„Nézd meg, anyám, mit mutatok, milyen szép lányt táncoltatok!” – képriport egy pesti táncházból | 2025. 03. 15.

Elnézve a kocsma pincéjéből éppen új italokért felfelé tóduló – amúgy a népzenész klubjuk második születésnapját ünneplő – színes társaságot, eszembe sem jutott, hogy amit látok, az az UNESCO szellemi kulturális örökségi listáján szerepel. Pedig pontosan az történt. Képgalériában mutatjuk be, milyen a hangulat egy pesti táncházban.

1972. május 6-án, a Wesselényi utcai mulatótól néhány sarokra rendezte meg négy néptáncegyüttes az első táncházát a Liszt Ferenc téri könyvklubban.

-- Zene és tánc úgy, mint Széken

– ez állt a meghívón, ugyanis a szervezőket a néhány hónappal korábbi erdélyi látogatásuk feledhetetlen élménye inspirálta. Később a Bartók Táncegyüttes Tímár Sándor vezetésével különvált, és tömegeket megmozgató nyilvános táncházat rendezett. A kezdeményezésnek gyorsan híre ment, hamarosan vidéki városokban is sorra alakultak a néptánckörök, rengeteg fiatal kutató indult meg Erdélybe táncot, zenét gyűjteni.

A mozgalom a rendszerváltást is túlélte, a külhoni magyar közösségeknek köszönhetően pedig a világ számos távoli pontján is meghonosodott. Budapesten minden este lehet találni táncházat vagy folkkocsmát a könnyen tanulható, egyszerű lépésekből építkező moldvaitól az inkább gyakorlott táncosokat vonzó mezőségiig. Egy ilyen rendezvényre ellátogatva a kíváncsiskodó könnyen megértheti, miért került fel a táncház, mint hagyományátörökítési módszer az UNESCO szellemi kulturális örökség listájára: a bejárat előtt dohányzó fiatalok Martin György és Sárosi Bálint etiópiai népzenegyűjtő útjának eredményeit tárgyalják meg, majd miután körbejárt a pálinka, a zenekar tagjai lassan megindulnak lefelé, ahol öt perc múlva lépni sem tud a fotós az összekapaszkodott pároktól, és még napokig a fülébe cseng, hogy:

-- Udvaromon arany vályú, arany kút…

https://24.hu/kultura/2025/03/15/tanchaz-pest-kepriport-unesco/

Válasz

Hová tűntek a férfiak a táncból?

A fiúk, a férfiak. Hol vannak?
A férfiak az egész heti hajtás után ülnek a tévé előtt egy sörrel. Kieresztik a gőzt máshol. Körbe bicikliznek egy tavat. Egy kicsit egyedül vannak, nincs a gyerekek zsongása, az asszony kérdezősködése.
A fiúk ráírnak arra a csajra, feltesznek egy jó képet/videót valami hülyéskedésről, bandáznak, elvannak. Az meg sem fordul a fejükben, hogy az a lány esetleg élőben, 3D-ben is megismerhető. Ott állok mellette a táncban (nem nagy ügy, kettő jobbra, kettő balra), fogom a kezét, érzem a keze melegét, talán az illatát, megérzem, hogy tartózkodó, avagy közeledő, szót válthatok vele, talán még énekelünk is együtt (akár egy rock-koncerten), és még bármi lehet az egészből, már ez az érzés maga is boldogító.
Á, nem. A tánc (főleg a néptánc) az krindzs (cringe), kínos, ciki, gáz. Már az első általánosban is az. Később pedig csak fogynak a fiúk. Mire a nyolcadikhoz érünk már háromszor annyi a lány.
A tánc valami nőies dolog, hiszen a lányok szeretik. Nőies. Láttak ezek már legényest?
Kiépült egy óriási gát, ami távol tartja a tánc örömét a fiúktól. Ők az örömüket abban keresik, hogy egy jó nagyot rúgnak egy labdába (ne érts félre, én is szeretem a focit, sőt versenyszerűen sportoltam is). Akik véletlenül vagy szándékosan átnéznek, átkerülnek a gát túloldalára, napsütést találnak, örömöt, együttlétet, egymás segítését, néha katarzist. A fiúk lányokat, a lányok fiúkat.
Dehát mit tegyünk? Nem sokat lehet. Talán azt, amit a népzenében a Muzsikás tett. Elment, elmegy az iskolákba (ingyen). A világ legnagyobb színpadai után fészkelődő, a zenét nem ismerő, helyből érdektelen csapat gyereknek zenélnek, énekelnek velük, és megtörténik a csoda, a gyerekek átkerülnek a napos oldalra, megérzik az egész örömét. Nem jött el a megváltás, de a világ egy kicsi helyén jobb lett élni.
Fiúk! Férfiak! Akarjatok jobban élni!
Ha nem, marad a TikTok.

https://www.facebook.com/groups/123397321143190/posts/2648187641997466/

Válasz

Szabó T. Anna

A férfi
(mérlegvers)

A férfi akkor férfi, hogyha lelkes,
ha táncra kész, de rögtön nem rohan -
előbb pár lépést a nőtől is elles,
mert hasznát veszi egyszer biztosan.

A férfi akkor férfi, hogyha bírja
az ugratást – de nem ugráltatod,
mert az életét saját maga írja,
és nem úgy fütyül, ahogy akarod.

Az okos érvre mindig kész a férfi,
és hoztok együtt új törvényeket,
mert amit mondasz, nemcsak hallja: érti,
és engedhetsz is, hisz ő is neked.

A férfi mindig tisztán látja célját,
de nem gátolja a te célodat,
a vak és önző törtetésen túllát -
egymásnak dőltök: ő is támogat.

A férfi akkor férfi, ha nem gyáva
szívvel érteni másokat s magát,
ha magán át a te arcod is látja,
mert te is látod őt magadon át.

A férfi képes hallgatni a csendet,
és hordozni a legbelső magányt,
és meglátni a profánt és a szentet
a tiszta s torz tükörben egyaránt.

A férfi...? Ez csak szó. Csak puszta ketrec.
A férfi: ember. Más törvénye nincs.
Akkor kimondom, itt nincs már több kecmec,
hogy nem a pénisz teszi. A gerinc.

A nő
(mérlegvers)

A nő, az akkor nő, amikor lelkes,
ha táncra kész, de rögtön nem rohan -
pár trükköt előbb a férfitől elles,
mert hasznát veszi egyszer biztosan.

A nő, az akkor nő, amikor bírja
az ugratást, de nem ugráltatod,
mert az életét saját maga írja,
és nem úgy fütyül, ahogy akarod.

A nő, az hallgat minden okos érvre,
és hoztok együtt új törvényeket,
a nő meghallgat, hogy a szavad értse,
és engedhetsz is, hisz ő is neked.

A nő, az mindig tisztán látja célját,
de nem gátolja a te célodat,
a vak és önző törtetésen túllát -
egymásnak dőltök: ő is támogat.

A nő az akkor nő, ha sosem gyáva
szívvel érteni másokat s magát,
ha magán át a te arcod is látja,
mert te is látod őt magadon át.

A nő, az képes hallgatni a csendet,
és hordozni a legbelső magányt,
és meglátni a profánt és a szentet
a tiszta s torz tükörben egyaránt.

A nő...? Ez puszta szó. Csak puszta ketrec.
A nő: az ember. Más törvénye nincs.
Akkor kimondom, itt nincs már több kecmec:
nem a vagina teszi. A gerinc.

A Verslavina című, sok kortárssal közös kötetünkből (2016). Biztos sokan emlékeznek még a rengeteg izgalmas versre, amit egymásnak írtunk...

Előzmény

Válasz

Papp-Für János verse
(mérleg-versek)

A férfi bizony férfi, hogyha főz is,
s ha utána el is mosogat,
még ha mellette ott van a nő is,
főleg ha a feje hasogat.

A férfi bizony férfi, s hogyha bírja
cérnával a vad reggeleket,
kukászsákkal együtt viszi sírva
magával az összes gyereket.

A férfi bizony férfi, s hogyha fáj is
meccs helyett egy mesefigura,
álmaiban kisbabásat játszik,
így rúgja be az öngólokat.

A férfi bizony férfi, s hogyha az kell,
turiba is be-belátogat,
s hóna alatt pelenkával reppel
kerülve a tőszomszédokat.

Válasz

1938. Magyar néptáncbemutató egy belga fotósorozat kedvéért. Sajnos az esemény apropója ismeretlen, de van, amit felismerek a képen.

Ezek a magyar lányok...

A képen a rimóci Gyöngyösbokréta csoport tagjai láthatók. Ez a mozgalom a XX. század derekán, a II. világháborúig működött, Paulini Béla vezetésével. Vidéki csoportok táncoltak Budapesten, Szent István hetében. A rimóciak 1934 és 38 között táncoltak a mozgalom keretei között Budapesten, a Városi Színházban, viszont nem voltak külföldön. A részletes történet alapján Antwerpenben egyik csoport sem szerepelt. Az idősek emlékezetében viszont él, hogy 1938-ban külföldiek fotózták őket. Bugyit sem Rimócon, s szerintem más falvakban sem viseltek a hölgyek. Az is köztudomású, hogy a mozgalomnak hatása volt a bugyik elterjedésére, mert Paulini előírta a bugyik viselését a színházi szabályok miatt, mert az első 5 sorban „minden” látszott. A teljes történet megjelent a Bokrétások Lapjában:

„Az újfajta „fékető” Rimócról emlékeztetnek:

A Városi színház kivilágított színpadán vagyunk. Éppen elrendezem a „karéjt" s kezdjük a próbát. Paulini Béla persze lent gubbaszt a sötét nézőtéren. Ahogy az első táncos jelenetünk véget ér - sarkantyús legényeim ugyancsak megforgatták piroscsizmás párjaikat - a sötét mezőből csak elém világlik Paulini feje. Merthogy én ebből az emberből csak a fejet látom mindig. Azt a különleges fejet, amit egyébként az örökké szájában füstölgő büdös kis pipával együtt meg kellene mintázni egy akkora darab kőből, mint maga a városi színház... (Fele is megfelel. A szerk.) Feljön, laposan mosolyog a bajusz alatt, amint karonfog és félrevon.

— Baj van, — mondja.

— Ugyan mi?

— Muszáj nekik bugyit!!

— ? – ?

— Okvetlenül.

— De otthon sem viselnek effélét. Mondtam, hogy tiszta etnográfiát hozok. S neked ez baj?

— Nem, nem, de hát mikor forognak, tudod... hogy is mondjam... itt az első öt sor ülés kicsit mélyen van, és mi a szigorú etnográfia... és itt-ott majd felnevetnek, nem kedvelném és különösen mélyen van a zenekar...

— Csupa irigység — tréfálkozom. De ö csak előtornász egy gyűrött húsz-pengőst.

—Végy nekik egy-egy bugyit valahol.

Mikor aztán egy közeli áruházban megvásároltam a nyolc darab fényes táncnadrágot, visszamentem s felvittem szépeimet egy öltözőbe. (Hiába itt most én vagyok az édesapjuk is, meg az édesanyjuk is.) Tréfásan közlöm velük, hogy most mindenki kap egy újfajta „fékötőt”. No, van kacagás, mikor ráeszmélnek, hogy micsoda is az az újfajta „fékötő”. Magyarázom aztán nagy szorgosan, hogy miképpen kell a gummiját széjjelhúzni, meg miegymás. Aztán kiosztom. Forgatják, kuncognak, míg végre az egyik huncutszemű piroscsizmás a szemembe hunyorít:

— De igazgató úr, melyik ennek az eleje, meg a hátulja?

Azt a kacagást, csak úgy dűltek egymásra. De aztán csak megtalálták elejét is, hátulját is.

Radványi Lajos, Rimóc”

http://ritkanlathatotortenelem.blog.hu/2013/11/24/magyar_lanyok_anno
Köszönet bombarde32-nek az infoért!

Válasz