„A Góbé egy zenei műhely, zenei gondolatiság”

Két tag távozott, új bőgős és frontember érkezett a csapatba, valamint kettéválasztották a zenekart világzenei és népzenei formációra. Ami biztosan marad, az az igényes, gyökereit tekintve is magyar könnyűzene. Interjúnk.

Mi történt a Góbéval? Újabb tagcsere?

Vizeli Máté: Erről van szó. Csasznyi Imi és Tímár Marci bejelentette, hogy távozik.

Czupi Áron: Már régebb óta látszott, hogy mások a zenei elképzeléseink, ami időnként okozott feszültséget a zeneszerzésben, a számok megírásakor. Mi nem szerettünk volna abba az irányba menni, amerre ők szerettek volna. A karantén végén Imi bejelentette, hogy ő a saját útját szeretné járni, mi kicsit meglepődtünk, eléggé hirtelen ért minket. Marci azt mondta, hogy szerinte Imre nélkül már nem működne úgy a zenekar, ahogy annak kellene, és neki Imi elképzelései szimpatikusabbak.

Na de mi a különbség a két koncepció között?

VM: Ők el akarták vinni a Góbét egy sokkal populárisabb irányba, mi pedig inkább az agyasabb, fifikásabb zenei világot kedveljük, ami elsőre lehet, hogy nem vonz akkora hallgatóságot, de mi ezt így élvezzük, és ezért jött létre a Góbé zenekar.

Pedig azért elég nagy hallgatóságotok van.

VM: Igen, ahhoz képest valóban. Ismered a viccet, hogy a dzsesszzenész háromszáz akkordot játszik három embernek, a rockzenész meg három akkordot háromezer embernek. Mi persze egyik sem vagyunk, hanem valahol a kettő között. A mi zenénkben van némi népnevelő jelleg: hogy az emberek hallgathassanak igényes, gyökereit tekintve is magyar könnyűzenét.
Az első lemezünkhöz képest persze populárisabbak vagyunk amúgy is, de ennél jobban nem szeretnénk ezt kitolni, hiszen akkor a Góbé elveszítené a zenei identitását, akkor nem lennének meg azok az összefüggések, amelyeket meglátunk különféle könnyűzenei stílusok és a magyar népzene között.

Rigó Márton: Nagyon gyakori volt, hogy nem jutottunk dűlőre, pedig mindig végtelen mennyiségű ötletből dolgozunk, mindenki hozzáteszi a magáét a Góbéhoz. Lassan születtek a számok, de mindig arra törekedtünk, hogy végén minden zenész elégedett legyen, és mindenkinek kerüljenek be ötleteik.

VM: Nyilván Imiék azért is távoztak, mert a vége felé gyakrabban előfordult, hogy nem az ő elképzeléseik valósultak meg, hanem a másik négy zenészé, a mieink. De azért a dolog bonyolultabb. Olyan konszenzusra kell jutni, amit mindenki el tud fogadni, és ha ezt nagyon nehéz megtalálni, akkor valami probléma van.

Mennyi számot visznek ők?

VM: Nincs ilyen.

RM: A szerzői jogdíjakból továbbra is mindenki úgy részesül, ahogy azok akkor, amikor az adott dalokat bejelentettük, meg lett beszélve. Az ötletek összességéből gyúródik a nóta, ezért sokszor nehéz számszerűsíteni, hogy kinek mennyi jogdíj jár. Viszont a mi ötleteink az övéikkel gyakran nem értek össze. Ez szakmailag is nehéz út. Észre kell venni, hogy

itt mindkét oldal, a népzene és a könnyűzene is meg van tanulva.
Például ha játszunk egy reagge-t, akkor nem csak kétakkordos esztampengetés van, hanem meg van fejtve a basszus, az aranzs, a népzenét pedig régóta csináljuk, de azt is tanultuk, talán már értünk hozzá. Szerintem amúgy népzeneileg is szintet léptünk az előző években, ma már abban is sokkal jobbak vagyunk.

Viszont, gondolom, akkor új tagok jönnek a távozók helyére.

VM: Igen, konkrétan castingoltunk. A bőgős kérdése volt az egyszerűbb, hiszen ha valaki korrekten, stílusosan lejátssza, amit kell, az rendben van. De a frontember nehezebb kérdés, hiszen ott nem elég csak tisztán és szépen elénekelni a számokat, hanem az illetőnek karakteres személyiségnek kell lennie, olyannak, amire az ember azonnal felfigyel. Egyéni hang kell, amit az ember ezer körül is megismer – Imi hangja is ilyen. Sikerült egy olyan bőgőst találni, aki ezeknek a számoknak basszusszólamát új szintre emelte, de táncházat nem tud lemuzsikálni, mivel nem népzenét tanult, hanem jazz-szakon végzett a Zeneakadémián – Hegyi Zolinak hívják, és egyébként már az egyetemi évek alatt is fel akarta venni a népi bőgőt társhangszernek, csak nem volt rá lehetősége. Így kettéválasztottuk a zenekart világzenei és népzenei formációra.
A népzenei formáció bőgőse Tímár Andris lett, akivel már többször muzsikáltunk együtt. A zenekar népzenei formációja a Góbé Folkside nevet kapta. Zoli pedig most végre elsajátíthatja a népi bőgőzést is, hiszen a legérdekesebb és legszerencsésebb a történetben, hogy a két bőgős elkezdte tanítani egymást.

RM: Ez azért is fontos, mert sokan úgy jönnek le a táncházainkba, hogy azt hiszik, koncert van. Hiába írjuk bele a címbe, és más a fotó, mégis sokan összekeverik a kettőt. A Góbé zenei műhely, nem csak zenekar.

VM: Bálint, az öcsém pedig egy éve együtt muzsikál velünk táncházban, mint második prímás.

S a frontember?

VM: Az volt a keményebb dió. A castingon valaki elénekelte a számokat, de nem karakteres. Volt, aki mindenben passzolt volna, zseniális személyiség is, de az időbeosztása miatt nem tudtunk volna együttműködni. Aztán Hegyi Zoli javasolta Várai Áront, akivel együtt jártak konziba, bár Áron most lent lakik Nagykozárban, Pécs mellett a családjával. Kiderült, hogy nagyon jól énekel, jó a népzenei forrásismerete, szereti azokat a könnyűzenei stílusokat, amelyekkel a Góbé dolgozik. Tehát minden passzol. Sokat énekel, dobol, dudál, sőt, nagyon jó táncos. Csak mint frontember, kell még neki kicsit több tapasztalat, mert szokatlan még neki ez a szerepkör, de mindenben nagyon gyorsan fejlődik.

A könnyűzenei szcénában a frontember-váltás az élet-halál harc, eközben ti viszonylag simán váltotok frontmembert: Kiss-Balbinat Ádám, Csasznyi Imre, most Várai Áron…

RM: Igen, mert a Góbénak olyan diverz hangképe van, hogy abban a frontember hangja csak egy hang a sok közül. A Góbé egy zenei műhely, zenei gondolatiság. Akik passzolnak ebbe a zenei gondolatmenetbe, azok be tudnak illeszkedni könnyedén. Szerintem nem lesz hiányérzet, Áron is tökéletes a feladatra,

a Góbé nem egy ember zenekara, hanem egy zenei közösség.
VM: A laikus közönség számára azért ez mellbevágó váltást jelent, a frontember a zenekar arca. De sok zenekar van, amiben a zenét magát nem a frontember határozza meg, hanem a mögötte lévő zenészek játéka, és az nálunk is így működik. Emiatt van az, hogy a közönség zeneértő része egyáltalán nem ijedt meg, amikor erről beszélgettem velük.

CZÁ: Illetve a zeneértő közönség azt is érzékelte, hogy nem egységes a muzsika, hogy a fogaskerékből kiesett egy-két csavar, és valami nem stimmel. Kíváncsi vagyok, milyen szakmai visszajelzéseket fogunk kapni. Többektől megkaptuk már, hogy szintet léptünk, de érdekel a nagyközönség véleménye is, már csak azért is, mert szétpróbáltuk magunkat az utóbbi időben.

VM: Most próbálkozunk azzal is, hogy összekötünk két-három számot, mint egy zenei egységet, érdekel, mi lesz belőle, szerintem jó értelemben megdöbbentő lesz.

Lesz következő lemez?

CZÁ: Most nem nagylemezekben gondolkodunk. Már csak azért sem, mert önmenedzsmentbe kezdtünk, és arra jutottunk, hogy jobb, ha single-öket jelentetünk meg és gyakrabban jelentkezünk valamivel. A nagylemez úgyis nagy meló, bár simán lehet, hogy jövőre összejön annyi anyag, és akkor mégis lesz.

Szilvay Gergely
___

A Góbé zenekar 2007 őszén alakult Budapesten, a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolába diákjaiból, akik egyben népzenészek is. 2011-ben elindultunk az A38 Hajó és a Szerencsejáték Zrt. szervezésében akkor első ízben megrendezett Talentométer tehetségkutató versenyen, népzene/világzene kategóriában, ahol kitalálták, hogy a versenytársak stílusát is megszólaltatják a színpadon, s ez olyan sikert aratott, hogy a közel hetven zenekar közül nekünk ítélték a kategória első helyét és a közönségdíjat is. Honlapjuk szerint: „Akusztikus hangszereken népdalokat játszanak, megkötések nélkül, könnyűzenei stílusok között kalandozva. Olyan »népi popzenét« alkotnak, amely szórakoztató és kortárs, de megőrzi tradicionális gyökereit. Céljuk, hogy közelebb hozzák a népzenét, valamint hidat építsenek a különböző zenei színterek közé. Formabontó koncertjeikkel, eklektikus lemezeikkel rendhagyó színfoltjai a világzenei szcénának.”

Tagok:
Vizeli Máté (brácsák, hegedű, gitár, koboz, vokál);
Rigó Márton (hegedű, brácsa, vokál);
Várai Áron( ének, furulya, duda);
Egervári Mátyás (cimbalom, tamburabrácsa, dudák, furulya, fuvola);
Czupi Áron (dob, ütőhangszerek, vokál);
Hegyi Zoltán (nagybőgő).

Eddigi lemezeik:
Góbé; Ez van! (2011);
Zeng (2018);
Forrás (2019).

A Góbéval 2016-ban készítettünk interjút (Pofátlanul felvállaljuk, hogy népdalokból ihletődünk); Csasznyi Imre 2019-ben adott nekünk interjút (Torna helyett néptánc kellene az iskolába).
https://folkradio.hu/tallozo/cikk/9219/a-gobe-egy-zenei-muhely-zenei-gondolatisag

Válasz