Japán titok az újrakezdéshez: nem fogadalommal kezdik az új évet | 2025. 12. 31.

Ezért pakolnak ki mindent év végén a japánok.

Japánban az év vége nemcsak az ünneplésről, hanem a megtisztulásról is szól – írja a Japan Experience.

https://www.japan-experience.com/plan-your-trip/to-know/understanding-japan/osoji-le-grand-nettoyage-a-la-japonaise

Az ószódzsi (Ôsôji) nevű hagyományos nagytakarítás jóval több egyszerű rendrakásnál: egy szimbolikus rituálé, amelynek célja, hogy az emberek tiszta térrel és tiszta lélekkel lépjenek át az új esztendőbe.

Évszázados hagyomány

Az ószódzsi eredete a sintó valláshoz kötődik, amely kiemelten fontosnak tartja a tisztaságot és a szellemi megtisztulást. A hagyomány szerint az év utolsó napjaiban a családok kitakarították az otthoni oltárt, hogy méltó módon fogadhassák az újév istenét. A szokás a 17. században, az Edo-korszakban terjedt el igazán, amikor minden év decemberében még az Edo-kastélyt is tetőtől talpig kitakarították.

Eredetileg „susuharai”-nak, vagyis szénpor elsöprésének nevezték, és fokozatosan vált a japán mindennapok részévé. Az ószódzsi azonban nemcsak a port és a rendetlenséget tünteti el, hanem jelképesen az elmúlt év kudarcait, feszültségeit és rossz emlékeit is.

Nem maradhat rejtett sarok

A japán nagytakarítás alapos és következetes: ilyenkor valóban minden sorra kerül. Ablakok, szegélylécek, bútorok alja, háztartási gépek mögötti területek – semmi sem maradhat ki. A takarítás rendszerint közös családi tevékenység, amelyben gyerekek és felnőttek egyaránt részt vesznek.

Fontos eleme a felesleges tárgyak átválogatása és eltávolítása is, amely szorosan kapcsolódik a „mottainai” szemlélethez – vagyis ahhoz a gondolathoz, hogy kár pazarlón bánni a dolgokkal. Iskolákban, irodákban is megtartják az ószódzsit: a diákok kitakarítják a tantermeket, az alkalmazottak átrendezik az iratokat, munkakörnyezetüket.

Egyre kevesebben tartják meg

Bár az ószódzsi mélyen beágyazódott a japán kultúrába, a modern életmód egyre inkább háttérbe szorítja. Egy 2023-as felmérés szerint a háztartások alig több mint fele végezte el az év végi nagytakarítást – ez jelentős visszaesés a korábbi évekhez képest. Különösen az idősebb háztartások körében csökken a szokás gyakorlása, miközben a kisgyermekes családoknál még mindig élő hagyomány.

Új jelenség az is, hogy egyre többen hívnak profi takarítócéget az ószódzsi elvégzésére. Ez jól mutatja, hogyan alkalmazkodik a hagyomány a felgyorsult hétköznapokhoz.
Mit tanulhatunk belőle mi?

Az ószódzsi szemlélete Japánon kívül is könnyen értelmezhető. Az év végi nagytakarítás nemcsak praktikus, hanem mentálisan is felszabadító lehet: segít lezárni az óévet, és tudatosabban elindulni az újban. A módszer lényege nem a tökéletesség, hanem az odafigyelés – saját otthonunkra és önmagunkra egyaránt.

https://sokszinuvidek.24.hu/eletmod/2025/12/31/oszodzsi-japan-szilveszter-hagyomany-takaritas/

Korábbi cikkeinkben írtunk már a hagyományos szilveszteri időjárás-jóslásról,

https://sokszinuvidek.24.hu/mozaik/2024/12/31/ujev-szilveszter-idojarasjoslas-magyar-modra/

szilveszteri és újévi babonákról

https://sokszinuvidek.24.hu/mozaik/2024/12/31/ujev-babonak-nepszokasok/

és a székelyek óévi szokásairól is.

https://sokszinuvidek.24.hu/eletmod/2019/12/31/szekely-szilveszter-szokas-babona-ujev/

Válasz

Kim Dzsongun nagymamájától Edison találmányáig - öt kevésbé ismert tény a karácsonyról | 2024 / 12 / 24 /

A karácsony a szeretet ünnepe, de ugyanannyira a látványos díszeké, a költekezésé és a túlevésé is - ezzel kapcsolatban idézünk fel öt kevéssé ismert vagy talán régen elfeledett eseményt, amelyek egyes esetekben szó szerint más megvilágításba helyezték a karácsonyt annak idején.

https://raketa.hu/kim-dzsongun-nagymamajatol-edison-talalmanyaig-ot-kevesbe-ismert-teny-a-karacsonyrol

Galéria, szöveggel:

https://raketa.hu/galeria/52

Előzmény

Válasz

A legmeghökkentőbb karácsonyi szokások, amikről még sosem hallottál | 2024 / 12 / 25 /

Ha karácsony, akkor csillagszóró és bejgli? Miért nem inkább lángoló kecske és KFC-s sült csirke?

A legtöbb ember életében a karácsony megszokott és meglehetősen szigorú koreográfia szerint zajlik: a karácsonyfa, a karácsonyi dalok és az ajándékozás mind-mind kihagyhatatlan részei az ünnepnek. A reggeli misére való tömeges görkorcsolyázás vagy az ajándékokat hozó fahasáb ugyanakkor a legtöbb ember fejében már kevésbé kapcsolódik össze a karácsony szellemével, noha bizonyos kultúrákban ez ugyanolyan elválaszthatatlan része az ünnepnek, mint nálunk a halászlé vagy a Mennyből az angyal.

https://raketa.hu/a-legmeghokkentobb-karacsonyi-szokasok-amikrol-meg-sosem-hallottal

Ha nem hiszed, akkor kattints a galériára, amelyben a legmeredekebb karácsonyi szokásokat gyűjtöttük össze a nagyvilágból.

https://raketa.hu/galeria/54

Előzmény

Válasz

björk : jólakötturinn - hvít er borg og bær - icelandic christmas cat | 1987

http://autovezetes.network.hu/video/zenes_videok/bjork__jolakotturinn__hvit_er_borg_og_br__icelandic_christmas_cat__1987

Előzmény

Válasz

Ismered a karácsonyi macskát,
– az a macska hatalmas volt.

Az emberek nem tudták, honnan jött,
vagy hová megy.

Kinyitotta a szemét,
mindkettő ragyogott.

– Nem a gyenge szívűeknek való volt,
hogy belenézzenek.

A bajusza hegyes volt, mint a tüskék,

és magasra meredt a hátából,
– és szőrös mancsain a karmok
csúnyák voltak.

Erősen csóválta a farkát,

ugrált, kapart és fújtatott,
– és vagy egy völgyben volt,
vagy egy hegyfokon.

Éhesen és vadul lebegett a keservesen hideg karácsonyi hóban,
és minden farm szívét megremegtette.

Ha kint egy szánalmas nyávogás hallatszott,
az a szerencsétlenség biztos jele volt.

Mindenki tudta, hogy emberekre vadászik,
de egereket nem akar.

Igazságot követelt a szegény emberektől,
akik nem kaptak új ruhát
karácsonyra – és küzdött és élt
a legszegényebb körülmények között.

Attól kezdve mindig egyszerre vette el
az összes karácsonyi ételüket,
és általában maga ette meg,
ha tehette.

Így a nők versenyeztek
fésűkkel, szövőszékekkel és rokkákkal,
és kötöttek egy színes sálat
vagy egy kis zoknit.

Mivel a macskának nem volt szabad
hozzájönnie és egy kicsit ugratnia a gyerekeket,
– A ruháikat
a felnőttektől kellett beszerezniük.

És amikor szenteste felkapcsolták a villanyt,
és a macska bekukucskált,
a gyerekek vörösen és puffadtan álltak,
a csomagjukkal.

Van, aki kötényt kapott,
és van, aki cipőt,
vagy valamit, amit szükségesnek ítéltek,
– de ez elég volt.

Mert a macskának nem volt szabad megennie senkit,
aki kapott egy ruhát. –
Aztán elég hangosan sziszegett,
és elfutott.

Hogy még mindig ott van-e, nem tudom,
– de szomorú lenne az útja,
ha mindenkinek hamarosan lenne valami mosolya.

Talán most azon gondolkodsz,
hogy segíts, ha szükség van rá.

Talán még mindig vannak gyerekek,
akik nem kapnak semmit.

Talán az, ha keresed azokat, akik
a világ fényhiányától szenvednek,
jó napot és boldog karácsonyt ad neked.

https://johannes.is/jolakotturinn/


Jólakötturinn (angolul Yule Cat, Yule-macska) az izlandi folklór óriásira nőtt macskája.

https://en.wikipedia.org/wiki/Yule_cat

Előzmény

Válasz

Karácsony táján érkeznek – áldással vagy rontással? | 2025.12.23.

A tél beálltával egyre hidegebb van, a sötétség növekszik, a nappalok egészen a napfordulóig rövidülnek – a világok közti fátyol elvékonyodik, rontás és boszorkányság lebeg a sűrű ködben. A téli, karácsonyi időszakhoz kapcsolódó hiedelemlények Európa-szerte gyakran sötét, barátságtalan alakok, akikkel nem érdemes összetalálkozni a fagyos éjszakában. Mesterszakos hallgatónk, Berty Réka szedte csokorba őket, hogy felbukkanásuk ne érje meglepetésként egyik kedves olvasónkat se.

A téli hónapok rövid, mezőgazdasági munkákra kevéssé alkalmas napjai bőven engedtek teret az ember lelki szükségleteinek kielégítésére, fantáziálásra és mesélésre. Ennek kiemelt ideje volt Európában a karácsonyi tizenketted, a karácsony (december 25.) és vízkereszt (január 6.) közötti tizenkét nap. Ez egy átmeneti időszak a napforduló előtti sötétség és az utána következő világosság között, és emiatt, mint minden liminális fázis, egy sebezhetőséggel járó, veszélyes periódus is (Avdikos 2015). Szorongást okoz nem csak a természetnek, hanem a természetfelettinek való kiszolgáltatottság is. Ehhez az időszakhoz egész Európában számtalan dramatikus népszokás és hiedelem kapcsolódott. Rontó, ártó lények, a jókat, szorgalmasokat megajándékozó, a rosszakat, lustákat felfaló alakok népesítik be a karácsonyi tizenketted hosszú éjszakáit – lássunk közülük néhányat Izlandtól Görögországig!


Perchta

Perchta a délnémet és az osztrák folklór boszorkányos alakja, Hessenben és Türingiában Frau Holle néven ismerik, az Alpok vidékén pedig Frau Perchtaként. Tirolban és Bajorországban karácsonykor minden házat meglátogat, hogy megvizsgálja a háztartás rendjét, a háziak pedig ételfelajánlásokat készítenek elő neki, dél-Tirolban például tojást és főtt gombócot helyeznek a tetőre vízkereszt előestéjén. Perchta befolyásolhatja az év járását, a férfiak vagy állatok termékenységét és a háztartás egészségét is. Frau Holle az időjárást is alakítja: ha megrázza a tollpárnáit, esik a hó. (Motz 1984:152)

Boldogságot és bőséget hoz, ha a kedvében járnak, egyes régiókban megajándékozza a gyermekeket, máshol azonban teljesen gonosz szellemként tartják számon. Aki nem fon eleget karácsonyig, rossz szerencséje lesz, de Salzburg tartományban Perchta akár fel is metszhette a leány hasát – a karácsonyi tizenkettedben sok helyen tilos a fonás, és ez a boszorkányos női istenség megtorolja a tilalom megszegését. Hasonló bosszúra számíthatott az Alpok vidékén mindenki, aki gonoszul viselkedett. Perchta és a helyenként vele azonos Hulda folyamatosan fel-felbukkannak a 9-17. század között egyházi forrásokban és boszorkányperekben boszorkányvezérekként. (Motz 1984:154–156)

Perchta alakját korábban – elsősorban a Grimm-testvérek – erősen mitologizálva értelmezték, összefüggésbe hozták az északi népek vadászistennőivel és a római panteon Dianájával. Ijesztő hiedelemlényként inkább az volt praktikus szerepe, hogy betartassa a fonás és a kapcsolódó tevékenységek tilalmát és a böjtöt (Smith 2004:168–169). A 20. század közepén az Osztrák Néprajzi Atlaszhoz készült kérdőívekben szerepelt Perchta, és az eredményekből látszott a vele kapcsolatos hiedelmek és történetek élő volta. (Smith 2004:171)


Tomte

Svédországban elterjedt az apró lényekben (småfolk) való hiedelem, közülük a legnépszerűbbek a tomte vagy niss néven emlegetett manófélék. Ők a farmokon élnek, általában az istállóban vagy öreg fák alatt, és apró csínyekkel rendszeresen beleavatkoznak az emberek munkájába – hátráltathatnak, de segíthetnek is. Szeretik, ha a farm rendben van tartva, és az állatokat rendesen gondozzák. A tomte jóindulatát továbbá úgy lehet kivívni, ha karácsony este tejszínt vagy kását tesznek ki neki az istállóba. Így remélhetőleg jó kedve lesz, és segíteni fogja az ünnepi készülődést és a mindennapi életet. (Cyriax 1923:316)

A tomte elnevezés valószínűleg az óészaki nyelv tomt szavából származik, ami mezőt, telket jelent, a tomte pedig az, aki az első házat építette a területen, és ott marad a helyet őrizni – az új lakóknak pedig tisztelni kell őt. Egyféle házi istenség hiedelme fedezhető fel a jelenségben. A 16. századi egyházi forrásokban démoni, ördögi alakként, szellemként jelenik meg. (Nygaard 2019:155–156)

Benjamin Thorpe 19. századi angolszász irodalmár így ír róluk Northern Mythology című munkájában: „Olyan forma, mint egy tizenkét hónapos gyermek, de az arca idősebb kinézetű, értelmes. Kis piros sipkát visel, durva szürke gyapjúkabátot, rövid bricsesznadrágot és olyan cipőt, amilyet a parasztgyerekek is hordanak.” (Thorpe 1851:92)

Mathias Nygaard folklorista kutatásai igazolják, hogy a svéd vidéken még napjainkban is él az apró lényekben és a tomtéban való hit – huszonéves adatközlője is akadt, aki mesélt a manókkal való találkozásairól. (Nygaard 2019:162–164)


Jólakötturinn és a karácsonyi legények

Izlandon a szörnyű karácsonyi óriásmacskától (Jólakötturinn) rettegtek – a bestia körbejárt a tájon, és felfalt mindenkit, aki nem kapott új ruhát karácsonyra.

Jón Árnason (1819–1888) volt az első, aki a Grimm-testvérek munkái nyomán kezdett foglalkozni az izlandi mondák és tündérmesék gyűjtésével barátja, Magnús Grímsson (1825–1860) társaságában (Þorsteinsdóttir 2024). Árnason könyvtárosként, tanárként és titkárként dolgozott Reykjavíkban, Grímsson pedig iskolamester és lelkész volt, mellette verseket, regényeket, drámákat írt és fordított – nem volt idejük és pénzük gyűjtőutakra indulni az izlandi vidékre. Azonban korábbi tanítványaik lévén az egész szigetországot lefedő gyűjtőhálózatot tudtak kialakítani, és levélben érkeztek meg hozzájuk a folklórszövegek (Simpson 1972:1–3). Az így felgyűlt hatalmas anyagból egy kisebb válogatást először közösen publikáltak (Árnason–Grímsson 1852), majd Grímsson halála után Árnason két további kötetben adta ki a mondákat és meséket Konrad von Mauer német germanista segítségével Lipcsében (Árnason 1862–1864). A második kötetben a karácsonyi szokások leírásánál szó esik a Karácsonymacskáról (Árnason 1864:569–571). A hiedelem – vagy inkább felnőttektől származó fenyegetőzés – hátterében valószínűleg az állhatott, hogy valamiként ösztönözni kellett a gyerekeket és a cselédeket, hogy még az adventi időszakban minél több gyapjút feldolgozzanak. Aki szorgalmasan részt vett a munkában, új ruhadarabot kapott karácsonyra, aki viszont lustálkodott, számíthatott a Karácsonymacska érkezésére.

Árnason folklorisztikai publikációjából merített ihletet később Jóhannes úr Kötlum költő, aki a Jólin koma (Karácsony közeleg) című 1932-es gyermekeknek szóló könyvében verseket írt a Karácsonymacskáról, Grýláról, a trollasszonyról és gyermekeiről, a tizenhárom karácsonyi legényről. Grýla férje segítségével összegyűjti a rossz gyerekeket, hogy megegye őket, a karácsonyi legények (jólasveinar) pedig a karácsony előtti tizenhárom napban meglátogatják az izlandi gyerekeket, és ajándékot visznek azoknak, akik jól viselkedtek. A könyv nagyon népszerű lett Izlandon, Kötlum költeményei nyomán váltak újra széles körben ismertté a karácsonyi időszak ezen szereplői.

A Karácsonymacskát így írja le Kötlun: „Éles sörte bajusza, / hátát magasra domborítja. / Szőrös mancsán szörnyű karmok / ránézni is borzalom. / Erős farkát megrázta, / Ugrált, karmolt, fújtatott / Hol fent a völgyekben / Máskor lenn a partokon.” (Hallbergur Hallmundsson angol fordítása nyomán) A későbbiekben a Karácsonymacska alakja összekapcsolódott a troll Grýlával és a karácsonyi legényekkel – a szörnyű macska a trollok nem mindennapi háztartásában vált háziállattá.

A gyermekkönyvbe az első hivatásos izlandi illusztrátor, Tryggvi Magnússon rajzai kerültek, melyek meghatározóak voltak abban, ahogy a tizenhárom mikulásszerű karácsonyi legényt elképzelték a 20. század folyamán.


A kallikantzarik

Görögországban úgy tartják, a karácsonyi tizenketted idején a kallikantzari nevű lények tombolnak a földön. Egész évben az alvilágban élnek és vágják a világfa törzsét, vagy a világot tartó oszlopokat próbálják lerombolni. Minden évben már majdnem sikerrel járnak, mikor is eljön a karácsony ideje, és a felső világba kell jönniük – távollétükben a fa vagy az oszlopok helyreállnak. Az emberek világában azonban akkora pusztítást végeznek, hogy sokan nem csak gyerekként, hanem még felnőtt korukban is rettegnek tőlük (Lawson 1910:190).

Kinézetüket tekintve szörnyfélék – a füleik, szarvaik, lábaik bakkecskére hasonlítanak, de lehet szamárfülük is, és testük mindemellett emberi, de egyesek szerint fekete bundájuk van és izzó szemük. (Lawson 1910:203) A felső világban töltött idejük alatt sem mutatkoznak nappal – a fény elől barlangokba bújnak, férgeket, kígyókat, békákat esznek, de éjjel szabadon rohangálnak és széttépik, aki az útjukba kerül. Pusztítanak, amerre csak járnak: betörnek a házakba, felforgatnak és összetörnek mindent, felfalják az ételt, nőket rabolnak és embert esznek. (Lawson 1910:194)

Sok hiedelemtörténet szól a kallikantzarik rémtetteiről, de az ellenük való védekezésnek is léteznek különféle módjai. Karácsony estén fekete keresztet kell rajzolni az ajtóra, ételtartókra, csecsemőkre, a kályha tüzét folyamatosan táplálni kell az egész tizenkettedben, hogy ne mászhassanak be a kéményen, és ajánlatos a bejárati ajtó közelében tüzet égetni éjjel, mert az távol tartja őket. Hatékony lehet ellenük a tömjénégetés is, és nem szabad senkinek sem válaszolni az ajtón át, mert a kallikantzarik el tudják változtatni a hangjukat (Lawson 1910:201-202). Vízkeresztkor, a víz- és házszentelés alkalmával térnek végleg vissza az alvilágba, hogy egy újabb évig nyugalma legyen tőlük az embereknek (Lawson 1910:195).


La Befana

Olaszországban vízkereszt előestéjéhez, január 5-éhez kapcsolódik a boszorkány, Befana érkezése – ő azonban, bár külseje megtévesztő, jóságos természetű. Toszkánában nem december 25-én van ajándékozás, hanem vízkeresztkor, de az északi Aosta régiójában például karácsonykor is kapnak ajándékot a gyerekek, majd január 5-én este kiakasztják a harisnyájukat, és hasonlóan a magyar Mikuláshoz, reggelre Befana megtölti édességgel, dióval, mogyoróval, gyümölccsel és egyéb apróságokkal (Gee 1982:94–95).

A monda szerint a napkeleti bölcsek Betlehembe tartva megálltak Befana kunyhójánál, útba igazítást kértek az asszonytól, és hívták, hogy tartson velük a Krisztushoz. Befana először a sok házimunkára hivatkozva elutasította őket, de mikor később meggondolta magát, nem talált a nyomukra – azóta is minden évben nyughatatlanul keresi az újszülött Jézust, és közben ajándékot hagy az olasz gyerekeknek.

Dramatikus szokások is kapcsolódnak ezen boszorkány alakjához – Stanley Gee az 1980-as években a toszkán hegyi falvakban élő szokásként írja le Befana látogatását. A szokás két fő alakja, Befana és férje, Befano, szakadt ruhákba öltöznek, korommal befeketítik az arcukat, szétbontott kötélből parókát készítenek. Befano csak a kísérő, a főszerep Befanáé, de mindkét szerepet játszhatta férfi vagy nő, fiú vagy lány is. Állandó kíséretük volt egy ló vagy szamár, és három-négy zenész. Minden háznál táncoltak és elénekelték a – falvanként különböző, egyedül ehhez a szokáshoz kapcsolódó – Befana-dalt. A háziak egy pohár borral, falat étellel vagy egy kis pénzzel jutalmazták őket (Gee 1982:95–96).

https://elteneprajz.blog/2025/12/23/karacsony-aldas-rontas/

Válasz

Néprajzi Lexikon: Bálint nap - február 14.

*** Tájjelegű szokások :

- A mohácsi sokácok ezen a napon böjtölnek: csak egyszer esznek vagy zsír nélkül főznek, a templomban imádkoznak, gyónnak, áldoznak.

- Hőgyész kőművesei e napon misére mentek, hogy a magas állványokon dolgozva, Bálint oltalmazza meg őket a leeséstől.

- A rábaközi Szil faluban Bálintot a verebek védőszentjének tartják, mert már nekik is kezd kedvezni az időjárás.

- Eleken azon a napon melyre Bálint napja esik,egész évben nem ültetnek apró jószágot. Bálint reggelén az állatok itatóvizébe szenteltvizet cseppentenek.

- Mindszenten akár van, akár nincs hó ezen a napon, csíkot söpörnek, vagyis utat vágnak az udvar olyan részén, ahova nem fér oda az aprójószág, de az ég madarai igen. Ide mindenféle gabonaszemet, aszalt gyümölcsöt szórnak számukra.

- Cserszegtomaj gazdái Bálint napkor napkelte előtt megkerülik birtokukat, hogy a tolvajokat és a madarakat távoltartsák a szőlőtől.

- Balatongyörökön hasonló szándékkal megmetszik a szőlő négy sarkán a tőkéket.

- A horvát néphit szerint a madarak ezen a napon tartják a mennyegzőjüket.

- Hangonyban úgy vélik ezen a napon jönnek vissza a vadgalambok, amely már a tavasz közeledtét jelzi.

*** Népi babonák :

... Bálint napjához (február 14), amit ma már csak Valentin napnak neveznek, rengeteg babona kapcsolódik.

- Azok a lányok akik Bálint nap előtti éjfélkor a temetőbe mennek, megláthatják leendő férjüket, mert a szellemek megjelenítik. Ehhez egy dalocskát kell énekelni és tizenkétszer kell elmenni a templomig.

- A szerelmesek ünnepén több praktikát és taktikát alkalmaztak elődeink , néhány közülük :

- Keressünk kilenc kutat, mind a kilencről hozzunk vizet és itassuk meg a kiszemelt fiúval vagy leánnyal, így a kedves mindig szeretni fog

- Ha a lányos házhoz érkező legény lábához a háziak macskája a fiú lábához dörgölőzik, akkor ő abból a házból fog nősülni.

- Madárral álmodni férjhezmenetelt jelent.

- Naplemente után nem szabad sepregetni a lánynak, mert nem megy férjhez.

- Ha a lány vagy a fiú eltör egy tükröt, akkor 9 évig nem megy férjhez vagy nem nősül meg.

- Egyes lányok vakondok véréből cseppentettek valamilyen ételbe, azt megetették a kiszemelt férfival, hogy így megszerezzék maguknak.

- Azokat a szerelmeseket a hiedelem szerint nem lehetett semmilyen módszerrel elválasztani egymástól, akiknek összekulcsolt kezüket a két anya szentelt vízzel lemosta, a vizet pedig a fejükre öntötte. E pár ellen nem használt semmiféle szemelverés, igézés, vagy rontás.

- A Bálint nap ( Valentin) napi szokások azt is lehetővé teszik, hogy a plátói szerelem egyik élvezője(szenvedője) küldjön üzenetet a másiknak. Még akkor is ha az egyik fél csak csodálja, bálványozza szíve választottját és nem kap viszonzást.

*** Időjóslás :

- Ha ezen a napon hideg, száraz idő van, akkor jó lesz az évi termés.

- Mesztegnyőiek szerint a Bálint napi hóvirág a tél végét jelenti.

- Ezen a napon kezdetét veszi a fák metszése, és a néphit szerint ha ezen a napon gyümölcsfát is ültetnek, akkor gyorsabban megkapaszkodott, hamarabb rügyezett, gazdag termést hozott.

- Bálint napján szerencsés tyúkot ültetni mert akkor a háznak szerencséje lesz az aprójószágban egészen a következő esztendő Bálint napjáig .

- Bácsfeketehegyen a hideg időnek a jele, ha ezen a napon megszólal a pacsirta s azt mondja csücsülj beö, akkor még hidegre kell számítani.

- Topolyán a szeles időt nem szeretik a háziasszonyok, mert ez azt jelenti, nem lesz tojás egész évben. A férfiak meg az esőtől félnek, mert a hagyomány szerint akkor a kukoricán kívül másból nem lesz jó termés. ( Penavin Olga )

https://www.facebook.com/neprajz/photos/a.583520545009420/781933665168106/

Válasz