Emlékezés a Himnuszunkra - A Magyar Kultúra Napján

187 éve, 1823. január 22.én írta le Kölcsey Ferenc Himnuszunk szövegét szatmárcsekei magányában. Erkel Ferenc jó húsz esztendővel később zenésítette meg.

Gyönyörű költői mű e 64 sor.

Sajnos mindmáig nem védi az Alkotmány nemzeti imádságunkat, pedig rátört a sorokra maga Rákosi is az 5o-es évek elején mondván: az mégsem lehet, hogy a dolgozó nép Himnusza, vagy bármely ünnepség az Isten nevével kezdődjön. Alattomos terve céljából magához kérette Kodály Zoltánt azzal a felszólítással, hogy írjon másikat, a szocializmushoz illőt. Kodály rövid válasz adott az élet és halál diktátorának. Ezt mondta: ahhoz sem hozzátenni sem abból elvenni nem lehet. Kodály a fejével játszott ebben a percben, de akkor Ő már Kodály Zoltán volt, a magyar zenekultúra és művelődés világszerte megkérdőjelezhetetlen tekintélye.

Rákosi nem nyugodott. Illyés Gyulát is magához intette, aki akkor a költészet, a haladó magyar gondolkodás legnagyobb vezéreként volt számon tartva itthon is, külhonban is, különösen Franciaországban. Írjon egy új Himnusz szöveget, mondta Rákosi, majd keresünk hozzá zeneszerzőt. A felszólításra Illyés ennyit válaszolt csupán: meg van az már írva. Mondanunk sem kell: Ő is a fejével játszott.

Miért fontos ma, hogy a hamar árvaságra jutó, betegségekkel küzdő, Kölcsey mit hagyott ránk e nemzeti imában?

Azért fontos, mert a Himnusz megírásának napját január 22.-ét 1989 óta a Magyar Kultúra Napjának mondjuk ugyan – ám a magyar művészetek, a kultúra a szemünk előtt silányul el vagy hever romokban.

Ez az állapot kiállásra, kitartásra, s ha kell kiáltásra kell, hogy kényszerítsen minden jóérzésű, gondolkodó embert, a magyar értelmiséget pedig kötelezően.
http://netpolgar.network.hu/blog/netpolgar_avagy_digitalis_irastudo_klub_hirei/emlekezes-a-himnuszunkra-a-magyar-kultura-napjan
___

Molnár Ferenc vetette fel először az ÉS-ben 1997-ben – majd 2000-ben a Szolgatárs című baptista folyóiratban a Jól értjük-e a Himnusz első két sorát? címmel megjelent tanulmányában –, hogy

-- a „jó kedvvel” nem arra vonatkozik, hogy mivel áldja meg a magyarokat Isten, hanem arra, hogy hogyan.

Nagyon meggyőző értelmezését a nyelvész számos vallás- és nyelvtörténeti adattal támasztotta alá, mondván, hogy a „jó kedv”-nek „az 1300-as évektől adatolhatóan van egy speciális jelentése, amely a protestáns egyházi nyelvben szórványosan tulajdonképpen máig él, s amelyet nyelvtörténeti szótáraink is számon tartanak: »kegyelem, kegy, szeretetteljes indulat, jóakarat«”.

Ezt kiegészíthetjük Pál apostol szavaival (2Kor 9,7): „a jókedvű adakozót szereti az Isten”, illetve ezzel szoros összefüggésben számos harang és templom feliratával: „készült – vagy épült – a hívek jókedvű adakozásából”.

A vers következő szava hasonló kérdéseket vet fel. Ahogyan a „jó kedvvel” nem azt jelenti, hogy kivilágos kivirradtig szóljon a muzsika, úgy a „bőséggel” sem annak vágyára utal, hogy legyen rogyásig minden, mi szem-szájnak ingere. A. Molnár szerint ugyanis ez a szó sem arra vonatkozik, hogy konkrétan mit kér a megszólaló az Istentől, hanem azt jelenti, hogy az áldás legyen bőséges.

-- Az egész sor jelentése tehát: Isten, áldd meg a magyart jókedvűen (szívesen, önként) és bőségesen (gazdagon).

Molnár Ferenc megfigyeléseit Kölcsey mindössze kétszázötven oldalnyi versének ezer oldalra rúgó jegyzetapparátussal ellátott, húsz éve megjelent tudományos kiadása is ismerteti, de a vers múlt heti születésnapja idején megjelent cikkekből jól látszik, hogy ez a bizonyára helytálló értelmezés szélesebb olvasóközönséghez eddig mégsem jutott el. Pedig igen fontos kérdésekről van szó: a Himnusz szavainak értékét a nemzeti önismeret szempontjából nehezen lehetne túlbecsülni. Egyáltalán nem mindegy tehát, hogy a gyerekek abban a hitben nőnek fel, hogy Kölcsey versének megszólalója a magyarságnak gazdagságot és nagy hejehujákat vagy szíves és bőséges áldást kért-e.
http://netpolgar.network.hu/kepek/osi_jelkepeink_es_ertekeink/ertjuk_vagy_felreertjuk_kolcsey_himnuszat

Válasz

Kimagasló uniós értékelést kapott a Kodály Intézet PRESTO programja
https://kodalyhub.com/presto

Egészen magas értéket, a lehetséges 100-ból 96 pontot és mellé nemzetközi Jó Gyakorlat minősítést is kapott a Zeneakadémia Kodály Intézete által vezetett, a zenei távoktatást segítő Erasmus+ együttműködés a bírálóktól.

Mind a négy szempont esetében maximális vagy közel maximális pontot adtak az Erasmus+ program bírálói a PRESTO mozaikszóval elnevezett (Practices and Resources for Equipping Schools to Teach Music Online) projektre, amelynek fő célja, hogy segítse a zenei távoktatást ének- és szolfézs, valamint hangszeres órákon, továbbá a kórusmunka során. A Tempus Közalapítvány jelezte, hogy a magas pontszám miatt a projekt automatikusan megkapja az Európai Bizottság Oktatási, Audiovizuális és Kulturális Végrehajtó Ügynökségétől a „Good Practice” (Jó Gyakorlat) minősítést.

Az együttműködésben nem kevesebb, mint 750 különféle oktatási anyag készült, amelyek között órarészletek, oktatóvideók, gyakorlóvideók, módszertani jegyzetek és hangfájlok találhatók. Az anyag számos példát bemutat arra, hogy egy adott zenei elem megtanítása különböző életkorú gyerekeknek eltérő módszertani megközelítést igényel online, illetve offline módban. A platform egy korábbi Erasmus+ pályázat eredményeképpen létrejött, és azóta több mint 80 országban használt online tudásközpontban, a Kodály HUB-on kapott helyet, és bárki számára ingyenesen hozzáférhető.

A konzorcium vezetője a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Kodály Intézete volt Dr. Nemes László Norbert igazgató szakmai irányításával. Az együttműködés résztvevői a Caprice Oy (Helsinki, Finnország), a Dublin City University (Dublin, Írország), a National Youth Choir of Scotland (Glasgow, Skócia, Egyesült Királyság), valamint a Sing Ireland (Limerick, Írország). Az elnyert támogatás összege 262 409 eurót tett ki.

A bírálók különösen nagyra értékelték a nemzetközi konzorcium tagjai – elismert finn, ír, skót és magyar zenepedagógusok – között létrejött szakmai összhangot. Mindannyian a kodályi zenepedagógia elhivatott képviselői saját országukban. Kiemelték még a bírálatban az Európai Unió értékeinek fontos szerepét a megvalósítás során: a skót partner részéről hallássérülteknek készült zenei oktatóvideó brit jelnyelven, a magyar fél összeállított egy szülőknek szóló kézikönyvet, valamint a projekt során feldolgozott dalok, zenerészletek számos európai nyelvet képviselnek.

Igazi különlegességet jelentenek a Kodály Intézet nemzetközileg elterjedt innovatív megközelítései, a fiatal ír és magyar zeneszerzők bevonása a projektbe, az általuk komponált játékos és a távoktatás hátrányait erénnyé alakító különleges művek is.

„Az óriási elismerés mellett ez a kiváló értékelés egyúttal nagyszerű visszajelzés arról, hogy Kodály alapelvei a zene élményszerű tanításáról a mai digitális korban és nemzetközi viszonylatban is érvényesek” – hangsúlyozta Dr. Nemes László Norbert.
Hozzátette: a projekt másik nagy tanulsága, hogy a covid okozta hirtelen iskolabezárások, majd utána az éneklés nélküli énekórák reménytelenségéből is van kiút, ha a tanárok kreatívak, szabad kezet kapnak, és ilyen forrásokhoz fordulhatnak, mint amit ez a nemzetközi konzorcium létrehozott.
https://papageno.hu/intermezzo/2023/08/kimagaslo-unios-ertekelest-kapott-a-kodaly-intezet-presto-programja/

Válasz

Ahol Kodály Psalmus Hungaricusa született

A Rózsadomb Dunára néző lejtőjén, a Rómer Flóris utcát keresztező Szemlőhegy utcáról balra nyílik a szépnevű Áldás utca.

A 11. házszámot viselő háromszintes villában volt Kodály Zoltán első állandó budapesti lakása. Egy bérelt szobából költözött ide 1907-ben, 25 éves korában.

A Zeneakadémia és a bölcsészettudományi egyetem elvégzése után, hazatérve külföldi tanulmányutakról (Párizs, Berlin) 1907-ben rendkívüli zeneakadémiai tanárrá nevezték ki. Ennek szerény, de biztos jövedelme teremtette meg számára a Budapesten való állandó megtelepedés lehetőségét.

Először egy kisebb lakást bérelt az épület harmadik emeletén, majd házasságkötése (1910) után Emma asszonnyal egy emelettel lejjebb, egy nagyobb, négyszobás lakásba költöztek, s egészen 1924-ig ott éltek.

Szabolcsi Bence zenetudós 1942-ben így írta le a környéket és Kodály otthonát:

-- „Húsz évvel ezelőtt a budai Rózsadombot még sokkal kevésbé lepték el a házak, mint manapság. A Bimbó út és Szemlőhegy utca, a Kavics utca s a mai Ady Endre utca vége nagy rétekben veszett el, az Áldás és Eszter utca találkozásánál dúsfüvű domboldal és virágzó körtefák köszöntötték a tavaszi kirándulót. S mögöttük kezdődött az igazi, nagy szabadság: a Szépvölgy, a ferenchegyi fenyves, sőt, a Gugger-hegy és a Hűvösvölgy felé.

-- […] A dolgozószoba a hegyekre nézett, a nagyszoba a Dunára és a városra. A zongora s a szüntelenül terjeszkedő könyvtár fölött a görög és olasz képzőművészet reprodukciói (háború előtti emlékek) váltakoztak színes falusi korsókkal, mázas cseréptálakkal, erdélyi hímzésekkel és dunántúli faragásokkal. A ház mögött kert terült el, pár holdas gyümölcsös és veteményes, ahol Kodály akkoriban gyakran kertészkedett, gyomlált, kapálgatott szélesperemű nyári szalmakalapban.”

Sokszor aludt itt barátja, Bartók Béla, aki akkoriban Rákoshegyről járt be a Zeneakadémiára tanítani. De más barátok, munkatársak is jártak itt, Kodály szívesen hívta otthonába növendékeit. Idézzük tovább Szabolcsi Bencét:

-- „— Bartók — mondta a nevét egy törékeny alkatú, orrcsiptetős, átható nézésű látogató, akit láthatóan sürgős munkájában zavartam meg, amikor Kodály bemutatott neki. Máskor nyurga szőke fiatalember emelkedett fel a padról, egy fejmozdulattal félrerázva homlokába hulló dús haját: — Tóth Aladár vagyok. […] Néha másokkal együtt, csapatostul leptük el a házat s a nagyszoba megtelt ihletett látogatókkal. Basilides Mária a Három árva balladájával ismerkedett a zongoránál, Waldbauer Imre a trió-szerenád szólamai fölé hajolt, Palló Imre lapról olvasta a Molnár Anna első ütemeit…”

A húszas évek elejének gazdasági nehézségei Kodály életmódjára is hatással voltak. Kodályné Sándor Emma írta egy levelében (1921. febr. 8-án):

-- „Zoltán szibériai öltözetben a fűtetlen szalonban írdogál, ahol a tanítványok kedvéért kétszer fűtünk hetenként. Most már néha legalább hosszabb napsütések kacagnak a toronyba és Zoltán kékre festett kezekkel azt mondja: ugye milyen jó meleg van itt nálam?”

A Kodály nyomában Budapesten című nagyszerű kis kötet szerzője így jellemezte Kodálynak ezt az otthonát: „Ez volt az első (és talán egyetlen) olyan budapesti lakhelye, ahol nyugodtan dolgozhatott, és mégis közel volt a természethez.”

Kodály ebben a lakásban írta a Psalmus Hungaricust, itt születtek meg a Megkésett melódiák ciklus dalai, 2. vonósnégyese és az opus 12-es Szerenád. Innét indult Nyitra megyébe, majd Bartókkal együtt a székelyföldi népdalgyűjtő utakra, és ők ketten ebben a házban alkották meg az egyetemes népdalgyűjtemény tervét.

De ebben az otthonában szenvedte át a Zeneakadémián 1920-ban ellene indított hajszát, amikor fegyelmi tárgyalások sorozatával próbálták meg eltávolítani az intézményből.
https://papageno.hu/blogok/kataliszt/2023/07/kodaly-zoltan-aldas-utca-psalmus-hungaricus/
___

Ide kapcsolódik: Aki elérte, hogy „Legyen a zene mindenkié!" - Kodály Zoltán
https://papageno.hu/intermezzo/2022/12/140-eve-szuletett-kodaly-zoltan/

Válasz

Kodály és Bartók népzenekutató munkássága — életre szóló barátságkötésük egyik következményeként — a legszorosabb együttműködés jegyében bontakozott ki. Folklorista pályájuk indulására emlékezve Kodály így nyilatkozott: „Felosztottuk egymás közt a kutatási területeket, hogy tervszerűen dolgozhassunk. Időnként aztán összejöttünk, ki-ki magával hozta a tarisznyájában a gyűjtés eredményét, összevetettük, összeraktuk, amire külön-külön rábukkantunk, egybekevertük a külön lapokra följegyzett anyagot.“ (Bartókról és a népdalgyűjtésről. Nyilatkozat. In: Kodály Zoltán: Visszatekintés. Bp., 1964. II. 457.) Egyezségük értelmében az erdélyi népzene föltárását Bartók kezdte meg. Kodály — Szeged környéki próbálkozásai után — mátyusföldi, csallóközi, zoborvidéki és palóc falvak népdalainak gyűjtésére vállalkozott. A kutatási területek kiválasztását leginkább az a körülmény határozta meg, hogy a néprajztudósok megalapozott véleménye szerint a peremvidékek és a nyelvszigetek lakossága őrizte meg leghűségesebben a néphagyományok archaikus rétegeit. Kodály ezenkívül gyermekkori emlékei révén is vonzódott az említett tájakhoz, hiszen Galántán töltötte „gyermekkora legszebb hét esztendejét“, melyekre idős korában is jóleső melegséggel gondolt vissza. Egy kései vallomása szerint azonban Kodály, aki sík vidékeken töltötte ifjúságát, mindig vágyott a hegyek közé: „(...) síklakónak nőttem fel, mert Galánta környéke, ahol öntudatra kezdtem ébredni, csakoly egyenes, mint az Alföld. Rövid szobi életem sem tett hegyi emberré (...) A hegyek utáni vágy mindig élt bennem, de csak nagysokára elégíthettem ki. (...) Minket, öcsémmel, apánk mint vasutas el-elvitt nyári utazásaira. Láttuk a Vág völgyét, Kassát, Kolozsvárt, Brassót, a millenniumkor Pestet. Egy nyarat resiczai rokonoknál töltve, ízelítőt kaptam az ottani hegyekből. De a komoly hegyjárás későbbi évekre maradt.“ (Így láttuk Kodályt. Harmincöt emlékezés. Szerkesztette Bónis Ferenc. Bp., 1979. 204.)
https://folkradio.hu/folkszemle/cikk/49/kodaly-szekelyfoldi-nepdalgyujtesei

Válasz

Forradalom. Nem ez az első szó, ami a ma 140 éve, 1882. december 16-án született Kodály Zoltánról elsőként eszünkbe jut. De nézzük csak meg egy olyan felvételt, ahol villámcsődület énekli a budai, egykori királyi várban az egyik legismertebb kórusművét, az Esti dalt!
https://www.youtube.com/watch?v=b055cHvLgtk

A galántai népiskolában és a nagyszombati érseki főgimnáziumban végezte alsóbb tanulmányait. Az 1933-ban befejezett, Galántai táncok című műve is ezt az elveszett országrészt idézi fel.
https://www.youtube.com/watch?v=mbvbQaKyP2w

Az egyetem mellett beiratkozott az Országos Magyar Királyi Zeneakadémia zeneszerző tanszakára is. Miután tanulmányozta a korábban megjelent népdalgyűjteményeket és Vikár Béla első fonográfos felvételeit, 1905 augusztusában útnak indult, hogy a helyszínen személyesen jegyezze le a paraszténekesek - a „nótafák" - ajkáról a hamisítatlan népdalokat. Munkáját Galántán kezdte, a környékbeli falvakban folytatta. Kutatásai elején ismerkedett meg a hozzá hasonló utakon járó Bartók Bélával, ekkor vette kezdetét életre szóló barátságuk.
https://www.youtube.com/watch?v=PbJj7jRLUjk

1910. március 17-én, első szerzői estjén, hangszeres kompozíciókkal állt a nagyközönség elé. Augusztus 3-án Budapesten, a Terézvárosban feleségül vette Sándor (Schlesinger) Emmát. 1909 és 1920 között kizárólag zongora- és zenekar-kíséretes dalokat, zongoraműveket és kamaradarabokat írt.
https://www.youtube.com/watch?v=TTTnEMX9rfo

1923-ban két hónap alatt készítette el a Pest, Buda és Óbuda egyesítésének 50. évfordulójára megrendelt Psalmus Hungaricust. Kodály pillanatok alatt Magyarország vezető zeneszerzőjévé vált.
https://www.youtube.com/watch?v=-fIeyNYwtHk

Munkásságát 1930-ban Corvin-koszorú kitüntetéssel ismerték el. A Kecskeméti Vég Mihály énekszerző szövegére komponált magyar zsoltár nemcsak a közvélemény nagyobb részét állította Kodály mellé, de a tanítványok seregét is vonzotta.
https://www.youtube.com/watch?v=cg7l-ayK0rs

A Háry János aljáték (1925-27), a Marosszéki táncok (1930), a Galántai táncok (1933). A Psalmus révén már Európa és Amerika hangversenytermeibe is eljutott. A Felszállott a páva (1938-39) és a Concerto (1934) eleve külföldi megrendelésre készült: előbbi az amszterdami Concertgebouw, utóbbi a Chicagói Filharmonikusok ötvenéves jubileumára.

A nagy változást a Székelyfonó hozta, amelynek zenei anyaga már kizárólag népdalokra épül. Későbbi kórusaiban Kodály újból a magyar költészethez fordult. A magyarság néprajza számára 1937-ben megírta A magyar népzene című népzenetörténeti összefoglalását.
https://www.youtube.com/watch?v=5HGaNhSgw9k

Kodály a diktatúra alatt is kiállt a magyarság megmaradásának ügye mellett; 1955-ben szerezte a Zrínyi szózatát:
https://www.youtube.com/watch?v=gouWif-Ysek

Mintha előre látta volna az 1956 utáni dilemmát, az emigrációét vagy az itthon maradásét. „Elfussunk? Nincs hová! Sehol másutt Magyarországot meg nem találjuk" - hangzik fel ez is a műben.

1956-ban a Magyar Értelmiség Forradalmi Tanácsa elnökévé választották. A forradalom idején Kodály a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli elnöke volt. (A forradalom időszakában ismét mindkét nagy, 20. századi magyar zeneszerző és egy előadónk neve is neve felbukkan. A forradalom előestéjének nagy zenei eseménye volt, hogy Cziffra György, a 20. század egyik legnagyobb komolyzenei előadóművésze, akit kőfaragó üzemben, kényszermunkatáborban dolgoztattak korábban Rákosi pribékei, eljátszotta Bartók II. zongoraversenyét a Zeneakadémián. A lávaként kitörő siker sokak szerint előkészítette október 23. hangulatát - a szerk.)

Első felesége, Sándor Emma halála (1958) után egy évvel, 1959. december 18-án - két nappal 77. születésnapja után - újabb házasságot kötött a 19 éves, dombóvári születésű Péczely Saroltával.
https://www.youtube.com/watch?v=n8m3403nb48

Kodály életművét végigkísérik a magyar költészet nagyjainak versei, s ez alkalommal a róla írt vers is része volt koncertjének.
https://www.youtube.com/watch?v=lanx6dnDlNw

További érdekességek:
http://vaskarika.hu/hirek/reszletek/20123/

Válasz

Kodály Zoltán életét húsmentesen a jógával fűszerezte

Híres vegetáriánusok

Kodály Zoltán háromszoros Kossuth-díjas zeneszerző, zenepedagógus és népdalkutató vegetariánus volt. Minden kétséget kizáróan Kodály Zoltán élete példaértékű. Ezúttal egy kevésbé ismert arcát ismerhetjük meg. valóban sokat tett a magyar nemzetért. Eközben a keleti kultúra és a jóga teljesen belefért az életébe.

Amellett, hogy jógázott, a természetes életmód híveként nagyokat sétált. A testmozgást is az egészség részeként értékelte.

Virág Barnabás, ének-zenetanár és okleveles könyvtárpedagógus ezt írta:

-- „Kodály Zoltán nyilatkozataiban többször hangsúlyozta a mozgás valamint az egészséges táplálkozás fontosságát, s mivel vegetáriánus volt, maga is többnyire nyerskoszton és salátán élt.”

Így kezdődött Kodály Zoltán jógás élete

Budapesten 1906-ban alakult meg a Magyar Teozófiai Társulat. Az 1910-es években nagy hatást fejtettek ki, népszerű előadásokat rendeztek a Zeneakadémián is.

Az emberi élet célját a spirituális önfejlesztésben, a tudat magasabb szintre emelésében látták. Témáik között a jóga is helyt kapott. Umraosingh Shergil, Szimla rádzsájának a fia, a híres magyar festőnő, Amrita Sher-Gil apja jógát tanított Budapesten. Kodály és Bartók is a tanítványa volt. A jógaoktató nem mellesleg Baktay Ervin sógora volt.

Kodály Zoltán élete: idézet

Bartók Béla visszaemlékezése Kodály Zoltán életéről

Bartók Béla visszaemlékezéséből tudjuk, hogy a század elején hazánkban is sokan követték az egészséges életmód alapelveit. Kodályról így írt:

-- „A század elején a legkülönfélébb apostolai támadtak az egészséges életmódnak. Kodály az elsők között igyekezett jónak látszó javaslataikat megvalósítani. […] Kodályék akkoriban [1910-es évek] vegetáriánus életmódot folytattak, lehetőleg nyers koszton, aludttejen és salátán éltek és másokat is igyekeztek erre rábeszélni. […] így én, Kodály hatására húsevés nélkül nőttem fel. A nap- és levegőkúra azonban mindnyájunknak bevált, és Kodály megmutatta a modern testedzés módszereit is.”

Ezt a részletet Bónis Ferenc: Így láttuk Kodályt c. könyvében találtuk. (1982. 23-28. oldal)
A tanító Kodály

Amikor megkérdezték Kodálytól, hogy évtizedekkel korábban tervezett szimfóniáját miért fejezte be oly későn, azt felelte: −

-- Fontosabb dolgom volt: közönséget kellett nevelnem.

Vásáry Tamás adta közre a következőket Kodályról

Kodály nemzetközi hírneve folytán „érinthetetlennek” számított még a legvadabb Rákosi-években is. Zrínyi szózata című művét 1955 elején írta baritonszólóra és vegyes karra.

Hiába szólt a XVIII. századi költő és hadvezér művéből vett szöveg a török veszedelemről, mindenki pontosan tudta, hogy más keleti elnyomókra utal.

A bemutató előtt, egy állami fogadáson odament Kodályhoz Rákosi Mátyás és azt mondta neki:

-- „Sok rosszat hallok magáról mostanában mester.”

Mire Kodály:

-- „Én is magáról Rákosi.”

E rövid párbeszédnek gyorsan híre ment. Megkérdeztem tőle:

-- Nem fél tanár úr, hogy még baja eshet?
-- Legfeljebb agyonütnek – hangzott a logikus válasz.
https://bharata.hu/hires-vegetarianusok/kodaly-zoltan-elete/

Válasz

138 éve született Kodály Zoltán
„A népdalból kiolvasni, milyen volt, milyen lehetett volna a magyar renaissance, a népdaltól megtanulni, milyen volt a magyar barokk, hogyan virágzott ki a magyar rokokó, milyen lehetett a verbunkos tavasza, s az egész együtt: a magyar klasszicizmus... Archaizálás, múltbasüllyedés? De hiszen az ember, a művész, a varázsló, aki mindezt életre kelti, mai ember, mai művész, jövőt idéző látnok, aki ezzel a Machbeth-jóslatával (»lesz, hogy legyen«), ezekkel a »megkésett melódiákkal« valóban a mában áll, nem a tegnapban – csak úgy tesz, olyan varázslatot idéz, mintha a múlt nevében beszélne. Ezt a varázst [Kodály] épp a népdaltól tanulta, az »időtlen« és mégis annyira időthordozó, minden időkkel viselős népzenétől, melynek tanítványává és tolmácsává szegődött.” (Szabolcsi Bence: Úton Kodályhoz, 1972) – Pávai István: Kodály Zoltán, a népzenekutató – folkMAGazin 2008/6
https://issuu.com/folkmagazin/docs/mag08_6/12

Válasz

„Alapvető humanitás is volt abban, ahogy a világhoz viszonyult”
A zenepedagógus Kodály Zoltán eltakarja előlünk a zeneszerzőt és a népzenekutatót
http://magyarhirlap.hu/cikk/81692/Alapveto_humanitas_is_volt_abban_ahogy_a_vilaghoz_viszonyult
2017.03.06. | magyarhirlap.hu

-- Dalos Anna: Bartók és Kodály egyformán nagyon erőteljesen hatott a magyar zeneszerzésre

Kodály Zoltán ötven évvel ezelőtt, 1967. március 6-án halt meg. A háromszoros Kossuth-díjas komponistáról, zenetudósról és népzenekutatóról Dalos Annával, az életmű egyik meghatározó kutatójával beszélgettünk. A zenetörténész Kodály rendkívüli műveltségéről, az utókorra gyakorolt hatásáról és zeneműveinek viszonylagos elhanyagoltságáról mesélt nekünk.


– Ön több könyvet is írt Kodály Zoltánról, ezekben többek között vizsgálta a komponista történelemhez való viszonyát, gondolkodásmódját, és számot vetett a szakirodalom jellemzőivel is. Miért fontos, hogy felülvizsgáljuk a kialakult „Kodály-mítoszt”?

– Mindannyiunkban él egy bizonyos kép Kodályról, általában egy idős mestert látunk magunk előtt, aki egy kissé szoborszerű. Ehhez a képhez tapadnak bizonyos formulák is, olyanok, mint a „nagy magyar zeneszerző, aki a zenepedagógia segítségével felemelte a magyarságot”. Számomra kutatóként az tűnt izgalmasnak, hogy a kialakult sémákkal szemben megpróbáljam megragadni Kodály emberszerű vonásait. Meg akartam mutatni azt, hogy ő is a saját közegében mozgó és arra folyamatosan reflek­-táló személyiség volt.

– A visszaemlékezések szerint milyen ember volt?

– A fennmaradt anekdoták alapján nem volt különösebben bőbeszédű, csak akkor szólt, ha valóban mondania kellett valamit. Ugyanakkor az írásait ez a szűkszavúság nem jellemzi, fennmaradt feljegyzései, publikált írásai érzékletes lenyomatai annak, hogy a személyisége mennyire sokrétű volt. A környezet felé zárkózottnak mutatta magát, de valójában nagyon intenzíven élte át mindazt, ami körülötte történt. Alapvető humanitás is volt abban, ahogy a világhoz viszonyult. Sok tanulmány és visszaemlékezés született arról, hogyan támogatott nehéz helyzetben lévő embereket. A második világháború alatt zsidókat mentett, az ötvenes években pedig olyanokat támogatott, akik politikailag szembekerültek a hatalommal. Humanizmusa nemcsak személyiségéből, hanem műveiből is árad.

– Vajon miből fakadt ez a humanizmus? Milyen hatások érték fiatalkorában?

– Azt tudni kell róla, hogy egy igazi, régi típusú bölcsész volt. Ha valaki elmegy a Kodály Zoltán Emlékmúzeumba, láthatja sok ezer kötetes könyvtárát. Mindent olvasott, szépirodalmat éppúgy, mint tudományos műveket, és szisztematikusan jegyzetelt. Ma már ez a fajta műveltség szinte ismeretlen. A Kodály-kutatás legnagyobb nehézsége, hogy tudása elérhetetlen. Mindannyian nagyon kicsik vagyunk hozzá képest, és ezt a hátrányt ledolgozva kell megkísérelnünk megérteni, mit gondolhatott bizonyos kérdésekről. Ami a zenei hatásokat illeti, fontos és alapvető zeneszerzői élményei voltak fiatalkorában, először Brahms és Wagner, később Debussy.

– Amikor Kodály szóba kerül, olyan, mintha nem egy, hanem három alakról lehetne beszélni: népdalgyűjtőként, aztán máskor pedagógusként vagy zeneszerzőként hivatkoznak rá. Hogyan lehetne megragadni a három szerep közti összefüggéseket?

– Én nem látom ilyen pozitívan a helyzetet. Ma Magyarországon és az egész világon a zenepedagógus Kodály eltakarja előlünk a zeneszerzőt és a népzenekutatót. Ha az utca emberét megkérdeznénk, ki volt Kodály Zoltán, akkor biztos, hogy a legtöbben azt mondanák: zenepedagógus. Pedig – Bartók mellett – a huszadik század legnagyobb magyar komponistája volt. Ezért is érzem úgy, hogy a zeneszerzői életmű nincs megfelelő mértékig az előtérben. Pedagógiai módszere persze a mai napig él, még ha vita tárgya is. Ez egy nagyszerű metódus, de nem szabadna megfeledkeznünk arról, hogy ő elsődlegesen zeneszerző volt, és önmagát is ekként határozta meg.

– Azt mondja, vitatható a Kodály-módszer: miért?

– Elsősorban eszmei értelemben volt az alapítója, bár a gyermekek zenei nevelése melletti példamutató elkötelezettségét számos kóruskompozíció és pedagógiai mű bizonyítja. A módszert tanítványai alakították és vitték tovább, így elég sok formában él. Ez az eszmeiség arra épült, hogy a kisgyermekeknek elsősorban saját nemzetük dalait kell énekelniük, mert ezek révén tudják saját múltjukat és kulturális önazonosságukat beépíteni önmagukba. Ugyanakkor erre az alapra rá lehet építeni a nyugati zenekultúrát is. Kodály műveltségeszménye még a 18-19. századból eredt. Mi, akik a 21. században élünk, sokkal problematikusabbnak érezzük az ezzel való azonosulást, hiszen az internetre épülő világ egészen másfelé halad. Ugyanakkor a legfrissebb kutatások bizonyították, hogy a zenetanulás kisgyermekkorban jelentősen segíti az agy fejlődését. Szerintem nagyon helyesen teszik azok, akik ma a Kodály-módszerrel foglalkoznak, mint például a kecskeméti Kodály Intézet tanárai, akik azzal kísérleteznek, hogy a pedagógiai módszert összehangolják a 21. század kihívásaival.

– Kodály népzenekutatói tevékenysége és a magyar népdal beépítése műveibe tudatos program része volt?

– Neki nem önmagában a népzenegyűjtés és a népdalfeldolgozás volt a fontos, hanem a nép megismerése. Úgy gondolta, hogy minden magyar zeneszerzőnek át kellene élnie a népdalgyűjtés folyamatát, mert csak így ismerheti meg a magyarságot. Ma ezt egy kicsit nehéz megérteni, hiszen már nincsenek olyan paraszti közösségek, amelyek őrzik azt a Kodály számára példaértékű, archaikus életformát. Ő gyalog vagy szekéren járta a falvakat, belelátott életsorsokba is. Épp ezt a közvetlen tapasztalatot hiányolta később, különösen az ötvenes években, amikor követői nagy mennyiségben írtak népdalfeldolgozásokat.

– Annak ellenére, hogy milyen jelentős zeneszerző volt, csak bizonyos műveit lehet hallani koncerttermekben. Vajon miért nem játsszák gyakrabban a darabjait?

– Valóban nagyon szűk a kánon. Bár a kórusművei szerencsére népsze­rűek, a hangszeres kompozíciók közül még Magyarországon is keveset adnak elő. Külföldön sajnos még ennél is rosszabb a helyzet. Ott a vokális műveknél a magyar nyelv jelent problémát, bár azért vannak bátor kórusok, amelyek megpróbálják magyarul előadni. A zenekari, illetve kamaraművek esetében viszont csak a koncertszervezők fantáziáján múlik, hogy elővesznek-e Kodály-darabokat. Magyarországon a Psalmus Hungaricus, a Galántai táncok és a Háry János szvit szólal meg gyakrabban, emellett olykor a Háry János és a Székelyfonó is színpadra kerül, de azért egyik sem általános repertoárdarab. Sosem hallani azonban például a Concertót vagy a Szimfóniát. A Páva-variációkat néha előadják, az valamelyest a kánon része, de azt is sokkal ritkábban játsszák, mint ahányszor érdemes lenne.

– Lehet érzékelni Kodály hatását a kortárs magyar zenében?

– Az a sajátos helyzet, hogy egy időben két hatalmas zeneszerző is működött, Bartók és Kodály egyformán nagyon erőteljesen hatott a magyar zeneszerzésre. Az ő fellépésük óta már több stílusfordulaton jutottunk túl, de azért még mindig megragadható kettejük hatása. Lehet, hogy már nem olyan közvetlen módon, nem stílusjegyekben, mint ahogy a harmincas, negyvenes és ötvenes években, inkább az eszmeiség terén érhető tetten a kapcsolódás. Kodály nagyon sokat írt arról a Székelyfonó és a Háry kapcsán, hogy ő valójában nem igazi operákat akart létrehozni, hanem az volt a célja, hogy egy olyan lépcsőfokot illesszen be a magyar opera történetébe, amelyre építve mások megírhatják majd a fontos magyar operákat. Azt hiszem, a kodályi lépcsőfokok ma is formálják a magyar zeneszerzőket. A húszas, harmincas évektől kezdődően a tanítványi körük – mert bátran bevonhatjuk ebbe Bartókot is – stilárisan közvetlenül reflektált a műveikre. Az ötvenes években, főleg 1956 után nagy váltás következett be a magyar zeneszerzésben, és érezhetővé vált, hogy mindkét modelltől kezdenek a komponisták eltávolodni. Fölfedezték Webern, Schönberg és Berg zenéjét, illetve a darmstadti új zenét, a lengyel avantgárdot. De ahogy ez a nagy felfedezési láz alábbhagyott, újra elkezdtek azzal a kérdéssel foglalkozni, hogy a legfejlettebb nyugati technikák elsajátítása mellett mitől válik a zenéjük specifikusan magyarrá. Ez pedig alapve­tően Kodályhoz és Bartókhoz vezetett vissza. Tulajdonképpen ötven évvel később feltették ugyanazt a kérdést, amit elődjeik, az általuk megfogalmazott válasz pedig sok tekintetben összhangban állt azzal, amit Bartók és Kodály egykor megfogalmazott.

-----
Pályakép

Dalos Anna zenetörténész, zenekritikus, az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézet „Lendület” 20-21. századi Magyar Zenei Archívumának és Kutatócsoportjának vezetője. Számos tanulmány, kismonográfia szerzője, a 20. századi magyar zenetörténet kutatója. A Zeneakadémián 1998-ban végzett, mások mellett Kroó György tanítványaként, és ott oktat 2007 óta. Hazai és nemzetközi zenetudományi konferenciákon rendszeresen tart előadásokat az új magyar zenéről.
-----


Mentette az üldözötteket, és a második világháború végén ő maga is bujkált
Univerzális tudás a zenétől a néprajzon át a nyelvig
Zsiray-Rummer Zoltán

Az idén kettős évforduló adja a Kodály-emlékév alapját: ötven éve hunyt el, és százharmincöt éve született az alkotó. Kecskeméten, zenekedvelő vasutas családban 1882. december 16-án született, visszaemlékezése szerint első és legmélyebb zenei élménye az volt, amikor háromévesen meghallotta Mozart F-dúr hegedűszonátáját – olvasható a távirati iroda portréjában. Apját 1885-ben Galántára helyezték, itt szerette meg a népdalokat. Nagyszombatban gimnáziumi tanulmányai mellett hegedülni, gordonkázni és zongorázni tanult. Majd Eötvös-kollégistaként egy időben tanult a budapesti bölcsészkar magyar–német és a Zeneakadémia zeneszerzés szakán. A népdalgyűjtést 1905-ben kezdte el, barátságot kötött Bartók Bélával, közös kiadványuk is megjelent. Első zenekari darabját, a Nyári estét 1906-ban mutatták be, és ekkor kötött házasságot Sándor Emmával. Bonni és párizsi tanulmányútja után 1907-ben a Zeneakadémia tanárává nevezték ki. Bartókkal közös törekvéseik a modern zene népszerűsítésére és a népdalgyűjtésre rendre elakadtak a közönség közönyén és a hivatalos körök ellenállásán, a Nyugat című lapban megjelent cikkeiben 1917 és 1919 között a népzene jelentőségét hirdette. Az 1918-as őszirózsás forradalom idején a Zeneakadémia aligazgatójává nevezték ki, a Tanácsköztársaság idején pedig részt vett a zenei direktórium munkájában, ezért később évekig nem taníthatott, hallgatásra kényszerült. Elszigeteltségéből 1923-ban a Budapest egyesítésének ötvenedik évfordulójára írt Psalmus Hungaricus nemzetközi híre emelte ki, és szintén világsikert aratott három évvel később a Háry János című daljátéka is, az 1932-es Székelyfonót pedig a milánói Scalában is színre vitték. Ekkoriban írta a Marosszéki táncok (1927–1930), a gyermekkori élményeket idéző Galántai táncok (1933), a Buda visszavételének 250. évfordulójára írott Budavári Te Deum (1936), a Fölszállott a páva (1939) és a Concerto (1940) című műveit. Kodály nevelői tevékenysége egyre szélesedett, kompozíciói mellett ének- és olvasógyakorlatokkal is segítette a kórusmozgalmat. Zeneelméleti tevékenységének jelentős műve A magyar népzene című monográfiája (1937). Rokonszenvezett a népi írók mozgalmával, a Márciusi Fronttal, tiltakozott a zsidótörvények ellen. A második világháború alatt mentette az üldözötteket, neki is bujkálnia kellett, de közben befejezte a Missa brevis című művét, amelyet 1945 februárjában, a budapesti harccselekmények befejezését követően az Opera ruhatárában mutattak be.

A második világháború után a Zeneakadémia igazgatótanácsa és a Magyar Tudományos Akadémia elnöke lett. A Balázs Béla szövegkönyvére írt Czinka Panna című daljátékát 1948-ban mutatták be. Első feleségének halála után, 1959-ben másodszor is megnősült, Péczely Saroltát vette feleségül. Jelentős volt a munkássága a néprajz, a zenetörténet, a zeneesztétika, az irodalomtörténet, a nyelvészet és a nyelvművelés területén is. A Kodály-módszer ma már világszerte ismert, 2016-ban az UNESCO felvette a szellemi kulturális örökség listájára.

„Ha egy szóval akarnók jellemezni e nevelés lényegét, az a szó nem lehetne más, mint: ének… Mechanizálódó korunk olyan úton halad, melynek végén az ember géppé válik. Ettől csak az ének szelleme véd meg.”
(Zenei nevelés Magyarországon, 1966)

„A zene rendeltetése: belső világunk jobb megismerése, felvirágozása és kiterjedése. A népek legendái isteni eredetűnek tartják. S ahol az emberi megismerés határait értjük, ott a zene még túlmutat rajtuk, olyan világba, melyet megismerni nem, csak sejteni lehet.”
(Visszatekintés I–III., Argumentum, 2007–2008)

Válasz