Egy nép kultúráját a mindennapok emlékezete őrzi. Házak, dallamok, tánclépések mesélnek eleinkről. A népzenét megmentették Kodály és társai, a népi lakóházak skanzenekben találnak menedéket, a kárpát-medencei népviselet legnagyobb tárházát pedig egy miskolci magángyűjtőnek, Barna Györgynek köszönhetjük.

A látvány lélegzetelállító: 173 felöltöztetett múzeumi baba, és további 176 viselet domborműszerűen installálva a Kárpát-medencében élő népcsoportok, tájegységek, falvak jórészt feledésbe merült 100-150 évvel ezelőtti viseleteiből. A fejdísztől a csizmáig, bocskorig; a gyermek viselettől a legény, a menyecske, az öregasszony viseletig.

Ez, vagyis A Kárpát-medence viseleteiből című kiállítás a legfőbb szenzációja a Miskolcon a napokban megnyitott Lézerpont Látványtárnak. De vannak egyéb kuriózumok is: az 1945-68 közötti időszak tárgyi emlékeit bemutató Népszuper elnevezésű kiállítás, a feledésbemerült kismesterségeket, az erdélyi ásványokat, a régi irodagépeket, valamint az optikatörténet csodáit szemléltető tárlat.

Harminc éve gyűjtött „limlomok”

A megdöbbentő gazdagságú, változatos gyűjtemény Barna György magángyűjtő munkájának eredménye, aki az elmúlt harminc év alatt olyan tárgyi emlékeket kutatott fel és gyűjtött össze, amelyek nélkül múltunk jelentős szelete örökre elveszett volna. Barna György a National Geographic Online-nak elmondta, hogy vagyon halmozására, gyarapításra nem alkalmasak ezek a tárgyak, – többnyire ezért sem gyakran találhatók magángyűjteményekben –, viszont a gyökereinkről mesélnek.

Harminc évvel ezelőtt kezdte gyűjteni a szinte értéktelen kacatokat: kismesterségek kellékeit, üvegeket, csokoládés papírokat, számológépeket, műszereket, régi használati tárgyakat, és viseleteket. Otthonában és egy raktárban halmozódtak a limlomok, mígnem a felesége „nagytakarításra” szólította fel. Az akkor még rendszerezetlen gyűjteményt a munkahelyére hordta át, és nekikezdett a katalogizálásnak. Ismerősei ekkor javasolták neki először, hogy mutassa be az irdatlan sok tárgyat.

Európa-szerte nincs még egy ilyen viselettörténeti tárlat

A népviselethez értők szerint nincs még egy ilyen látogatható viselettörténeti gyűjtemény Magyarországon, de egész Európában sem. Barna György elmondása szerint barátai és a muzeológus - néprajzos szakemberek győzték meg arról, hogy mindezt közkinccsé kell tenni, hiszen mára már eltűnt, a világban szétszóródott népcsoportok viselete, kultúrája válik bemutathatóvá, dokumentálhatóvá.

Az Európa Kulturális Fővárosa pályázat írásakor pedig Miskolc város önkormányzata felajánlotta, hogy támogatást nyújt ahhoz, hogy 2010-re az érdeklődők számára is bemutathatóvá váljon a viseletgyűjtemény. Miskolc ugyan nem nyerte el a lehetőséget arra, hogy 2010-ben Európa Kulturális fővárosa legyen, ám a gyűjtemény bemutatása a szakemberek unszolására megvalósult. Két évbe telt, míg a viseleteket kiválogatták, rendbe hozták, katalogizálták, és az ember méretű babákat felöltöztették.

Nagyon félt, hogy a fénytől és a portól tönkremennek, kifakulnak a régi hímzett, festett szövetek, ruhadarabok – meséli a gyűjtő. Ám most már nyugodt, hiszen a felöltöztetett babák körül bezáródtak az üvegfalak, a 200 négyzetméteres helyiség megfelel a legszigorúbb konzerválási követelményeknek.

Nézd meg az öltözékemet, és megtudod, ki vagyok

A 330 valaha hordott viseletet felsorakoztató, A Kárpát-medence viseleteiből címet viselő miskolci kiállítás végül 2008 áprilisában nyithatta meg kapuit. Ha minden viselet előtt csupán egy percet áll a látogató, akkor öt óra alatt nézhető meg a gyűjtemény– fűzi hozzá a Barna György. A kiállítás előkészítésének hírére már több civil szervezet, hagyományait felkutatni akaró népcsoport leszármazottjai érkeztek, akik a gyűjtemény segítségével próbálják őseik elveszettnek hitt viseletét dokumentálni. A kiállításon többek között látható mezőkövesdi, nyitrai, kéméndi, máramarosi, torockói, vistai, kalocsai, ecseri, sióagárdi, kapuvári viselet. Így együtt látva mindezt, a látogatóban átfogó hiteles kép alakulhat ki a néprajz egyik egyre inkább a múlt ködébe vesző területéről.

Nézd meg az öltözékemet, és megtudod, ki vagyok. Több száz éven keresztül igaz volt ez a mondás, hiszen a viselet információkat közvetített: a társadalmi hierarchiában betöltött helyet, az egyén vagyoni helyzetét, családi állapotát, életkorát és élethelyzetét tükrözte. Ugyanakkor a viseletekben hihetetlen változatosság alakult ki évszázadok alatt a különböző néprajzi tájegységek, sőt azon belül a falvak között is.

Ahogy változott a világ, feleslegessé vált a szembeötlő információk hirdetése a viselettel, így nagyanyáink, nagyapáink hajdan hordott ruhái a szekrények, ládák mélyére, padlásokra, bolhapiacokra, szemétre kerültek. Ahol pedig megőrizték ezeket a káprázatosan díszített, a múltról mesélő ruhadarabokat, ott többnyire a molyok vagy az anyag öregedése, elérése miatt foszlottak szerte a hajdan büszkén hordott ruhák.

Népszuper, kismesterségek, optikák, ásványok

A Miskolcon megnyílt kiállítás azért is kuriózum, mert ehhez hasonló bemutatóra az 1896-os Millenniumi Kiállítás óta nem volt példa. A Látványtárban azonban nem csak a több mint 330 eredeti népviseletet látható, hanem a gyűjtő többi kincse is. Egy másik nagy helyiségben berendezett műhelyeket láthatunk: mintha csak száz évvel ezelőtt egy bőrös, egy kárpitos, egy nyeregkészítő, egy kerékgyártó, stb. mesterember műhelyébe sétáltunk volna be. Ez a Feledésbe merült kismesterségek című kiállítás.

Egy másik hatalmas helyiségben a szocializmus építésének korszakára, az 1945-68 közötti időszak tárgyi emlékeire csodálkozhatunk rá a csokoládés papírtól a régi motorkerékpárokig, zászlókig. Egy újabb helyiségben a hőskor fényképező masinái valamint optikai eszközök láthatók, az előterébe pedig régi irodagépek kerültek. De a miskolci Látványtár a természeti csodák kedvelőinek is tartogat érdekességet az Erdélyi ásványok kiállításával.

Ha pedig végigsétálunk és megnézzük e kincseket, Barna György három évtizedes gyűjtőmunkájának eredményét, egy kérdés mindenképpen felmerül bennünk: miként lehetett egyetlen emberöltő elég ahhoz, hogy mindezt összegyűjtse, katalogizálja és bemutassa.