Szinte minden hangszeren játszott és tíz nyelven beszélt, zeneszerzőként pedig ontotta magából a dallamokat. Ő írta a Tenkes kapitánya és a Bors főcímzenéjét is. Aztán a nagy polihisztor élete tragikus véget ért. 1975-ben Teheránba készült, hogy a Rákóczi-induló perzsa gyökereit kutassa, ám a repülőgép, amelyen ő is utazott, Damaszkusz mellett lezuhant. Vujicsics Tihamér csupán 46 éves volt ekkor.

A szerbek lakta Pomázon született 1929-ben, az apja a helyi szerb közösség lelkésze volt. A kis Tihamér hatéves korára már nem csak szerbül és magyarul tudott tökéletesen, de latinul is. Kiskorától a népzene izgatta, minden hangszert megszólaltatott, ami a keze ügyébe került.

Innen aztán egyenes út vezetett a Zeneakadémiára, ahol a nagy példaképe, Kodály Zoltán is tanára volt. A tehetségére Kodály is felfigyelt, egy alkalommal magához hívta és azt mondta: ,,Nem kell többé az óráimra járnia, önnek már nem tudok újat mondani."

Aki ismerte, igazolja, Vujicsics igazi géniusz volt. Briliáns zeneszerző, zenetudós, népzenekutató. Azt beszélik, mindig volt nála egy furulya az öltönye zsebében, amit aztán a legváratlanabb helyzetekben kapott elő és improvizált valami egészen különlegeset. Gitározott, furulyázott, hegedült, citerázott és zongorázott is.

És humora is volt. Mikor ugyanis A nagy kék jelzés című filmnél nem csak zeneszerzőként szerepelt, hanem zongoristaként is feltűnt, a következőt mondta: „Pocsék zongorista vagyok és pocsék színész. Remélhetőleg ebből a végén csak kijön valami jó.”

Írt komolyzenét, könnyűzenét, filmzenét, állandóan dolgozott valamin. Mivel túlvállalta magát, megesett, hogy egy vasúti étkezőkocsiban fejezte be a megrendelt operettet és egy utassal küldte el a színházba, ahol már nagyon várták. Ő volt a zene Karinthy Frigyese, hiszen Karinthy is változatos műfajokban írt és ugyanúgy görbe tükröt tartott az írótársadalomnak (Így írtok ti), mint Vujicsics a zeneinek, aki a televízióban is gyakran szerepelt a zenei paródiáival.

Ő is hallotta, hogy sokan azt terjesztik, lusta, azért nem készül el időben a megrendelésekkel, pedig egész nap dolgozott. Erre mondta a következő frappáns választ: „Mostanában azért dolgozom annyit, nehogy észrevegyék, hogy rettenetesen lusta vagyok.”
Imádta a népzenét és meggyőződése volt, hogy nem csak az európai népek muzsikájának van közös gyökere. Állandóan kutatott és ha talált valamit, rohant a barátaihoz, hogy megossza a nagy hírt. A hatvanas évek beatzenéjének eredetét például egy macedón és egy grúz misés könyvben találta meg.

A tragédia is akkor történt, amikor kitalálta, egészen Teheránig utazik, hogy bebizonyítsa, a Rákóczi indulónak perzsa gyökerei vannak, amit aztán a török időkben tábori zenészek hoztak el Magyarországra.

A kutatáshoz ösztöndíjat kapott és 1975 nyarán boldogan újságolta mindenkinek, hogy hamarosan indul Teheránba, ahová már régóta vágyott. Még egy perzsa-angol szótárt is vett, s autodidakta módon próbált megtanulni perzsául. Tíz nyelven már addig is tudott, ez sem okozott sok gondot neki.

1975. augusztus 19-én, Prágában szállt fel a csehszlovák légitársaság IL-62-es repülőgépére, hogy Damaszkusz és Bagdad érintésével Teheránba jusson. Ő volt az egyedüli magyar utas a gépen.

A tizenegy fő legénységgel együtt 126-an emelkedtek a magasba. Jobbára csehszlovákok, de akadt a gépen kelet-német, nyugat-német, francia, dán, spanyol, szír és jordániai utas is. A gép 16 kilométerre volt Damaszkusztól, s már épp leszálláshoz készülődött. Remek idő volt, semmi sem zavarta a repülést és a damaszkuszi toronynak sem jelentettek semmi rendkívülit.

Aztán megszakadt a kapcsolat. A repülőgép a földbe csapódott és kigyulladt. A szerencsétlenséget a csodával határos módon hárman túlélték, ám egyikük a kórházban meghalt. Egy felnőtt és egy kisgyermek viszont tovább élhetett. Sajnos Vujicsics Tihamér nem, ő a tragikus zuhanás áldozata lett. A későbbi vizsgálatok szerint a pilóta hibája okozhatta a szerencsétlenséget, ám máig tartja magát a felvetés, hogy a repülőt lelőtték a zűrzavaros Közel-Keleten. A túlélők ennek megállapításában nem tudtak segíteni.

Vujicsics Tihamér halála mindenkit megdöbbentett. A kivételes zeneszerző és zenetudós még számtalan remekművel ajándékozhatott volna meg bennünket, ha a sors másképp akarja.

Jó lenne, ha az emléke előtt adózva valaki teljesítené az utolsó küldetését (ha még nem tették meg) és megvizsgálná a Rákóczi-induló perzsa gyökereit.
Ő is ezt szeretné...

Nyugodj békében, Vujicsics Tihamér!

https://www.facebook.com/photo/?fbid=639963519859139&set=pcb.639963819859109

Előzmény

Válasz

Pomáz különleges, sokszínű zenei bölcsőjében ötven évvel ezelőtt született meg a délszláv muzsika legautentikusabb hazai tolmácsolója, a Vujicsics Együttes. Névadójukról, a repülőgép-szerencsétlenségben fiatalon elhunyt Vujicsics Tihamérról, a bartóki modellről, a zene egyesítő erejéről, a szomorkodni tudás fontosságáról, de a Zeneakadémián uralkodó állapotokról is kérdeztük az egyik alapító tagot, Borbély Mihályt.
https://www.valaszonline.hu/2024/04/11/jubileum-vujicsics-szerb-horvat-zene-borbely-mihaly/

Válasz