Egy nagy gondolkodó kisesszéje | 2024. október 29.

Az a fene nagy szuverenitásvédelem, ami immár akkorára nőtt, hogy kutatni muszáj, másképp felfoghatatlan marad, eszembe juttatott egy régi-régi belarusz kisesszét. A kutatások eredményére ez nem lesz semmilyen hatással, mert ezek a “kutatások” semmi konkrétumot nem fognak produkálni, már csak azért sem, mert senki nem vár el kézzelfoghatót az újdonsült intézmény tevékenységétől.

Az esszét kedves ismerősöm, Uladzimer Arlou (1953) történész, író és költő írta 1990. februárjában, csaknem két évvel a Szovjetunió felbomlása előtt! Akkoriban én Arlou létezéséről nem is tudtam, ha írása valami csoda folytán elém kerül, egy mukkot sem értettem volna belőle. Egyáltalán nem tudtam még belaruszul: habár 15 éve éltem már itt, de a nyelvre semmi szükség nem volt, még ha meg is tanultam volna, akkor se tudtam volna mit kezdeni vele.

Akkor még nem volt büntetendő a belarusz nyelv használata, néhány ’különc’ értelmiségin kívül nem kultiválta senki. A ’92-’94-es időszak volt a felüdülés ebben a kérdésben is, majd megkezdődött a nyelv (és a nép!) újabb, immár sokadik, mindmáig tartó elnyomása. Ebben a tekintetben nem számít, hogy az elnyomó egy másik hatalom, vagy az ország népe saját maga termeli ki hozzá az uralkodó réteget, amelyet adott esetben valóban egy vagy több külföldi állam segít hatalomban tartani.

Egy nagy gondolkodó kisesszéje [szögletes zárójelben a fordító megjegyzései]:

Uladzimer Arlou: Függetlenség

A függetlenség az, ha olyan kórházban születsz meg, amelyben nem a világon a legsterilebb csótányok vannak, hanem egyszer használatos injekciós tűk és eldobható pelenkák.

A függetlenség az, ha apád, mikor bemegy az anyakönyvi hivatalba azért az okmányért, mely szerint te valóban megszülettél és mely szerint nagyapád után a Rigor nevet kaptad [belarusz név, az orosz Grigorij megfelelője], akkor az a nő, aki ott ül, szépen kiállítja számára ezt az okmányt, nem pedig „A Szovjetunió népeinek személynevei” című kézikönyvet kapja elő, és avval hadonászva hisztérikusan magyarázza apádnak, hogy minden gond nélkül adhatná fiának a Faizullah nevet, vagy akár azt, hogy Mamaj [nemzetiségi nevek az Orosz Föderációban], de azt, hogy Rigor – nem, mert ilyen név nem létezik (de van normális, emberi Grigorij név).

A függetlenség az, ha mikor iskolába mész, a saját anyanyelveden fognak tanítani (a Grażyna nevű [lengyel név] kislányt pedig, aki annyira tetszett neked az óvodában, az ő nyelvén, a Misa nevű kisfiút a szomszédból, akinek az apját Iszaaknak hívják – az övén, az Aljosa nevű kisfiút pedig, másik szomszédodat, akinek a szülei azért költöztek ide, mert a Volga menti városukban hajnali ötkor kell beállni a sorba, hogy tejet tudj venni – őt pedig az övén). Saját anyanyelveden fognak oktatni, és ehhez apukádnak és anyukádnak nem kell egész nyáron, lakásról lakásra járva, aláírásokat gyűjteni más szülőktől, akik nem mintha nem akarnák ugyanúgy taníttatni gyereküket, mint a te apukád és anyukád, csak egyszerűen ez soha eszükbe sem jutott, mert internacionalizmusban nőttek fel. És ezeket a kérvényeket nem kell majd az iskolaigazgatónak háromszor is elveszítenie, meg még kétszer a titkárnőnek is. És szeptember első napján, az ünnepélyes évnyitón nem azt fogod hallani, hogy „évről évre javul iskolánk ellátottsága”, a tanterembe belépve pedig nem tudod meg, hogy pártunk és kormányunk szakadatlan gondoskodásának köszönhetően az egész osztálynak csupán egy anyanyelvi ábécéskönyv és két matematika könyv jutott.

A függetlenség az, ha az őrsöd nem fog azért a jogért küzdeni, hogy felvehesse Pavlik Morozov vagy Alekszandr Mjasznikov nevét, mert mindenki pontosan tudja, hogy Pavlik mennyire szerette édesapját, és Mjasznyikov hogy szerette a belaruszokat. [Pavlik Morozov (1918-1932), a példamutató kisúttörő, saját apját jelentette fel, ezért pedig a családja megölte őt. A családot kivégezték. Alekszandr Mjasznyikov (eredetileg Mjasznyikjan, angol helyesírással a Wikipediában Myasnikyan, 1886-1925) forradalmár, pártfunkcionárius, a rövid idő alatt, míg a Belarusz SzSzK vezetője volt, rengeteg belarusz vér tapadt a kezéhez. Mindkettőjüknek utcái és emlékművei vannak Belaruszban.]

A függetlenség az, ha diákkorodban, mikor matematika előadáson a Madagaszkárról jött évfolyamtársad – akinek az oktatását az ő országa finanszírozza, nem pedig a tiéd – füledbe súgva megkérdezi, hogy mit jelent az a szó, hogy «імавернасць», akkor te franciául elmondod neki, hogy ez valószínűség belaruszul [sok olyan belarusz szó van, amit a szótő alapján, aki oroszul tud, jól-rosszul megért, de ezt pl. egyáltalán nem].

A függetlenség az, ha a hadseregben legmesszebb, ha saját országod egy határvárosában vagy -falujában fogsz szolgálni, és sohasem fogod azt a parancsot kapni, hogy fesd zöldre a füvet, vagy hogy takarítsd a körletet „ettől az oszloptól ebédig”. Vasárnap hazamehetsz a szüleidhez, vagy a lányhoz, akivel jársz, és senki nem fog bulbasnak titulálni [a belaruszok orosz-szovjet gúnyneve a belarusz krumpli szóból, ami itt nemzeti eledelnek számít], barátodat pedig feketeseggűnek, mert saját nyelveteken gondolkodtok és beszéltek álmotokban. Valamint a katonai és politikai felkészülés kiválóságai nem csinálnak alvás közben „biciklit” neked [a lábujjak közé helyezett papír meggyújtása – ébresztő, amin jót szokás röhögni], és olyan parancsot sem adnak, hogy élezd meg az utászásódat, mert Bakuban vagy Tbilisziben be kell ásni magad.

A függetlenség az, amikor a lány, akivel jársz, azt mondja, hogy hétvégén Bécsbe akar veled menni, mire tiszta lelkiismerettel ígéred meg neki, hogy a schönbrunni kastéllyal szemben fogtok kávézni, és tudod, hogy utazásotok előtt senki sem fog kérdezősködni: nem voltál-e gyerekkorodban zsidó, vagy hogy jártál-e korábban külföldön, és ha igen, mi célból jöttél vissza?

A függetlenség az, ha Dziady ünnepén, a Halottak napján kimész a temetőbe, és tudod, lerakod majd a virágot, amit vittél, és mécsest fogsz ott gyújtani, nem pedig ideggáz-ballonok vagy újfajta gumibotok próbaüzeménél leszel kísérleti nyúl. [Dziady – Mindenszentek, szó szerint „Ősök” – a nyolcvanas évek végén a szovjet karhatalom többször is erőszakkal oszlatott fel november másodikán minszki temetőkben ill. a sztálini kivégzések helyén rendezett megemlékezéseket.]

A függetlenség az, ha a fiad ötöst hozott történelemből, megdicséred ezért, mert tudod, hogy nem abból a tantárgyból kapta, ahol a Csúd-tavi csatát és a kollektivizálás győzedelmességét tanítják, hanem a grünwaldi csatát, amely népedet megmentette a kihalástól. A tantárgyból, amelyben az igazságot mondják el arról a hatalomról, amely főbe lövette nagyapádat, nagyanyádat pedig az éhhalálba taszította. [A Csúd-tavi csata 1242-ben volt a Német lovagrend és a novgorodi (tehát orosz) fejedelemség között. A grünwaldiban a Litván Nagyfejedelemség (a mai Belarusz elődje) és Lengyelország uniója aratott győzelmet 1410-ben a Német lovagrend fölött.]

A függetlenség az, ha ellátogat hozzád egy New York-i énekes, akivel meggylikőrt fogyasztotok rendesen, utána nem ajánlják neked udvarias civilruhás fiatalemberek, hogy részletesen írd le, mit és hol ittatok és közben kit szidtatok.

A függetlenség az, ha nem azt hallod a tévében, ahogy az elnök okítja honfitársait: „ki hogyan akar, az úgy is beszéll”, mert a te elnököd – írástudó, és ha csak egy nyelvet is tud, de azt rendesen.

A függetlenség az, ha a képernyőről és az újságokból egyszer csak eltűnnek a fáradhatatlan, titokzatos veteránok levelei és a nemzeti frontok különböző nacionalistáiról és szélsőségeseiről szóló szörnyűséges hírek, akik még éjszaka sem alszanak, hanem etnikai alapon ellenségeskedést szítanak te, Aljosa és Misa, akinek az apját Iszaaknak hívják, valamint Grażyna között – aki már régen a te feleséged –, azért, hogy véres leszámolásra kerüljön sor köztetek, meg azért, hogy kisiklassák a peresztrojka vonatát.

A függetlenség az, amikor senki sem ijesztget téged azzal, hogy néped nem képes túlélni a nagy testvér nélkül, mert nincs sem bauxitja, sem gyémántja, te pedig rájössz, hogy kár volt sajnálnod azokat a szerencsétlen hollandokat és belgákat, akiknek nincs bauxitjuk, sem gyémántjuk, de még csak egy nagy testvérük sem.

A függetlenség az, ha a «Центровывоз» feliratú óriáskamionok (tényleg, látott már valaki kamiont «Центроввоз» felirattal?) nem a mások bevásárlóközpontjaiba, hanem a mi üzleteinkbe szállítanak árut. [Szovjet stílusú „rövidítések”: ’Központosított kiszállítás’, ill. ’Központosított beszállítás’.]

A függetlenség az, ha egyszer csak kiderül, hogy értelmes emberek minálunk is vannak, és ha – Isten ments! – robbanás történik egy gyárban, vagy más szörnyűség, nem kell majd arra várni, hogy kiszálljon hozzánk a moszkvai nagyokosok bizottsága.

A függetlenség az, ha amikor ott fekszel és már szólít az Isten, tudod, hogy miután egy jobb világra szenderülsz, a templom helyén, ahol megkereszteltek és ahol házasságot kötöttél, légyen az ortodox vagy katolikus, nem létesítenek koszos hattyúkkal halastavat, és nem építik oda helyébe az SzKP XVIII. kongresszusáról elnevezett uszodát. A temetőt pedig, ahol csontjaid majd megpihennek, nem rombolják le, hogy ott egy Gorbacsov elvtársról, vagy Ligacsov elvtársról elnevezett [A nyolcvanas évek alkoholellenes (és szőlőirtó!) kampányának ’arca’], üres üvegekkel teleszórt vidámparkot hozzanak létre.

A függetlenség az, ha…

A függetlenség az, ha születésedtől fogva halálodig otthon érzed magad a saját vidékeden.

Hiszek abban, hogy ez egyszer majd így lesz.

Mert másként egyszerűen nem érdemes élni.

https://papageno.hu/blogok/y-blog_belarusz_irodalom/2024/10/egy-nagy-gondolkodo-kisesszeje/

Bárász Péter fordítása eredetileg a Népszavában jelent meg.

https://nepszava.hu/3255163_egy-nagy-gondolkodo-kisesszeje

Válasz

TASZ: Schmidt Erika, a bicskei pedofil ügy csendjét megtörő élménypedagógiai tréner és Karsai Dániel kapta az idei SZABAD-díjat!

Idén hatodszor adtuk át a SZABAD-díjat, ami minden évben azt üzeni, hogy a bátorság nemcsak a nagy és látványos tettekben, hanem a mindennapok apró döntéseiben is jelen van.

A jelöltek személyére idén is bárki tehetett javaslatot, közülük választotta ki a TASZ azt a nyolc embert, akik a gálán történeteikkel is bemutatkoztak. A zsűri díját Horváth Dorka (a BOOKR Kids alapítója), Kertész Anna (a TASZ kommunikációs és magánadományozási vezetője), Marge (dalszerző-énekes), Miklósi Gábor (újságíró), Nyáry Luca (író, a WMN újságírója), és Molnár Áron (színész, korábbi SZABAD-díjas) ítélte oda.

Schmidt Erika azzal érdemelte ki a zsűri szerint a Magyarország legszabadabb embere címet, hogy több évnyi eredménytelen küzdelem után a sajtóhoz fordulva megakadályozta, hogy eltussolják a bicskei pedofil-ügyet.

A közönség szavazatai alapján SZABAD-díjat kapott idén Karsai Dániel is, aki nemcsak beszél a gyógyíthatatlan betegségéről, de azt is vállalta, hogy megmutatja annak a leghétköznapibb, legsebezhetőbb pillanatait is. Ezzel pedig képes volt egy olyan széles körű társadalmi vitát kezdeményezni a méltó halálról, amit korábban senkinek, sehogyan nem sikerült elindítania.

A SZABAD-díjátadó gáláról a két nyertesen túl a többi hétköznapi hős sem távozott üres kézzel,

-- Budai Alexandra az Adománytaxi,
-- Daróczi Anna és Modolo Ákos a Partners Hungary Alapítvány,
-- Heindl Péter a Közélet Iskolája,
-- Kiss Sándor a BOOKR Kids,
-- Salamon Sándor pedig a Líra Könyv különdíját vihette haza.

Köszönjük, hogy részesei voltatok a folyamatnak, és jelöléssel, illetve szavazással segítettetek megtalálni az idei SZABAD-díjasokat! Külön köszönet partnereinknek, hogy támogatták az este létrejöttét: Pek-Snack, Brit Nagykövetség (UK in Hungary), 444

https://www.facebook.com/photo/?fbid=935816278579504&set=pcb.935816565246142

Előzmény

Válasz

Találjuk meg 2024 legszabadabb magyar emberét! | 2024. augusztus 28.

Magyarországon,

-- ahol Szuverenitásvédelmi Hivatallal fenyegetik a civil szervezeteket és a szabad sajtót,

-- ahol az oktatás lezüllesztése elleni tiltakozásokat a kormány teljesen és végérvényesen figyelmen kívül hagyta,

-- ahol a kórház konyhájának falán tengődő penészre a kormányszóvivő csak annyit mond: valójában nem is penész az, csak zsírra szállt por,

egyre nagyobb kockázatot vállal, aki kiáll a véleményéért, a saját vagy a közössége jogaiért, szabadságáért.

Ezt a folyamatot próbálja ellensúlyozni a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) egyebek mellett azzal, hogy 2019 óta minden évben megkeresi és a Szabad-díjat adja azoknak a hétköznapi hősöknek – embereknek és közösségeknek –, akik a saját környezetükben a legtöbbet tették és teszik azért, hogy Magyarország igazságosabb és élhetőbb hely legyen.

https://tasz.hu/

A 2024-es Szabad-díj jelöltjeire idén tavasszal is az olvasók tehettek javaslatot. Közülük nyolcan maradtak versenyben a díjakért. A Szabad-díjat a TASZ szakmai zsűrije (Horváth Dorka - a BOOKR Kids alapítója, Kertész Anna - a TASZ kommunikációs és magánadományozási vezetője, Marge - dalszerző-énekes, Miklósi Gábor - újságíró, Molnár Áron (NoÁr) - színész és Nyáry Luca író, a WMN újságírója) ítéli oda.

A közönségdíj nyertesére szeptember 13-ig bárki szavazhat a szavazódobozban a cikk végén. A díjátadó, ahol az összes jelölt elmeséli történetét, szeptember 18-án, a terézvárosi 6Szín Teátrumban (Jókai utca 6) lesz 19 órakor. Jegyeket itt lehet vásárolni.

https://tixa.hu/szabad-dij-2024

A korábbi évek díjazottjait itt lehet megtalálni.

https://444.hu/2023/09/21/hiv-aktivista-egy-roma-kick-box-bajnok-es-pankotai-lili-kapta-az-idei-szabad-dijat

A Szabad-díj médiapartnere a 444.hu.

https://444.hu/2024/08/28/talaljuk-meg-2024-legszabadabb-magyar-emberet

Válasz

Charles Bukowski:
demokrácia

a problémát természetesen nem a demokratikus berendezkedés
jelenti, hanem
annak élő kis fogaskerekei.
egy utcán szembejövő ember,
legyen férfi
vagy nő,
megszorozható
3 vagy 4 vagy 30 vagy 40 millióval,
és belátod
rögtön,
miért maradnak a dolgok
többnyire használhatatlanok
számunkra.

ha meg lehetne gyógyítani az
embernek nevezett bábokat...

de átestünk már számtalan politikai
kúrán,

és elég ostobák maradtunk mindannyian
ahhoz, hogy mindig és újra azt reméljük,
most
épp ez a megfelelő
gyógymód
mindenre.

honfitársam,
a problémát sohasem a demokratikus
berendezkedés jelenti, a probléma

te vagy.

*

Fordította: K. Kabai Lóránt.

Fotók:
– Charles Bukowski portréja (forrás: Twitter - Charles Bukowski Quotes);
– Kabai Lóránt portréja (forrás: Szépírók Társasága online).
https://www.facebook.com/cirill.kabin/posts/pfbid0PBktikUrThxKvTgxJWNZBqAPN2XaPxA6Uvy8MVEtmiaEMV1svThHRtDzrxTmC4qfl

Válasz

Együtt a jövőnkért 2024. április – Állampolgári jogok és érdekképviselet
2024-04-10 | Együtt a jövőnkért

Mi a közös egy diákönkormányzatban, egy lakógyűlésben, egy munkaértekezletben és egy fogyasztóvédelmi eljárásban? Hogyan képviselhetem hatékonyan az érdekeimet? Kik vannak ebben a segítségemre? Mi a különbség a panasz és az észrevétel között? Az Együtt a jövőnkért 2024 áprilisi alkalmán a résztvevőkkel közösen keressük a választ.

Már fiatalkorban célszerű megismerni azokat a módszereket, amelyekkel érdekeinket hatékonyan képviselhetjük. Látássérült emberként különösen hasznos ezeket minél hamarabb elsajátítani, hiszen speciális szükségleteink, a látássérültségből fakadó egyes igényeink indokolhatnak érdekképviseleti jellegű beavatkozásokat az élet bármely területén.

Állampolgári jogainkat már akár egy diákönkormányzat keretében is gyakorolhatjuk. Hasznos azonban, ha az ott elsajátított készségeinket tovább visszük, mert akár egy munkaértekezleten, vagy egy társasházi lakógyűlésen is jó szolgálatot tehetnek a későbbiekben.

A látássérüléssel összefüggő érdekek képviseletére több intézmény áll rendelkezésre megyei, országos és nemzetközi szinten egyaránt. Mikor melyikhez érdemes fordulni? Mit ad egy civil szervezet, az állam és egy nemzetközi bíróság? Hol a határ az akadálymentességi és a fogyasztóvédelmi igényérvényesítés között?
Mi a helyzet állampolgári és politikai jogaink gyakorlásával? Lehet-e akadálymentesen szavazni a választásokon és a népszavazásokon? Milyen lehetőségek állnak rendelkezésére egy funkcionális látással rendelkező súlyosan látássérült személy és egy vak személy számára? Mit kell ehhez tennünk és hogyan jelezhetjük akadálymentesítési igényünket?

A pártpolitika-mentesség jegyében zajló szakmai kerekasztal-beszélgetésre
szeretettel várjuk a látássérült fiatalokat, szüleiket, gyógypedagógusokat, tanárokat, hallgatókat és minden más szakembert, aki érdeklődik a téma iránt.

Az online eseményen való részvétel ingyenes, de előzetes jelentkezés szükséges, melyet 2024. április 22. (hétfő) délig lehet megtenni a következő online űrlapon:
https://forms.gle/qdiJuGf4DJc94Td7A

Az esemény helyszíne: Google Meet

Az esemény időpontja: 2024. április 24. (szerda) 16:00-18:00

A beszélgetéshez a kezdést követően bármikor lehet csatlakozni.

Várunk szeretettel minden kedves érdeklődőt!

Puskás Anett
ifjúsági referens
https://jovokilatasai.mvgyosz.hu/2024/04/10/egyutt-a-jovonkert-2024-aprilis-allampolgari-jogok-es-erdekkepviselet/

Válasz

2024-ben is a legszabadabb embereket keresi a TASZ!

A Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) 2019 óta minden évben megkeresi és a Szabad-díjat adja azoknak a hétköznapi hősöknek – embereknek és közösségeknek –, akik a saját környezetükben a legtöbbet tették és teszik azért, hogy Magyarország igazságosabb és élhetőbb hely legyen. És kifejezetten keresik a legszabadabb fiatalokat is, akik példamutatásukkal, energiájukkal, lelkesedésükkel egy szabad, egyenlő és bátor országért tesznek.

Ha ismersz ilyen embert, itt tudod jelölni a Szabad-díjra,
https://tasz.hu/cikkek/2024-ben-is-a-legszabadabb-embereket-keresi-a-tasz/

-- a beküldési határidő 2024. április 28.
https://444.hu/2024/04/05/2024-ban-is-keresi-a-legszabadabb-embereket-a-tasz

Előzmény

Válasz

Magyarország legszabadabb embereit keresi a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) – idén ismét SZABAD-díjjal jutalmazzák azokat, akik példamutató tettekkel álltak ki azért, hogy mindannyian egy szabadabb és egyenlőbb országban élhessünk. A díjra május 8-ig lehet jelölni a hétköznapi hősöket.

A TASZ honlapján május 8-ig bárki tehet javaslatot a 2023-as SZABAD-díj jelöltjeire.
https://tasz.hu/szabad-dij-jeloles-2023

Közülük a szervezet munkatársai választják majd ki azokat, akiknek történetét a szélesebb közönséggel is megismertetik. A jelöltek a szeptember 20-i eseményen mutatkoznak majd be, s közülük a két nyertest nyilvános szavazással és szakmai zsűri döntése alapján hirdetik ki.

Idén a jogvédő szervezet egy különleges kategóriát is elindít. Keresik a legszabadabb fiatalokat, vagyis azokat a 18 és 25 év közöttieket, akik példamutatásukkal, energiájukkal, lelkesedésükkel egy szabad, egyenlő és bátor országért tesznek. A pályázó fiatalok közül a szakmai zsűri választja ki azt, aki a Holland Nagykövetség támogatásának köszönhetően idén ősszel egy hétvégét társaival Amszterdamban tölthet megismerkedve ottani hasonló kezdeményezésekkel.

„A SZABAD-díjat 2019-ben alapítottuk, hogy a másokért és a közös ügyeinkért kiálló emberek történeteit minél több emberhez eljuttassuk, és meg is ünnepeljük azokat a nem mindennapi embereket, akik a hétköznapokban nincsenek reflektorfényben, de mindennapi teendőik mellett közös ügyeinkért tesznek” – mondta Kapronczay Stefánia, a TASZ stratégiai igazgatója.

Tavaly a szakmai zsűri díját Glonczi László kapta, aki 14 éve küzd fáradhatatlanul a roma magyarok szegregációjának felszámolásáért. [...]
https://444.hu/2023/04/17/2023-ban-is-a-legszabadabb-embereket-keresi-a-tasz

Válasz