Piros pecsét hirdeti mostantól minden Fonó Budai Zeneház által kiadott kiadványon, hogy a Nemzeti Erőforrás Minisztérium (NEFMI) sem 2010-ben, sem 2011-ben nem tartotta támogatásra érdemesnek a XI. kerületi intézményt. Erről és a jövőbeli tervekről beszéltünk Horváth Lászlóval a Fonó igazgatójával és Török Ferenccel a zeneház sajtófelelősével.

„Szeretnénk, ha a kulturális kormányzat döntései egybevágnának a felvállalt értékeikkel" áll a Fonó által a partnereknek és a barátoknak címzett levelükben. Mit szeretnének, mit tegyen a Nefmi?

Horváth László: Nemcsak a Nefmi, hanem maga a kormány meghirdette a Nemzeti Együttműködés Rendszerét, melyben minden magyar felelős minden magyarért és a kárpát-medencei magyarságban gondolkodnak. A Fonó azonban büszke arra, hogy megelőzte a kormány hitvallását, hisz alapítása, 1995 óta ugyanezt vallja. Nincs olyan hét, hogy ne lépnének fel nálunk határon túli zenekarok, táncoktatók, táncosok. Ezért a Fonó megítélésekor figyelembe kéne azt venni, hogy van egy olyan intézménye Budapestnek, ahol a határon túli kultúra egyenértékű a budapesti vagy a regionális értékekkel, és folyamatos bemutatkozási lehetőséget is kapott, függetlenül a műfajtól.

Minden kiadványon ezentúl lesz egy piros pecsét. Terveznek következő lépést, petíciót? Például a Budapesti Kamaraszínház támogatás megvonása esetében Németh Kristóf színész, addig kilincselt különböző fórumokon, mígnem elérte, hogy legalább erre az évadra megkapják a támogatást.

H. L.: Az biztos, hogy senki nem fogja nekünk a gesztenyét kikaparni, hiába voltak segítőink, ez nem működik. Ezt vagy mi visszük most végig, vagy senki. Persze nem igazak azok a rémhírek, hogy a Fonót be kell zárni. Júniusig minden programunk le van szervezve és szép évadunk lesz. Az a kérdés, hogy majd ősztől mi lesz. Azonban petícióban vagy tüntetésben nem gondolkodunk. Mindenképpen erősebb kommunikációt tervezünk, de ha ennek hatására sem történik semmi változás, akkor naponta fogunk akár minden egyes programunk miatt kérvényeket küldeni.

Hogy zajlott a finanszírozás az előző kormányzati ciklus alatt? 2010 előtt rendezettebbek voltak a viszonyok?

H.L.: Az előző kurzus alatt Hiller István és Gyurcsány Ferenc is megfordult a Fonóban. Persze amit ígértek annak a harmada teljesült, például a Tengertánc program is csak egy fél évadot élt meg, de mégis gesztus értékű volt, hogy eljöttek. A száznapos program keretében adott pénzt mindennek ellenére el lehetett költeni. Az a szomorú, hogy most nem vágnak egybe a felvállalt értékek a Nefmi teljesítményével. Mi most minden pályázati lehetőséget megragadunk. Az NKA kurátorok szerencsére érzik a Fonó jelentőségét, ott nincsen problémánk. Az elmúlt években ott megtöbbszöröződött a támogatás, de az is igaz, hogy olyan nagyobb volumenű eseményeket szervezünk, amit az elődeink nem. A kerületnél sincs problémánk, nem kell magyarázkodnunk, mindig minden kérvényünk megértésre talált. Egyedül a Nefmi támogatás hibádzik.

Lehet tudni, hogy mi az az összeg ami hiányzik a gördülékeny munkához?

H. L.: Erre szoktam azt mondani, hogy nézzük meg a Nefmi tavalyi támogatási listáját, és ott megnézhetjük például az A38 hajó támogatását, amely 71 millió forint. A hajó tényleg felkarolja a kisebb zenekarokat, és a megszűntetett Pankkk program helyett végzi a munkát, csak többször annyi támogatással. Az a szomorú, hogy a Fonó is tisztességgel végzi a dolgát immár több mint 16 éve, és ha ennek ennyi a dicsérete, megbecsülése, az nagyon rossz érzés, és akkor tényleg rossz irányba tart az ország. Nagyon sokatmondó, hogy még a prostituáltak szövetsége is kapott támogatást.

Török Ferenc: Az általunk kitalált Budapest Folk Fest több helyszínen zajló, egyedülálló, fontos esemény, ami a nyári fesztiválszezont vezeti be. Így támogatás nélkül azonban például az ott fellépő zenekarokkal olyan kellemetlen helyzeteket kell megélnünk, hogy 10-20 ezer forintokról alkudozunk. Egy zenekarnak van egy piaci értéke, mi megtiszteljük azzal, hogy azt megadjuk, ő meg megtisztel azzal, hogy a legjobb formáját hozza, de támogatás hiányában sajnos alkudoznunk kell, ami nagyon kellemetlen.

Úgy érzik, a közép-európai folk, az etno jazz és a világzene kap keveset?

H. L.: Az új előadó-művészeti törvény esetében, amikor a kis színházak, kortárs színházak támogatásáról volt szó próbáltunk befogadó helyként pályázni, de azt nem fogadták el, mi viszont nem szeretnénk emiatt változtatni a Fonó stílusán. A Trafó például  400 milliós támogatásból tartja fent magát, a Fonó, nem értjük miért, nem ér ennyit. Az is furcsa beidegződés, hogy egy népzenész nem kaphat többet tízezer forintnál. Miért nem kaphat annyit, mint egy táncos, akár harmincezret vagy ötvenezret egy produkcióért?

T. F.: Ha a kortársról beszélünk, a táncház is az, mert a városi kultúrának szerves része. Érdekes csavar: a táncház vidéken alakult, de ott már nincs, hiszen a városban tartják fent. Ezt a zenét pedig margón lévő autentikus zenészek hozzák. Igazából nem az a célunk, hogy másokhoz viszonyítva határozzuk meg magunkat, és azon keseregjünk, hogy bezzeg ő kapott, mi meg nem, hanem azt szeretnék, ha mindenki érdemei szerint kapna támogatást. A Fonó egy 16 éves történet, és az elmúlt két évben szerveztünk Budapest Folk Festet, a SzaxoFonó című kortárs, improvizatív jazzt bemutató programsorozatot, tematikus táncházakat. Itt jegyeznénk meg, hogy a magyar táncház módszer 2011-ben Unesco díjas lett, a Fonó pedig megalakulása óta ad otthont a táncházaknak. Lehetőséget tudtunk eddig nyújtani bemutatkozó zenekaroknak és ennek a folytatásához kéne forrás.

Az Utolsó óra projekt, 68 CD-nyi népzenei gyűjtése például nem volt eléggé nyomós érv a támogatásra?

T. F.: Ebben is van ellentmondás. A gyűjtéshez, a digitalizáláshoz nem az állam adta az anyagi támogatást, hanem a Norvég Alap. Az elején persze volt némi állami támogatás, de az utolsó 50 CD kiadásához már a Norvég Alap adta a forrást.

Említették, hogy a 2012-es év júniusig már megvan a műsor. Most hétvégén indult a Wine and Violin. Mit takar ez a program? Később majd kevesebb pénz miatt, kevesebb programra kell számítani?

H. L.: A Wine and Violin külső ötletre jött. Miután Kiss Ferenc népi hangszer kiállítása nagy sikerrel zajlott a Fonóban, egy hangszerkészítő ismerősünk mondta, hogy miért ne lehetne kortárs hangszerkészítőket bemutatkozni a Fonóban. Három héten keresztül minden szombat délutántól késő estig működik majd a Hegedűkészítők szalonja és minden naphoz találtunk egy kiváló borászt. Délután komolyzenészek jönnek, este pedig népzenészek lépnek fel pl. Muzsikás vagy Erdélyi zenészek klubja.

A Muzsikás vagy a Csík zenekartól nem próbáltak meg segítséget kérni?

H. L.: Nem szeretnénk őket kihasználni. Én dolgozom a Muzsikással, és ők is hasonló cipőben járnak, mint a Fonó. Nekik is sok mindenre kéne még támogatás, és ahogy az előző Orbán-kormány idején még jutott pénz, most sajnos nekik sincs. Nem akarjuk, hogy a zenekarok a saját gondjuk mellett a Fonót is a nyakukba vegyék. A támogatásnak úgy az említett zenekaroknak, mint a Fonónak az eddigi munka okán kéne járnia.

Tervekre visszatérve, mi lesz még júniusig a Fonóban?

H. L.: Márciusban lesz még egy nagyobb boros nap. Szeretnék azt, ha a borkultúra még jobban kapcsolódna a Fonóhoz. Április végén pedig a Müpába Sivan Perwert, "Kurdok királyát", hívtuk meg, ami már a Budapest Folk Fest 2012 része. Májusban lesz a Budapest Folk Fest, aztán az Értől az Óceánig sorozat részei leszünk, melyben többek között a Müpa, az A38, a Hagyományok háza a Szentendrei Skanzen is részt vesz.

Mire fordítanák elsősorban a forrásokat? Mire lenne feltétlenül szükség?

T. F.: A Fonóban és pl. a Folk Fest-en is négyen dolgozunk. Nagyon kéne egy programszervező, vagy egy olyan ember, aki csak a nemzetközi ügyeket intézi, de a marketing területén is jó lenne további erőforrás. Nagyobb hatékonysággal tudnánk működni, ha a személyi erőforrás meglenne, így mindenki a saját területével tudna foglakozni, és nem egyszerre több dologgal, szétforgácsolva. De lehetne az infrastruktúrán korszerűsíteni a Fonóban, de szeretnénk régi már elkezdett projekteket pörgetni, például fiatal jazz és folk zenészeket felfuttatni.

H. L.: Nálunk esténként egy program fut, ha lenne rá lehetőség, hogy párhuzamosan kettő fusson, az sokkal sikeresebb lenne. Ezt bizonyítja a Berka együttes klubja, ahol van egy vonós rész és van egy moldvai táncház.

A Fonó egyik legnagyobb hátránya, de ugyanakkor brandjének a része, hogy viszonylag kívül esik a belvároson, mondhatni, nagyon a szélen van. Hátrányként élik meg, hogy a XI. kerületben vannak?

T. F.: Egyrészt igen, hiszen a szórakozás nagyon a belvárosra koncentrálódott. A másik, hogy az a zenei stílus, amit felvállaltunk az rétegzene, nem fognak milliók idevándorolni, improvizatív jazzt, folkot vagy világzenét hallgatni. Persze folyamatosan bővül a közönség, de ezen a távolság kérdésen túl kell lépnünk, és előnnyé kell kovácsolnunk. Ehhez jönne jól a forrás. Szerencsére hálás és lelkes a Fonó facebook-közössége, de jó lenne, nemcsak ezen a csatornán keresztül tudnánk kommunikálni az emberekkel, hanem pl. állandó kültéri plakátokkal megjelenni a metróban vagy forgalmas helyeken. Ettől persze a rétegműfaj nem lenne mainstream, de a rétegműfaj iránt érdeklődőket könnyebben el tudnánk érni.

H. L.: A rétegműfajról csak annyit, hogy nálunk kezdte a Szalóki Ági, Csík Zenekar, Palya Bea, a Lajkó Félix, a Boban Markovic és Dresch Mihálynak is a Fonó az egyik „otthona". Ők pedig mind kulcsfigurái a mai magyar zenei életnek. A Fonónak most is az lenne az egyik fő feladata, hogy a mai generáció feltörekvő tehetségeit felkarolja és bemutassa, de ehhez pénz kell.

Mire számítanak szeptembertől?

T. F.: Nyáron bezárunk, hisz az érdeklődés a fesztiválokra terelődik, és szokás szerint szeptemberben nyitunk újra ,de ha továbbra is marad a helyzet, akkor a már bejáratott programokat próbáljuk csak megtartani, amikkel legalább nullára kijövünk. Talán lesz egy-két dolog amit megkockáztatunk, vagy bejön vagy nem, de sajnos ha nem változik semmi, akkor napról-napra élés lesz.

Miben látják a jelenlegi problémát?

H. L.: Az érdemeink el nem ismerése mellett nonszensznek tartom azt, hogy míg a környező országokban: Szerbiában, Horvátországban, Szlovéniában 7-8 %-os Áfával támogatják a kultúrát, addig nálunk a kulturális szolgáltatások Áfá-ja 27 %. És ezt mindenki elfogadta és senki sem szól egy szót sem, úgy gondolom, ezen fontos lenne változtatni.

T. F.: Tudjuk, hogy a kulturális szegmensen belül megszorításokra volt szükség, és ha az emberek életszínvonalát nézzük, vagy az adósságcsapdában élőket, akkor érthetetlen szinte, hogy a Fonó mit akar, de a Fonó nem akar mást, csak működni tovább.

H. L.: De ha feladjuk a kultúránkat, akkor feladtunk mindent.

T. F.: A válságtól függetlenül, ha a kultúra nincs támogatva, akkor hiába lesz majd később növekedés, és jönnek majd szép évek a szűk esztendők után, akkorra már nem lesz semmi.

Ha a Nefmi a Fonó magánvállalkozását a szárnya alá venné, akkor arra az Önök részéről lenne nyitottság?

T. F.: Persze, ott is a részletekben bújik meg az ördög, de mindenképpen,  hiszen jelentősen könnyítené a dolgunkat.

H. L.: A Fonó mögött van egy nagy tér, az Artus Színházzal karöltve egy kortárs központtá tudnánk fejlődni táncszínházzal, galériával, táncház térrel, koncerthellyel meg egy kerthelységgel. Közös kommunikációval tudnánk dolgozni, akár buszokat szervezhetnénk ide a belvárosból, ha lenne forrásunk nagyon sok ötletünk megvalósulhatna, hiszen lehetne még tovább fejlődni.

(forrás: hetivalasz.hu)