Dr. Martin György a világ néptánckutatásának egyik legnagyobb alakja. Méltó társaival fantasztikus munkát végeztek, a magyar nyelvterület még elérhető néptáncait felgyűjtötték, ő maga 3 embernyi munkát vállalt magára. Neki köszönhetjük, hogy nemcsak a magyar tánctörténetre, hanem a magyar táncok európai kapcsolataira, és az európai tánctörténetre vonatkozóan is fontos tények kerültek napvilágra. Ezek elemzéséből nagyon sok előremutató összefüggést vont le. Egyben a táncház-mozgalom szellemi atyja.

Az élet nem volt kegyes hozzá, beleszédülök, ha arra gondolok, hogy még mi mindent adott volna az emberiségnek, ha kap az élettől még 30-40 évet. Mi viszont nem tiszteljük eléggé a nagyságát, nem becsüljük munkásságát. Csak 34 évvel a halála után 2017. május 20-án kapott emléktáblát. Magán kezdeményezésre (köszönet érte!), magán finanszírozásból. Ezzel csak töredékét törlesztettük a vele szemben fennálló bűnös restanciáinknak.

Életében 1978-ban csak Erkel-díjat kapott. Posztumusz megérdemelt volna egy Kossuth-díjat (ma már Széchenyi-díj), nem tudom. Még most sem késő, ha másképp nem megy, harcolni kellene érte. Ő nagyon megérdemelné.

Látóköre a kutatásai során rohamtempóban tágult, tudása határtalanul nőtt. A néptáncot a társadalom szövetében vizsgálta. Megismerve az európai tánctörténet összefüggéseit 1975 után sok korábbi nézetét módosította, revideálta. Kutatásainak addigi eredményeit folyóiratcikkekben, majd a "A magyar körtánc és európai rokonsága" c. zseniális művében, és a "Magyar néptánchagyományok" c. gyűjteményes kiadvány egyes fejezeteiben részben kifejtette. Ezek jóformán visszhang nélkül maradtak. Korábbi írásait, gyűjteményekben megjelent fejezeteit, folyóiratcikkeit mindenféle kiegészítő, korrigáló lábjegyzetek nélkül, változatlanul "elavult" formában adják közre.

A következőket írta 1979-ben "A magyar körtánc és európai rokonsága" c. utolsó, befejezett, összefoglaló nagy munkájának előszavában:
"A magyar néptánckutatás utóbbi negyedszázadban elért eredményei időszerűvé teszik a magyar népművészet egyik reprezentatív tartományának, a népi tánckultúrának összefoglaló bemutatását, szintézisét. Ennek feltétele... az egész magyar népterületre kiterjedő ... hatalmas táncanyag rendezett kiadása. (...) Többi fontos táncfajtánk hasonló igényű feldolgozása, az addig gyűjtött teljes anyagra támaszkodó monográfiák sorozatának megvalósulása eredményezheti majd a magyar tánckincs rendszerezését, tánctípusainak végleges meghatározását és történeti fejlődésük, valamint interetnikus kapcsolataik felderítését. A kialakuló összkép alapján lehetővé válhat a magyar népi tánckultúra sajátos helyének meghatározása az európai táncfolklórban és az egyetemes tánc- és művelődéstörténetben.”

Halála miatt, ezt a munkát ő már nem tudta elvégezni, és más ezt nem folytatta.
A rendkívüli zsenialitással és szorgalommal felhalmozott tudása így elvész.

-----

Azok a folyóiratcikkek, melyben legújabb eredményeit közreadta, összegyűjtve nem jelentek meg, szétszóródva rejtőznek a nagyközönség elől, rendszerbe foglalásuk nem történt meg.

Korábbi írásait, gyűjteményekben megjelent fejezeteit, régebbi folyóiratcikkeit mindenféle kiegészítő, korrigáló lábjegyzetek nélkül, változatlanul "elavult" formában adják közre.

Martin György fontosnak tartotta, hogy a magyar tánctörténetet, és a létrejött kétségkívül egyedülálló táncokat ne csak egy sajátos Kárpát-medencei magyar néplélekkel magyarázzuk, mely különlegességével a szomszéd népekre is hatott, netán (Felvidéken, Erdélyben) ők azt tőlünk elorozva jutottak hozzá, hanem mindez egy közös európai kultúra körzetenkénti egyenlőtlen fejlődésének fáziseltolódásából fakad:
„A kelet-európai tánckultúra – s ezen belül a magyar néptáncok – művelődéstörténeti jelentőségét, valamint a jövő számára átmentendő művészi értékeit valójában csak az európai tánckultúra egészébe, egyetemes fejlődésének menetébe illesztve érthetjük meg. … Az európai népek tánckincse bizonyos távlatból szemlélve nagyobb, összefüggő táncdialektusokra osztható. E nagyobb európai tájak népi tánckultúrája – függetlenül a nyelvtől és nemzetiségtől – meglehetősen egyívású, még akkor is, ha az egyes népek nemzeti öntudatra ébredésük óta gondosan számon tartják, és hangsúlyozzák megkülönböztető jegyeiket”

Halála előtt 2 héttel Mátrafüreden Martin György összegezte gondolatait:
"Az a megállapítás, mely szerint Európa népei nem tudják, hogy mennyire rokonok egymással, a kisebb övezeteken belül még inkább érvényes s általában a táncra is áll. Kelet-Európa népei még nem tudják magukról, hogy sajátos nemzeti tánckultúrájuk mennyire közös gyökerekből táplálkozik s mennyire azonos módon zajlott le az egyedinek tartott és igen messziről, a homályos történeti múltból eredeztetett tánckultúrájuk, sajátosan egyedinek és egyszerinek vélt nemzeti táncuk kialakítása. A ténylegesen meglevő különbözőségeket az illető népek paraszttánc-kultúrája kisebb-nagyobb területeinek eltérő fejlődése, fáziseltolódása hozta létre. Lényegében tehát az elkésett fejlődésből adódó különbözőségeket az öntudatosodó nemzeti elitréteg domborította ki, ideologizálta és stilizálta politikai törekvéseinek megfelelően. E politikai és kulturális törekvéseknek végső célja a nemzeti függetlenség megteremtése, s ennek a független nemzeti közösségnek sajátos, kulturális különállóságra való alapozása. A különálló nemzeti kultúra hangsúlyozása indokolt mindaddig, amíg a nemzeti függetlenség meg nem valósult, a vágy be nem teljesedett. A nemzeti függetlenségi törekvések azonban nagyrészt már elérték céljukat, ezért ma már felnőttként kellene visszatekintenünk e nemzeti kultúrák kialakításának lelkes ifjúkorára. A történeti mítoszok továbbápolása helyett a tudománynak az igazságot kell feltárnia a helyes nemzeti önismeret érdekében."

Elherdáljuk kincseinket, nem becsüljük a sokoldalú zsenit, briliáns tudását nem hasznosítjuk. Az nem elég, ha nevét szervezetek viselik, a tudása meg eközben feledésbe merül. A félhomályban, a hátsó raktárpolcon eldugott, hozzáférhetetlen csiszolt gyémántot vastag por lepi be, kristálytiszta fénye nem csillog, éles és kemény logikája így nem hasítja a magától szét nem málló, általa már túlhaladott, de mások által még ma is fenntartott nézeteket.

-----

Martin György műveinek (nem teljes) bibliográfiája

http://www.hagyomanyokhaza.hu/main/mediatar/hagyatekok/martin/bibliografia/

Társszerzővel közösen készült könyvek, cikkek, tanulmányok

• Lugossy Emma: 39 verbunktánc. Táncművészet, 1955.
• Martin György – Pesovár Ernő: A Szabolcs-Szatmár megyei monografikus tánckutató munka eredményei és módszertani tapasztalatai. Ethnographia LXIX. Budapest, 1958
• Martin György – Pesovár Ernő: A magyar néptánc szerkezeti elemzése. Tánctudományi Tanulmányok 1959-1960
• Martin György – Pesovár Ernő: A Szabolcs-Szatmár megyei monografikus tánckutató munka eredményei és módszertani tapasztalatai. In: Segédanyag a Néptáncgyűjtés célja, jelentősége című előadáshoz. Budapest, 1962
• Martin György – Pesovár Ernő: A Szabolcs-Szatmár megyei monografikus tánckutató munka eredményei és módszertani tapasztalatai. Demos Bd. 3. Heft 1. 1962 (németül)
• Martin György – Pesovár Ernő: Determination of Motive Types in Dance Folklore. Acta Ethnographica Academiae Scientiarum Hungaricae, Tomus 12.
• Martin György – Lányi Ágoston: Motívumkutatás – motívumrendszerezés. A sárköz-dunamenti táncok motívumkincse. Melléklet: Sárköz-dunamenti motívumtár. Budapest, 1964
• Martin György – Olsvai Imre: A magyar népzene- és néptáncbemutató műsora. Táncművészeti Értesítő, 1964/3.
• Martin György – Pesovár Ernő: A motívumtípus meghatározása a táncfolklórban. Tánctudományi Tanulmányok 1963-1964.
• Martin György – Kaposi Edit: A néptáncegyüttes műsora, mint a szocialista művelődés eszköze. Módszertani levél a Népművészeti Tanácsadók részére 2.
• Martin György – Lányi Ágoston: A nyugati dialektus táncai. Melléklet a Magyar tánctípusok és táncdialektusok című munkához. Budapest, 1970
• Martin György – Kallós Zoltán: A gyimesi csángók táncélete és táncai. Tánctudományi Tanulmányok 1969-1970
• Martin György – Lányi Ágoston: A tiszai dialektus táncai. Melléklet a Magyar tánctípusok és táncdialektusok című munkához. Budapest, 1971
• Martin György – Lányi Ágoston: Az erdélyi dialektus táncai. Melléklet a Magyar tánctípusok és táncdialektusok című munkához. Budapest, 1972
• Martin György – Küllős Imola: Javaslat a Magyar Néprajzi Társaság Folklór Szakosztályának 1979-1980-as munkatervéhez. Néprajzi Hírek VIII., 1979
• Martin György – Pesovár Ernő: Legényes, vebunk. In: Lelkes Lajos (szerk.): Magyar néptánchagyományok. Budapest, 1980
• Martin György – Takács András: Mátyusföldi népi táncok. Bratislava, 1981
• Martin György – Lányi Ágoston – Pesovár Ernő: A körverbunk története, típusai és rokonsága. Budapest, 1983
• Martin György – Pálfi Csaba (szerk.) Gypsy Dance of Hungary from the Archives of the HAS. Folkraft EP-1351. Budapest, 1983 (hanglemez)
• Martin György – Németh István – Pesovár Ernő: Magyar Népzenei Antológia I. LPX 18112-16. Budapest, 1985 (hanglemez)
• Martin György – Kallós Zoltán (gyűjtő): Tegnap a Gyimesben jártam… Gyimes-völgyi lírai dalok. Budapest, 1989
• Martin György – Karsai Zsigmond: Lőrincréve táncélete és táncai. Budapest, 1989
• Martin György – Keszler Mária: A Népművészet Mesterei. Táncos egyéniségek. Táncművészeti Dokumentumok 1990
• Martin György – Pesovár Ernő: Tánc. In: Voigt Vilmos (szerk.): A magyar folklór. Felsőoktatási tankönyv. Budapest, 1998.