Az ősi kultúrákban a Nők a harc előtt beavatták a Férfiakat.
Tisztában voltak azzal, hogy erőik egyesülése, egy olyan energiateret hoz létre amelyben megsokszorozódik az erő hisz egyesül.
Ez nem csak a szexualitásra épülő beavatás volt, hanem a lelki beavatás, ahol a Nő igazán magába fogadta a Férfi erejét és hagyta, hogy a Férfi érzelmi minőségeiben nyilvánuljon meg.
Ezt a Férfi biztonsággal meg is tehette, hisz együttlétük elfogadásra épült.
Aztán a harc után, a harc borzalmait is a Nő segített kioldani a Férfiból, gyengédséggel és szeretettel.
Ez abszolút kölcsönösségre épült, hisz a Nő életét, biztonságát a Férfi saját erejével és bátorságával biztosította, a Nő pedig a finom energiáival oldotta ki a félelmeket, traumákat, úgy hogy a szépséget képviselte lelkében.
Mióta harcolunk egymással, és mióta nincs igazi közös terünk, nem partnerek vagyunk, nem egymás gyógyítói , hanem egymás gyilkosai.
A beavató Nő elvesztette erejét, mert a Férfi nem ad biztonságot a lényével. Így már nem nevel Férfit ki megóvná.
És a Nőket használati tárgyként kezelő férfi megölte Istennőjét.
A Férfi kinek nincs gyógyítója, menekül, nem vállal felelősséget, hisz nincs kiért.
Az Istennő, kit nem óvnak meg, nem szeretnek, fájdalmában elvadul.
A Férfi viszont kinek nem lehetnek érzelmei, mert akkor gyengének tűnne, nem tudja megadni azt amiért ordítunk!
A Nőnek az intimitással fel kéne készíteni a harcost a csatára. Majd oldani. Kevés a beavató Nő.
Ezért is vannak megveszve a Férfiak…
És kevés az érző harcos, ki szembemegy félelmével, mert lelkének mélyét hívja e szövetség.
-- Barna Berni

Válasz

Az ősi spirituális tudat szerint a női nemi szerv egy dimenziókapu, mely a közösülés csúcspontján megnyílik. Ha megvalósul ez a fogantatás, akkor egy lélek átjön a másik dimenzióból és anyaggá alakul, azaz megszületik. Csak a nő képes dimenziókaput nyitni. Csak a nő tud teremteni. Egy férfitársadalom magában életképtelen.

Az ősi népeknél szex közben a megvalósuló célra összpontosítottak, tudatosak voltak afelől, hogy mit tesznek. Ma sok férfi szex közben engedi ki tudatosan dühét, haragját. Szegény nők. Így már érthető, hogy miért olyan beteg sok nő, miért kapnak egyik pillanatról a másikra egy életre szóló fejfájást, stb.

Mivel a nyitott dimenziókapu veszélyt is jelenthet, ezért régen betartottak bizonyos óvintézkedéseket. Legfontosabb óvintézkedés maga a házasság volt. Maga az esküvő egy beavatás volt. Ma elvétve akad csak olyan spirituális egyház, ahol tényleg beavatás történik. A legtöbb vallás csak ceremóniát tart, nem tudnak beavatást végezni, se joguk, se tudásuk hozzá.

A szüzesség is fontos volt, hiszen ez azt jelentette, hogy a dimenziókapu még sosem volt nyitva, és az ilyen lány nem lehetett boszorkány, nem lehetett kapcsolata más dimenziókkal.

A védelem szimbólumai elkísérték a nőt egész életén keresztül. Olyan faragott ágyban aludt, mely tele volt vésve a rá és párjára vonatkozó szimbólumokkal, néha rúnákkal, ősi magyar motívumokkal. Ez a szimbólumrendszer megjelent a ruhákon, ágyneműn, a fali terítőkön, stb. Később, mikor a gyerek megszületett, az anya varrt ruhát a gyerek számára, szintén szimbólumokkal, és az apa megáldotta, hiszen mindenki tudott áldani.

A nők legnagyobb beavatása maga az áldott állapot, majd a szülés. A nők gondolatvilága, érzései teljesen megváltoznak szülés után. Más lesz fontos mint azelőtt.

Az ősi népek a kilenc hónapot három részre bontották. Az első a szer-elem, a második, a tür-elem, harmadik a kegy-elem. Az első magát a fogantatást jelenti, a második az áldott állapotot, a harmadik a szülést.

Mindezt átgondolva láthatjuk, hogy mekkora spirituális tudással bírtak az ősi népek. Hol vagyunk ma ettől?..Abortusz, magukat rabszolgaként halálra dolgozó nők, társ nélkül élő nők és férfiak széles köre, válások magas száma, házasodási kedv drasztikus csökkenése...
Az ősi népek azt is tudták, hogy a születés párja, a halálnak nevezett újbóli dimenziókapu átlépés. Nem féltek tőle oly mértékben mint ma, hiszen nem ragadtak úgy bele az anyagi mocsárba, mint napjainkban.

Orosz Zsolt

Válasz