Néprajzi Múzeum: Maga az épület a kortárs magyar építészet zászlóshajójának szerepét szeretné betölteni – helyesebben ebbe a szerepbe lett kényszerítve. Egy állami beruházás keretében megvalósuló múzeumépület mindenképp reprezentatív jellegű, megtervezésének lehetősége pedig magas presztízst jelent az építész számára, főleg, ha azt egy nemzetközi tervpályázaton nyerte el, a világ vezető sztárépítészeit maga mögé utasítva. Emellett a tartalom – a néprajz – egy olyan kultúrpolitikai környezetben, mint a mai, tovább emeli a beruházás jelentőségét, és talán az egész Liget Projekt legfontosabb elemévé teszi. Az épület egyszerre hivatott mindezt magába sűríteni: az egyedülállónak kikiáltott magyar kultúra reprezentációjaként kell, hogy bekerüljön a nemzetközi építészeti kánonba, bemutatva azt, hogy a népi hagyományokra alapuló nemzeti kultúránknak helye van a világ kulturális térképén. Ez indokolja azt is, hogy a következő Velencei Építészeti Biennálén is e ház fogja képviselni hazánkat, bármiféle építészeti reflexió nélkül.

Mindeközben a valódi tartalom – a Néprajzi Múzeum intézményének gyűjteménye – egészen más képet fest a kultúráról. Be se kell menni a kiállítási terekbe, a főlépcsők mentén kiállított kerámiagyűjtemény önmagában rámutat arra, milyen sokszínű és változatos a hazai népi kultúra, mely tájegységenként más és más hagyományokat őriz; és mennyire különböző más népek tárgykultúrája, mely mégis számos elemében hasonlít a miénkhez. Ebből nem egy homogén magyarság képe rajzolódik ki, mely egyedül küzd az őt elnyomni akaró népek tengerével. Épp ellenkezőleg, egy rendkívül heterogén népé, ami számos szállal kötődik nemcsak a szomszédos, de távolabbi népek kultúrájához is – hiszen a történelem során nem egyszer keveredett azokkal.
https://epiteszforum.hu/neprajzi-muzeum--a-posztmagyar-metamorfozis-barkaja
A fenti szövegkísérlet ezeket az ellentmondásokat, az épület kulturális jelentésrétegeit igyekszik feltárni az (ön)irónia és az abszurditás eszközeivel.

Válasz