Loituma: Ievan Polkka
(Éva polkája)

Egy dal, mely talán messziről érkezett arra helyre, ahonnan hódító útjára indult – először csak egy országban vált slágerré, majd miután majdnem teljesen feledésbe merült, az internetnek köszönhetően az egész világon megismerték.

A zenei világnap alkalmából a világon végigsöprő slágerekből közölt válogatást a nyest. Itt került szóba a finn Loituma együttes, pontosabban az egyik dalukból vett részlet, melyből flash-animáció készült. Hamarosan többen érdeklődni kezdtek, miről szól a szöveg – ám maga az animáció csupán halandzsa-szöveget tartalmaz. Később a teljes dal is ismertté vált, habár nem olyan széles körben, mint az animáció. A dalnak elkészült az angol fordítása, sőt, még az ez alapján készült magyar fordítást is megtalálhatja a neten, akit érdekel. Mivel azonban az angol fordítás eleve több pontatlanságot tartalmaz (talán azért, mert nem szó szerinti, hanem éneklésre készült), érdemesnek láttuk a teljes szöveget újrafordítani.

A fordítást jelentősen nehezíti, hogy a dal szövege savói nyelvjárásban íródott, mely meglehetősen távol áll az irodalmi finn nyelvtől, közelebb áll a karjalai nyelvjárásokhoz. (A karjalainak viszont nincs olyan gazdag szótárirodalma, illetve internetes forrásai, mint a finnek.) Az interneten találhatunk olyan fórumbejegyzéseket is, melyekben más nyelvjárások beszélői érdeklődnek a savóiaktól az egyes szavak jelentéséről. A savói nyelvjárások jellegzetességeire a cikk végén térünk ki.

A dal szövege egy háromszereplős életkép, mely egy örök helyzetet mutat be: a fiatalok mulatozni akarnak, de az idősek ennek gátat akarnak szabni. A szövegben a fiatalokat az egyes szám első személyű, névtelen, önmagára időnként harmadik személyben utaló fiú, illetve a címszereplő Éva képviseli, az időseket pedig Éva anyja, az öregasszony. A szövegben minimáltörténet rejlik: Éva elszökik a mulatságba, ahol a fiúval táncol, majd együtt térnek haza, és otthon is folytatják a dáridót, de ehhez előbb helyre kell tenni az okvetlenkedő öregasszonyt. Mivel a történetet a mulatságban felhevült, önérzetes, magabiztos fiatalember szemszögéből ismerjük meg, a történettel kapcsolatban más nézőpontja nem is érvényesül, és a zene is az ő lendületét, erőszakosságba hajló indulatát hangsúlyozza. (Nem csoda, hogy metálfeldolgozása is született.) A bemutatotton kívül állítólag több verziója is létezik, a szöveg aszerint is variálódhat, hogy ki énekli.

A dal Savitaipaléból ered, oda pedig feltehetően a 18. században került az ott állomásozó orosz katonáktól – párhuzamait a Szmolenszk környéki orosz népdalokban lehet fellelni. A 19. századi gnéptáncgyűjtők szerint Savitaipale környékén nem is voltak finn, csak orosz táncok – ezért aztán le se jegyezték őket, nagy bánatunkra, hiszen nem tudhatjuk, pontosan milyen táncokat tartottak orosznak. Más vélemények szerint viszont a dallam léte olyan régóta dokumentált, hogy nem származhat az orosz katonáktól. Az mindenesetre bizonyos, hogy a jelenlegi szövegváltozatot Eino Kettunen írta (a halandzsa azonban a Loituma újítása, és felvételről felvételre is változik). A dal a harmincas években nagyon népszerű volt, de a hetvenes-nyolcvanas évekre teljesen feledésbe merült. A Loituma 1995-ös debütáló albumán bukkant fel újra.
Nyelvi jellegzetességek

A keleti nyelvjárások és a karjalai egyik legszembetűnőbb jelensége a diftongizáció, azaz a hosszú magánhangzók kettőshangzóvá alakulása. Ez jellemző minden finn nyelvjárásra, például Finnország közismert nevében, a Suomiban is eredetileg [ó] volt (vö. észt Soome), de a keleti nyelvjárásokban ez a változás olyan hangokat is érint, amelyeket a nyugatiban nem – [á]: nuapurista (irod. naapurista) ’szomszédból’, suat (irod. saat) ’szabad (neked)’; hosszú [ä]: peä (irod. pää) ’fej’, peäset (irod. pääset) ’jutsz (itt: megúszod)’. Látható, hogy a ez a jelenség a szövegben nem érvényesül következetesen, hiszen előfordul a naapurissa (és nem nuapurissa) ’szomszédban’ alak is. A címszereplő Ieva neve viszont feltehetőleg nem a diftongizáció eredménye, hanem az orosz Ева [jeva] átvétele. (A dal címében gyakran tévesen Leva szerepel, mert a finnül nem tudók nagy I-t összekeverik a kis l-lel.)

Szintén a kettőshangzókat érintő változás, hogy az i, u és y-végű diftongusok e, o és ö-végűekké vállnak: toevotti (irod. toivotti) ’kívánt(ak)’, voevotti (irod. voivotti) ’jajgatott (jajgattak)’ – ugyanakkor a szövegből egy sor ellenpéldát is kigyűjtehtünk.

A hosszú [á] nem első szótagban [ó]-vá zárulhat: poikoo (irod. poikaa) ’fiút’, korjoot (irod. korjaat) ’gyűjtöd’, alako (irod. alkaa) ’kezd’ ()itt az [ó] rövidül; a hosszú [ä] viszont ee-vé: sytkyyttee (irod. sytkyyttää) ’zakatol, lüktet’, nyyhkyytteek (nyyhkyttää) ’zokog’. (Az utóbbi esetben furcsa a második szótag nyúlása, illetve hogy a szó végén ott van a máshonnan már lekopott -k.)

Az ea kapcsolatnak is ee [é] felel meg: onnee (irod. onne) ’szerencsét’ (az öä-ből viszont nem lesz öö: tyttöä ’lányt’), az ia pedig ii-vé ([í]) válik: pohjii (irod. pohjia) ’talpait’. A nem első szótagi diftongusok rövid magánhangzóvá is egyszerűsödhetnek: jutkutti (irod. jutkautti) ’rászedte’, vinku (irod. vinkui) ’vonyított’. A magánhangzó + n kapcsolat helyett hosszú magánhangzó áll a tyttöösä (irod. tyttönsä) ’lánya, lányát’ alakban.

A keleti nyelvjárásokra jellemző még, hogy az irodalmi d kiesik: voan (irod. voidaan) ’tudnak, kepesek, lehet’, illetve hogy a szóvégi i kiesik, és nyomát a mássalhangzó lágyulása őrzi (ezt j-vle szokás jelölni): riitelj [rítely] (irod. riiteli [ríteli]) ’veszekedett’.

A szöveg jellegzetessége még, hogy a szóbelseji mássalhangzó-kapcsolatokat gyakran egy betoldódó magánhangzó oldja fel: polokan (irod. polkan) ’polkának a ...’, jalakani (irod. jalkani) ’lábam’, jäläkeen (irod. jälkeen) ’után’, alako (irod. alkaa) ’kezd’,

A hosszú magánhangzók előtt álló rövid mássalhangzók megnyúlhatnak: ruppee (irod. rupee) ’fog, kezd’, ittään (irod. ittään) ’keletre’.

További nyelvjárási alakok myö (irod. me) ’mi’, ko (irod. kun) ’amikor’, ni (irod niin) ’így’, immeiset (irod. ihmiset) ’emberek’, määt (irod. menet) ’mész’, männä (irod. mennä) ’menni’, ite (irod itse) ’maga’. A beszélt nyelvnek is jellegzetessége a személyes névmások rövidülése – mua (irod. minua) ’engem’ –, az egyes szám második személyű birtokos személyrag végén az i lekopása – terveyttäs (irod. terveyttäsi) ’épségedet, egészségedet’, murjuus (irod. murjuusi) ’odúdba’ –, illetve az, hogy harmadik személyben az egyes és a többes számú igalakok egybeesnek – mint a korábban idézett toevotti (irod. toivotti) ’kívánt(ak)’, voevotti (irod. voivotti) ’jajgatott (jajgattak)’ esetében.

A nyelvjárási jelenségek esetleges megjelenése miatt fennáll a gyanú, hogy nem autentikus nyelvjárási szöveggel van dolgunk. Ezt azonban csak a helyi nyelvjárások alapos vizsgálata után jelenthetnénk ki nagy bizonyossággal.

A szomszédból a polka ritmusa hallatszott
A talpam viszketett.
Éva anyja a lányát őrizte
de bizony Éva rászedte.
mivel minket a tiltások nem tartanak vissza
amikor mi faltól falig táncolunk.
Csilivili hipput tupput teppüt
eppüt tipput lassacskán

Éva szája mosolyra húzódott
amikor az emberek szerencsét kívántak.
Mindenkinek nedves (izzadt) volt a feje
és a hegedű vonyított és jajgatott.
Ezt a fiút nem tartja a vissza a nedvesség (izzadtság)
amikor faltól falig lejt.
Csilivili hipput tupput teppüt
eppüt tipput lassacskán

Éva anyja a szobácskájában
zsoltárokat zengeni ...
amikor ez a fiú a szomszédban
a csoroszlya lányát táncoltatta.
Ezt a fiút a csoroszlyák nem tartják vissza
amikor faltól falig lejt.
Csilivili hipput tupput teppüt
eppüt tipput lassacskán

A zene után kezdődött az igazi mulatság
annál inkább felpörögtem.
Amikor hazamentünk, a vénasszony veszekedett,
és Éva már kezdett (volna) kiabálni.
Mondtam Évának, hogy tartana vissza attól,
hogy lejtsünk egy kicsit faltól falig.
Csilivili hipput tupput teppüt
eppüt tipput lassacskán

Mondtam a nyanyának, ha nem fogod be a szájad
nem tudom garantálni az épséged.
Egészben (egészségesen) megúszod, ha szeded a sátorfád,
és mész innen az odúba aludni.
Ezt a fiút nem tartja vissza a gyengédség
amikor falól falig száguldozik.
Csilivili hipput tupput teppüt
eppüt tipput lassacskán

Azt mondom, ha harapni is szeretne
engem nem fog lenyelni.
Mehetsz akár nyugatról keletre
de én nem válok el Évától,
mert ezt a fiút nem tartja vissza a gyávaság
amikor faltól falig táncol.
Csilivili hipput tupput teppüt
eppüt tipput lassacskán

https://www.nyest.hu/renhirek/loituma-ievan-polkka-eva-polkaja

Válasz

A Loituma lány (angolul Loituma Girl vagy esetleg Leekspin) egy flash animáció, melyet egy tradicionális, savói finn népi zene az Ievan Polkka című számra készítettek. A zenét a Loituma együttes szerezte 1995-ben és a Loituma című albumban jelent meg (az USA-ban Things of Beauty néven 1998-ban). Az animáció 2006 áprilisának végén jelent meg az interneten és gyorsan nagy népszerűségre tett szert, kitört a Loituma-láz, mely az együttesnek is nagy sikert hozot

https://hu.wikipedia.org/wiki/Loituma_l%C3%A1ny

Előzmény

Válasz

A Loituma egy finn kvartett. Előszeretettel kombinálja a finn ének tradícióit és a kantele (finn hárfa) hangját. A Kaustinen Folkmusic Festival az év együttesének választotta 1997-ben.

1989 őszén a Sibelius Akadémia népzenei tanszékén megalakult egy hét fős együttes „Jäykkä Leipä” (Szárazkenyér) néven, ennek a csapatnak az utódja a mai (négy tagú) Loituma. Az eredeti felállás két másik tagja Sanna Kurki-Suonio és Tellu Paulasto énekesek Svédországba mentek a Hedningarna együttesbe. A hetes utolsó tagja, Anita Lehtola mindkét együttesnél szokott dolgozni.

Évekkel később, miután a csapat folyamatos zenei ívet írt le, különféle behatások alakították a zenéjüket. Ez volt az igazi fejesugrás a zenei áramlatok sokféleségébe. A finn népzene és a csapat sarokköveinek egyike az éneklés művészete: történetek és érzések átadására ez a legjobb médium. A Loituma-dalok átadják a hallgatóságnak a finn örökséget, a háttérben Martti Pokela és Toivo Alaspää támogatásával. A Loituma művészetének másik sarokköve a kantele (finn hárfa). A dalok hangulatát és egyedi világát ez a két fő irányvonal határozza meg.

2006-ban beindult a Loituma-láz, ennek köszönhetően számtalan remix és videó született, melyeket főleg a YouTube oldalain tekinthet meg az érdeklődő. Magyarországon is több rajongói portál alakult. A világméretű népszerűséget az „Ievan Polkka” (Éva polkája) című dal hozta a csapat számára. A humoros szövegű és vicces dallamú zene egy flash animációban egyesül az interneten egy japán grafikával, mely a Bleach című animéből származik és Inoue Orihime látható rajta amint egy póréhagymát pörget (rendszerint Loituma Girl (Loituma lány) vagy Leekspin néven lehet találkozni vele).

-- Sari Kauranen kantelék, ének
-- Anita Lehtola ének, öthúros kantele
-- Timo Väänänen kantelék, ének
-- Hanni-Mari Turunen ének, hegedű, öthúros kantele, alt furulya, nagybőgő, Lapin dob

https://hu.wikipedia.org/wiki/Loituma

Válasz

Slack Bird - Ievan polkka
http://nepzene.network.hu/video/kicsit_mas/slack_bird__ievan_polkka

Válasz