Aligha akad nála sokkal foglalkoztatottabb rockzenész. Zsoldos Tamás basszgitárja megannyi együttesben megszó­lalt már, s még több szólista nagylemezén, koncertjein bú­gott jótékonyan a háttérben.
— Mióta is zenélsz? — kér­deztük tõle.
— Úgy tizenhat éve. A Neuroticban debütáltam 14 évesen, egyébként akkor vágták le legutóbb rövidre a hajam. Pajor Tamásék szerint nem illettem a képbe a hosszú loboncommal, így két ollóval arra kényszerítettek, hogy zokszó nélkül tûrjem a nyirbálást. Egyik vágószerszámot a hátamhoz nyomták, a másikkal meg vágták a tincseket.
— Minden kezdet nehéz. Összeszámoltad már, hogy hány produkcióban mûködtél közre?
— Még nem, de inkább nem is próbálkozom. Sokban. Emlékszem, az elsõ lemez, amin játszottam, a Nagy Feri-féle Hamlet volt. Aztán jött a Beatrice, három Demjén-korong, utána meg Homonyik Sanyi, a Griff, a Barbaro, MEX, Besenyõék, Somló, Török Ádám és a RABB. Révész Sanyi koncertjére is meghívtak. Hirtelen ez jutott eszembe, remélem, nem hagytam ki senkit.
— Emellett olyan együttesekben is játszottál, amely nem jutott el addig, hogy hanghordozót készíthessen.

— Igen, tagja lehettem például a dr. Hajnal Csipának, a Topó Neurocknak, a Kampec Doloresnél is eltöltöttem egy kis idõt. Emellett arany okleveles népzenésznek vallhatom magam, hiszen a Pomázi Tambu-razenekarban is basszusoztam egy keveset.
— Õszintén, melyiket szereted vagy szeretted a legjobban?
— Mindig is a Barbaro állt hozzám a legközelebb. Páratlan ritmika, népi motívumok, ennek a muzsikának van leginkább értelme. De minden mást szeretek játszani, s még mindenbõl tanulhatok.
— Újra létezik a Barbaro. Miért szüneteltetek egyáltalán?
— Cziránku Pista akart pihenni egy kicsit. Nélküle meg nem ment a dolog.

Szerencsére rájött, hogy mégis csinálnia kell. Készítjük a második nagylemezünket, s havonta egyszer fellépünk a Lágymányosi Közösségi Házban.
— Közeljövõ?
— Az új Tátrai lemezanyaggal most vonultunk stúdióba, Hobóval turnézunk, szintén készítjük az új anyagot, és Demjén Rózsi is hetedik albumát írja.
— Egy ilyen profi, mint te vagy, aki ennyire kelendõ, az Nyugaton már milliomos.
— Én nem vagyok az. Eddig nem sok ingó és ingatlan va­gyont tudok felmutatni, még szerencse, hogy a Hohner Music Magyarország ellát hangszerekkel, mert ha arra is költenem kellene... Még egy saját lakásra sem futotta. Éppen ezért most vállalok el egy új feladatot, házmestere leszek egy háznak a Böszörményi úton. Talán így sikerül.
(Naszály György)