folkMAGazin | Ma ünnepeljük a magyar népmese napját, amelyet 2005 óta Benedek Elek születésnapján tartunk. A „nagy mesemondó” 1859. szeptember 30-án született és pályája kezdetétől tudatosan fordult a gyermekek, valamint a népi kultúra felé. Egész életében fontosnak tartotta a magyar mesekincs és hagyományok továbbadását. A Magyar mese- és mondavilág köteteiben a Székelyföld, majd az egész magyar nyelvterület gazdag mesekincsét dolgozta fel, sajátos, élőbeszédhez közel álló stílusban. Meséi és fordulatai generációk nyelvének és képzeletvilágának részévé váltak, olyan kifejezéseket is megőrizve, mint az Óperenciás-tenger vagy az üveghegy. Benedek Elek így nemcsak meséket adott tovább, hanem a magyar népi és nyelvi örökség egyik fontos közvetítőjévé vált.

Emlékül a mai napra hoztunk nektek tőle egy rövid mesét:

„A várépítő meg a forrásfakasztó tündér

Sok ezer esztendővel ezelőtt két tündér lakott a Tartod nevű hegyen. Ez a két tündér örökösen versengett egymással, s különösen azon versengtek, hogy melyik szebb a kettő közül. Hát bizony nehéz lett volna ezt eldönteni, mert mind a kettő egyformán szép volt. Azt mondta az egyik tündér:

– Ha már nem tudunk megegyezni abban, melyik szebb kettőnk közül, próbáljuk meg, melyik végez szebb munkát. Az legyen aztán a szebb is.

Nosza, az egyik tündér gyönyörű szép várat épített a Tartod hegy tetejére. Kőből meg vasból építette, de sem a kő, sem a vas nem látszott, úgy elborította arannyal, ezüsttel, gyémánttal. Csak ablak kilencszáz volt rajta, s szüntelenül forgott a sarkán. A másik tündér nem épített várat, hanem forrást fakasztott a hegy tövében, mégpedig mindenféle betegséget gyógyító forrást.

Amikor éppen mind a kettő kész volt a maga munkájával, akkor ért oda egy öregember, s bezzeg mindjárt közrefogták, s kérték, hogy mondjon ítéletet: szebb munkát melyik végzett?

– Ugye, az én váram a szebbik? – sürgette a várépítő.

A vándor azonban nem is válaszolt, mert majd’ elepedt a szomjúságtól. Lehajolt a forráshoz, ivott belőle, s ím, egyszerre eltűnt a szomjúsága, vége volt a fáradtságának, úgy felüdült, hogy egészen fiatalnak érezte magát.

– Hát, bizony – mondta a vándor –, ez a forrás a szebbik, mert ez hasznosabb.

Hej, szörnyű haragra lobbant a tündér! Egyszeribe’ kiszedte a vár alapköveit, s abban a pillanatban összeomlott a vár, híre-pora sem maradt, ám megmaradt a forrás a hegy tövében, s a szomjas emberek ma is áldják azt a tündért, aki a forrást fakasztotta. - Benedek Elek.”

Kóka Rozália (gyermekrovata): Szeptember 30. – A Népmese Napja, A 150 esztendeje született Benedek Elek tiszteletére (folkMAGazin 2009/4)

Minden, ami folk – egy helyen.
https://www.facebook.com/photo/?fbid=1763919698132524

Rendeld meg vagy fizess elő egyszerűen online:
https://folkmagazin.hu/hu/megrendeles
___

A népmese napja

„A mese sajátos varázsa valójában inkább a mesemondó varázsa, aki a szöveget a maga egész mivoltával élményszerűen tolmácsolja." (Benedek Katalin)

A Magyar Olvasástársaság kezdeményezésére 2005 óta ünnepeljük szeptember 30-án, Benedek Elek születésnapján a népmese napját. Ez az alkalom minden évben lehetőséget kínál arra, hogy új szempontok szerint gondoljuk újra a népmesék szerepét a köznevelésben, és reflektáljunk a mesemondás hagyományára mint kulturális, nyelvi és személyiségfejlesztő erőforrásra.

Válasz