Egyszer csutkára elkopott a pengetőm, és nem volt másik. Márpedig kellett a legközelebbi koncertre, és nem tudtam újat venni. Akkoriban tényleg úgy éltünk, hogy még egy pengető beszerzése is probléma volt, húrt cserélni a gitáron pedig egy ünnepel ért föl. Szóval meg akartam kímélni ezt a pengetőcsonkot, hogy ne kopjon tovább, és elkezdtem játszani ilyen ütögetős technikával, pengetés nélkül. Így kezdtem el ezt a technikát, amit mind a mai napig használok.

Legalább harminc éve van a pályán. Közismertségét a P. Mobil­elõd Gesarol zenekarban, Schuster Lóránt
oldalán szerezte a '70-es évek elején, azóta számtalan formációban fordult meg, jelenleg a Barbaro együttes tagja. Cziránku Sándor iskolagondnoki fizetésébõl hat gyermeket nevel, miközben a legismertebb gitárosok egyike, játéktechnikája egyedüllálló az országban, akárcsak a zeneoktatás reformálására készülõ könyve.
- Bartók zenéje többnyire nem az átlagembernek íródott. Ön olyan kulcsot akar az érdeklõdõk kezébe adni, amely ajtót nyit nehezebben befogadható mûveihez is.
- Három évtizedes zenei tapasztalataim birtokában játékos össz­hangzattankönyvet írok, Össz­hangban a természettel címmel. Már tudtam valamennyire gitározni, amikor meghallva az Emerson--Lake-Palmer trió, vagy a Syrius együttesben Pataki László hihe­tetlen játékát, sokkhatás ért. A magyarázat keresése közben vá­laszút elé kerültem: vagy velem van gáz, vagy az egész zeneokta­tással. Gyönyörûen megtanultuk mi annak idején a Led Zeppelin-, Jethro Tull-, Jimi Hendrix-számo­kat, mégsem úgy szólaltak meg a kezünk alatt, ahogy az eredeti. Akkor határoztam el, hogy végére járok, mitõl is mûködnek ezek a zenei fantasztikumok, és elkezdtem begyûjteni azokat az információkat, amelyekzethetnek a titok nyitjához. Legnagyobb megdöbsemre kiderült, hogy ezek a titkok végtelenül erûek, a természet részei.
- Ha egy tanuló az iskolában a tanterv szerintja a zenét, otthon meg ezt az összhangzattant bifnem kerül válaszút elé? Kompatíbilis egymással a két rendszer?
- Abszolút. Bartók Béla zenéje is kompatíbilismészettel. Bartók ettõl Bartók. Mûvei ugyan fantasztikus katarzist jelentenek a zeneértõk számára, ugyan­akkor káosz és diszharmó­nia érzetét keltik a laikusban. Õ már a csúcson volt, amikor ezeket a darabokat megírta, mintegy saját magát jutalmazva velük. Ha valaki egy kicsit is tud zenélni és elég nyitott az agya, akkor 5-6 óra alatt megérti a módszeremet, ettõl kezdve rabja lesz, és élete végéig ezzel fog bíbelõdni. Mint említettem, kézenfekvõ, hogy össz­hangban áll a természettel, a fizikai törvényeivel, hiszen a zene is fizikai törvényszerûségek sorozata. A könyv egyébként a kiszámoló mondó-kákra hasonlít, egy hangszertõl független, logikus, gondolkodási módszer. Félreértés ne essék, nem én találtam fel a meleg vizet, csak összegyûjtöttem a magyar tradí­ciókat.
- Van elképzelése, hogy melyik kiadót keresi meg a könyvével?
- Még nem tudom, de már an­nak is örülök, hogy a baráti kö­römben sikert aratott, õk már rá-éreztek a szellemiségére. Ennek lényege, hogy engedi az embert gyermeknek maradni. Minden ak­kor szûnt meg, amikor elvesztet­tük gyermeki játszóképességün­ket, hiszen a gyermekdalok hihe­tetlenül kódolt információkat hor­doznak. Ertetlenül állok napjaink zenei csörömpölése elõtt és nem értem, hogy az új generáció ho­gyan mondhat le arról, hogy felbo­rítsa ezt az egész rohadt világot.
- Megváltoztak az emberek és a fiatalok...
- Hihetelen mennyiségû ember gyûlt össze, aki irigy, gonosz és buta, küzd mindenki ellen, aki nála egy csöppet is okosabb vagy értékesebb. Ez a réteg kellett a levitézlett szocliberális rendszernek, de ez kell Nyugaton is, mert a legjobb fogyasztó. Jómagam kamikáze módra, egyszemélyes háborút vívok ellene, amíg csak a színpad közelébe kerülök. Nem tudok bele­törõdni abba sem, hogy generációk dögöljenek bele a kábítószerbe, hogy az élvezetért cserébe önként mond­janak le az életrõl.
(Friedrich Klára)

Hogy valaki így gitározzon! Legutóbb a Z Magazin estjén is megbabonázva figyelte és hallgatta a szakma Cziránku Sándort, milyen varázslatos módon játszik kétnyakú gitárján - egyszerre a két nyakon, két kézzel! Teljesen eredeti, sokszor szinte nagyzenekari hangzást ér el ezzel - többek között Bartók „Allegro barbaro" címû darabjának egyéni feldolgozásában.
A gyerekkoromat Kõbányán töltöttem. Apám katonatiszt
volt, de aztán tönkrement a szüleim házassága, elváltak, külön költöztünk. Aztán itt, Kõbányán arra a szerencsétlen telepre sikerült keverednem, ahol Bill meg az összes többi nehézfiú, vagány élt. Kapcsolatba kerültünk, eljártam a bulijaikra - a rock and roll jegyében. Mi is gyorsan iskolazenekart csináltunk, mint az összes srác abban az idõben. Lekeveredtünk Csömörre meg Cinkotára, ahol aztán összejöttem Schuster Lórival. Neki már volt egy profi zenekara: a Gesarol, és átcsábított a csapatába azzal, hogy majd nekem is lehet Selmer erõsítõm. Kemény munkával profivá varázsoltuk a zene-kart - fiatalok, lelkesek voltunk. Elég jól is futott a banda, de óriási feszültség keletkezett abból, hogy én mindenképpen le akartam érettségizni. Ezért hagytam ott õket. Pechemre! Mondta is a Lóri, hogy meg vagyok õrülve, most, amikor be fog futni a zenekar, amikor Miskolcon minden elõ van már készítve, az összes újságíró a Gesarolról fog írni. De kiszálltam, és a helyemre Bencsik jött, majd a P Mobil nagy korszaka. Pont így jártam aztán a Beatricével is: végigkuliztam a rabszolgaéveket Nagy Feróval, Mónikával, Mónika nélkül, mindenféle variációban kínlódtunk, vergõdtünk, próbálkoztunk. Elmentünk limonádéba meg mindenbe. Vagy négyszer hagytam ott õket.
-Úgy tudom, hogy Révész Sanyi osztálytársad volt. Zenéltetek is együtt?
Kõbányán a László Gimnáziumba jártunk együtt. Som Lajostól kezdve rengeteg fazon járt oda. De a Révésszel nem zenéltünk. Ó más vonalon, más barátokkal, Póka Egonékkal játszott valami Hearts nevû együttessel. A „Ki mit tud"-on befutottak, és felfigyeltek a hangjára. Könnyebb volt az õ adottságaival, egy énekesnek sokkal könnyebb, ha van benne hang, mint egy hangszeresnek.
-A Beatrice után hogy kerültél kapcsolatba a folkzenével?
Próbálkoztam még mindénfajta rockzenekarral, de egyre inkább megcsömörlöttem ennek a zenei körnek a belterjessé-
gétól. Rájöttem,
hogy teljesen kilátástalan ezzel próbálkozni. És akkor elvitt az egyik barátom egy countryfesztiválra - azt is szerettem, mert végül is népzene. Nem is tudtam, hogy ennyire szeretem a folkot. Ott láttam mindenféle külföldi világsztárt, nagyon tetszett ez a mûfaj. Végül Huszti Zoli elvitt egy hegedûshöz, Szabó Andráshoz, hogy hallgassam meg. Azt mondta, ez is country, csak ez a magyar country. Eljátszott nekem mindenféle bolgár varázslatokat is, és ez teljesen megfogott! Eletemben még ilyen zenét így, pláne élõben sosem hallottam. Nagyon jó dalokat hozott össze, feldolgozásokat, jó komponista volt, fantasztikusan hegedült. Teljesen a hatása alá kerültem. Áthangoltam a gitárom, tudtam, hogy végérvényesen szakítok az addigi zenémmel. És már nem érdekelt, hogy itthon mi van, meg hogy van. Csak az, hogyan szólal meg a Led Zeppelin, meg hogyan szólnak a többiek.
ES JÖTT A GÉPFOLKLÓR.
Életem legszebb évei azok, holott õrületes feszültségek voltak a Szabó és a Jorgosz között, tipikus „két dudás egy csárdában"-effekt. Sajnos, a mai napig tart ez az ellentét.
Rettenetesen lelkesen készültem, mert én már torkig voltam az úgynevezett rockmanírokkal meg a betanult, begyakorolt kis figurákkal, amiktõl aztán nem lehet szabadulni, és már húszéves korában megunja õket minden tisztességes muzsikus. Tényleg komolyan vettem, és kezdett a dolog mûködni. Ettõl jól is éreztem magam. Megtaláltunk tónusokat, hangokat, végre zeneileg fel tudott mutatni az ember önmagának egy sikeres utat. Aminek látja, hogy nincs vége. És életünkben elõször álltak velünk szóba a lemezgyárnál. Révbíró Tamásnak óriási érdemei voltak ebben, Wilpert Imrét pedig valahogy megdumálták, és egy gyenge pillanatban odaadták a Rottenbiller utcai stúdiót. Sajnos a problémák pont ekkor tetõztek, az említett kakaskodás a lemezfelvétel közben a Gépfolklór felbomlásához vezetett, Ezért nem is lett egészen olyan a lemez, mint amilyennek megálmodtuk.
ÉS EKKOR LÉPTÉL BE A BARBARÓBA?
Nem. Még volt egy másik rövid epizód az életemben a Barbaro elõtt: a Ködkonda, úgy '89 körül. Ezek után ezt már olyan gyönyörûen zátonyra futtatták a lemezgyári okosok, pedig nem akárkik játszottak itt: Vilmányi Gabi, Ács Enikõ, aki csodálatosan énekelt.
Az volt a koncepciónk, hogy szakítunk a páratlan ritmusokkal: legyen magyar népzene, de gitárral, elektromos hangszerekkel. Kipróbáltuk, és sikeresek lettünk, öt koncert után már lógtak az Egyetemi Színpadon a csilláron is. Nagy bulik voltak, és szerettem volna lemezt is. Ez volt a baj. Hosszú történet. A lényeg az, hogy végül felajánlották két szám felvételét valamilyen hitvány magnókon. Teljesen megtörtünk, nagyon megviselt a dolog.
És csak ezután jött a Barbaro.
KÖZTUDOTT, HOGY A BARBARÓBAN ZENEILEG MEGHATÁROZÓ EMBER VAGY, MERT A TE TÉMÁID KERÜLNEK A TÖBBIEK ELÉ A KÖZÖS MUNKA ALAPJAKÉNT. HOGYAN JÖNNEK EZEK BELÕLED?
Magamat nem tartom egy különleges valakinek, de az tény, •
hogy notafaszinten iszonyatos mennyiségû és kimeríthetetlen forrás vagyok. Van, amikor egyszerûen hozzá sem merek nyúlni a hangszeremhez, mert tudom, hogy jön I egy újabb téma, megint \ egy új ciklus, egy új gondolat, és azt meg kellene oldani, de nincs rá idõm. Meg energiám. Hihe-tétlen mennyiségû témát hoztam ide, legalább még két zenekarnak elég lenne.
Ezeket a kimaradt témákat használod fel a másik zenekarodban, a Kárpát Mõbiuszban?
Ezért hoztam létre ezt! Ez a zenélés az improvizációs technikának az általam kifejlesztett új útját jelenti: nemcsak az improvizáció mûködik bartóki alapon, hanem komplett hangzáselemek vannak blokkszerûen elhelyezve a megfelelõ helyeken, megfelelõ ismétlõdéssel. Ezért minden koncert egyedi.
A Barbaro kötöttségétõl is szabadulni akartál egy kicsit?
Igen, egyrészt ez is szempont volt, másrészt új barátokat, zenésztársakat akartam szerezni, hogy lássam, ki hol tart, kiben van még kurázsi, puskapor. Egy információs klub jellegû zenélést akartam, így jöttem össze Török Ádámtól kezdve az After Crying tagjaival, a Drumsszal (Molnár Gábor dobos) - mindannyian gondolkodó, meditatív vagy afelé tartó zenét játszanak.
Úgy kezdtük, hogy kiállítás-megnyitókon szerepeltünk. A csapat azonban nem állandó, mindig változik a felállás, van, amikor kamarazenekarként játszunk csellóval, fuvolával, elektromos gitárral, ütõsökkel. Nagyon izgalmas dolgok jöttek össze eddig. \
Fiatalokkal játszol együtt, tanítványaid is vannak.
Ez volt a másik célom, mivel mi már beleöregedtünk egy kicsit ebbe a progresszióba, és ki tudja, meddig bírjuk még cérnával, le kell raknunk bizonyos értékeket az ifjúság számára. Hogy ebben a nagy kóválygásban, tévelygésben legyen egy-két világos és tiszta vonulat.
A népzenébõl logikusan következik, hogy nem a rock and roll-lal akarom elsõsorban cifrázni, hanem a klasszikus zene értékeit - így a bartóki értékeket - szeretném egy sorba állítani, és megmutatni, hogyan lehet akár elektromos gitárral is nyomon követni ezt. Bár a rock and roll nélkül nem létezik zene, mert ugyanolyan népzenévé vált az eltelt hosszú idõ alatt, mint másfajta zenék.
Mivel minden koncert egyedi, nem lenne jó néhányat megörökíteni LEMEZEN?
Ez az eleven klubélet önmagában is jó hatással van. Ráadásul a bennünket körülvevõ segítõ szándék engem boldoggá tesz. Bár profi produkcióvá kell válnia még. Valamikor mindenképpen szeretnék egy lemezt, akár duó vagy trió felállásban, akár bõvebb formációban. Elképzelhetõ, hogy õszre rittyentek egy ilyet a Mõbiusszal. Nagyon szeretnék.
Sokszor láttalak a kétnyakú gitároddal, de mindig lenyûgöz EZ A SOSEM LÁTOTT TECHNIKA. KÉTNYAKÚ GITÁRON EGYSZERRE KÉT KÉZZEL, HOGYAN TALÁLTAD EZT KI?
Ez egy zeneszerzõi kísérletnek az eredménye, hogy a zongorát valahogy pótolni tudjam. Hogy a hangszerelésekhez, a komolyabb dolgokhoz is közel tudjak férkõzni. Egy szál egynyakú gitárral ez elég nehézkes! Ennek lett ez az eredménye. Én nem akartam ezzel virtuózkodni, mert gyûlölöm a virtuózokat, mert nem azon múlik. Vagy van zene, vagy nincs zene.
Egyszer aztán láttam a fekete amerikai jazzgitárostul, Stanley Jordántól, hogy Beatles-átiratokat játszik az egynyakú gitárján két kézzel két szólamban. Gondoltam, miért ne lehetne így mást is játszani, sõt két nyakon a két szólamot Ilyet még úgysem csinált eddig senki.
Aztán a különleges hangolás meg az ebbõl fakadó különleges tónusok: ezeket eddig nálunk nem akarta meghallani senki. Jimmy Page, Hendrix, Róbert Fripp, de akár a Stones is legalább négy-öt féle, úgynevezett alternatív hangolást ismertek és használtak. Ezért nem szóltak úgy nálunk a gitárzenék! Ez a D-hármas hangolás, amit én használok - a mély húrtól kezdve: a D-A-D-Fisz-A-D hangolás külön ajándéka a sorsnak. Ugyanis Bartók és az összes modellje gyönyörûen, kényelmes fogásokkal mûködik rajta. Ezzel könnyû volt belépni a tizenkét fokúságba.
Tudásodat, tapasztalataidat jó lenne talán tankönyv fomájában is viszontlátni.
Vannak tanítványaim, már ezért is szeretnék egy könyvet megírni. Hogy mindenki megértse, játékos formában. Hogy ne legyen szakadék, mint ahogy sokan feltételezik Bartók és az emberiség között. Ez annyira nem igaz, hogy meg mernék esküdni arra, amikor Bartók alkotott, akkor õ játszott. Mint ahogy a gyerek a legóval, õ is úgy játszott a hangszerével. Azt szeretném, ha Magyarországon a muzsikusok magukévá tennék ezt a gondolatot. Semmi más cé-lom nem lehet ebben az országban, mert nincsenek más perspektívák. Csak annyi, hogy az elmének a játék közelében kell maradnia.
Ennyi az összes titok! Csak az a nagy kérdés, vajon mered-e saját magad vállalni? Mert ez a modellszerû gondolkodás az elsõ pillanattól lehetõvé teszi, hogy megvalósíthasd azt, ami benned van.

Forráscikkek innen:
http://www.barbaro.hu/archivum.php?lang=hu