Kováts Adél: Igazán művész nem tud lenni az, aki nem szuverén | 2025. augusztus 16.

Harmadik igazgatói ciklusát kezdi meg 2026-ban a Radnóti Miklós Színház élén. Színművészből lett igazgató, de nem tudja elképzelni az életét a színpad nélkül. Azt mondja, az igazgatás, a közösségért tevékenykedés egészen más energiákat mozgat meg, mint a színjátszás, ami az élete.

A Szelfiben Kováts Adél Kossuth- és Jászai Mari-díja színésznő, a Radnóti Színház igazgatója volt a vendégünk.

A beszélgetésről készül videófelvételt itt tudja megnézni:

https://www.youtube.com/watch?v=2RYQINMzxvs

Ha inkább csak hallgatná az interjút, azt itt teheti meg:

https://www.szabadeuropa.hu/pp/33502993/ppt0.html

Néhány gondolat a beszélgetésből:

A színészmesterségnek megvannak a sztenderdjei, de igazán átlényegülni, különlegessé, megszólítóvá tenni az alakítást, szerinte csak akkor tudja egy színész, ha átszűri azt saját magán, ezért a szuverenitást nagyon fontosnak tartja.

A kőszínház adóforintokból működik, közszolgálatot lát el. A Radnóti továbbra is az ország egyik vezető művészszínháza marad, és mint ilyen, szerinte kötelessége az edukáció és a társadalmi felelősségvállalás. Nagyon fontosnak tartja ebbe a keretrendszerbe beemelni, megszólítani a fiatalokat.

A színészetben mindig nagy kérdés, hogyan tudnak megújulni. A nyitottság megőrzése szerinte a fejlődés egyetlen útja. "Ha valamiről azt gondolom, ezt már úgy tudom, hogy nincs szüksége inputra, az a vég."

A harmadik pályázat beadása előtt hosszabban mérlegelt, hogy a színművészetben teljesedjen-e ki, vagy a közszolgálatot folytassa tovább.

Az, ami az SZFE-vel történt, szerinte nem magáról az intézményről és nem is a szakmaiságról szólt, sokkal inkább a politikáról, példát statuáltak.

Ennyi fiatalt a színészpályára beemelni, mint ahányan most végeznek, szerinte felelőtlenség, mert nem fognak minőségi munkához jutni. Ugyanakkor nem hisz az elkallódott tehetségekben. Szerinte a tehetség megmutatja magát, kiköveteli a figyelmet.

https://www.szabadeuropa.hu/a/szelfi_interju_kovats_adel_radnoti_szinhaz_igazgato/33504044.html

Válasz

Egy kiáltvány, amely segít szabadnak lenni | 2025. július 12.

Timothy Snyder anekdotikus filozófiai munkája rendkívül közérthető módon jelzi, hogy alapvető változásokra lenne szükség a világban. Olyannyira közérthetően, hogy új könyvét akár nyaralásra is érdemes magunkkal vinni.

Jó lenne azt írni, hogy korunk egyik legnépszerűbb gondolkodója, Timothy Snyder, A szabadságról címmel idén magyarul is megjelent könyvében minden eddiginél nagyobb fába vágta a fejszéjét – de ez nem fedné teljesen a valóságot.

https://21.szazadkiado.hu/a-szabadsagrol-timothy-snyder

Bár a szabadság fogalmának több irányból való értelmezése önmagában is hatalmas vállalás, még ez sem mérhető össze történelmi munkásságával, amely segít jobban megérteni a 20. század vérengzéseit,
https://moly.hu/konyvek/timothy-snyder-veres-ovezet
a holokausztot is beleértve.
https://moly.hu/konyvek/timothy-snyder-fekete-fold

És akkor még nem beszéltünk az A szabadság felszámolása című, 2018-ban megjelent könyvéről, amely nemcsak megelőzte korát a putyini Oroszország filozófiai és történelmi hivatkozási alapjainak feltárásában, hanem egészen erős jóslatot is megfogalmazott: az orosz propaganda által az ukránokról terjesztett narratíva – miszerint nem is léteznek, vagy ha mégis, akkor alávaló lények – szinte tökéletesen egybevág azzal a német rögeszmével az 1900-as évekből, amely Lengyelország megszállását készítette elő.

Snyder – aki lengyel és ukrán zsidó felmenőkkel rendelkezik – egyik legfontosabb erénye, hogy amerikaiként is érti Közép- és Kelet-Európát. Nem próbál mindent a nyugati demokráciafelfogásból levezetni, ugyanakkor képes kritikusan szemlélni az Egyesült Államok történelmi bűneit is – például azt a mára nyilvánvalóan vállalhatatlan tényt, hogy az európai faji törvények megalkotásában épp a rasszista amerikai jogszabályok szolgáltak mintául. Hitler a Mein Kampf írásának idején kifejezetten pozitív példaként tekintett az Egyesült Államokra, ahol a fehér faj kiváltságai intézményesítve voltak.
https://moly.hu/konyvek/timothy-snyder-a-szabadsag-felszamolasa

A szabadságról azonban nem – vagy csak kis részben – történelmi munka. A szerző a címmel összhangban a szabadság fogalmát szeretné tisztázni, és ezt a könyv végére valóban meg is teszi. Snyder legnagyobb erénye – az 1900-as évek történelmének mély ismerete mellett – a közérthetőség és az olvasmányos stílus. Új műve ebből a szempontból is kimagasló: jobb pillanataiban szinte krimiszerű izgalommal bontja ki az egymás mellé helyezett tényekből a következtetéseit, miközben az eredmény nem válik öncélú elmélkedéssé.

-- Márpedig egy könyv esetében sosem hátrány, ha olvastatja magát – de különösen nagy érték, ha mindezt fontos témák tárgyalása közben teszi.

A kötet szellemi hátteréhez egyaránt hozzájárultak a szerző korábbi élményei Václav Havellel és a rendkívüli hatású történész-filozófussal, Leszek Kołakowskival, számtalan ukrajnai utazása és Volodimir Zelenszkijjel folytatott beszélgetései is. (Érdekes, hogy a nyugati világ egyik sztárentellektüelje mélyebb diskurzusokra is alkalmas partnernek tartotta az ukrán elnököt, ellentétben a mi váteszi képességekkel felruházott Orbán Viktorunkkal, aki épp a napokban nevezte komédiásnak Zelenszkijt.)

Snyder fő állítása, hogy a szabadság nem merülhet ki a negatív szabadság fogalmában: nem attól leszünk szabadok, hogy akadályokat hárítunk el, hanem attól, ha valóban képesek vagyunk cselekedni. Már a könyv első, főként ukrán példákból építkező részei is ezt az elvet támasztják alá. Snyder felteszi a kérdést: vajon jogos-e „felszabadított területeknek” nevezni azokat a régiókat, ahonnan elűzték az orosz megszállókat – az ott élő emberek valóban szabadok-e? Természetesen nem. Ezért is tartja szerencsésebb kifejezésnek – és a helyiek által is használt – „megszállásmentesítést”. A szabadság ugyanis nem merülhet ki a megszállás vagy más akadályok hiányában: valami pozitív lehetőség kell legyen, ami segít az egyénnek kiteljesíteni az életét.

Így nevezi meg a szabadság öt tartóoszlopát: szuverenitás, meglepetésszerűség vagy újítás, mobilitás, tényszerűség és szolidaritás. Ezekből áll össze egy olyan társadalom, amelynek polgárai valóban szabadok: képesek szuverén döntéseket hozni; képesek a meglepetést okozni, azaz újító módon gondolkodni – itt hosszabban elidőzik azon, hogyan törekedtek a konszolidált kommunista diktatúrák a társadalmi kiszámíthatóságra; rendelkeznek a mozgás szabadságával, nemcsak fizikai értelemben, hanem a társadalmi mobilitás lehetőségeként is; elfogadják a tudományos tényeket; és képesek belehelyezkedni más emberek helyzetébe, sorsába.

A könyv egyik legfontosabb megállapítása így foglalható össze:

-- a szabadság nem a szabályok alóli mentesülés, hanem az a helyzet, amikor az alattunk lévő társadalmi rendszer lehetőséget nyújt egészséges és tartalmas életre – még akkor is, ha nem tartozunk a felső egy százalékhoz.

https://magyarnarancs.hu/sorkoz/egy-kialtvany-amely-segit-szabadnak-lenni-276912

Válasz

Hat év alatt 20 millió eurót oszthat szét az újrainduló Norvég Civil Alap | 2025. július 04.

Hatalmas örömhírünk van: újra lesz Norvég Civil Alap Magyarországon! A támogatók bejelentették a hazai lebonyolítót – a programot mi fogjuk működtetni. A program 2031-ig 20 millió euróval fogja támogatni a hazai civil társadalmat – közölte Facebook-oldalán az Ökotárs Alapítvány.

Röviden felvázolták a múltat is: három ország, Norvégia, Izland és Lichtenstein egy uniós együttműködés keretében közös alapot hozott létre a 2004-ben és utána csatlakozó EU-tagállamok támogatására. Ennek az alapnak egy részét közvetlenül az érintett országok civil társadalmának a megerősítésére fordítják. Arra is kitértek, ogy sokáig nem volt Norvég Alap Magyarországon, mert a kormány nem tudott megegyezni Norvégiával. Emiatt az első és második ciklus után a harmadikból kimaradt Magyarország, de időközben a rendszer átalakult. – A civil alap már egyik részes országban sincs államközi szerződésekhez kötve, és közvetlenül megpályázható – hangsúlyozták. Tehát az Orbán-kormány ebbe a folyamatba már nem szólhat bele, miközben az alap további részeiről továbbra is a két ország kormányának kell megegyeznie.

Ígéretük szerint jelenleg már zajlanak az előkészületek, és ha minden a tervek szerint halad, 2026 elejére már pályázati kiírásokkal jelentkeznek. Mint kifejtették, a hazai civil társadalomnak óriási szüksége van ezekre a támogatásokra, mert sokszor olyan problémákat kezelnek, amikre az állam nem költ, pedig kötelessége lenne.

Emlékezetes, hogy az Orbán-kormány 2021-ben inkább veszni hagyta a teljes összeget, nehogy kormányfüggetlen civilek is kaphassanak a pénzből. Magyarországnak 2014–2021 között mintegy kétszázmillió euró (jelenlegi árfolyamon áron 82 milliárd forint) járt volna. Ennek csak egy kis része jutott volna a civil szervezeteknek, de a kormány még ezt is kontrollálni akarta, miközben a norvégok támogatás elosztását inkább az Ökotárs Alapítvány által vezetett konzorciumra bízták volna – idézi fel a Népszava.

https://nepszava.hu/3286123_norveg-civil-alap-magyarorszag-civil-szervezetek-palyazatok-tamogatasok-orban-kormany

Ellenük előzőleg kormányzati lejárató kampány indult, rendőrségi, majd NAV-vizsgálattal.

https://hang.hu/belfold/hat-ev-alatt-20-millio-eurot-oszthat-szet-az-ujraindulo-norveg-civil-alap-178135
___

Ökotárs Alapítvány: Hatalmas örömhírünk van: újra lesz Norvég Civil Alap Magyarországon! A támogatók bejelentették a hazai lebonyolítót - a programot mi fogjuk működtetni! A program 2031-ig 20 millió euróval fogja támogatni a hazai civil társadalmat! <3

https://eeagrants.org/news/strengthened-support-civil-society-croatia-czechia-hungary-and-slovenia

https://www.facebook.com/EEANorwayGrants/posts/pfbid02qkiGwXXWFRXS29GJckgQTGM6Kw7SHKbNG8N7wWjg5JD7Z87daJz6ubqXT43hr2tAl

Tudjuk, hogy sok kérdésetek van, de még rengeteg munka vár ránk az első kiírások meghirdetéséig. Arra kérünk titeket, legyetek türelemmel, amíg az előkészületek zajlanak. Ígérjük, minden fontos fejleményről időben tájékoztatni fogunk, és ha minden a tervek szerint halad, 2026 elejére már pályázati kiírásokkal jelentkezünk!
Addig is a legfontosabb tudnivalók:

*** Mi az a Norvég Civil Alap?
Három ország, Norvégia, Izland és Lichtenstein egy uniós együttműködés keretében közös alapot hozott létre a 2004-ben és utána csatlakozó EU-tagállamok támogatására. Ennek az alapnak egy részét közvetlenül az érintett országok civil társadalmának a megerősítésére fordítják.

*** Pontosan kik bonyolítják majd a programot?
Egy háromtagú konzorcium, amelynek tagjai az Ökotárs, az Autonómia és a Kárpátok Alapítvány.

*** Miért ez a konzorcium bonyolítja a programot?
A külföldi támogatók gyakran közvetítő szervezeteken keresztül osztják szét a rendelkezésre álló forrásokat. A közvetítők rendszerint olyan szervezetek, akik ismerik az adott ország civil társadalmának a sajátosságait, a szervezetek igényeit. A közvetítő kiválasztása, mint mindig, most is nyílt pályázati rendszerben zajlott, bárki pályázhatott rá, a győztest pedig a támogató országok választották ki szakmai szempontok, azaz a pályázó lebonyolításra vonatkozó tervei, kapacitása és tapasztalata alapján.

*** Sokáig nem volt Norvég Alap Magyarországon, mert a kormány nem tudott megegyezni Norvégiával. Mi változott?
Valóban, az első és második ciklus után a harmadikból kimaradt Magyarország. Időközben a rendszer átalakult, és a civil alap már egyik részes országban sincs államközi szerződésekhez kötve, és közvetlenül megpályázható (miközben az alap további részeiről továbbra is a két ország kormányának kell megegyeznie).

*** Nem féltek attól, hogy a kormány nem nézi majd mindezt jó szemmel?
Büszkék vagyunk arra, hogy erős nemzetközi versenyben tudunk külföldi forrásokat Magyarországra hozni. A hazai civil társadalomnak óriási szüksége van ezekre, hogy segítő munkájukat végezhessék, sokszor olyan problémákat kezelve, amikre az állam nem költ, pedig kötelessége lenne. Magyarország és az itt élő emberek javát szolgáljuk, ezek a források az ő érdekükben kerülnek felhasználásra. Bízunk a hazai civil szervezetek szakértelmében, hiszen évtizedes tapasztalatuk van a társadalmi ügyek képviseletében, a problémák kezelésében.

Nagyon várjuk már ezt a munkát, hogy minél több civil szervezettel dolgozhassunk együtt egy igazságos, szolidáris és fenntartható országért.

https://www.facebook.com/photo/?fbid=1122213659938673

Előzmény

Válasz

TASZ: Illúzió, hogy a hatalom téged majd békén hagy, ha csendben maradsz. Most már mindannyiunkra támad: listáz, büntet, ellehetetlenít.

De egyre többen mondják ki: ebből nem kérünk.

Légy bátor. Állj ki. Ne várd, hogy mások törjék össze helyetted a csendet.

https://www.facebook.com/photo/?fbid=1141380194689777
___

TASZ: A kormány bekényszeríthet minket a föld alá, de azt az elkötelezettséget, hitet, amivel védjük a legkiszolgáltatottabb magyar emberek jogait is, nem vehetik el tőlünk. Taszosnak lenni hivatás, mindegy hol és hogyan működünk, mi mindig hinni és tenni fogunk a bátor, egyenlő és szabad országért.

https://www.facebook.com/atasz/videos/683061327663740

Előzmény

Válasz

Brit -vagy türk- tudósok megállapították, hogy az élet értelme nem a 42 (a válasz az életet, a világmindenséget, meg mindent érintő végső kérdésre.), hanem a: nem szabad! ... és valóban.

https://www.facebook.com/reel/1704114273536395

Válasz

MOST szerezzétek be a #szabad cuccaitokat, mert a TASZ-nak szüksége van a támogatásra! <3

https://tasz.hu/

Március végéig a NOS-ban minden hoodie mellé (17.900.-) FÉLÁRON kaptok egy pólót is (6.900.- helyett 3.450.- forintért)‼️
Mégiscsak, legyen már miben megjelenni március 15-én :)
.
A NOS nyitva tartása: keddtől péntekig 14-19h között, szombaton 10-14h között (de március 1-jén, szombaton kivételesen 16h-ig jöhettek!)

https://www.facebook.com/NOSBudapest

— itt: NOS.

https://www.openstreetmap.hu?zoom=19&type=way&id=249662087

Válasz

Egy nagy gondolkodó kisesszéje | 2024. október 29.

Az a fene nagy szuverenitásvédelem, ami immár akkorára nőtt, hogy kutatni muszáj, másképp felfoghatatlan marad, eszembe juttatott egy régi-régi belarusz kisesszét. A kutatások eredményére ez nem lesz semmilyen hatással, mert ezek a “kutatások” semmi konkrétumot nem fognak produkálni, már csak azért sem, mert senki nem vár el kézzelfoghatót az újdonsült intézmény tevékenységétől.

Az esszét kedves ismerősöm, Uladzimer Arlou (1953) történész, író és költő írta 1990. februárjában, csaknem két évvel a Szovjetunió felbomlása előtt! Akkoriban én Arlou létezéséről nem is tudtam, ha írása valami csoda folytán elém kerül, egy mukkot sem értettem volna belőle. Egyáltalán nem tudtam még belaruszul: habár 15 éve éltem már itt, de a nyelvre semmi szükség nem volt, még ha meg is tanultam volna, akkor se tudtam volna mit kezdeni vele.

Akkor még nem volt büntetendő a belarusz nyelv használata, néhány ’különc’ értelmiségin kívül nem kultiválta senki. A ’92-’94-es időszak volt a felüdülés ebben a kérdésben is, majd megkezdődött a nyelv (és a nép!) újabb, immár sokadik, mindmáig tartó elnyomása. Ebben a tekintetben nem számít, hogy az elnyomó egy másik hatalom, vagy az ország népe saját maga termeli ki hozzá az uralkodó réteget, amelyet adott esetben valóban egy vagy több külföldi állam segít hatalomban tartani.

Egy nagy gondolkodó kisesszéje [szögletes zárójelben a fordító megjegyzései]:

Uladzimer Arlou: Függetlenség

A függetlenség az, ha olyan kórházban születsz meg, amelyben nem a világon a legsterilebb csótányok vannak, hanem egyszer használatos injekciós tűk és eldobható pelenkák.

A függetlenség az, ha apád, mikor bemegy az anyakönyvi hivatalba azért az okmányért, mely szerint te valóban megszülettél és mely szerint nagyapád után a Rigor nevet kaptad [belarusz név, az orosz Grigorij megfelelője], akkor az a nő, aki ott ül, szépen kiállítja számára ezt az okmányt, nem pedig „A Szovjetunió népeinek személynevei” című kézikönyvet kapja elő, és avval hadonászva hisztérikusan magyarázza apádnak, hogy minden gond nélkül adhatná fiának a Faizullah nevet, vagy akár azt, hogy Mamaj [nemzetiségi nevek az Orosz Föderációban], de azt, hogy Rigor – nem, mert ilyen név nem létezik (de van normális, emberi Grigorij név).

A függetlenség az, ha mikor iskolába mész, a saját anyanyelveden fognak tanítani (a Grażyna nevű [lengyel név] kislányt pedig, aki annyira tetszett neked az óvodában, az ő nyelvén, a Misa nevű kisfiút a szomszédból, akinek az apját Iszaaknak hívják – az övén, az Aljosa nevű kisfiút pedig, másik szomszédodat, akinek a szülei azért költöztek ide, mert a Volga menti városukban hajnali ötkor kell beállni a sorba, hogy tejet tudj venni – őt pedig az övén). Saját anyanyelveden fognak oktatni, és ehhez apukádnak és anyukádnak nem kell egész nyáron, lakásról lakásra járva, aláírásokat gyűjteni más szülőktől, akik nem mintha nem akarnák ugyanúgy taníttatni gyereküket, mint a te apukád és anyukád, csak egyszerűen ez soha eszükbe sem jutott, mert internacionalizmusban nőttek fel. És ezeket a kérvényeket nem kell majd az iskolaigazgatónak háromszor is elveszítenie, meg még kétszer a titkárnőnek is. És szeptember első napján, az ünnepélyes évnyitón nem azt fogod hallani, hogy „évről évre javul iskolánk ellátottsága”, a tanterembe belépve pedig nem tudod meg, hogy pártunk és kormányunk szakadatlan gondoskodásának köszönhetően az egész osztálynak csupán egy anyanyelvi ábécéskönyv és két matematika könyv jutott.

A függetlenség az, ha az őrsöd nem fog azért a jogért küzdeni, hogy felvehesse Pavlik Morozov vagy Alekszandr Mjasznikov nevét, mert mindenki pontosan tudja, hogy Pavlik mennyire szerette édesapját, és Mjasznyikov hogy szerette a belaruszokat. [Pavlik Morozov (1918-1932), a példamutató kisúttörő, saját apját jelentette fel, ezért pedig a családja megölte őt. A családot kivégezték. Alekszandr Mjasznyikov (eredetileg Mjasznyikjan, angol helyesírással a Wikipediában Myasnikyan, 1886-1925) forradalmár, pártfunkcionárius, a rövid idő alatt, míg a Belarusz SzSzK vezetője volt, rengeteg belarusz vér tapadt a kezéhez. Mindkettőjüknek utcái és emlékművei vannak Belaruszban.]

A függetlenség az, ha diákkorodban, mikor matematika előadáson a Madagaszkárról jött évfolyamtársad – akinek az oktatását az ő országa finanszírozza, nem pedig a tiéd – füledbe súgva megkérdezi, hogy mit jelent az a szó, hogy «імавернасць», akkor te franciául elmondod neki, hogy ez valószínűség belaruszul [sok olyan belarusz szó van, amit a szótő alapján, aki oroszul tud, jól-rosszul megért, de ezt pl. egyáltalán nem].

A függetlenség az, ha a hadseregben legmesszebb, ha saját országod egy határvárosában vagy -falujában fogsz szolgálni, és sohasem fogod azt a parancsot kapni, hogy fesd zöldre a füvet, vagy hogy takarítsd a körletet „ettől az oszloptól ebédig”. Vasárnap hazamehetsz a szüleidhez, vagy a lányhoz, akivel jársz, és senki nem fog bulbasnak titulálni [a belaruszok orosz-szovjet gúnyneve a belarusz krumpli szóból, ami itt nemzeti eledelnek számít], barátodat pedig feketeseggűnek, mert saját nyelveteken gondolkodtok és beszéltek álmotokban. Valamint a katonai és politikai felkészülés kiválóságai nem csinálnak alvás közben „biciklit” neked [a lábujjak közé helyezett papír meggyújtása – ébresztő, amin jót szokás röhögni], és olyan parancsot sem adnak, hogy élezd meg az utászásódat, mert Bakuban vagy Tbilisziben be kell ásni magad.

A függetlenség az, amikor a lány, akivel jársz, azt mondja, hogy hétvégén Bécsbe akar veled menni, mire tiszta lelkiismerettel ígéred meg neki, hogy a schönbrunni kastéllyal szemben fogtok kávézni, és tudod, hogy utazásotok előtt senki sem fog kérdezősködni: nem voltál-e gyerekkorodban zsidó, vagy hogy jártál-e korábban külföldön, és ha igen, mi célból jöttél vissza?

A függetlenség az, ha Dziady ünnepén, a Halottak napján kimész a temetőbe, és tudod, lerakod majd a virágot, amit vittél, és mécsest fogsz ott gyújtani, nem pedig ideggáz-ballonok vagy újfajta gumibotok próbaüzeménél leszel kísérleti nyúl. [Dziady – Mindenszentek, szó szerint „Ősök” – a nyolcvanas évek végén a szovjet karhatalom többször is erőszakkal oszlatott fel november másodikán minszki temetőkben ill. a sztálini kivégzések helyén rendezett megemlékezéseket.]

A függetlenség az, ha a fiad ötöst hozott történelemből, megdicséred ezért, mert tudod, hogy nem abból a tantárgyból kapta, ahol a Csúd-tavi csatát és a kollektivizálás győzedelmességét tanítják, hanem a grünwaldi csatát, amely népedet megmentette a kihalástól. A tantárgyból, amelyben az igazságot mondják el arról a hatalomról, amely főbe lövette nagyapádat, nagyanyádat pedig az éhhalálba taszította. [A Csúd-tavi csata 1242-ben volt a Német lovagrend és a novgorodi (tehát orosz) fejedelemség között. A grünwaldiban a Litván Nagyfejedelemség (a mai Belarusz elődje) és Lengyelország uniója aratott győzelmet 1410-ben a Német lovagrend fölött.]

A függetlenség az, ha ellátogat hozzád egy New York-i énekes, akivel meggylikőrt fogyasztotok rendesen, utána nem ajánlják neked udvarias civilruhás fiatalemberek, hogy részletesen írd le, mit és hol ittatok és közben kit szidtatok.

A függetlenség az, ha nem azt hallod a tévében, ahogy az elnök okítja honfitársait: „ki hogyan akar, az úgy is beszéll”, mert a te elnököd – írástudó, és ha csak egy nyelvet is tud, de azt rendesen.

A függetlenség az, ha a képernyőről és az újságokból egyszer csak eltűnnek a fáradhatatlan, titokzatos veteránok levelei és a nemzeti frontok különböző nacionalistáiról és szélsőségeseiről szóló szörnyűséges hírek, akik még éjszaka sem alszanak, hanem etnikai alapon ellenségeskedést szítanak te, Aljosa és Misa, akinek az apját Iszaaknak hívják, valamint Grażyna között – aki már régen a te feleséged –, azért, hogy véres leszámolásra kerüljön sor köztetek, meg azért, hogy kisiklassák a peresztrojka vonatát.

A függetlenség az, amikor senki sem ijesztget téged azzal, hogy néped nem képes túlélni a nagy testvér nélkül, mert nincs sem bauxitja, sem gyémántja, te pedig rájössz, hogy kár volt sajnálnod azokat a szerencsétlen hollandokat és belgákat, akiknek nincs bauxitjuk, sem gyémántjuk, de még csak egy nagy testvérük sem.

A függetlenség az, ha a «Центровывоз» feliratú óriáskamionok (tényleg, látott már valaki kamiont «Центроввоз» felirattal?) nem a mások bevásárlóközpontjaiba, hanem a mi üzleteinkbe szállítanak árut. [Szovjet stílusú „rövidítések”: ’Központosított kiszállítás’, ill. ’Központosított beszállítás’.]

A függetlenség az, ha egyszer csak kiderül, hogy értelmes emberek minálunk is vannak, és ha – Isten ments! – robbanás történik egy gyárban, vagy más szörnyűség, nem kell majd arra várni, hogy kiszálljon hozzánk a moszkvai nagyokosok bizottsága.

A függetlenség az, ha amikor ott fekszel és már szólít az Isten, tudod, hogy miután egy jobb világra szenderülsz, a templom helyén, ahol megkereszteltek és ahol házasságot kötöttél, légyen az ortodox vagy katolikus, nem létesítenek koszos hattyúkkal halastavat, és nem építik oda helyébe az SzKP XVIII. kongresszusáról elnevezett uszodát. A temetőt pedig, ahol csontjaid majd megpihennek, nem rombolják le, hogy ott egy Gorbacsov elvtársról, vagy Ligacsov elvtársról elnevezett [A nyolcvanas évek alkoholellenes (és szőlőirtó!) kampányának ’arca’], üres üvegekkel teleszórt vidámparkot hozzanak létre.

A függetlenség az, ha…

A függetlenség az, ha születésedtől fogva halálodig otthon érzed magad a saját vidékeden.

Hiszek abban, hogy ez egyszer majd így lesz.

Mert másként egyszerűen nem érdemes élni.

https://papageno.hu/blogok/y-blog_belarusz_irodalom/2024/10/egy-nagy-gondolkodo-kisesszeje/

Bárász Péter fordítása eredetileg a Népszavában jelent meg.

https://nepszava.hu/3255163_egy-nagy-gondolkodo-kisesszeje

Válasz

TASZ: Schmidt Erika, a bicskei pedofil ügy csendjét megtörő élménypedagógiai tréner és Karsai Dániel kapta az idei SZABAD-díjat!

Idén hatodszor adtuk át a SZABAD-díjat, ami minden évben azt üzeni, hogy a bátorság nemcsak a nagy és látványos tettekben, hanem a mindennapok apró döntéseiben is jelen van.

A jelöltek személyére idén is bárki tehetett javaslatot, közülük választotta ki a TASZ azt a nyolc embert, akik a gálán történeteikkel is bemutatkoztak. A zsűri díját Horváth Dorka (a BOOKR Kids alapítója), Kertész Anna (a TASZ kommunikációs és magánadományozási vezetője), Marge (dalszerző-énekes), Miklósi Gábor (újságíró), Nyáry Luca (író, a WMN újságírója), és Molnár Áron (színész, korábbi SZABAD-díjas) ítélte oda.

Schmidt Erika azzal érdemelte ki a zsűri szerint a Magyarország legszabadabb embere címet, hogy több évnyi eredménytelen küzdelem után a sajtóhoz fordulva megakadályozta, hogy eltussolják a bicskei pedofil-ügyet.

A közönség szavazatai alapján SZABAD-díjat kapott idén Karsai Dániel is, aki nemcsak beszél a gyógyíthatatlan betegségéről, de azt is vállalta, hogy megmutatja annak a leghétköznapibb, legsebezhetőbb pillanatait is. Ezzel pedig képes volt egy olyan széles körű társadalmi vitát kezdeményezni a méltó halálról, amit korábban senkinek, sehogyan nem sikerült elindítania.

A SZABAD-díjátadó gáláról a két nyertesen túl a többi hétköznapi hős sem távozott üres kézzel,

-- Budai Alexandra az Adománytaxi,
-- Daróczi Anna és Modolo Ákos a Partners Hungary Alapítvány,
-- Heindl Péter a Közélet Iskolája,
-- Kiss Sándor a BOOKR Kids,
-- Salamon Sándor pedig a Líra Könyv különdíját vihette haza.

Köszönjük, hogy részesei voltatok a folyamatnak, és jelöléssel, illetve szavazással segítettetek megtalálni az idei SZABAD-díjasokat! Külön köszönet partnereinknek, hogy támogatták az este létrejöttét: Pek-Snack, Brit Nagykövetség (UK in Hungary), 444

https://www.facebook.com/photo/?fbid=935816278579504&set=pcb.935816565246142

Előzmény

Válasz

Találjuk meg 2024 legszabadabb magyar emberét! | 2024. augusztus 28.

Magyarországon,

-- ahol Szuverenitásvédelmi Hivatallal fenyegetik a civil szervezeteket és a szabad sajtót,

-- ahol az oktatás lezüllesztése elleni tiltakozásokat a kormány teljesen és végérvényesen figyelmen kívül hagyta,

-- ahol a kórház konyhájának falán tengődő penészre a kormányszóvivő csak annyit mond: valójában nem is penész az, csak zsírra szállt por,

egyre nagyobb kockázatot vállal, aki kiáll a véleményéért, a saját vagy a közössége jogaiért, szabadságáért.

Ezt a folyamatot próbálja ellensúlyozni a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) egyebek mellett azzal, hogy 2019 óta minden évben megkeresi és a Szabad-díjat adja azoknak a hétköznapi hősöknek – embereknek és közösségeknek –, akik a saját környezetükben a legtöbbet tették és teszik azért, hogy Magyarország igazságosabb és élhetőbb hely legyen.

https://tasz.hu/

A 2024-es Szabad-díj jelöltjeire idén tavasszal is az olvasók tehettek javaslatot. Közülük nyolcan maradtak versenyben a díjakért. A Szabad-díjat a TASZ szakmai zsűrije (Horváth Dorka - a BOOKR Kids alapítója, Kertész Anna - a TASZ kommunikációs és magánadományozási vezetője, Marge - dalszerző-énekes, Miklósi Gábor - újságíró, Molnár Áron (NoÁr) - színész és Nyáry Luca író, a WMN újságírója) ítéli oda.

A közönségdíj nyertesére szeptember 13-ig bárki szavazhat a szavazódobozban a cikk végén. A díjátadó, ahol az összes jelölt elmeséli történetét, szeptember 18-án, a terézvárosi 6Szín Teátrumban (Jókai utca 6) lesz 19 órakor. Jegyeket itt lehet vásárolni.

https://tixa.hu/szabad-dij-2024

A korábbi évek díjazottjait itt lehet megtalálni.

https://444.hu/2023/09/21/hiv-aktivista-egy-roma-kick-box-bajnok-es-pankotai-lili-kapta-az-idei-szabad-dijat

A Szabad-díj médiapartnere a 444.hu.

https://444.hu/2024/08/28/talaljuk-meg-2024-legszabadabb-magyar-emberet

Válasz

Charles Bukowski:
demokrácia

a problémát természetesen nem a demokratikus berendezkedés
jelenti, hanem
annak élő kis fogaskerekei.
egy utcán szembejövő ember,
legyen férfi
vagy nő,
megszorozható
3 vagy 4 vagy 30 vagy 40 millióval,
és belátod
rögtön,
miért maradnak a dolgok
többnyire használhatatlanok
számunkra.

ha meg lehetne gyógyítani az
embernek nevezett bábokat...

de átestünk már számtalan politikai
kúrán,

és elég ostobák maradtunk mindannyian
ahhoz, hogy mindig és újra azt reméljük,
most
épp ez a megfelelő
gyógymód
mindenre.

honfitársam,
a problémát sohasem a demokratikus
berendezkedés jelenti, a probléma

te vagy.

*

Fordította: K. Kabai Lóránt.

Fotók:
– Charles Bukowski portréja (forrás: Twitter - Charles Bukowski Quotes);
– Kabai Lóránt portréja (forrás: Szépírók Társasága online).
https://www.facebook.com/cirill.kabin/posts/pfbid0PBktikUrThxKvTgxJWNZBqAPN2XaPxA6Uvy8MVEtmiaEMV1svThHRtDzrxTmC4qfl

Válasz