Lovász Irén az Ómagyar Mária-siralom szövegét énekli egy 13. századi planctus (latin siratóének) dallamára a tihanyi apátságban. Az arhaikus magyar nyelvű szöveg latin betűkkel lejegyezve eltorzult, mivel a magyar nyelv számos hangzójának csak rovásírásos megfelelője volt, ezeknek a hangzóknak csak később alakult ki a latin betűs leírása.
Ancient hungarian threnody.
http://www.lovasziren.hu/


464
A. Molnár Ferenc
Az Ómagyar Mária-siralom értelmezése*

Az Ómagyar Mária-siralom értelmezésér l a nyelvemlék felfedezését l, 1923-t l napjainkig
b szakirodalom született. A vers értelmezését is közölte, s annak egyes vitatott részeivel is foglal-
kozott többek között Gragger Róbert, Pais Dezs , Mészöly Gedeon, Benk Loránd, Vizkelety András
és Martinkó András. Megjelenéséig a vonatkozó szakirodalmat szintén összefoglalta Benk Loránd
alapvet monográfiája, az ÁrpSzöv. (Benk 1980: passim).

Az ÓMS.-r l ezután még két kisebb könyv jelent meg (Vizkelety 1986; Martinkó 1988). Az előbbi azonban a szűkebben vett nyelvészeti szakirodalom figyelembe vételét Benk könyvével lezárta (Vizkelety 1986: 31). Vizkelety tudvalev leg
nem nyelvészeti vizsgálódással, hanem az ÓMS. kódexének, a Leuveni kódexnek az elemzésével
ért el igen jelent s eredményeket. Martinkó könyvének szerintem megint csak nem a nyelvészeti értelmezésben nyújtott újdonság adja a f értékét, hanem az ÓMS. széles európai összefüggésbe való helyezése: a latin Planctus változatainak, valamint nemzeti nyelv8 (pl. német) „fordításainak-megfelelőinek” a világába való nagyobb betekintés.

Magam az ÁrpSzöv. megjelenése után, attól is inspirálva az utóbbi két évtizedben több ta-
nulmányt és cikket írtam az ÓMS.-r l. Egy kisebb tanulmány- és cikkgyűjteményem (A. Molnár
1999a) ezekb l szintén közölt, s itt célszerűnek láttam egy ÓMS.-olvasatot és értelmezést is publi-
kálni.

Azóta a Siralom egy-két részéhez további értelmezési javaslatokat és kommentárokat fűztem.
Ezért, s mivel említett kis, Kolozsváron kiadott könyvem Magyarországon nehezebben hozzáférhet , az alábbiakban közlöm saját ÓMS.-értelmezésemet. Eőtte pedig E. Abaffy Erzsébet (1990: 126–7) publikációja nyomán az ÓMS. szövegének betűhív leírását.

Módszerében cikkem hasonlít a HB. értelmezésér l írt írásomhoz (A. Molnár 2001: 374–7, vö. még: U . 2002a: 101–2). Itt ugyancsak hangsúlyozom, hogy nagyra becsülöm az el z kutatásokat – a magaméi szintén ezekre épülnek –, a korábbi szakirodalom tüzetes értékelésére azonban most nem térek ki. Ezekre lásd elsősorban Benk ÁrpSzöv.-jét, valamint mások hivatkozott munkáit, illetve cikkeimet, amelyekben az általam vizsgált kérdések szakirodalmát magam is áttekintettem és kommentáltam.

Ez alól két olyan cikk kivétel, amely 2002-ben hetilapban, illetve egy hetilap magazinjában jelent meg, az ott írtakra tudományos közleményben még visszatérnék. Az eddigi szakirodalomtól eltér vagy azt kiegészít saját véleményemr l is most csak röviden és lábjegyzetben szólok, s hivatkozom a vonatkozó publikációimra. Hasonlóan teszek más kutató újabban közölt véleményével is.

Korábbi értelmezési javaslatra akkor térek ki viszonylag b vebben, ha az általánosan nem vált ismertté, és/vagy az újabb értelmezésekbe lényegében nem került be. Értelmezésem szövegében kerek zárójelben olykor egy másik, a szöveget jobban megvilágító vagy szerintem szintén ajánlható, lehetséges fogalmazást, szót közlök. Hozhatnánk még további értelmezési lehet ségeket is (l. pl. Benk 1980: 60–1 és passim), magam azonban itt csak a szerintem leginkább föltehetőknek a közlésére szorítkozom.

Szögletes zárójelben pedig a szöveghez tett kiegészítések: a hiányzó, az értelmezést segít szavak, jelentések pótlásai állnak. Két értelmezés-szöveget közlök. Az els szemantikailag pontosabb, formailag kötetlenebb, a második – ha nem is teljességre törekvően – jobban igyekszik az eredeti verses forma visszaadására. – Eőször lássuk azonban az ÓMS. bet8h8 szövegét (vö. E. Abaffy 1990: 126–7). * Nyelvi és Művelődéstörténeti Adattár 24. (a NKFP 5/101 és az OTKA T 029146 sz. pályázata támoga-
tásával)

Az Ómagyar Mária-siralom értelmezése
465
Az ÓMS. bet szerint leírt szövege

Volek Oyrolm thudothlon Oy O ygof Oymeonnok beffeg
rolmol Oepedyk. buol ofuk Ocouuo ere en erfem e bu /
epedek . . WalaOth vylagum thuruth / kyt niha egyre.
tul Oydou fyodumtul efes Tuled ualmun [!] de num
urumQtuul. O en eOes urodR ualallal / hul yg kynfaOOal /
eggen yg fyodum Oyrou a / fyom halallal. Sydou
/ niath thekunched buabeleul myth thef turuentelen /
kyniuhhad. Scemem kunuel fyom merth hol byuntelen /
arad en iunhum buol farad fugwa / huftufwa wklel /
the werud hullothya en iR / / ue / ketwe / ulud Kegug
hum olelothya Vylag uila / gethuk fyomnok / ne leg /
ga viragnak uiraga. keOeru / kegulm mogomnok / owog
en. kynfathul uoO Ocegegkel halal kynaal / anyath efes
werethul Vh nequem en fyaal / egembelu ullyetuk.
fyon [!] efes mefuul Scege
/ nul OcepOegud wirud hioll
wyfeul. Syrolmom fuha
/ fatum therthetyk kyul en
iumhumnok [!] bel bua qui
Oumha nym kyul [!] hyul
Wegh halal engumet / egge
dum illen / maraggun uro
dum / kyth wylag felleyn [!]

A kötetlenebb, változatokat is tartalmazó értelmezés
Nem ismertem a siralmat, | [Most] siralomtól kínzatom1, | Fájdalomtól2 gyötretem, emészt -
döm ([Most] siralom sebez; vagy: siralomtól zokogok | Fájdalom gyötör, epeszt). || A zsidók világos-

1
Magam a sepedyk-re vonatkozó eddigi értelmezéseknél (szepeg ’zokog’; seped ’süpped, elmerül’) inkább föltehetőnek tartom, hogy a szó a régi sebhed ’sebesül; kínzó gyötrelmet, fájdalmat érez’ (l. pl. CzF.) szavunk (első) adata. Erre a CzF.-ben az egyik példamondat: Szívem sebhed. S lásd még NySz. sebheszik, sebhüszik, megsebheszik, sebhedtség al., és vö. pl. JókK.

103: „De af poclos vala mendeneOtwlfoguan meg "ephewt es ygen vtalatos”: Ipse enim leprosus erat totus vulneratus et abominabilis”; WinklK. 256: „Jhesus... Emlekoziel the zamtalan sebeidnek soksagarol Kykkel... megh sephvtteel [megsebhödtél]: O, Iesu... memento innumerabilium vulnerum tuorum multitudinem, quibus... vulneratus fuisti; 1618:
„Ninczenek megsebhedve és felszaggattatva az szívek az x b×nxk esmereti által” (MA: Scult 231: NySz., megsebhet [!] al.). Megemlítem, hogy kódexeinkben elég gyakran el fordul egy (meg)sebhet ’megsebesít; fájdalmat, érzelmi megrendülést okoz’ ige: KrizaK.

62: „Iesus cristus sebhessed meg edvssen az en zÿwemet az te zentseges sebeÿdwel. Es gerÿez meg engvmet az te zerelmedben” ~ WinklK. 259 ~ GyöngyK. 24 ~ LázK. 187 ~ ThewrK. 30 stb. (l. még NySz. is). Az ÓMS.-beli sepedyk szóban – ha föltevésem igaz – a h hang p-vé zöngétlenítette a b-t, a leíró viszont a h betűt kifelejtette, vagy a mondott, énekelt szöveg „gyenge” h hangját nem hallotta. Ha a leíró például német volt, a magyar ph-t saját anyanyelvének hehezetes, aspirált p hangjával is azonosíthatta.

Az ÓMS. latin „mintájának- megfelelőjének” els versszaka is támogatni látszik az említett értelmezést, vö.: „Planctus ante nescia, | planctu lassor anxia, | crucior dolore”, magyar fordításban: „Siralomnak azel tt nem-tudója, | Siralomtól gyötrődve epedek, | Kínzatom fájdalomtól” (l. Mészöly 1956: 114-5; Vizkelety 1986: 18, 21). Minderre l. A. Molnár 2002b. Megemlítem még, hogy Martinkó András (1986: 99–101) a német Mária-siralmakról szólva
466 A. Molnár Ferenc

ságomtól, | Elválasztanak fiamtól (fiacskámtól)3, | Édes örömemt l. || Ó, én édes Uram (Uracskám)4, |
Egyetlenegy fiam (fiacskám) | Síró anyát tekintsed, | Fájdalmát szüntessed meg (Fájdalmából vond
ki)! || Szememb l könny árad, | Szívem kíntól fárad (szenved), | Te véred hullása | Szívem alélása.
(Amikor a te véred hull, | Az én szívem elalél.) || Világosság világossága (Erkölcsnek példája; vagy:
a világmindenség világossága, erkölcsi példája, forrása, reménye), | Virágnak virága (Szépségnek mintája; kitér egy Vnsir vrowen clage [Miasszonyunk siralma: siratója] című, valószínűleg a 13. vagy a 12. században korai kölni tájszólásban írt szekvenciára is.

Az általa idézett és magyar fordításban szintén közölt részletből néhány olyan sort idézek, amely a fenti magyarázatomat ugyancsak támogathatja: „wi mochtí dat ímm’ sin. | dir mir herze leit gi schín. | wath duch mir me dat leuín. | Sint du mich m_z so sere virgeuín. | Ich sin dich nachit unde an umbecleit”; magyarul: „akárhogyan is lehetett ez. | szívem fájdalma jut neked. | mit is számít nekem még az élet. | Amióta oly sebezve hagytál el engem. | Pőrén és ruhátlanul látlak”.

2
A bú szó (vö. buol) – amit itt (is) a fájdalom-mal adtam vissza –, többször el fordul az ÓMS.-ban.

A későbbi buturuth ’bút rt’ az egyházi latinban gyakori gladius doloris ’fájdalomnak a t re’ szerkezettel tudjuk azonosítani. Ehhez vö. még pl. a Mater dolorosa ’Fájdalmas (szenved ) anya’, a Mária hét fájdalma kifejezéseket és azok képzőművészeti ábrázolásait (l. pl. Seibert 1988). A megfelel bibliai helyen csak ’t r, kard’ jelentésű szó szerepel. Simeon mondja Máriának Krisztus későbbi kereszthalálára utalva: „S t a te lelkedet is általhatja az éles t*r” (Luk. 2: 35; revideált Károlyi-féle ford.). Mészöly Gedeon (1944: 26–7) jó két oldalon hoz példákat arra, hogy a gladius doloris-t kódexeink általában a keser+ségnek t*re (GuaryK. 77–8; NagyszK. 384; TihK. 194; ÉrsK. 262, 565 stb.), a bánatnak t*re (FestK. 140; GömK. 11; HorvK. 180, 187; ÉrdyK. 116-7 stb.), valamint a sérelmnek t*re (KulcsK. 365, 359; KeszthK. 410), illetve a fájdalom t*re (TihK. 344) szerkezetekkel fordítják. Olykor a rokon értelm8 szavakat halmozzák is: „simeon proffeta az templomban proffetala es monda... hogÿ az en zÿuemet altal folÿa az banatnak kesserÿssegnek faÿdalomnak tvrre fegÿwere” (LázK. 110–1).

Ugyancsak Mészöly (1944: 32) mutat rá arra, hogy a PP.-ben a Dolore intabescere kifejezés magyar megfelelője el-aszni a sok búban [intabe"co al.], az angor ’gyötrelem, emészt dés, búsulás’ szó alatt az angoribus confici kifejezés magyarul pedig búval epedni. Az ÓMS. már idézett latin „mintájában-megfelel jében” is a vonatkozó latin szöveg: crucior dolore ’kínzatom fájdalomtól’. Látszik tehát, hogy a bú szónak – amelynek a jelentése később megváltozott –, az ÓMS.-ban ’fájdalom, gyötrelem, kín, bánat’ értelmével kell számolnunk. S ez is illik a szövegösszefüggésbe, Mária a kereszt alatt nyilván erős fájdalmat érzett, s ezt okoz a t r döfése is, nem pedig a mai értelemben vett bút.

3
A fyodum szó értelmezése általában ’fiacskám’, majd az urodum-é ’uracskám’ (l. pl. Benk : 1980: 61).
Kérdés, hogy a régi -d kicsinyít képz funkcióját mennyire adja vissza a mai -cska, -cske. Az uracskám tulajdonképpen ’istenecském’ jelentése különös is lehet. Máriának Jézus iránt érzett gyengédségét az egész helyzet és a jelzők (édes, egyetlen egy) is mutatják. Ezért meggondolandónak tartom és követem Mészöly (1956: 118– 20) megoldását, aki értelmezésében a kicsinyítést elhagyta. Ugyanakkor a sajátos helyzet és az a viszony, amely Mária és Jézus, anya és fia között van, nyilván megengedheti a kicsinyítő képzős alakok használatát is. Itt számolhatunk a latinban gyakori kicsinyít képzős alakok (közvetett) hatásával is.

4
Az ÓMS. „pontos” latin megfelel jét nem ismerjük. A Planctus általában idézett szövegében Mária Jézust itt csak (édes, egyetlen) fiaként említi („Fili, dulcor unice, | Singulare gaudium”; l. Mészöly 1956: 114;

Vizkelety 1986: 18). Az, hogy Istenként Krisztus Máriának az Ura (Istene), megtestesülésében pedig a fia, a Jézusról vallott alapvet egyházi tanításra megy vissza, s a mariológia egyik alaptétele is. A kódexekb l, korai nyomtatványainkból más olyan helyeket is tudunk idézni, amelyek Krisztust egyszerre Mária Urának és fiának mondják, így ÉrsK. 565: „O en ede""eges wram ees en yOtenem es egyetlen eg zent fyam” vagy Zrínyi Szigeti veszedelmének a segélykérésében: „Te, ki sz8z Anya vagy, és szülted Uradat, | Az ki örökkén volt, s imádod fiadat | Ugy, mint Istenedet és nagy monarchádat: | Szentséges királyné! Hivom irgalmadat” (1: 4), stb. Erre l.

A. Molnár 2002c, vö. még: Mészöly 1944: 6. Martinkó (1988: 142), mint írja, a latin planctus-mintákban először nem találkozott az ÓMS-beli urodum-nak megfelel latin dominus-szal vagy „domunculus”-szal, de aztán ez rendszerint már vulgarizálódott népi ízű változatokban többször is a szeme elé került, s hoz is beőlük egy példát: „dominum et filium meum”. a a „fiacskám” és az „uracskám” párosításában egy kis honi ízt is érez. Az ÓMS. szerz je az említett szerkezetet a latinból és a magyarból ugyancsak ismerhette, nyilván ezért tette be a Planctus magyar fordításába-átdolgozásába. Természetesen az is elképzelhet , azt sem lehet kizárni, hogy az latin mintája szintén tartalmazta ezt a kifejezést (l. A. Molnár 2002c).

Az Ómagyar Mária-siralom értelmezése
467

a virágok közt is a legszebb)5, | Keservesen kínoznak, | Vas szegekkel átvernek! || Jaj nekem, én fiam, | Édes, mint a méz! | Megrútul (Szégyenül) szépséged, | Véred patakzik. || Siralmam, fohászkodásom | Láttatik kívül6 (? vagy: Belőlem kifakad), | Szívem belső fájdalma | Soha nem enyhül. || Végy halál, engemet, | Egyetlenem (egyetlenkém) éljen, | Maradjon meg Uram (Uracskám), | Kit a világ féljen (tiszteljen)! || Ó, az igaz Simeonnak | Biztos szava beteljesült: | Én érzem e fájdalom-tőrt (a fájdalom e tördöfését), | Amit egykor megjövendölt.7 || Elválnám tőled, | De nem életben maradva8, | Amikor így kínoznak, | Fiam, halálra! || Zsidó, mit tész (teszel), törvénytelen! | Mert a fiam bűntelenül hal meg! (Zsidó, mit tész törvénytelenül?! | Miért hal meg a fiam b8ntelenül ?!; vagy: A zsidók, amit tesznek, törvénytelen! | Mert a fiam b8ntelenül hal meg!) | Megragadva, rángatva, | Ököllel verve, megkötözve | Ölöd meg! || Kegyelmezzetek fiamnak, | Ne legyen kegyelem magamnak, |
Avagy halál kínjával, | Anyát édes fiával | Együtt öljétek meg!

A verses forma visszaadására (jobban) törekvő értelmezés

Nem ismertem a siralmat,
Most siralom sebez,
Fájdalom gyötör, epeszt.
Zsidók világosságomtól,
Elválasztanak fiamtól,
Édes örömemt l.
Ó, én édes Uram,
Egyetlen egy fiam,
Síró anyát tekintsed,
Fájdalmából kivonjad!

5
Magam az ÓMS. híres figura etimologicájának ezt az értelmezését tartom a legvalószín8bbnek. Ennek indoklását l. A. Molnár 1998: 144–5. Vö. még pl.: Benk 1980: 332–4; Martinkó 1986: 116–9 is.

6
A therthetyk kyul szerkezet magyarázata igen problematikus (l. Benk 1980: 187–8). Ezért szerintem jobb, ha a szóban tt 0 rt íráshibát teszünk föl, s a régi tetik ’látszik’ szó szenved alakjával számolunk. Ez megfelel a Planctus szövegének is: „Gemitus, suspiria | lacrimeque foris, | vulneris indicia | sunt interioris”; magyarul: „Az én siralmam, fohászkodásom | és könnyeim kívül (láthatóan) | az én bels | sebemnek jelei” (l. Vizkelety 1986: 19, 22; vö. még: Mészöly 1956: 116-7). Mivel a régiségben a t szára gyakran rövid, több példánk van arra, hogy összetévesztik az r-rel, pl.: szerettem 0 szerertem. Az ÓMS.-ban egyébként nem kevés másolási hiba van (minderre l. A. Molnár 1999b).

7
E sorokra, mint ismeretes, vö. Lukács 2: 25–35.

8
A ualallal az ÓMS. legvitatottabb szava, s maga az azt tartalmazó mondat is. Erre l. pl. Benk (1980: 61, 345–8), aki az ÓMS.-beli szót hipotézisként ’valóság’ jelentés8nek gondolja, s a mondatot így értelmezi:
„Tőled el kell válnom (elválnám), | de nem ily szörny8 valósággal [?] (de nem ily szétszakítással [?])”. Magam a ualallal-nak ’élettel, életben maradva’, a 1TMlál szónak pedig itt így az ’élet’ jelentésével számolok. A szót én is a létigéből -ál képzővel alkotott deverbális származéknak tartom. Hasonló típusú képzésre l. pl. a fonál vagy a halál (az élet antonimája!) szavakat.

Az ’élet’ jelentés megfelel a latin szövegnek (a num ualallal-t vö. lat. morte), s más tények is szólnak mellette, például a Mária-siralmakban Mária gyakran mondja, hogy a fia helyett akar meghalni (L. A. Molnár 1982). A létige (egyik töve: val-, vö. pl.: valék) és az él szinonimák, egészen közeli kapcsolatuk legnyilvánvalóbban a régi magyar alig van (vagyok stb.) ’alig él’ kifejezésben maradt meg (A. Molnár 1992: 384), amit bízvást nevezhetünk formulának, mivel a már közöltön kívül több újabb adata is el került (pl. Szegedi Gergelyt l a hatodik zsoltár parafrázisában). Martinkó (1982; 1986: 133) szintén foglalkozik e szóval, de az általa föltett jelentést végül is nem adja meg. Haader Lea (1991: 735) a ualal-nak több lehetséges értelmét említi: ? ’valóság , birtok, élet’. Az EWUng. az ÓMS.-ban a valál szó következ jelentéseit veszi fel: 1. ? ’Wirklichkeit ’; 2. ? Gesetz einer Gemeinschaft’; 3. ? Dasein’.

468
A. Molnár Ferenc

Szememből könny árad,
Szívem kíntól fárad,
Te véred hullása,
Szívem alélása.
Világ világa,
Virágnak virága,
Keservesen kínoznak,
Vas szegekkel átvernek!
Jaj nekem, én fiam,
Édes, mint a méz,
Megrútul szépséged,
Vízként hull véred!
Siralmam, fohászkodásom
Láttatik kívül,
Szívem belső fájdalma
Soha nem enyhül.
Végy halál engemet,
Egyetlenem éljen,
Maradjon meg Uram,
Kit a világ féljen!
Ó, az igaz Simeonnak
Biztos szava elért,
Érzem e fájdalom-t rt,
Amit egykor jövendölt.
Ne váljak el tőled,
Életben maradva,
Mikor így kínoznak
Fiam, halálra!
Zsidó, mit tész törvénytelen!
Fiam meghal, de b8ntelen!
Megfogva, rángatva,
Öklözve, megkötve
Ölöd meg!
Kegyelmezzetek meg fiamnak,
Ne legyen kegyelem magamnak,
Avagy halál kínjával,
Anyát édes fiával
Együtt öljétek meg!

Az Ómagyar Mária-siralom értelmezése
469

SZAKIRODALOM
E. Abaffy Erzsébet 1990. Korai kis szövegemlékeink újabb olvasata. MNy. 86: 124–7.
Benk Loránd 1980. Az Árpád-kor magyar nyelv+ szövegemlékei. Akadémiai Kiadó, Budapest.
Haader Lea 1991: Az alárendel mondatok: az alanyi, állítmányi, tárgyi és határozói mellékmondatok. In:
Benk Loránd (f szerk.): A magyar nyelv történeti nyelvtana. I. köt. A korai ómagyar kor és előzményei. Akadémiai Kiadó, Budapest. 728–41.
Martinkó András 1982. A vak tyúk szemet keres (az ÓMS.-ban). MNy. 78: 38–47.
Martinkó András 1988. Az Ómagyar Mária-siralom hazai és európai tükörben (Bevezetés és vázlat). Akadémiai Kiadó, Budapest.
Mészöly Gedeon 1944. Az ó-magyar Mária-siralom nyelvtörténeti és stílustörténeti magyarázata. Universitas Francisco-Josephina, Kolozsvár. Reprint: h. n., é. n.
Mészöly Gedeon 1956. Ómagyar szövegek nyelvtörténeti magyarázatokkal. Tankönyvkiadó, Budapest.
A. Molnár Ferenc 1982. Az Ómagyar Mária Siralom értelmezéséhez. MNy. 78: 29–38.
A. Molnár Ferenc 1992. A. Molnár Ferenc írja. MNy. 88: 384.
A. Molnár Ferenc 1998. A Halotti Beszéd és az Ómagyar Mária-siralom értelmezéséhez. In: Hajdú Mihály– Keszler Borbála (szerk.): Emlékkönyv Abaffy Erzsébet 70. születésnapjára. ELTE Magyar Nyelvtörténeti és Nyelvjárási Tanszéke, Budapest. 143–6.
A. Molnár Ferenc 1999a. Az Ómagyar Mária-siralom szövege, olvasata és értelmezése. In: U .: Anyanyelv, vallás, művelődés. Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége, Kolozsvár. 54–5.
A. Molnár Ferenc 1999b. Az Ómagyar Mária-siralom egy szerkezetér l (therthetyk kyul). MNyj. 37: 49–56.
A. Molnár Ferenc 2001. A Halotti beszéd és könyörgés értelmezése. Nyr. 125: 374–7.
A. Molnár Ferenc 2002a. Pótlólagos megjegyzések a Halotti beszéd és könyörgés értelmezéséhez. Nyr. 126: 101–2.
A. Molnár Ferenc 2002b. Volék sirolm tudotlon... Hogyan (is) értelmezhetjük az Ómagyar Mária-siralom kezdő sorait? Reformátusok Lapja. Április 14. 4.
A. Molnár Ferenc 2002c. Az Ómagyar Mária-siralomról. Új Ember Magazin. Augusztus–szeptember. 17–8.
Seibert Jutta (szerk.) 1986. A keresztény m+vészet lexikona. Corvina, Budapest.
Vizkelety András 1986. „Világ világa, Virágnak virága...” [Ómagyar Mária-siralom]. Európa Könyvkiadó, Budapest. A. Molnár Ferenc

SUMMARY
A. Molnár, Ferenc
The interpretation of the Old Hungarian ‘Lamentations of Mary’
The Old Hungarian ‘Lamentations of Mary’ (OHLM) is the oldest extant Hungarian poem, copied in about 1300 into a Latin codex. Its text is a translation/adaptation of a version of the poem or
rather sequence beginning Planctus ante nescia... that was quite widespread in medieval Europe.
The interpretation of OHLM has been a well-discussed topic in Hungarian philology; nevertheless, the explanation of a few words and phrases in it is still unsettled. The author presents his own interpretation here (obviously relying on earlier relevant results, too) and gives suggestions of possible interpretations concerning the debated points. First a formally less rigid interpretation is
given, containing alternative solutions at places; then, a version aiming at reflecting even the
versification of the original is supplied. Comments with respect to various points of the
interpretation are given in footnotes.

PDF-ben
http://www.c3.hu/~nyelvor/period/1264/126406.pdf