dunaboy
https://www.youtube.com/channel/UC8q2pxPbXhUYvnhj6k9U-tg
Feltöltés: 2010. nov. 12.

A felvétel a Kicsi Hang november 9-i dunaszerdahelyi koncertjén készült.


Ady Endre - Párisban járt az Ősz

Párisba tegnap beszökött az Ősz.
Szent Mihály útján suhant nesztelen
Kánikulában, halk lombok alatt
S találkozott velem.
Ballagtam éppen a Szajna felé
S égtek lelkemben kis rőzse-dalok.
Füstösek, furcsák, búsak, bíborak
Arról, hogy meghalok.
Elért az Ősz és sugott valamit,
Szent Mihály útja beleremegett,
Züm, züm: röpködtek végig az úton
Tréfás falevelek.
Egy perc: a Nyár meg sem hőkölt belé
S Párisból az Ősz kacagva szaladt.
Itt járt s hogy itt járt, én tudom csupán
Nyögő lombok alatt.

[...]

Keletkezéstörténet

Adynak különös képessége volt „az évszakok elő-érzékelés”-ére, helyesebben szólva az évszakváltások sejtelmes elővetítésére. A későbbiekben több hasonló verset írt: így az 1908-as Rettegésben a falu, az 1911-es Télbe-hulló ember vágya, illetve Az Ősz szerelmei s az 1913-as Őszülő erdők rettegése c. költeményeket. Földessy szerint mindez összefügg a költő életszemléletének „jövő felé irányítottságával”: a poéta mind „a természeti folyamatok érzékelésében”, mind „a történelmi folyamatokban” gyakran „túlfut a jelenen”. (Földessy: Amt 47.) Hasonló évszakváltás motívumára építi sajátos mondandóját az 1909-es Barna Ég alatt c. versében is. Az időjárás-változások és általában a természeti jelenségek jelképes összekapcsolása a személyes hangulati vagy az emberi lét általános jelenségeivel elég gyakori Ady korai publicisztikájában is.

A vers különös szépségének és lírai motivációjának értelmezése nem a keletkezéstörténeti feltárás, hanem az esztétikai értékelés dolga. Így a mi feladatunk a vers létrejöttének bizonyos meghatározó elemeire terjedhet ki csupán. Mindehhez e párizsi nyári hónapok (Ady jún. 20-án érkezett a francia fővárosba) koronatanúja, Bölöni György szolgáltat érdekes adalékokat. Elmondja többek között, hogy „Párizsban igen meleg nyár volt akkor.” (Bölöni 73.) Közli ugyanakkor egy ekkoriban, 1906. júl. 5-én Londonba Marchişiu Otíliának, későbbi feleségének, az Adyék körében Itókának becézett asszonynak küldött levele szövegét is. Közös, a vers első csírájának tekinthető élményről számol be: „Tegnap délután Adyval és Léda asszonnyal voltam együtt. Szürke eső esett. Kikocsiztunk a Bois-ba. Felhúztuk a kocsi fedelét, és amint hárman hátul ültünk, éreznem kellett, hogy símul egymáshoz önkéntelenül ez a két ember. Az eső szakadni kezdett. Lassan baktatott kicsi kolompjával fáradtan a ló. Szél jött, és az Acacia-soron a nagy […] akácok alatt megzörgette és szétszórta a sárga száraz faleveleket.” E levélrészlethez az életrajzíró szükségesnek tartotta a kommentárt is: „Azért jegyzem ezeket a sorokat ide, mert e perzselő nyár után jövő esős délutánban, amit együtt a Bois-ban töltöttünk, már benne volt Ady pár héttel később született Párisban járt az Ősz versének első élménye: Ady is azt látta és élte át ekkor, amit én.” (Bölöni 78–79.)

A vers megszületése előtt Adyt még újabb benyomások érték. Miként A platán-fa álma c. vers keletkezéstörténetében (l. e kötetben) említettük, Ady szeretett este, éjjelenként a szállójához közeli Rue de Médicis Gambrinus kávéházának teraszán üldögélni. Sőt – Bölöni emlékezete szerint – több verse is ott keletkezett. A szemtanúban még évtizedek múlva is elevenen élt az élmény: „A teraszról kézzelfoghatóan láttuk a valóságban Ady témáit, melyek később verssé formálódtak.” Bölöni György szinte „a teremtés misztériumát” érezte, „amikor Ady-versekké váltak az előttünk fekvő motívumok”. Így tért rá e vers létrejöttének konkrét körülményeire: „Akkor nyáron korán beköszöntött az ősz, és a sarkon a Boul' Mich'-ről besodorta a szél a hulló faleveleket. Ady Bois élménye feléledt, és itt, a kávéház teraszán megszületett a Párisban járt az Ősz.” (Bölöni 86.) A külső körülményeket illetően mindez valószínűen így történhetett. Még akkor is, ha nem bizonyos, hogy júl. végén már „beköszöntött az ősz”, legfeljebb egy-két őszies nap „szökött be” a nyári kánikulába.

Az pedig már Ady különös érzékenységének megnyilatkozása, hogy ezt az őszies „suhanást” miként hangolta össze a benne élő halál-sejtelem rezdüléseivel.
Irodalom

Horváth 50.; Hatvany I. 21–24.; Bölöni 73., 78–79., 86.; Halász: NA 77.; André Thérive: Deux poèmes parisiens d'André Ady. Nouvelle Revue de Hongrie 1940. 62. köt. (mars) 213–16.; Földessy: Amt 47.; Benedek Marcell: Párisban járt az Ősz [Verselemzés]. Miért szép? Bp., 1966. 26–28.; Varga 231.; N. P. Kiszeleva: K perevodu odnogu sztihotvorenija Endre Adina ruszkij jazük. Acta Univ. Szeged. 1968. Dissertationes Slavicae. 6. 35–42.; Király I. 477–80., 291., 305–06., 486–87.; Baróti 118.; Szuromi Lajos: Párisban járt az Ősz, Kocsiút az éjszakában. (Funkcionális metrikai elemzés). ItK 1977. 4–6. sz. 573–83.
http://mek.oszk.hu/05500/05552/html/av0045.html