Tamás Dabasi
https://www.youtube.com/channel/UCin7NR2mhdrQ-3NNsQp4UkQ

Egy eklektikus szám az Elfelejtett istenek c. lemezről (2000).
Közreműködik:
Dabasi Péter, Gyulai Csaba, Juhász Endre, Kováts Dóra, Kováts Kriszta, Kőszegi Péter, Pongrácz Tibor, Várhelyi Lilla


Figyeld a hangokat,
Hol a Kelet, s, hol a Nyugat.
A szívünk éppen merre húz,
Keleti sound ez, vagy a blues?

Nem számít, nem számít már,
Nem számít, hol a határ.
Nem számít, nem számít már,
Nem számít, hol a határ.


KOLINDA

A 30 éve alakult, legendás KOLINDA együttes egykori alap-formációja (a képen balról jobbra Kiss Ferenc, Lantos Iván, Dabasi Péter, Zsigmondi Ágnes) a Sziget Fesztivál Világzenei Nagyszínpadának kezdeményezésére 2004-ben újból összeállt. E zenekarról annyit mindenképp szükséges tudnunk, hogy a hetvenes évek közepétől elsőként képviselte nagy sikerrel Nyugat-Európában a magyar zenekultúrának azt a szegmensét, melyet ma divatosan világzenének neveznek, s a Kárpát-medence népeinek hagyományaiból táplálkozik.

1976 és 1978 között három lemezük jelent meg Franciaországban, melyek folyamatos nyugat-európai turnékat eredményeztek. Mindez azonban abban az időszakban történt, amikor a kultúra hazai menedzselése és a lemezkiadás még javában állami (politikai) felügyelet alatt működött, s így az efféle autonóm népzenei feldolgozások elsikkadtak, tehetséges művelői közül pedig sokan tönkrementek, abbahagyták, vagy disszidálni kényszerültek. A mai viszonyok közt is meglepően zajos külföldi sikerek és hazai „elhallgatásuk” együttesen vezettek a zenekar törvényszerű szétváláshoz. Zsigmondi Ágnes az USA-ban, Lantos Iván Franciaországban folytatta pályafutását, míg Kiss Ferenc előbb a Vízöntő zenekarban, majd az Etnofonban, Dabasi Péter pedig a Makám és Kolindában ápolta tovább a KOLINDA-hagyományt.
http://www.etnofon.hu/kolinda.htm


"1974-ben alakultunk.

A KOLINDA nevet választottuk, mely középkori eredetű karácsonyi és újévi énekek, betlehemes játékok elnevezése.

Kelet-Európa népzenéje, illetve megdöbbentő gazdagságának felismerése adja azokat a gyökereket, melyekből táplálkozunk.
Szerencsések vagyunk; földrajzi adottságaink nyitottá tettek bennünket. A különböző kultúrák itt kavarognak és keverednek a fejünk felett évszázadok óta. A páratlan lehetőség egyben óvatosságra int; egyensúlyt kell találnunk a népi gyökerek, valamint a klasszikus és jazz elemek, az instrumentális és vokális zene, a komponált és improvizatív részek között - legyen tudatos és átgondolt a zenei építkezés, de megőrizve azt az ösztönös kisérletező kedvet, amellyel egykor indultunk."
http://www.zajlik.hu/main/keres.php?band=kolinda


Elfelejtett istenek folk, világzene

További részletek, nagyobb kép, tracklist Az 1975-ben alakult zenekar a Kolinda nevet választotta, mely középkori eredetű karácsonyi és újévi énekek, betlehemes játékok elnevezése. Kelet-Európa népzenéje, illetve megdöbbentő gazdagsága adja a zenekar zenei gyökereit, de zenéje ötvözi a klasszikus és jazz elemeket is. A Kolinda ma igazi world music zenét játszik: hangzására jellemző az instrumentális és vokális zene, az akusztikus és szintetikus hangszerek, valamint a komponált és improvizatív részek egyensúlya. A fennállásának 25. évfordulóját ünneplő Kolinda 10. albumának címe: Elfelejtett Istenek, melyet a Periferic Records által került kiadásra Magyarországon.

Kováts Kriszta - ének
Dabasi Péter - ének, mandocello, gadulka, szintetizátor
Gyulai Csaba - ütőhangszerek
Juhász Endre - oboa
Kováts Dóra - ének, furulyák, hegedű
Kőszegi Péter - nagybőgő
Pongrácz Tibor - ütőhangszerek
Várhelyi Lilla - hegedű
http://www.perifericrecords.com/hun/catalogue.php?cont=artist&artist_id=38


Kolindálás

A „legszemélyesebb hitvallás” (egy kicsit Bartók Béláról is a Bartók virtuális kiállítás oldalról)

Abban az időben, amikor e sorok írója a Cantata szövegét németre fordította (1930–31),
Bartók kijelentette előtte, hogy ezt a művet az ő legszemélyesebb „hitvallásának” érzi és vallja.

Ami a fent említett ének-kategóriák zenei anyagát illeti, közülök a „karácsonyi énekek” (románosan „kolindá”-k) kategóriája a legfontosabb; ezek szövege is rendkívül értékes és érdekes, folklorisztikus és művelődéstörténeti szempontból egyaránt. – E „karácsonyi énekeken” azonban ne értsünk semmi olyat, ami megfelelne az ájtatos nyugat-európai karácsonyi énekeknek. A szöveg legfontosabb része – talán egyharmada – semmi kapcsolatban nincs a keresztény karácsonnyal: a betlehemi történet helyett csodálatos, győzedelmes harcokról szól a még soha le nem győzött oroszlánnal (vagy szarvassal); egy legenda kilenc fiútestvérről tud, akik addig vadásztak a rengetegben, míg szarvasokká nem váltak [...] Tehát csupa pogánykori szövegemlék! [...]

A kolindálás a következőképpen történik: miután a csapatvezető irányításával több hétig „tanulták” (unisono kórusban) a kolinda-énekeket, karácsony estéjén 8–10 ifjúból álló csapat kolindálni indul. A falu minden háza előtt megállanak és megkérdik a lakóktól, szabad-e kolindálni. A szobában azután 4–5 kolinda-éneket adnak elő váltakozó énekként, oly módon, hogy a csapat két részre oszlik és a versszakokat fölváltva éneklik. Végül ajándékot kapnak és tovább mennek a szomszédba. [...]

[...] magyar zeneszerzőnek tartom magamat. Azon eredeti műveim alapján, amelyekben román népzenén alapuló vagy attól ihletett saját dallamaimat használom fel, éppoly kevéssé tekinthetnek engem román zeneszerzőnek, mint ahogyan Brahms, Schubert és Debussy sem nevezhetők magyar, ill. spanyol zeneszerzőknek a magyaros, ill. spanyolos tematikát felhasználó eredeti szerzemények alapján. [...]

Az én zeneszerzői munkásságom, épp mert e háromféle (magyar, román és szlovák) forrásból fakad, voltaképpen annak az integritás-gondolatnak megtestesüléseként fogható fel, melyet ma Magyarországon annyira hangoztatnak.

[...] Az én igazi vezéreszmém azonban, amelynek, amióta csak mint zeneszerző magamra találtam, tökéletesen tudatában vagyok: a népek testvérré-válásának eszméje, a testvérré-válásé minden háborúság és minden viszály ellenére. Ezt az eszmét igyekszem – amennyire erőmtől telik – szolgálni zenémben; ezért nem vonom ki magam semmiféle hatás alól, eredjen az szlovák, román, arab vagy bármiféle más forrásból. Csak tiszta, friss és egészséges legyen az a forrás!

Bartók Octavian Beunak, 1931. január 10., lásd Bartók Béla levelei,
szerk. Demény János (Budapest, 1976), 396–397.
http://www.zti.hu/bartok/exhibition/hu_P7.htm


Cikk egy másik lemezről

MaNcs, IX. évf. 51-52. szám, (1997.12.18 - 1997-12-18
narancsfül -
Narancs-ásatás: Szerelem - Kolinda, 1977-1997 (Használati utasítás)

1. A Kolinda zenekar az Orfeó zenei/képzőművészeti/színházi csoportból nőtt ki és kapcsolódott be a táncházi mozgalomba 1974-ben. Hamarosan azt a fajta folkzenét játszotta, amit ma world musicnak nevezünk: a magyar népdalokat és az erdélyi paraszti muzsikát balkáni dallamokkal és ritmusokkal, dzsesszes improvizációkkal, majd saját szerzeményekkel szőve át. Mikorra az első magyarországi népzenei lemezek (az 1977-ben induló Élő népzene sorozat) megjelentek, a Kolinda már sikeresen koncertezett Belgiumban és Franciaországban, és túl volt a második - francia kiadású - albumán. Magyarországon ugyanakkor sem a rádió népzenei műsoraiban, sem a Hungaroton lemeztársaságnál nem volt erre a "beskatulyázhatatlan" muzsikára igény, az első hazai ajánlatot egy olyan válogatás elkészítésére kapta, amely már vállalhatatlan volt számára. Ez a kettős szorítás oda vezetett, hogy 1979-ben felbomlott a zenekar, és a meghatározó magból ketten - Zsigmondi Ágnes és Lantos Iván - disszidáltak. Ezt követően hosszú évekig éppen úgy terjedtek a francia Kolinda-felvételek kazettán, ahogyan az URH vagy a Kontroll rockzenekaroké: "undergroundban", szénné másolt kazettákon.
Ebből a periódusból három kiemelkedő darab hallható e válogatáson: a Szerelem (1.) a Kolinda 2. című albumról átvéve, az 1514. című albumon szereplő Tételeknek (2.) egy 1990-es koncertváltozata és az - ugyancsak a Kolinda 2.-n szereplő - Iljúnak (10.) egy húsz évvel későbbi változata.

2. 1991-től a Krulik Zoltán vezette Makám együttessel fuzionálva alakult újjá a zenekar, a jellegzetes Kolinda-hangvétel ekkortól még erősebben a dzsessz, a szabad improvizáció irányába rugaszkodott. 1984-ig két albumot (Makám és Kolinda, Úton) vettek fel Hollandiában, az elsőt licenc formájában - Szélcsend után címmel - megjelentette a Hungaroton is. E két albumról két-két darabot (3-4., 5-6.) vettünk át.

3. A "nemzetközi helyzet fokozódására" való tekintettel 1985-ben újraszerveződött a Kolinda, azóta ugyanabban a felállásban készíti lemezeit. Külföldi meghívásoknak is eleget tett, Magyarországon mégsem lépett fel, nem akart nosztalgiakoncertezni, inkább várta az alkalmat, hogy megérlelődjék az az új Kolinda-zene, amely meg tud felelni az egykorinak. 1988 és 1997 között három album (Kolinda 6., Transit, Ráolvasás; az utóbbit licenc formájában forgalomba hozta a Fonó Records) jelent meg a hollandiai PAN kiadásában, ezekről került válogatásunkra a következő öt szám: 2., 7-8., 11-12.

4. 1996-ban újra találkozott Magyarországon a három őstag: Zsigmondi Ágnes Amerikából, Lantos Iván Franciaországból látogatott haza. A francia Celluloid kezdeményezésére bevonultak egy stúdióba: derüljön ki, melyikük hol tart, mit tudnak kezdeni egymással, mit tudnak kezdeni a régi számokkal - miféle anyag születik ebből a találkozásból. Az Ősz című album ennek a kísérletnek az igen figyelemreméltó eredménye, olykor persze zsákutcákkal, olykor - mint például a válogatásra került dalok (9-10., 13.) esetében is - telitalálatokkal.

5. Ugyancsak 1996-ban Dabasi Péterben felmerült egy Kolinda-válogatás ötlete. Dabasi a hollandiai lemezekben gondolkodott, a francia kiadók engedélyének megszerzése lehetetlennek tűnt. A Hungaroton kiadta volna a válogatást, ha a zenekar szponzorokat talál hozzá és fedezi a gyártási költségeket. Dabasi azonban muzsikus, nem menedzser.

6. A Magyar Narancs 1997 végén úgy döntött, ha karácsonyra lehetősége lesz CD-vel kedveskedni, akkor összehozza ezt a válogatást, feloldja a Kolinda körül immár negyedszázada tartó magyaros lehetetlenséget. Lőkös Csaba (Concert & Media) segítségével sikerült az összes Kolinda-lemezről átvételi lehetőséget kapnunk, ha úgy tetszik, ez a hetven perc a mi "maradéktalan" Kolindánk. Ezt szeretnénk - ugyancsak maradéktalan örömmel - megosztani olvasóinkkal.

Marton László Távolodó

Zenészek, hangszerek

Zsigmondi Ágnes - furulyák, ének (1., 9-10., 13.)
Kováts Dóra - hegedű, ének (1-2., 7-8., 11.)
Lantos Iván - bőgő, percussion, ének, duda, zongora (1., 9-10., 13.)
Dabasi Péter - gitár, tambura, citera, ének, mandocselló (1-8., 10-13.)
Széll András - hegedű, ének (1.)
Róbert György - furulya, oboa, (2., 7-8.)
Hasur János - hegedű, ének (2., 8.)
Kőszegi Péter - bőgő (2-8., 11-12.)
Matolcsy Eszter - hegedű, ének (3-4.)
Juhász Endre - oboa (3-6.)
Krulik Zoltán - gitár, ének (3-6.)
Szőke Szabolcs - gadulka (3-6.)
Gaál Éva - hegedű, ének (5-6.)
Posvanecz Éva - hegedű (7., 12.)
Várhelyi Lilla - hegedű, ének (11.)
Porteleki László - hegedű, ének (9-10., 13.)
Rigopoulos Pierre - percussion (9-10., 13.)
Clémentin Patrice - szintetizátor (9-10.)

Kolinda-tag volt valamikor

Dzodzoglu Jorgosz, Kamondy Ágnes, Kiss Ferenc, Molnár Ferenc, Román Péter, Szabó András, Széki József, Trunkos András, Vas János, Zombori Attila
http://www.narancs.hu/index.php?gcPage=/public/hirek/hir.php&id=1921

Innen:
http://network.hu/mestervezeto/videok/zenek/kolinda__nem_szamit