Propaganda
https://www.youtube.com/c/Propaganda2020


Budapesten élő és tevékenykedő zenész, képzőművész és színházi alkotóművész. Zenei tanulmányait klasszikus hegedűn kezdte és csak később fordult érdeklődése a különleges hangzású, főként keleti vonós hangszerek (gadulka, sarangi, gusla) felé. Ezzel egyidejűleg ritkán hallott és kevésbé ismert hangszereket tervezett, többet meg is valósított különböző színházi produkciókban és koncerteken. Tradicionális, de mára már elfeledett, szinte egyáltalán nem használt hangszereket (hólyaghegedű) újra felfedezett és produkcióiban fontos dramaturgiai szerephez juttatta azokat. Mindemellett képzőművészként is tevékenykedett, egyéni és csoportos kiállításokon, és ezáltal a látványtervezés a színházon belül igen közel állt hozzá. Zenészként először a színház keretein belül kezdett el dolgozni 1971-81 között állandó munkatársa és egyik alapítója volt a nemzetközileg is jegyzett Stúdió "K" Színháznak.

Szőke Szabolcs zenei pályafutása szólistaként a Franciaországban különösen népszerű KOLINDA együttessel kezdődött 1978-79-ben. Ezzel a zenekarral sikerrel szerepelt számos fesztiválon és játszott többek között a párizsi Olympia színpadán, valamint a Théátre de la Ville-ben. Ezen kívül Svájcban, Németországban és Belgiumban is. Majd 1981-ben megalakította a MAKÁM együttest Krulik Zoltánnal, amely a magyarországi kortárs zenét és a különböző népzenéket egységbe olvasztó, szintézisre törekvő zenei formációk közül talán az egyik legismertebb Kelet-Európában. Később 1994-ben néhány ismert jazz muzsikussal együtt megalakítja a TIN-TIN Quartettet (2003-tól Quintett), amely rögtön megalakulásakor óriási sikert aratott a budapesti World Music Festivalon. 2002-től létrehozta az EKTAR együttest.
https://port.hu/adatlap/szemely/szoke-szabolcs/person-25602
___

Szőke Szabolcs: A bácsi zenél (könyv)
https://www.libri.hu/konyv/szoke_szabolcs.a-bacsi-zenel.html

Már az is méltó volna figyelmünkre, ha az idén 72-t betöltött zenész (Kolinda, Makám, Pangea, Tin-Tin Quartet, Ektar, Trio Squelini) és színházi alkotó (Orfeo, Stúdió K, Hólyagcirkusz) karcolatait csak az életműve támasztaná meg.

De ez nem memoár, leginkább olyan tusrajz, amelynek önarckép jellege van, de nem az öntelt, ne adj’ isten! az önimádó művészé. Ezek a főleg Itáliában meg a budai Vár falainál utcazenélő gadulkás-sarangis mindennapi abszurdjai. A „formai kihívás” az írásban is szent feladat Szőkének, amelyet halálbiztosan rajzolt szikár vonalakkal és egyéni stílusban old meg. De miért lesz a magyar színház és world music egyik kulcsfigurájából utcazenész? Itt a művészet afféle kolduló barátjának láthatjuk, akinek szenvedélye is az utcazenélés. Egy tőről metszett européer magánmitológiája bontakozik ki a 72 karcolatból, a minőségi művészetet szívesen ajkához emelő, s persze Lucullust és Bacchust sem megvető emberé. A hangszere fölé hajoló muzsikus, hihetnénk, nem sokat észlel a külvilágból, de Szőke perspektívája időben és térben igen távlatos. Kérlelhetetlen kritikusa a hatalomnak.

Zene:
https://www.facebook.com/Flametti/videos/10219146271796381/

A cím erősen önironikus: Szőkében nem sok bácsis van még ma sem, viszont pontosan vissza tudja adni a buszmegállóból rácsodálkozó fiatalok nézőpontját is. Izgalmas, ahogy a zenebohócsághoz való viszonyulását a par excellence avantgárd művész boncolgatja. A könyv nagy meglepetése a sokáig festőnek készülő Szőke rajzainak, festményeinek és színházi vázla­tai­ból összeálló illusztráció: újabb kocka az önarcképmozaikhoz.
https://magyarnarancs.hu/visszhang/szoke-szabolcs-a-bacsi-zenel-239927