek szakképzettségét és az egész országot
átfogó kóruskultúrát. Magyarországon évek teltek el, amíg a régi
rendszer megszűnt. A Kodály-módszer csak a II. világháború vége, 1945
után vált általánossá hazánkban.

"Énekelni mindenki tudhat"- mondta Kodály, azonban a zenei írás-olvasás
elsajátításához feltétlenül meg kell ismerkednünk a mindenki számára
hozzáférhető hangszerrel, az emberi hanggal. Zenei nevelésünk alapja a
karéneklés. 1929-ben "Gyermekkarok" című tanulmányában leírja, hogyan
lehetne az iskolai énektanítást érdekesebbé, értékesebbé tenni. Minden
zenepedagógiával foglakozó foglalkozó írásában kiemeli az iskolai
énektanítás színvonalának emelését.

Ezek:}

^{a zenének központi szerepe legyen a nevelésben}

^{a zenei analfabétizmus akadályozza a zenei műveltség fejlődését és a hangversenyek látogatottságát}

^{a zeneoktatást meg kell javítani a tanítóképzőkben}

^{már gyermekkorban el kell kezdeni a gyermekeket a
zenére nevelni és csak legjobb zenei anyagot szabad nekik adni a
megfelelő szinten}

^{a napi éneklés ugyanolyan fontos, mint a napi torna}

^{a gyerek zenei anyanyelve a magyar népzene legyen}

^{az emberi hanggal, az énekléssel jussunk el a zenei tehetségekhez}

^{nagyon fontos a karéneklés, ehhez külföldi
remekműveket kell felhasználni, a magyar nyelvű kórusirodalmat a magyar
zeneszerzők teremtsék meg a népzene felhasználásával}

^{a zene tanítása állami feladat, ezért a kormánynak pénzt kell rá fordítani.}

^{1937-ben
jelent meg a "Bicínia Hungarica" című sorozatának első füzete. A
bicíniumok magyar gyerekek számára íródtak. Az alap az volt, hogy a
népzenei gyökerekből, énekelve, karénekelve jusson el a gyerek a
zeneirodalom nagy alkotásaihoz. Ez más népeknél ugyanígy
megvalósítható. A "Bicínia Hungarica" módszertani útmutatójában már
konkrétan leírja Kodály, hogy be kell vezetni a relatív szolmizációt,
és a pentaton hangsor legyen a magyar zenei anyanyelv alapja. Ebben az
írásában emeli ki Kodály a többszólamú éneklés fontosságát. Ez a füzet
nagyrészt magyar népdalokat tartalmaz. Nem sokkal később megírta az
"Énekeljünk tisztán!" című énekgyakorlat-sorozatot.

Ezután jelent meg a "Bicínia Hungarica" második és harmadik füzete,
melyek szintén magyar népdalokból állnak, majd egy negyedik, mely mari
népdalokat tartalmaz.

Kodály kifejtette: meg kell ismerkedni a rokon népek dalaival, ha
ezekben már jártas a növendék, akkor térjen át idegen népek dalaira, és
ha lehet, az adott nép nyelvén énekelje azt.

1943-ban megjelent a "333 olvasógyakorlat", mely a mai napig a zenét
tanuló gyerekek zenei ábécés könyve. Ebben a szerző rávezeti a
gyerekeket a globális kottaolvasásra.

Megjelent az "Ötfokú zene" négy füzete is. Az első füzet száz magyar
népdalt, a második száz kis indulót, a harmadik száz mari dallamot, a
negyedik pedig száznegyven csuvas népdalt tartalmaz. A második füzetet
óvodás gyerekek számára írta Kodály. 1937-ben kiadott cikkében az
énekkari gyakorlatokkal foglakozik. Ebben írja le, hogy a zongora nem
megfelelő eszköz a karéneklés elősegítésére, és hogy ne a zongora
hangjára tanítsa be a karvezető a műveket, hanem énekelve.}

^{Ugyanebben az évben egy vidéki kisvárosban járt, ahol ezeket mondta:}

^{a férfikarokat alakítsák vegyessé, így több remekművet is megismerhetnek}

^{a gépi zene helyett inkább aktívan énekeljenek}

^{a zenei alapműveltséget az iskolában kell megszerezni}

^{1941-ben így nyilatkozott: a zene
mindenkié, a zenei műveltség megalapozását már óvodás korban el kell
kezdeni, s ennek alapja az ének.

Szintén 1941-ben jelent meg a "Zene az óvodában" című cikke is, melyben
hangsúlyozta, hogy a zenei nevelés sokoldalúan fejleszti a gyermek
képességeit, és a népi játékokban kapcsoljuk össze az éneket és a
mozgást.

Egy másik cikkében arról ír, hogy csak az a gyerek kezdjen el tanulni
valamilyen hangszeren, amelyik már tud kottát olvasni. Ez 1945 után meg
is valósul, mert akkortól kezdve a hangszeren való tanulást egy egyéves
előképző előzi meg, melyen a gyerekek megtanulnak kottát olvasni.

1953-ban
ír arról, hogy "Ki a jó zenész?". A jó zenésznek nagyon fontos a hallás
fejlesztése, a kottából éneklés, a karban éneklés, nagy haszna van a
középszólamban éneklésnek és a jó zenész legyen tájékozott az
irodalomban is. A jó zenész négy fő jellemzője:
1. kiművelt hallás,
2. kiművelt értelem,
3.kiművelt szív,
4. kiművelt kéz.
Ezeknek egyensúlyban kell lenniük.}

^{Az 50-es évektől kezdve sorra születtek Kodály
két- és háromszólamú gyakorlatai. Címeik: 55,44,33,22,66,77 kétszólamú
énekgyakorlat és "Tricínia", azaz 28 háromszólamú gyakorlat, mely
később 29 lett egy korábbi kiadványból kiegészített darabbal.
Megjelentek az énekes-zongorakíséretek, az "Epigrammák" is.

A Kodály-módszer ma már világhírű. A világ számos országában tanulnak ezzel a módszerrel a gyerekek.}

Címkék: a kodály-módszer

Kommentáld!

Hozzászólások

M Imre üzente 15 éve

Az óvodáskorban elkezdett éneklést aktívan folytatni kellene akár a 8. osztályig. Idősebb korban a divat már befolyásoló tényező, külsőségek alapján választanak néha "zenekart" az iskolapadból kinőtt gyerekek. Jól megalapozott oktatási módszerrel - és itt most nem a bolognaira gondolok - kifejleszthető egy széles látókör. A magyar népzenében sok minden megvan, ami kell a hangképzéshez vagy a hangszeres gyakorláshoz. Az én zenetanárom, azt hiszem még 7-8.-ban is leült zongorázni az órán ... :)

Válasz

Új hír

Hírek szerkesztése

Közösségben Mindenben