A Kazincbarcikai KÖZÉLET nyári különkiadásában jelent meg az alábbi interjú.

"A nemzetközi szinten egyre nagyobb elismertségnek örvendő magyar énekesnő Ózdon született és Kazincbarcikán nőtt fel. Gyermekkorában a városi zeneiskolában kezdett éneket, gitárt és csellót tanulni. Az itt eltöltött három tanév alatt a Hámori Györgyné oktatta szolfézs volt a kedvenc tantárgya, míg hangszereivel igazándiból sohasem sikerült megbarátkoznia. Szíve szerint inkább zongorázott vagy hegedült volna.

Tízéves volt, amikor az egyik osztálytársa bíztatására kipróbálta a népi táncot. Onnantól kezdve ez töltötte ki az életét - tizenöt esztendőn keresztül. A kazincbarcikai Borsod Néptáncegyüttes mellett tagja volt a miskolci Avasnak, majd pedig budapesti Csepelnek és Bartóknak.

A profi művészi karrierről álmodó lány a Pollack Mihály Úti Általános Iskola elvégzése után a Ságvári Endre Gimnáziumba került. Az éppen húsz évvel ezelőtt letett érettségi vizsgát követően nem sikerült az egyetemi felvételije, így a fővárosba ment szerencsét próbálni. Budapesten dolgozott varrónőként, takarítónőként, volt titkárnő, recepciós, személyzeti osztályvezető és jelmeztáros. E szerény megélhetést biztosító munkahelyek mellett mindent megtett azért, hogy igazi szenvedélyeinek: a táncnak és a zenének éljen.

Jó néhány küzdelmes évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy felismerje: akkor lesz csak boldog, ha megpróbál annak és abból élni, amivel a legnagyobb hatást tette az emberekre, vagyis a hangjából. A majdnem harmincévesen jött felismerés óta egyenletesen ívelt föl a karrierje. Rendszeresen fellépett fesztiválokon, kiállítás-megnyitókon, jazzklubokban, magán- és céges rendezvényeken. Alkalomadtán nívós helyeken utcai éneklést is vállalt, hogy világot lásson, pénzt keressen, vagy fellépési lehetőséget szerezzen.

A világzenét játszó művésznőt kitartásának köszönhetően egyre többen ismerik itthon és külföldön. Hangfelvételeit dicsérik a magyar és a külföldi kritikusok is. Jelenleg éppen új albumán dolgozik, közben pedig folyamatosan tartja a kapcsolatot a zenésztársakkal, a koncertszervezőkkel és a szépen gyarapodó rajongótáborral. Gerák Andrea a magánéletében is rátalált az igazi boldogságra. A második házasságban élő énekesnő egy kamasz fiú édesanyja. Svéd férjével Stockholmban élnek, de ha csak tehetik, Magyarországra látogatnak.

Borsodból a világhír felé

A tősgyökeres borsodi Gerák Andreát hasonlították már Enyához és Sally Oldfieldhez. Itthon a Sebestyén Márta, Szvorák Katalin, Lovász Irén, Palya Bea által képviselt zenei irányzathoz sorolják. Fő profilja a magyar népdal, amelyet leggyakrabban kíséret nélkül vagy modern feldolgozásban énekel. Időnként egyéb műfajokba is elkalandozik: más népek dalait, popot, rockot, jazzt és musicalt ad elő. Lapunk munkatársa e-mailben tette föl kérdéseit az énekesnőnek.

- Ismeretes önről, hogy gyermekkorát Kazincbarcikán töltötte. Melyek a legkedvesebb emlékei ebből az időszakból?

- A házunkban és a környékén sok hasonló korú gyerek lakott, így rengeteget játszottunk együtt. Ugráltunk a frissen nyírt fűből összehordott kupacokon, bújócskáztunk, történeteket találtunk ki és azokat eljátszottuk, meg sok-sok mást. Szerencsém volt olyan városban felnőni, ahol egy gyerek viszonylag szabadon mozoghatott. Nyáron a strandra jártam szinte minden nap, télen pedig korcsolyázni vagy szánkózni. Mindehhez tízéves koromtól hozzáadódtak a próbák és fellépések a Borsod Néptáncegyüttessel.

- Szokott-e Kazincbarcikára látogatni, s ha igen, milyen gyakran teszi?

- Egy évben legalább egyszer igyekszem hazamenni a szüleimhez, bár szívesen tenném gyakrabban is. Legutoljára húsvétkor voltam otthon.

- Művészi karrierjét néptáncosként kezdte. Táncos pályafutásának mely pillanataira a legbüszkébb?

- Talán a legemlékezetesebb egy franciaországi néptáncfesztivál a Bartók Táncegyüttessel 1989 táján, ahol a mexikóiak mellett mi voltunk a közönség kedvence. Büszke vagyok egy svédországi turnéra is, amikor a nemzetközi fesztiválról szóló magazin címlapjára az én fotóm került. Egy másik nagy élményem Észak-Olaszország, ahol egy hónapot töltöttem a Marczibányi Zenekarral szólóénekesként és táncosként. Ott nemcsak az eredeti szerződés szerinti klubokban léptünk fel, hanem szerepeltünk az ottani rádióban, és a helybeli közösségi vezetők meghívtak minket iskolákba. Egész sportcsarnokot megtöltő gyerekseregek élvezték a magyar zenét és táncot.

- Harmincéves korában döntött úgy, hogy az éneklést választja hivatásául. Mi motiválta ebben a döntésében?

- Két dolog. Az akkori kedvesemmel arról beszélgettünk, hogy ideje lenne végre kitalálnom, mit is kellene csinálnom ebben az életben. Ő néhány ügyes kérdéssel segített rádöbbenteni, hogy mindig is a hangom tette az emberekre a legnagyobb hatást. Onnantól kezdve nem volt kétséges, hogy mihez kezdjek. A másik pillanat pedig egy Duncan Lorien nevű amerikai zeneszerző és oktató "A zene megértése" című szemináriuma volt, ahol elhangzott egy-két adat, amely csak megerősítette az elhatározásomat.

- Mely zenei irányzatokból épül fel az ön egyéni stílusa?

- Igyekszem elkerülni a hangzatos szakszavakat - egyébként sem szeretem használni őket. A népzenei elemeket felhasználó különböző zenei irányzatok elnevezései egyelőre még nem mindig következetesek, és nem igazán közismertek, ezért maradjunk a talán leghasználatosabb magyar kifejezésnél: világzene. Nem is akarom szoros kategóriákba besorolni a dalaimat, hiszen pont azt találom az egyik legszebb feladatnak és legizgalmasabb játéknak, hogy megtaláljam a módját: miként lehet a szupermodern XXI. század emberéhez eljuttatni egy-egy olyan dalt, ami mondjuk háromszáz éve született egy eldugott kis faluban. Legfőbb forrásom a magyar népzene, azon belül is az énekek. Más népek dalaiból, zenéiből is szívesen merítek, és eljátszom azzal, hogy párba állítok egy-egy magyar népdalt például egy törökkel vagy egy írrel. A népdalok megszokott előadásán, a szólóéneklésen és a hagyományos hangszeres kíséretén kívül izgalmasnak találom, amikor zenészeket megihlet egy-egy dal, amit éneklek, és valami teljesen újat varázsolnak belőle zongorával, szintetizátorral, számítógéppel, vagy éppen közel-keleti hangszerekkel. Ebben a pillanatban így dolgozom együtt magyar, izraeli, spanyol, illetve dominikai zenészekkel. Ha pedig engem megragad valamilyen zene, akkor az is előfordul, hogy rögtönzök hozzá dallamot.

- Voltak, vannak-e mesterei, példaképei, akiknek sokat köszönhet énekesi karrierje során?
- Talán legelsőként Sebestyén Mártát említeném, akit nagyon sokat hallgattam attól kezdve, hogy belecsöppentem a néptáncos világba. A többi magyar népdalénekestől is tanultam - legalábbis a felvételeikről. Maczkó Máriától pedig vettem néhány órát. A már említett Duncan Lorien mellett egy énekszeminárium adott nagy lökést. Ezt Ric Poulin tartotta, a bostoni Bristols Studios vezetője. Nagy benyomást tett rám Tina Turner önéletrajza is. Ezen kívül a legnagyobb segítséget azok a zenészek, szakmabeliek adták és adják, akik zenét írnak a dalaimhoz, illetve visszajelzéseikkel támogatnak. Nem szabad elfeledkeznem a családomról és hallgatóimról, barátaimról, rajongóimról otthon és szerte a világban, akiknek egy-egy jó szavából, csillogó szeméből látom, hogy érdemes ezt csinálnom.

- Ön profin használja a világháló adta megnyilatkozási lehetőségeket, jól bánik a médiával. Hazánkban kevés művész figyel erre. Adódik a kérdés: a menedzselést saját maga vagy esetleg valaki más vállalja?
- Egy független előadóművésznek a sajátján kívül több szakmát is kell űznie: koncertszervezés, kapcsolattartás a közönséggel és a médiával, reklám, eladás, karriertervezés, pénzügy, imázs kialakítása, kommunikáció, amibe beletartozik olyan apróság is, hogy jól működjön a telefon, és legyen bélelt boríték a CD-k elküldéséhez. Ezek közül nekem egyik jobban megy, másik kevésbé. Egy-egy kérdésről a férjemmel tanácskozom. Ő néhány részfeladatot elvállal mindezekből. Nyilván azok a zenészek is, akikkel együtt dolgozom, saját köreikben terjesztik közös alkotásainkat, fellépéseinket. Egyébként pedig teljes mértékben én tartom kezemben a karrierem irányítását és végzem a munkát.

- Mikor láthatjuk legközelebb hazánkban fellépni?

- Ebben a pillanatban nincs tervezett fellépésem, de érdeklődés esetén a legnagyobb örömmel megyek, természetesen Kazincbarcikára is.

- Az éneklésen kívül mi az, amivel szabadidejében szívesen foglalkozik?
- Igazán nem tudom szétválasztani a kettőt, hiszen az éneklés és mindaz, ami ezzel jár, maga az életem. Például még a mosogatást is tudom élvezni, amikor közben az új dalokat gyakorlom. Vagy az is része a "munkának" és ugyanakkor "kikapcsolódás" is, hogy ímélezek a barátaimmal, vagy elmegyek egy koncertre. Nagyon szeretem mindazt, ami az énekléshez kötődik. Ha egy feladat közben mégis azt érzem, hogy egy kicsit túl sok, akkor egyszerűen csinálok valami mást egy félóráig-óráig, aztán visszatérek rá, és befejezem. Más, mint az éneklés? Mindig is imádtam írni! Most több naplót is vezetek az interneten, sőt, időnként egy-egy vers is kibukik a fejemből. Szeretek fotózni, néha megnézek egy jó filmet, beszélgetek a fiammal, felfedezem a várost és a környéket a férjemmel együtt, vagy akár egyedül is elmegyek egyet sétálni, csak úgy nézelődni. Szoktam úszni, szaunázni, otthon tornázni. Érdekelnek a nyelvek: az angol, német és francia után most a svéddel ismerkedem, de orosz vagy spanyol zenei weboldalakra is felmerészkedem. Hajlamos vagyok részt venni társadalomjobbító tevékenységekben, úgymint drogellenes vagy emberi jogi tevékenységek - az ilyesmire könnyen kapható vagyok. Az igazi nagy szerelmem pedig még mindig a tánc." 

A titokzatos magyar  nõi énekhang, Sebestyén Márta lehetséges utódja (cikk).

Diálogos 3, a legfrissebb new age/világzenei hírekrõl ismert spanyol nyelvû blog Gerák Andreát ezzel a címmel említi cikkében, mint az a mûvész, aki a Világzene Világsztárjának nyomdokaiba léphet". Zenei szépséget keresünk, lenyûgözõ új mûvészek után kutatunk, akiknek tehetsége meghökkent bennünket és elnémít... Csupán el kell kezdenünk a keresést olyan weboldalakon mint a soundclick.com, mperia.com,jamendo.com, magnatune.com, nuevasmusicas.org. Minket különösképpen ennek a Gerák Andrea nevû kis magyar hölgynek a hangja érintett meg. Amint azt az énekesnõ bevallja: Enya, Lisa Gerrard, Sally Oldfield és Clannad zenéje befolyásolta pályáját, valamint honfitársai, Sebestyén Márta és Lovász Irén. Ez a magyar lány énekesként és táncosként kezdte hazájának különbözõ folkegyütteseiben, most pedig azon próbálkozik, hogy karrierjét a szólóéneklés felé terelje. Így tehát ismertté teszi magát ezeken a weboldalakon, amelyek pályájuk elején álló zenészeket promóznak, akik még nem dobták piacra a Nagy Felvételt. Fõ profilja a magyar népdal, a capellaként illetve world fusionként elõadva, elektronikus hangszerekkel ötvözött struktúrákban.

Egyéb stílusok is megtalálhatók a repertoárjában: pop, rock és jazz.Kedves olvasó, ha szenvedélyesen érdeklõdsz az új "angyali hangok" iránt, arra bátorítunk, hogy ismerd meg Gerák Andrea éneklését! Az embernek csupán azt kell tudnia, hogyan böngéssze az említett weboldalakat, hogy kivételes minõséggel bíró mûvészeket találjon, mert "több arany is van, nemcsak ami fénylik". Példa erre ez az énekesnõ. Ha elárulhatom: még az is lehetséges, hogy együtt fog mûködni egy spanyol zeneszerzõvel, Cambridge-zsel (Ángel Orós).

Reméljük, ez megvalósul, és olyan zenei találkozást eredményez, ahol a kreativitás szikrái röpködnek, és ahol azénekhang szintetizátorokkal házasodik, ahogyan még eddig soha nem isképzeltük. "Varázslatos" zenékrõl szólva, Ramon szerint ez a lány elsõ hallásra is "elbûvölõ"; ami azonban rejtve marad azok elõl a hallgatók és zenekritikusok elõl, akik a hangnak más "szent otthonaiban" szórakoznak. "KOPP-KOPP! Itt vagyok, hogy felfedezzenek. Mihez kezdesz velem?"

Hallgass bele Gerák Andrea dalaiba itt,  nézz meg néhány képet itt és itt!

(forrás: gerakandrea.googlepages.com, nepzene.hu, zajlik.hu)