A 30 éve alakult, legendás KOLINDA együttes egykori alap-formációja (Kiss Ferenc, Lantos Iván, Dabasi Péter, Zsigmondi Ágnes) a Sziget Fesztivál Világzenei Nagyszínpadának kezdeményezésére 2004-ben újból összeállt. E zenekarról annyit mindenképp szükséges tudnunk, hogy a hetvenes évek közepétől elsőként képviselte nagy sikerrel Nyugat Európában a magyar zenekultúrának azt a szegmensét, melyet ma divatosan világzenének neveznek, s a Kárpát-medence népeinek hagyományaiból táplálkozik.

1976 és 1978 között három lemezük jelent meg Franciaországban, melyek folyamatos nyugat-európai turnékat eredményeztek. Mindez azonban abban az időszakban történt, amikor a kultúra hazai menedzselése és a lemezkiadás még javában állami (politikai) felügyelet alatt működött, s így az efféle autonóm népzenei feldolgozások elsikkadtak, tehetséges művelői közül pedig sokan tönkrementek, abbahagyták, vagy disszidálni kényszerültek. A mai viszonyok közt is meglepően zajos külföldi sikerek és hazai „elhallgatásuk” együttesen vezettek a zenekar törvényszerű szétváláshoz. Zsigmondi Ágnes az USA-ban, Lantos Iván Franciaországban folytatta pályafutását, míg Kiss Ferenc előbb a Vízöntő zenekarban, majd az Etnofonban, Dabasi Péter pedig a Makám és Kolindában ápolta tovább a KOLINDA-hagyományt.

Huszonöt év múltán, nagyszerű közreműködőkkel kiegészülve (Szokolay „Dongó” Balázs, Cserepes Károly) újra együtt léptek színpadra egykori és mai tisztelőik nagy örömére.

Késő búcsú - Kolinda a Sziget Fesztiválon
Marton László TÁVOLODÓ
2004

Videó, színes, 57‘

Operatőrök: Szolnoki József, Komjáti Ferenc, Bredár Zsolt
Vajgel László, Czomba Albert

2004 augusztusában a Kolinda együttes abban a felállásban játszott a Sziget Fesztiválon, amely a hetvenes évek közepén autonóm népzenei feldolgozásaival meghódította Nyugat-Európát, majd szétszakadt, illetve szétszóródott a világban. A film ezt a koncertet örökítette meg, de több egy „puszta" koncertfilmnél, hiszen a zenekar tagjaival készített interjúk révén fény derül a Kolinda mítoszára, tagjainak későbbi sorsára, a hazai világzenei mozgalom kezdetére, s mindeközben a magyar kultúrtörténet azon szakaszára is, amely menekülésre késztette kirívó tehetségeit.