„Ha nincs nálad jó kemény, nem is vagy te vőlegény” – Így estek szerelembe a fonókban | 2025. január 5.

Pergő orsó, sistergő pamutszálak, meredező guzsaly, egy-egy félszeg mosoly, összekacsintás, lopott csók. Túlerotizált, provokatív modern világunkban már nehezen hangolódunk rá azokra a finom (persze ettől még pajzán, sőt esetenként egészen obszcén) szexuális üzenetekre, melyek átszőtték egy eltűnt világ szinte minden életterületét, még a munkát is. A fonókban tulajdonképpen minden erről szólt, a fonás mondhatni csak díszletként szolgált. Bánosi Eszter írása.

Hajdanán a falusiak a hosszú hideg téli estéket úgy próbálták átvészelni, hogy fonalat fontak, így karácsonyig a munka legjavát letudták. Ezeken a hosszú éjjeleken a falvak kívülről csendesnek tűntek, de odabent, a fonóházakban zajlott az élet. A fonók nemcsak a társas munka, a kaláka színterei voltak, de a szórakozásé is, ahol gyakran szövődtek szerelmi kapcsolatok.

-- „A 18-19 éves legénynek és a 15-16 esztendős lánynak először rendszerint a fonóban nyílik meg a szíve.

Egy-egy mosoly, egy-egy kacsintás, vagy hozzá jó szó a lány részéről, s a parasztlegénynél csak az ilyenkor tapasztalható szolgálatkészség, mellyel pl. az elejtett orsót a fürge, dolgos kacsóba visszajuttatja, rendszerint a szív megmozdulását jelenti” – festi le a fonók ismerkedős hangulatát Kürti Menyhért ciszterci szerzetestanár 1910-ben.

Neked adom a guzsalyom…

Persze a hagyományos paraszti társadalomban a két nem érintkezését szigorúan szabályozták, de a szabályok alól némileg kibúvót jelentettek a fonók, ahol a szerelmi dalok, történetek gyakran abból a célból csendültek fel, hogy lehetőség nyíljon akár a szexuális közeledésre is. Az esték így sokszor pajzán vigasságba torkollottak, amit a helyi közösség bizonyos határokon belül megtűrt, főleg ha a házastárs megtalálása volt a cél. A fonókban esetenként még a csók, az ölbe ülés is megengedett volt, miközben a falu más pontjain az ilyen viselkedés erkölcstelennek számított.

A fonás maga természetesen női feladat volt, aki férfi létére font, azt az asszonyok, lányok kinevették – „elfonja a bajuszát”, mondták rá gúnyolódva. A férfiember szerepe a munkában így kizárólag a fonáshoz szükséges eszközök elkészítése lehetett. A guzsalynak eleve erotikus többletjelentése volt. Gondoljunk csak bele:

-- a gazdagon faragott, díszített rudat, szerszámot a férfi a kiszemeltjének készítette, aki erről a rúdról húzta le a kócot, hogy aztán fonalat pödörjön az orsóra – mindez elég szabad (és szabados) asszociációkat indíthatott el.

A lányok fonás közben lázas izgalomban várták, hogy a legények megérkezzenek a házhoz, ők pedig végre felállhassanak a guzsalytalpról, melyet unomfának, bánatfának is neveztek, annyira kényelmetlen volt rajta ülni.

Hogy oldják a munka feszültségét, ugratták egymást vagy daloltak, amikor pedig megérkeztek a legények, elindult a rejtjeles üzengetés. Míg magasabb körökben legyező segítségével fejezték ki mondandójukat egymásnak a fiatalok, addig a fonókban orsóval „morzéztak” – az elitebb társadalmi rétegeknél azért kevésbé indirekt módon. Ilyen üzenet volt az orsó „véletlen” leejtése a lánynak tetsző fiú lábai elé.

-- Előfordult, hogy a legények akarattal szakították, lökték le az orsót, és amelyikük felkapta, annak csókkal kellett kiváltania az orsót.

Ebből persze akadt konfliktus is, amikor a leejtett orsót nem az a fiú vette fel, akinek a lány szánta. Ilyenkor szegény csók nélkül maradt, ezért magával vitte az orsót, majd bosszúból kihuzigálta, lemotollálta róla a fonalat, és üresen adta vissza a lánynak.

A fonóházban meghatározott ülésrend is volt, mely szintén többletjelentéssel bírt. A lányok általában a fal mentén helyezkedtek el, hogy szabadon hagyják a helyiség közepét, ahol a játékos jelenetek zajlottak. A legügyesebben dolgozó lány egy kitüntetett, úgynevezett „tetsző hely”-en ülhetett az ajtóval szemben. A szélső ülőhelyeknek is megkülönböztető szerepük volt; ide egyrészt azok a kívülállók ülhettek, akik nem voltak a közösség tagjai. Bizonyos falvakban azok ültek a szélen, akiknek már komoly, házassági szándékú szeretőjük akadt. És itt foglaltak helyet az ajtónyitogató lányok is, akik az érkező fiúkat engedték be az utcáról. A legények az asztalnál és a tűzhelynél telepedtek le először, majd később elegyedtek a lányok közé. Az úgynevezett „leső helyeken”, az ablakos falnál szintén lányok ültek, innen lesegettek ki az utcára, érkeznek-e már a fiúk.

„Este van már, nincsen meleg, / Forog a szerelemkerek”

A nők csapatostul jártak a fonóba, hónuk alatt a kettébe vett guzsallyal. A munka egy pontján hangos dalra fakadtak, hogy megüzenjék a férfiaknak, itt az idő a fonóba jönni. A dalok természetesen nem a fonásról szóltak, vagy csak látszólag, sokkal inkább a párválasztásról, a vágyakozásról: „Hej tulipán, tulipán, / Teljes szegfű, szarkaláb, / Tele kertem rózsával/zsályával, / Szerelemnek lángjával.”

-- A kiházasító dalok nemritkán tréfás, enyelgő, csipkelődő stílusban adták a fiúk tudtára, hogy melyik lány érdeklődik irántuk. A lányokat barátnőik gyakran igen kínos módon noszogatták az ismerkedésre, „nótába hozták”, hogy összeboronálják a legénnyel:

„Este van már, nincsen meleg, / Forog a szerelemkerek, / [lány neve] benne forog, / [fiú neve] rámosolyog.”

Ha a fiúk késtek a fonóból, felcsendültek a legényváró dalok is: „Este van már késő este, kilencet ütött az óra, / Az én kedves kis angyalom mégse gyön el a fonóba. / Vagy haragszik, vagy beteg, vagy talán nem is szeret. / Így hát kedves kis angyalom, tiltva vagyok én tőled.”

Nem csak a dalok, a mesék mélyén is a másik iránti érdeklődés és várakozás rejtőzött. Az idősebb asszonyok leginkább olyan meséket mondtak a fiataloknak, melynek hőse a fonó lány, aki szerelemre vágyik, de türelmetlensége vagy meggondolatlan és elhamarkodott kijelentése miatt végül az ördög vagy a halott legény menyasszonyává válik:

„Elindult a lyány, ment a fonóba, ott le is ült a lócára. Látja, hogy minden lánynak van legényi, csak neki nincs. Hő, nagyon elszomorodott. Keservibe azt gondolta: – Gyönne má, nem bánnám: ördög vagy más, csak legényem lenne!

-- Gondolatjára bement egy szép legény az ajtón, leült melléje a lócára. Oszt ahogy ott ült, úgy udvarolgatott.

Örvendett a lány, örömibe az ossóját is leejtette. Hajlik érte, hát látja, hogy a szép legénynek lólába van. Jaj, nagyon megihedt! Kapta a guzsalyát, szaladt hazáig, otthon az ajtaját jó bezárta. Hát az ördög má az ablak alatt mondja: »Gyere ki, lelkem, gyere ki, gyöngyöm, ideki harmat csillog a fődön!«”

A nótázás, mesemondás után gyakran táncra perdültek a lányok vagy játszani kezdtek. A játékok többsége szintén a fiatalok ismerkedését segítette, mint például a kosarazás, melyben az osztó a lánynak ajánlja a fiúkat: – Megy a kosár! – Mi van benne? – Aranyalma, aranydió, aranypohár stb. Benne ül (fiú neve). Mit adsz érte? Egyértelmű jelzése volt a vonzalomnak, ha a lány erre azt válaszolta, hogy a kötőjébe vagy az ágyába teszi a fiút, ha azonban azt felelte, „szedek neki tüskét”, az egyértelmű elutasításnak számított.

A Tetszikezés, szomszédkázás is párválasztó játék volt, melyben a lányok mellett ülő legények választottak. A bíró sorra kérdezte:

-- Tetszik-e a szomszéd? – Tetszik! – Kiállasz-e érte… pacsit? – Ki!

Ekkor a bíró fakanállal vagy más tárggyal a tenyerébe mérte a megfelelő számú ütést.

A Kútba estem játék kevésbé volt szadisztikus, inkább a ma is ismert üvegezésre hasonlított, így mondjuk Covid (vagy maradjunk korhűek: spanyolnátha) idején nem igazán volt ajánlatos játszani. A csókkérő az ajtónál vagy a szoba közepén elkiáltotta: – Kútba estem! (Bíró): – Ki húzzon ki? Erre a csókkérő megnevezett valakit, akit miután megcsókolt, maga maradt a kútban, és most őt kellett csókkal kihúzni.

Ha pedig a fiúk nem voltak fizikailag jelen, hát bűvölték, megidézték őket jóslással, egyéb praktikákkal. A leggyakoribb jóslási forma a csepű, vagyis a kender vagy len „kifésülésénél” keletkező hulladék elégetése volt. A szöszgombolyag ugyanis a hőre felszállt, röptének iránya pedig a lány szerelmi életére engedett következtetni. A szöszből készített bábu meggyújtása is hasonló célt szolgált: ha a lányt és a fiút jelképező bábuk egymás felé dőltek, az mindenképp pozitív előjelnek számított.

„Ettem paszulyt egyenesen, / áll a csákány egyenesen!”

Miközben a mi avatatlan szemünk egy szépen hímzett kötényen ma már csak virágmintázatokat látja, addig déd- vagy ükszüleink számára ezek mind többletjelentéssel bíró rejtjeles üzenetek voltak, mindenki ismerte és gyakorolta ezt a sajátos, gazdag „szókinccsel” bíró képnyelvet. A tulipán a termékenységet, a női nemi szervet, a rózsa a szeméremajakhoz hasonló színbeli és alaki hasonlósága miatt szintén a vulvát, az érzékiséget, szenvedélyt szimbolizálta, a szegfű és szilvamag a férfi szeretőt, a rozmaringszál a beteljesült szerelmet, házasságot jelképezte.

-- Persze az sem volt mindegy, hogy ezek milyen kontextusban kerültek fel a ruhára: a tulipán közepébe hímzett lándzsa például azt jelezte, „megestem, ideje, hogy elvegyél”.

A feleresztett kútgém, az ablakba kitett tejesköcsög vagy a kerítésre terített dunnahuzat, esetleg alsószoknya szintén szexuális jellegű üzenet volt: a férjezett fiatalasszonyok adták le így a füstjelet szeretőiknek, hogy szabad a gazda (mondjuk, kérdéses, hogy ha ezek ennyire egyértelmű jelzések voltak a szeretőnek, akkor bizonyára a szomszédnak is, aki aztán simán beköpte a jóasszonyt az uránál.) A cséplésnek – a nemi aktushoz hasonló mozgása révén – szintén volt erotikus többletjelentése, a csép a férfi-, míg a csűr a női nemi szervnek felelt meg.

Mivel a szexualitás túl konkrét megjelenési formáit elfojtották, érhető ennek a rengeteg elvont képnek a túlburjánzása, persze azért elődeink sem voltak mindig ennyire „átvitt értelműek”. Valószínűleg nem kell túl sokat törnünk a fejünket azon, hogyan dekódoljuk a következő rigmusokat: „Ettem paszulyt egyenesen / Áll a csákány egyenesen! Hallod-e, te vőlegény! / Van-e nálad jó kemény? / Ha nincs nálad jó kemény, Nem is vagy te vőlegény!”

Vagy

-- „az a lány érzi csak boldognak magát, kinek lábaközit éjjel tapogatják”.

Ugyanígy népmeséink sem mindig rejtették szimbolizmusba az erotikát. Azt például már egészen sokan tudják, hogy egyes értelmezések szerint a Békakirály békája a férfi nemi szervet jelképezi, de vannak ennél sokkal szókimondóbb történetek is. A pokol kályhafűtője című mesében egy huszárnak, miután sok lelket megvált a pokolból, három kívánsága lehet. Az utolsó kívánsága igazán léleküdítően hangzik: „ahol mi létezik a földkerekségen, én mindennel tudjak beszélni, legyen az fű, fa, kő, állat, víz, vér, vagy amihez én szólok, az énnekem felelni tudjon.”

Ám a történet hamarosan obszcén fordulatot vesz, és a huszár képességét nem valamiféle természetkapcsolódásra, spirituális faölelgetésre használja, hanem arra, hogy a nők nemi szervétől tudakolja meg az igazságot arra vonatkozóan, hány férfiemberrel is háltak eddig.

-- A társadalmi változások megszüntették a fonókat, és a valamikori természetes metaforikus nyelv érthetetlen, megmagyarázhatatlan szimbolikus nyelvvé vált, az erotikus utalások pedig konkréttá, világossá, sokszor tolakodóvá.

Mégis valahogy a másik vonzalmának dekódolása még ma is ugyanolyan kihívások elé állít minket, mint őseinket. Sőt: egyértelmű szimbólumok hiányában talán könnyebb eltévednünk a „tényleg úgy nézett rám?”, „ha macerálja az ajkait, akkor ez most azt jelenti, hogy bejövök neki?”, vagy a „felhúzta a bal szemöldökét, randizni akar?” kérdések és nonverbális üzenetek útvesztőiben.

https://wmn.hu/kult/64031-fono-tradicio-ismerkedes-szerelem#

Válasz

Szerelmi tanácsok - leányoknak nagyanyáinktól

1. Leányzó, ha fölcsöpörödtél és nyiladozik szíved, csinoskodjál, csöngetyűzködjél, szépen nézz a legényre.

2. Ha kedvedre való, beszéljen hozzá szemed, szóljon hozzá tested mozdulata. Vezesd beszédre, szólaltasd meg! Szavai elárulják, mennyit ér, minőnemű. Ha pandúrkodva szól, tágíts mellőle - nem jó hím, bugris ember.

3. Te magad mosakodjál naponta, virágzásodkor, naponta többször is. Mindenekelőtt alfeledet tartsd tisztán. Ha nem több, csak egy pofányi vized volna, azt mosnád meg vele! – Ez a férfira is érvényes.

4. Várd el a legénytől szép szavakkal udvarlását. Keresse kedvedet. Ha neked, leánynak nem gazsulál szép szavakkal, vagy csak fukarkodva, akkor neked, a feleségnek még annyira sem keresi kedvedet!

5. Ha csak nem málé, nem tud kinyögni semmit. Az ilyen legény meg annak a leánynak való, aki könnyen szikrázik sok felé. Az ilyen mamlasz férj mellett szikrázhat kedvire.

6. Az ékes szó magában nem sokat ér, ezért kísértsd meg a legényt többizromban! Mutassa meg, mennyire bátor, mennyire szavahihető, mennyire esendő szívű, könyörületes.

7. Ha a legény csak babrál rajtad, orcád ékességére, szemed ragyogására ügyet sem vet, nem kérdi, mint vagy evvel, mint vagy avval, óvakodj tőle, mert nem tégedet akar, csak testet.

8. Ne feküdj füttyre! Akkor se, ha már a fene esz érte, mert kevés férfi érti fiatalon, hogy mi szökteti kapubálványra a görgő macskát! Csak akivel értelmesen váltod a szót, annak mondhatod, gyere, mert nem bírom tovább! Az ilyen legény értelmes és érzelmes. Ilyen kevés akad.

9. Vigyázz az anyámasszony-katonája legénnyel! Akit az anyja ugráltat, nem sokat ér, az gyáva férfi. Aki az anyja szavára házasodik, az nem feleséget vesz, hanem szolgálót az anyjának! Minden rossz férjért egy anyát kellene eldöngetni! A fiakat anyjaik, öreganyjaik rontják el. Ezek azt hiszik a nőstény őértük teremtetett, hogy szolgálná őket.

10. Tedd ki a legény szűrét, ha nem vall meg tégedet apja-anyja előtt, fél-, meg egész világ előtt. Aki igazán szeret, az körülötted sarkantyúzik éjt nap, az megvall és büszke rád!

11. Ne feküdj mosdatlan férfi alá! Ha annyi fáradságot sem vesz, hogy tehozzád tisztán járuljon, méltatlan öled gyönyörére! Ha meg rá se gondol, akkor mocskos család gyereke. A mocsokban sarjadtat pedig kerüld, mert a piszkos ember nem csak piszkos. Annak lelke is sivár, esze járása pedig egyszerű. Mocsokban sem érzelegni nem lehet, sem gondolkodni.

12. A vihorászó férfi nem áhítattal nyúl hozzád. Az vagy éretlen, vagy romlott, vagy barom. Az ilyen neked esik érzéketlenül, nem tud bánni testeddel, nem érti lelked óhaját. Az efféle, ha a legelső volt, kedvedet szegheti örökre! A jóravaló férfi átgondolja, hogy te más vagy, nőstény, de ember, miképpeg ő hím, de ember.

13. Kerüld a buzgón templomozó legényt. Templomos meg istenfélő nem ugyanaz. A templom bújása gyanúra ad okot. Rejtett gyöngeség vagy titkolt vétek gyanúja. A jóravaló férfi benned keresi üdvösségét, általad és veled igyekszik Isten-hez!

Ezek templomaiba karddal terelték ősanyáidat, ez járjon eszedbe! Azért terelték, hogy teleduruzsolhassák fejeiket szeredás hazugságokkal. Ezek tégedet vétkek kútfejének mondanak, pedig az eleven élet virága vagy! Ne ülj föl nekik! Semminémü szent asszony nem sír-rí, ha ágyékod vágytól harmatosodik! Boldogaszony Anyánk jeladása az, hogy megértél szerelemre.

14. Csalafinta Ös-Istenanyánk így csalta lépre teremtményeit! Fene eszi őket, így nemeznek. Mert nem a gyerek iránti vágyért áll meg a nőstény hímjének, hanem azért szaporodik, mert megáll! Te is állj meg, ha hatalmába ejt az ősvarázslat. Állj meg, de ne füttyre, nem akárhol, nem akárkinek! A nőstény válogat - ez a fajta nemesülésének útja.

15. Ne részletekben add testedet szeretődnek! Belédun, mire végtére megkap. Hirtelen pedig ha megkap, lélegzete is eláll és életen át fűti a szép emlékezet. Szüzességed nem vagyontárgy, nem is harmatos lelked bizonysága. A fehércseléd szűzen is lehet kurva. A szív meg lélek tisztaságán múlik, ez-e, az-e.

16. Ne csúfold legényedet, ha fölsül lábad közén! Ha igen vágyott rád és végre megkap, torkában verhet szíve - bizony csúfra juthat! Ügyetlenség, türelmetlenség is ebbe sodorhatják. Azt követően ha nekirugaszkodik, már előző kudarcának félsze is benne rág. Légy ezért hozzá türelmes, nyugtatgasd szép ajálkodással.

17. Ha hetedik izromban sem jut be, az gondra ad okot. Beteg, hitvány, vagy málé. A nagy melák is lehet hitvány, a cingár is fenemód tehetős.

18. Hétszer kísértsd meg mindenképpen! Ha egyre inkább szikrát hány belsőséged tőle, antul inkább bevált. Ha sokszor ömlik rövid időn belül - nem jó jel. Azért nem jó jel, mert ezek száma idővel apad és marad csak egy rövid sziporkázás, majd ritkul az is. Nézd ezért a férfi lábát! Ha izmos lábú, kemény, de nem nagy farú, az jó jel.

19. Inkább másod-harmadmagaddal legyél valódi férfi szeretője, felesége, mint egyes egyedül valamiféle hitványé, mert az nélkülözni tud, mint nőstényt, ennek okáért nem tart sokra. Csak dolgos kezed vonzza, mert tudja, az anyja nem él örökké. Ha mégis nemz, hitvány ivadékot.

20. Szerelemről, szeretkezésről kérdezősködj náladnál korosabbaknál, de csak jókedvű asszonyokat kérdezz. A gyönyör nem siratóasszonyok tapasztalata, nem fancsali, „csakodatartó” ludaké.

21. A háztűznézőbe járó férfit nem azért etetik, mert fognák! Hanem hogy megtudják, milyen evő. A rossz evő, válogatós, turkálós férfi nehéz ember, rossz hím, nem állja helyét sem az asszony lába között, sem a kasza nyelén.

22. Ha csalódtál egy, két, vagy több férfiban, ne rökönyödj meg a férfiállat gyűlöletében!

23. Ha elhagytak, gondold meg, mit hibáztál te magad, ha becsaptak, gondold meg, nem méltatlanokhoz ereszkedtél-e?

24. Sohase általánosíts! Semmiben! Ha egy jóravaló legénnyel mégsem tudtok összegyalulódni, menjetek széjjel békével.

25. Előbb-utóbb minden zsák megtalálja a maga foltját, csak ne kapaszkodj, ne csüngj, mert akkor elfut tőled mindvalahány!

/Forrás: Néphagyományunk / Máté Imre: Yotengrit 1. - A rábaközi tudók (sámánok) szellemi hagyatéka

Válasz

Szerelmi tanácsok - legényeknek nagyapáinktól

1. Ifjú, ha fölcsöpörödtél és hevesen ver szíved, lányra nézve ha úgy érzed, mintha zsákot szorítanának melledre, tudhatod, szerelembe estél!

2. Közeledj a leányhoz, de ne lüttyőn, ne málén, ne is kakaskodva, hanem szép szerrel. Keresd egyedüllétében, úgy szólítsd meg. Közönséges szóbeszédből kerekíts az ő dicséretére. Méltasd szép orcáját, kecses járását, szeme ragyogását, hanga csöngését.

3. Ne ugorj neki hatra vakra! Inkább beszélj madarakról, virágokról. Megláthatod mennyi lélek árad belőle. Válaszaiból megtudod, hogy azok csak bűk meg bák e, vagy lelke nyitott kapuján fény árad e kifelé! Nagy kincs ám a mesékben élő lelkű leány!

4. Ha tüzes leányra vágyól, aki alatt kiég a gyöp ha reá ül, ne hidd, hogy az ilyen, akit nyaggathatsz nyakló nélkül! A forróvérű leány belebetegszik ha csak nyaggatják. Ameddig nincs teljes bizalma, vagy fél a gyerektől, nem enged meg neked annyi mindent mint a hűvösebb vérű, vagy simogatásra, gyúrásra nyugalmat lelő nőszemély. A járatlan férfi azt hiszi, húha, ezek aztán de hevesek! Épp nem azok, de könnyen játszanak a legénnyel. Az ilyenek ráérnek kitárulkozni - azt mondják róluk: erkölcsösek! Ez a fajta ritkán veszti el a fejét - az ilyen játszik a legénnyel és megfogja férjnek a legmegfelelőbbet. Ne morcoskodj ezért, ha a leány mancsodra üt, s azt mondja: ne tapogass végnélkül! Ha az ilyen leány bizalmát leli benned, akkor tudod meg igazán, milyen a menny béli boldogság - légy tehát türelemmel.

5. Ha már messzire jutottál vele, ne kapd el, ne csípd le, hanem mondd neki: igen kívánlak, engedd hogy kigomboljalak, megemeljem szoknyádat. Mondd neki, szereted, vond magadhoz, csókold meg szemét, száját, orcáját, nyakát, gyöngéden, illetődötten. Ha megemelheted szoknyáját, térdelj elébe, szídd magadba szagát, csókold meg ágyékát, mert virág az ő teste, titkos értelmű rózsa.

6. Ne gyurmáid emlőit, nem kovász az! Gyöngéden, értelmesen foglalatoskodj azokkal.

7. Mosakodj alaposan! A büdös legényre azt mondják: rohatt répa. Ennek okáért ne bűzölögjön pofád, lábad, alfeled!

8. Ne csábíts leányt szórakozásra! Csábításból ha szerelmet hazudozol, boldogasszony átka ront meg, mintha gyújtogatnál!

9. Nem minden leány gyöngéd. Akad szép számmal durva is. Az ilyent hagyd meg a hasonszőrű kannak. Vicsorgassanak egymásra, mint a dühödt kutyák. Az ilyennek ha szépet mondasz, röhög vihorászik.

10. Kerüld az idétlen nőszemélyt is. Azt aki minden szavad után az anyjához, meg barátnéhoz szalad, amelyik nagydobra veri a viszonyt - sikítozik, ha hozzáértél. Azért sikítozik, hogy ország-világ tudja meg, őt te kerülgeted. Ezek igen egyszerűre szabott lelkek. Ha te magad valaki vagy, adsz magadra, igyekezzél gyalult családból házasodni, mert lehetsz tudó, bácsa, táltos, garabonc, kiváló bárminémű művességben, tudományban, családod feleséged magasságán reked. Amilyen az asszony, olyan a család!

11. Ha leány veled szerelembe esvén megadja magát, úgy térdelj elébe, mintha imádkoznál. Mert istenek teremtő műhelye az ő teste! Teremtés titkába vonatsz be az ő lába között. Áhítattal, istenfélelemmel nyúlj ezért hozzá, ne gyöngén, nyavalyásan, hanem gyöngéden, mintha szirmát könnyen hullató virág volna, mintha magvát hullató búza volna kánikulában.

12. Előtte mosakodj meg, utána mosakodj meg, mondj köszönetét és másnap kedveskedj ajándékkal!

13. Ne szűrd össze a levet hozzád nem illővel. Alkalomra se, mert az alkalomból keserves élet lehet! Ennek sok csínja-bínja van. Semmiképpeg sem vezet jó házassághoz, ha egyikük lassan lohad a szerelemben, a másik gyorsan, ha egyikük korán-, másikuk későn kelő, egyikük álmatlan, másikuk nagy alvó, egyikük húsos, másikuk tésztás, egyikük kuporgató, másikuk szertelen, egyikük marhaétkű, másikuk madárétkű.

14. A leány után koslató férfi mutatkozzék a lányos háznál! Kéredzkedjék bé, ha már biztosra veszik, hogy egymásnak valók volnának. Ez jó út, az alapos ösmeretség útja. Így világosodik meg, minő ember is a férfi, így világosodik meg, minő család a leányé. A férfi megmutatja mit tud, milyen étkű, meg miegymás. A leány is színt vall akaratlan, mégha fölcsöngetyűzetlenül is bolondító, akkor tényleg az. Lakva ösmerik meg egymást az emberek.

15. Mindettől még nem okvetlen jó szerető. Csak ha hetedszerre is bevált, akkor az. Annak bizonyítása pedig adassék meg neki!

16. A szerelem virágokkal megrakott szekérhez hasonlatos, de ha nincsen rúdja, nem jut célba! Mert noha a lélek rezdülése igen fontos, meg minden abból következik, de következzék, és következzék alaposan, élvezetesen! A szeretkezésben kezdő nő suta, a kezdő férfi ügyetlen. Az igencsak fölajzott férfinál hamar vége van, az igencsak fölajzott nő bőre tágul. Ezért ne ítélkezz a fölött, kinek szeme szerelem éhségétől kopog! Mert az elhamarkodott ítélet. Ne mondd a nőnek, ej no, de kiadós vagy! - Mert csak kiéhezett. Ha nem az volna, talán belegebednél, míg bejutsz! Ha többször egymással - akkor mindenre fény derül.

17. A fehérnép épp úgy vágyakozik, mint a férfinép, sőt alaposabban, csak másként melegszik, másként hűl, ezért az öregebbek okítsák meg efelől a kislegényt. Az ifjú ügyeljen a nő szeme rebbenésére, ajka ívelésére, teste mozdulataira, hogy az Őt megelőzőleg elérje a gyönyör tetejét. Ha meg utána ő elérte, ne forduljon le róla, hanem babusgassa továbbsimogatással, kedves szóval! A szerelem szeretkezésestül égi eredetű.

18. Vonzalomban fontos a szem gyönyörűsége, vonzalomban fontos a tapintás gyönyörűsége, vonzalomban fontos a szavak gyönyörűsége, vonzalomban legfontosabb az orr gyönyörűsége, a szag. A bika orra szagra tágul, az eb szagot követ. Szaglásunk dönti el, kihez vonzódunk, kit kedvelünk. Szagra gerjed az ember hímje is. A természetes szagba ha mocsok bomladéka elegyedik, taszít, a vágyakozó tiszta nő szaga vonz, bolondít.

19. Ne vedd szájadra oktalanul, úton útfélen a szeretkezés szavait, de a szerelmesek egymás között nevezzenek mindent nevén. Az érzelem számít - akiknek a szeretkezés nem vétek, azoknak szépek a hozzá való szavak.

20. Szeretkezésben mindent szabad, ami a feleknek megfelel. Ne tukmálj szerelembéli társadra ötletet, amitől ő fanyalog! Semmit se művelj, amiről tudod, hogy egyiketeknek vagy másikatoknak nem jó, de ne zárkózz el semmitől, amiről még nem tudod, gyönyört okoz-e vagy sem. Figyeld szerelembéli társad óhajait, tapasztald meg, mire zsong, mire nem. A férfi, ha nem önmaga kéjét keresi, hanem ha kéjt akar okozni, örömöt, gyönyört, a nő gyönyörén át nyeri el önmagának a legszebbet. Mert az visszahat rá a lélek szárnysuhogásával.

21. A nő, ha virágzik, - ez havonta esik - többnyire nem akar. A férfi ilyenkor ne nyaklassa - akkor se, ha gondja van, bánata. Két, vagy több feleség, szerető, erre nem orvosság, mert idővel ízük, szaguk kiegyenlítődik, és általában egy időben virágoznak. A férfi ember ilyenkor maradjon parlagon. Ereje így újhodik. Az ember fajzat eképpen alkottatott.

22. Ha feleséged, vagy szeretőd teherbe esik tőled, és meglep ennek hírével, mutasd örömödet, vagy mutass örömöt, akkor is ha hideg futkároz hátadon! A férfi sohase morogjon, ne fanyalogjon, mert a nő lelkéből szűre nyomban kitétetik. Minden férfi felesége, szeretője elcsábítható - habár nem is mindenkor és mindenki által -, ha az nője terhességét örömtelenül vette hírül. A nőnek az nagy élmény. Ha gyönyörén osztoztál vele, osztozz ebbéli örömén is! A magzat közös magzat és nőd kitüntetett azáltal, hogy tőled fogant.

23. Torkold le anyádat, ha feleséged ellen lázit! Nem anyádnak, nem apádnak házasodsz! Azt mondják: házasodik. A férfi elmegy apjától-anyjától saját nőstényéhez, hogy avval családot alapítson.

24. Ne vigyél asszonyt anyád-apád otthonába. Ha nem költöznek saját udvarba, a nő családjába simuljon a férfi, ne fordítva. Az anyja házánál örökös a leány, napa házánál cseléd. Mentül butább a férfi anyja, antul inkább rajt hajt menyén, megkeserítené annak életét. Meg ipa-napa házánál nem is igen meztelenkedhet, nem virgonckodhat a menyecske.

25. Meztelenkedni, virgonckodni pedig fontos. Az asszony tegye magát, hogy a férfi szeme rajta legyen, mert csak akkor látják, ha nézik. Ha nem nézik, nem látják, mintha nem is volna.

26. A férfi holtáig udvarolja körül a nőt, és ha az kegyes volt hozzá, kedveskedjék neki ajándékkal.

27. Fiatal kor szerelme fiataloké, meglett kor szerelme megletteké, öreg kor szerelme öregeké. Mind három szerelem szívet üdítő a maga módján. Nagy korkülönbséggel ezért ne házasodj. Vén fejjel ne szerezz fiatal feleséget! Még mindig jobb, ha az asszony öregebb. Orcája megráncosodhat, de teste fönséges maradhat.

28. Szeretkezés előtt is, után is hideg vízben mosd meg, és ne járj szoros gatyákban. Így tovább maradsz férfi.

29. Nőstényeddel beszéld meg, mi jó neki, mi nem. Ha az IsTENEK-nek ez nem volna így tetsző, rendezhették volna a szaporodást másképpen, példának okáért szaporíthatnák az ember a muskátlihoz hasonlatosan.

30. Akinek titkolt szeretője van, mert másként lehetetlen, tekintettel erre, tekintettel arra, ne verje nagydobra viszonyát. Ne fektess feleségeddel közös ágyadba idegen nőt! Férjes asszony házában ne mulass, mert ha ottkapnak halálfia lehetsz. Mert ha tudja, sejti is a kapcsolatot, más sejteni, tudni, mint megélni! Aki házastársa ágyába szeretőt fektet, az nem csak csapodár szerető, hanem rossz élettárs is. Ha már ennyire nem kedvelik egymást, váljanak el isten hírével!

31. Ha több nőhöz van közöd, ne akard őket úgy összeboronálni, hogy együtt szeretkezzenek veled. Az csak szeretkezés, annak is csak te szerinted, mert ők talán viszolyognak egymás testétől, egymás szagától. Ha nőid ösztökélnek erre - csináld, de azt is tudhatod, hogy „legénymarcsákat" szeretsz. Mindent lehet, ami nem árt másnak, amit egyöntetűen mindannyian akarnak. Mindez szeretkezés. Szerelem csak kettességben fakaszt virágokat.

32. Ne ereszd széllé kettességtek titkait, akkor se, ha szétmennétek. A következőnek se újságold, hogy az előző ezt meg azt csinálta, így meg úgy művelte. Ha szép volt, zárd be szívedbe szép emlékként. A szerető viselkedését kibeszélni súlyos vétek. Legrondább, amikor férfiak italozva nőkről vihorásznak, akik bizalommal voltak hozzájuk. Ha érdekesség adódott és nem bír megállni benned, mondd el, de senkit se nevezz meg!

33. Ha asszonyt viszel, vidd vele gyerekeit is, mert aki gyerekes asszonyt szeret, az gyerekestül, kölyköstül-verebestül szereti őt. Ha így nem szereti, meg nem így szereti, nem szereti sehogyan sem, csak kívánja!

34. Lehetőleg ne sötétben szeretkezz! Sötétben a férfi nem látja kedvese orcáját, ajka pirosodását, teste ívelését, nem tud szeméből olvasni! A nő is látni akarja az ő szerelmese orcáját, látni mozdulatait.

35. A férfi figyelje kedvese, lélegzetét. Tapasztalt férfiakként: ha a boldogított nő negyedszeri magaslata összefolyik élvezete ötödszöri magaslatával - és nem sikíthat, megzavarodhat lélegzete, elájulhat, meg is halhat! Segítsd ilyenkor könnyed mozgáshoz, hogy teste ívbe emelkedhessék, - ne csókold, hogy sikíthasson, mert ösztöne ez. Teste hajlik, mint a szőlőkacs, sikongat. A férfit ez fölöttébb serkenti. A csöndesen élvező nőt hamar megunják, mert lelke faláról a visszhang nem hallatszik.

36. A nagyon forróvérű asszonyt, aki alatt kiég a gyöp, ha ráül, csak olyan helyen szeretgesd, ahol sikongathat. Föltéve, ha képes vagy belőle sikolyt csiholni! Ehhez nem ölögendő, hogy derék kan legyél, figyelmes szeretőnek kell hozzá lenned!

37. Szeretkezés után a férfi kecmeregjék föl és kedveskedjék itallal. Ez ősi szokás. Végezetül is mosakodjatok meg, külön-külön, vagy együtt, mert az is kéj lehet, öröm, boldogság. A férfi jól teszi, ha heréit hideg vízben mossa. Azoknak hideg köll - azért teremtettek csüngőre. A férfi így tovább férfi, s az jó, mert a vágy holtig kísért.

38. A szerelem nem csak ifiú népek jussa, öregeké is! Szeress, szerelmeskedj, szeretkezz! Mert istenektől van ez, az élet továbbviteléért. Ha szépen szerettél, szerelmeskedtél, szeretkeztél, leend mi agg korodban lelkedet melengeti és boldog leendesz avval, ki boldogsághoz segített. Ez a boldog élet titka gyerek kortól agg korig, bölcsőtől koporsóig, küszöbtől eresz aljáig. Három Ősünk így hagyá ránk, nagy táltosok, bölcs bácsák ekként taníták!

/Forrás: Néphagyományunk / Máté Imre: Yotengrit 1. - A rábaközi tudók (sámánok) szellemi hagyatéka

Válasz

A köszönés illemszabálya – Ki köszön először: a nő, a férfi, a főnök vagy az idős ember?
http://www.pikanteri.hu/2015/03/25/a-koszones-illemszabalya/
írja a pikanteri.hu

A köszönés illemszabálya – Ki köszön először: a nő, a férfi, a főnök vagy az idős ember?

Mivel társadalomban élünk, mindannyiunknak ismernie kell néhány illemszabályt, melyek gyakorlásával egymás iránti tiszteletünket fejezzük ki. A köszönés a tisztelet kifejezésének egyik legalapvetőbb formája, a kapcsolatkialakítás első lépése.

Ilyen tekintetben nem léteznek társadalmi osztályok vagy szakmai fokozatok közti különbségek, ezek a szabályok mindenkire egyformán érvényesek. Egy művelt, erkölcsös ember ugyanolyan respektust tanúsít a szakmai szempontból nála alacsonyabb beosztottnak is, mint a felsőbbrendűnek.


A köszönés jólneveltség kérdése

Bár egymás üdvözlése az emberiséggel egyidős, a köszönés formáját és értelmét már egy egyszerű mimika, testtartás vagy magatartás is megváltoztatja, tiszteletünket már egy kis gesztussal is kifejezhetjük.

Mindenki megérdemli, hogy köszöntsék. XIV. Lajos például az utolsó szolgálóját is ugyanolyan rajongással köszöntötte, mint a legcsillogóbb La Vallière kisasszonyt.


Ki köszön előre?

- A férfi köszönti előre a nőt, még ha idősebb is nála

- A fiatalabb köszönti előre az idősebbet

- A társaságba újonnan érkezett köszönti előre az ott lévőket

- A beosztott a magasabb rangút

- A köszönést kötelező módon fogadjuk, ennek elutasítása súlyos sértés annak, akitől kaptuk.


Hogy köszön egy úr?

- Mindig a nő előtt köszön

- Abbahagyja a cigarettázást

- Kiveszi kezét zsebéből

- Kalapot emel: legalább a találkozás előtt két méterrel, enyhe meghajlással kísérve és a másik személy szemébe nézve. Ha a köszöntött fél bal oldalunkon van, jobb kézzel illik kalapot emelni, és fordítva.

- Jobb a fejen hagyni a kalapot és csak verbálisan köszönni, mint a gesztust leredukálva csak a kalap szélét megérinteni anélkül, hogy levennénk.

- Ha nincs a férfin kalap, akkor fejét kissé mélyebben hajtja meg.


Hogy köszön egy hölgy?

- Azonos neműek találkozásánál a fiatalabb köszön először

- Enyhe mosollyal és rövid fejhajtással kísérve

- Az angolszász országokban a nő köszön előre, ezzel engedélyezve a férfinak a köszönést

- Európa többi részén a férfi köszön, a nő fogadja

- Két, azonos nemű és korú személy egyszerre köszön


A köszönés visszautasítása

A köszönés visszautasításával (nem fogadásával) sértettségünket fejezzük ki az iránt, akitől kaptuk. Ezen a helyzeten kívül nincs az a köszönés, amit a jó modor alapszabályainak szándékos és durva megsértése nélkül elutasíthatunk.

Előfordulhatnak helyzetek, amikor valamilyen konfliktus miatt, a köszönés elkerülése végett szándékosan nem akarunk észrevenni valakit. Nagy tapintatosságot és lélekjelenlétet igényel, hogy ilyen esetben mégis becsületesen járjunk el. Igyekezzünk már távolról, feltűnés nélkül kitérni a találkozás elől, de ha ez mégis elkerülhetetlen, akkor röviden köszönünk. Ez akár lecke is lehet a másik számára, ha ő volt a bűnös, ellenkező esetben pedig békülési szándékunkról adhatunk számot ezzel a gesztussal.


Nincsenek szabályok, kivételek nélkül

- Ha valaki – főleg egy nő – kényelmetlen vagy kínos helyzetben van, elkerüljük a köszönést

- A hadseregben szigorú rendje van a köszönésnek: kötelező módon az alacsonyabb rangú köszönti először a magasabb rangút

- Azonos egyenruhát viselők (vasúti társaság, posta, vám, stb.) anélkül köszönhetnek, hogy ismernék egymást

- Aki belép egy helyiségbe az köszön, az ott lévők pedig fogadják azt (étterem, vonatfülke, váróterem, lift, üzletek, stb.)

- A jól nevelt ember megáll és leveszi kalapját egy gyászmenet előtt

- Egy nemzeti himnusz alatt vagy nemzeti lobogó felvonásakor felállunk és levesszük kalapunkat, kimutatva ezzel mások iránti tiszteletünket

- Ha egy ismerősünk társaságban van, mindenkit köszöntünk, akik fogadják köszönésünket, viszont nem kötelesek megkérdezni nevünket


Köszönés, Kézfogás

- Ha nem rokonnal, baráttal vagy közeli ismerőssel találkozunk, akkor „Jó napot!”, „Jó estét!” köszönünk, és feltétlen odatesszük: Hölgyem/Uram

- Nem szükséges kimondanunk a nevét köszönéskor annak, akivel találkozunk, de egy rangos személy vagy tiszt kimondhatja nevét beosztottjának, ami bók, dicséret jele a részükről

- Kerüljük a helló, csá, ágyő változatokat hivatalos közegben

- Kézfogást legtöbbször akkor eszközölünk, ha pár szót fogunk váltani azzal, akivel találkoztunk. A kézfogás ősi, mély szimbolikájú gesztus. Kezet szorítani valakivel a mély tisztelet jele.

- Kezet fogni jobb kézzel szokás – ez onnan ered, hogy a fegyvert jobb kézben tartják, és ha ezzel a kézzel fogunk kezet, akkor ez a békekötés szándékát jelzi. Egyes közösségek, például a felderítők bal kézzel fognak kezet.

- Aki először nyújt kezet: a nő, az idősebb vagy a felettes. Mégis, ha ennek ismeretének hiányában a fiatalabb nyújt kezet először, ezt visszautasítani szégyen.

- A leggondterheltebb államfők sem jogosultak visszautasítani a bosszantó kérelmezők kézfogását. Egy kéznyújtást visszautasítani kivételesen súlyos modortalanság.

- Kézfogáshoz felállunk. A nőknek csak akkor kell felállni, ha idősebbel fognak kezet, vagy ha különös tiszteletet szeretnének tanúsítani az illető felé.

- A kézfogás sokat elárul rólunk. Kezünk ne lötyögjön élettelenül, de ne is zúzza össze a másik kezét.

- Nem illik lefele tartva kezet fogni, ez nem elegáns és „lekezelő”.

- A kézszorítás a köszönésen kívül mást is jelenthet: egy üzleti ügyben való megállapodást, részvétnyilvánítást, gratulációt, kérést, köszönetet vagy bocsánatot.

Egyed Zsuzsanna, forrás: filantropikum.hu

Válasz

1. Leányzó, ha felcseperedtél és nyiladozik szíved, csinoskodjál, csöngetyűzködjél, szépen nézz a legényre.

2. Ha kedvedre való, beszéljen hozzá szemed, szóljon hozzá tested mozdulata. Vezesd beszédre, szólaltasd meg! Szavai elárulják, mennyit ér, milyen. Ha parancsolgatva szól, tágíts mellőle - nem jó hím, hitvány ember.

3. Te magad mosakodjál naponta, virágzásodkor, naponta többször is. Mindenekelőtt alfeledet tartsd tisztán. – Ez a férfira is érvényes.

4. Várd el a legénytől szép szavakkal udvarlását. Keresse kedvedet. Ha neked, leánynak nem gazsulál szép szavakkal, vagy csak fukarkodva, akkor neked, a feleségnek még annyira sem keresi kedvedet!

5. Ha csak nem málé, nem tud kinyögni semmit. Az ilyen legény meg annak a leánynak való, aki könnyen szikrázik sok felé. Az ilyen mamlasz férj mellett szikrázhat kedvire.

6. Az ékes szó magában nem sokat ér, ezért kísértsd meg a legényt többször is! Mutassa meg, mennyire bátor, mennyire szavahihető, mennyire esendő szívű, könyörületes.

7. Ha a legény csak babrál rajtad, orcád ékességére, szemed ragyogására ügyet sem vet, nem kérdi, mint vagy evvel, mint vagy avval, óvakodj tőle, mert nem tégedet akar, csak testet.

8. Ne feküdj füttyre! Akkor se, ha már a fene esz érte, mert kevés férfi érti fiatalon, hogy mi szökteti kapubálványra a görgő macskát! Csak akivel értelmesen váltod a szót, annak mondhatod, gyere, mert nem bírom tovább! Az ilyen legény értelmes és érzelmes. Ilyen kevés akad.

9. Vigyázz az anyámasszony-katonája legénnyel! Akit az anyja ugráltat, nem sokat ér, az gyáva férfi. Aki az anyja szavára házasodik, az nem feleséget vesz, hanem szolgálót az anyjának! Minden rossz férjért egy anyát kellene eldöngetni! A fiakat anyjaik, öreganyjaik rontják el. Ezek azt hiszik a nőstény őértük teremtetett, hogy szolgálná őket.

10. Aki igazán szeret, az körülötted sarkantyúzik éjt nap, az megvall és büszke rád!

11. Ne feküdj mosdatlan férfi alá! Ha annyi fáradságot sem vesz, hogy tehozzád tisztán járuljon, méltatlan öled gyönyörére! A piszkos ember nem csak piszkos. Annak lelke is sivár, esze járása pedig egyszerű.

12. A vihorászó férfi nem áhítattal nyúl hozzád. Az vagy éretlen, vagy romlott, vagy barom. Az ilyen neked esik érzéketlenül, nem tud bánni testeddel, nem érti lelked óhaját. Az efféle, ha a legelső volt, kedvedet szegheti örökre! A jóravaló férfi átgondolja, hogy te más vagy, nőstény, de ember, miképpen ő hím, de ember.

13. Templomos meg istenfélő legény nem ugyanaz. A jóravaló férfi benned keresi üdvösségét, általad és veled igyekszik ISTEN-hez!

14. Csalafinta TEREMTŐ lépre csalta teremtményeit! Fene eszi őket, így nemeznek. Mert nem a gyerek iránti vágyért áll meg a nőstény hímjének, hanem azért szaporodik, mert megáll!

15. Szüzességed nem vagyontárgy, nem is harmatos lelked bizonysága. A fehércseléd szűzen is lehet kurva. A szív meg lélek tisztaságán múlik, ez-e, az-e.

16. Ne csúfold legényedet, ha fölsül lábad közén! Ha igen vágyott rád és végre megkap, torkában verhet szíve - bizony csúfra juthat! Ügyetlenség, türelmetlenség is ebbe sodorhatják. Azt követően ha nekirugaszkodik, már előző kudarcának félsze is benne rág. Légy ezért hozzá türelmes, nyugtatgasd szép szavakkal.

17. Ha hetedik izromban sem jut be, az gondra ad okot. Beteg, hitvány, vagy málé.

18. A nagy melák is lehet hitvány, a cingár is fenemód tehetős. Nézd ezért a férfi lábát! Ha izmos lábú, kemény, de nem nagy farú, az jó jel.

19. Inkább másod-harmadmagaddal legyél valódi férfi szeretője, felesége, mint egyes egyedül valamiféle hitványé, mert az nélkülözni tud, mint nőstényt, ennek okáért nem tart sokra. Csak dolgos kezed vonzza, mert tudja, az anyja nem él örökké. Ha mégis nemz, hitvány ivadékot.

20. A háztűznézőbe járó férfit nem azért etetik, mert fognák! Hanem hogy megtudják, milyen evő. A rossz evő, válogatós, turkálós férfi nehéz ember, rossz hím, nem állja helyét sem az asszony lába között, sem a kasza nyelén.

21. Ha csalódtál egy, két, vagy több férfiban, ne rökönyödj meg a férfiállat gyűlöletében!

22. Ha elhagytak, gondold meg, mit hibáztál te magad, ha becsaptak, gondold meg, nem méltatlanokhoz ereszkedtél-e.

23. Sohase általánosíts! Semmiben! Ha egy jóravaló legénnyel mégsem tudtok összegyalulódni, menjetek széjjel békével.

24. Előbb-utóbb minden zsák megtalálja a maga foltját, csak ne kapaszkodj, ne csüngj, mert akkor elfut tőled mindvalahány!

Válasz