nalaja1 töltötte fel ezen a napon: 2010.05.06.
http://www.youtube.com/user/nalaja1


"Habsburg Ottót is ezzel a gyönyörű Csángó siratóénekkel búcsúztatták. Ez azért jelent valamit..."
MrKevinm47 2 hónappal ezelőtt 2

"Nagyon szép ének. Régen Lovász Irén előadásában hallottam..."
... majd meghallgattam a Muzsikás és Bodnár Szilvia előadását is - többek között.


Petrás Mária népdalénekes, iparművész - Budapest

Petrás MáriaA Bákó megyei Diószénben születtem, Romániában. Édesapám Petrás Vazul, édesanyám Miklós Nyica. Mindketten tősgyökeres, moldvai csángó földművesek. Nyolcan vagyunk testvérek. Három öcsém és négy húgom van. Iskoláimat hat évesen, Diószénben kezdtem. Ekkor találkoztam először a román nyelvvel. Ott elvégezve a tíz osztályt, Hétfaluban folytattam tanulmányaimat egy szakmunkás képzőben, amelyet kitűntetéssel végeztem, mint elektroműszerész. Munkába álltam, és mellette a brassói népfőiskolán, a grafika szakon Klement Béla osztályában tanultam három évig.

Esti tagozaton elvégeztem a gimnáziumot, sikerrel tettem érettségit. Egy hétfalui gyárban dolgoztam mint dekoratőr. Színházi plakátjaim országos első helyezést kaptak egy akkoriban rendezett grafikai versenyen. 1988-ban kényszerűségből önálló lettem, és kizárólag festésből, rajzolásból tartottam fenn egyedül az akkor már 8 illetve 10 éves gyermekemet, lakást vásároltam Hétfaluban.

1990 nyarán jöttem először Magyarországra egy csángó küldöttség tagja ként, Domokos Pál Péter születésnapi köszöntésére. Az ünnepségen többen meglátták Péter bácsinak készített rajzaimat. Ezek közül valaki meghívott a Nemzetközi Előkészítő Intézetbe tanulni. Ekkor kezdtem írást-olvasást tanulni magyarul. 91 szeptemberében már a Magyar Iparművészeti Egyetem (akkor még főiskola) hallgatója voltam kerámia szakon. 95-ben jelesen diplomáztam Csekovszky Árpád növendéke ként. Azonnal felvételt nyertem a Mester Képzőre is, amelyet azután kitüntetéssel végeztem. Három és fél méter magas, két méter széles, közel életnagyságú, öt alakos, mázatlan kerámia, diplomamunkám a dévai Ferences Kolostor kerengőjében áll ma is.

1997-ben volt az első önálló, jelentősebb kiállításom Zuglóban, ezt követően Százhalombattán, amelyet eddig több mint 90 követett a fővárosban és szerte az országban. Százhalombattán ez év augusztus huszadikán ötödször nyílt kiállításom. Ezeken túl kiállítottam Olaszországban öt alkalommal, Franciaországban két alkalommal, nemrég tértem haza Torontóból. Meghívásom van Rómába és az Egyesült Államok több városába. Budapesten négy, vidéken, határon belül és túl legalább nyolc köztéri munkám, Sitkén, Százhalombattán és Száron egy-egy keresztutam áll.

1990 óta folyamatosan és aktívan veszek részt a csángó ügyeket szolgáló anyaországi és határon túli szervezetek munkájában. Hét, mint hét énekelek csángó népdalokat különféle kulturális és nemzeti rendezvényeken, rádió vagy televízió stúdiókban.

2001 tavaszán telket vásároltam Pomáz külterületén a Mesélő nyugati lejtőjén. Bár igen szerény körülmények között, de már benne lakunk a még építés félben lévő házunkban, és a kicsiny, de végre saját műtermemben dolgozhatok, amely már véglegessé fejleszthető állapotban van.

Kazetta kiadvány:
"Veres az ég tovafelé"
Moldvai csángó népdalok és népénekek

Letölthető zenerészlet JÁRD KI LÁBAM... /230kbyt/

Címem:
2013 Pomáz, Beniczky u. 80.
Mobil: +3620 328-87-52
http://www.folkinfo.hu/petras/


Petrás Mária hitvallása
Diószén, 1957. január 19. -

Hitvallásom

"Abban a világban, amelyben születtem, imádságos harangozással kezdődött a nap, és avval is ért véget.
A családok gazdagságát nyolc-tíz-tizenkét gyermek jelentette. Az öt évestől a legöregebbekig mindenkinek nélkülözhetetlen szerepe volt. Hétköznap azért dolgozott az ember erővel és szorgalommal, mert előtte állt egy-egy ünnep. Az ünnep előtt mindig nagy készülődések voltak.
Az emberek kitisztították lelküket, életüket, házukat, istállóikat, ólaikat, kertjeiket, falujukat, megbocsátottak, megbékültek, misére mentek szép ünneplő ruhában, és délután megjárták egymást. Az ünnepek nagy örömmel teltek, mindent meg tudtak maguknak teremteni úgy, hogy nem voltak senkinek a szolgái. Tudták, hogy mi a rendje a világnak, mert a nap, a hold, a csillagok, az időjárás és a mélységes hitük útbaigazították őket. Akármit nem cselekedtek, akármit nem ejtettek ki a szájukon.

Névtelen szentek között nőttem fel, akik a sereg gyermekükkel körülvéve tudtak énekelve szőni, fonni, gyönyörűen hímezni, varázslatossá tenni azt a nehéz világot. Böjttel és imádsággal, Mária erejével elmesszítették a testi-lelki bajokat. Az ő képüket szeretném példaként a világ elé tárni."

Petrás Mária

Tanulmányok
- 1975-1978 brassói Képzőművészeti Népfőiskola grafika szak
- 1991-1995 Magyar Iparművészeti Főiskola
- 1995-1997 Magyar Iparművészeti Főiskola mesterképző

Díjak
- 2006-ban Szervátiusz Jenő díj
- 2006-ban Magyar Művészetért díj

Egyéni kiállítások
- több mint 170 belföldi és külföldi (Brüsszel, Graz, Toronto, Padova, Aosta, Vittorio Venetto, Este, Santa Agata de Feltria, Scecin stb.) kiállítás

Köztéri alkotások
- Krisztus a keresztfán (Dévai Ferences Kolostor, 1998)
- Kájoni dombormű és falucímer (Jegenye, 1998)
- Isten báránya, Keresztelő Szent János, falucímer (Bükkzsérc, 1998)
- Czecz János és Bem találkozása (Csucsa, 1998)
- Isten báránya és falucímer (Krémer, 1998)
- Szent István és falucímer (Epöl, 1998)
- II. Rákóczi Ferenc és falucímer (Kőrösfő, 1998)
- Vasvári Pál és falucímer (Magyarvalkó, 1998)
- Magyarok Nagyasszonya (Budapest, Donáti u., 2000)
- Keresztút (Sitke, 2000)
- Keresztút (Százhalombatta, Szent István temlom, 2000)
- Szoptatós Madonna (Budapest, SE I.

Gyermekgyógyászati Klinika, 2001)
- Keresztút (Szár, 2001)
- Csángó Madonna (Budapest, SE I.

Belgyógyászati Klinika, 2002)
- Feszület (Magyarfalu, 2003)
- Piéta (Budapest, Országos Onkológiai Intézet kápolnája, 2005)
- Napba Öltözött Mária (Budapest, Befogadás Háza, MMSz, 2005)
- Béke Királynője (Külsőrekecsin, 2005)
- Csángó Madonna (Viszántya, 2006)
- Nepomuki Szent János (Szigetköz, templom, 2006)
- Piéta (Budapest, SE II. Belgyógyászati Klinika, 2008)

Társasági tagságok
- olaszországi Katolikus Művészek Egyesülete

"Az újszövetségi történésekhez, mindenek előtt Szűz Máriához kötődő alkotások a magyar katolikus hitvilág egy különleges hordozójához a csángókhoz kötődnek. Az onnan származó, immár Magyarországon élő és alkotó művész munkásságának esztétikai középpontjában a rájuk jellemző érintetlen, romlatlan hitnek a megjelenítése áll. Petrás Mária a nehéz, kemény és érdes samottból formálja meg azokat a finom és gyengéd érzelmekkel teli szobrait, ahol Mária nemcsak mint anya, nemcsak mint vallási jelkép, hanem mint egyetemes emberi példa és értékhordozó jelenik meg előttünk."

B. K. 2008. december 29. (bama.hu)
http://karpatgaleria.hu/muvesz/petras_maria


"Az egyháznak lépnie kell"
Az ünnep megtartó ereje
Talán a középkorból lépett elénk a csángó magyar kerámiaművész és népdalénekes Petrás Mária, aki sugárzó arcú madonnákat, Szent Családot, és kivirágzó feszületeket készít, hűséggel őrizve a világ valaha volt egységét? Az énekkel vezetett tárlat egy ragyogó, zamatos őszi napon méltó keretet adott az ünnepnek. Október idusán egy barátságos budai kertben találkoztunk Petrás Máriával és műveivel. Aki tudja, hogy mi az ünnep valójában, másoknak is képes átnyújtani az ünneplés képességét.

Petrás Mária hitvallása

A moldvai Diószénben születtem. Nálunk, a faluban imádságos harangozással kezdődött a nap, és azzal is ért véget. A családok gazdagságát 8-10-12 gyermek jelentette. Az ötévestől a legöregebbekig, mindenkinek nélkülözhetetlen szerepe volt. Hétköznap azért dolgozott az ember erővel és szorgalommal, mert előtte állt egy-egy ünnep. Az emberek kitisztították a lelküket, életüket, házaikat, istállóikat, óljaikat, kertjeiket, falujukat. Megbocsátottak egymásnak, misére mentek szép, ünneplő ruhában, és délután felkeresték egymást. Az ünnepek nagy örömben teltek. Mindent meg tudtak teremteni maguknak, úgy, hogy nem voltak senkinek a szolgái. Tudták, hogy mi a rendje a világnak, mert a nap, a hold, a csillagok, az idő járása és a mélységes Isten-hitük útbaigazította őket. Akármit nem cselekedtek, akármit nem ejtettek ki a szájukon. Névtelen szentek között nőttem fel, akik a seregnyi gyermekkel körülvéve tudtak énekelve fonni, szőni, gyönyörűen hímezni. Varázslatossá tudták tenni azt a nehéz világot. Böjttel és imádsággal, Szűz Mária erejével elmesszítették a testi-lelki bajokat. Az ő képüket szeretném példaként a világ elé tárni.

- Hogyan sikerül megőrizni a szüleitől kapott értékeket ma más körülmények között?

- Az alapvető értékeket nem az emberek adták, hanem valami Istenhez való ragaszkodás. Amit kapott az ember az apjától és az anyjától, annak a szentsége mindvégig elkíséri.

- Önnek könnyű otthon lenni bárhol a világban?

- Most már igen. Nem mindig volt ez így. Voltak nagyon-nagyon rossz időszakaim és tapasztalataim. Erdélyt nagyon szerettem. Hetvennégyben kerültem Erdélybe, és Erdély egy csuda világ volt akkor nekem. Elképzelhetetlenül csodálatos, gazdag lehetőségek tárháza tárult elém. Én egy olyan kis szegény faluból kerültem oda, ahol a megélhetés mindent felőrölt.

- Mégis úgy tűnik, mintha ez a mérhetetlen motívumgazdagság, amely műveiben megjelenik, a moldvai gyermekkorból származna.

- Nem a szegénység eredménye, hanem az a komplex világ hozta a maga változatlan értékeivel. Íratlanul szigorú, törvényes rendje és ideje volt minden cselekedetnek a gyermekkorom idején. Ez mindenképpen biztonságot tartást és kapaszkodót adott. Szellemi, lelki gazdagság ellensúlyozta a nyomort, mely felőrölte a mindennapokat. Kivéve az ünnepeket.

- Ez a harmónia már végérvényesen felbomlott?

- Moldvában már csak az öregek őrzik a régi rendet. Nem biztos, hogy megmenthető. Az emberekben kell történnie valaminek, ami arra készteti őket, hogy vágyjanak egy közösségbe, melynek igénye lesz ez a fajta rendezettség. Ez összefügg szerintem azzal, hogy visszatérjen az emberekbe a hit, és a vallás gyakorlása. Nem csak beszélnünk kell róla, vagy kinyilvánítani, hogy ezt az évet imaévnek deklaráljuk, mert ezeket a nagy deklarációkat tragikomikusnak vélem.

- A kisebb közösségek erejében hisz?

- Igen, a közösségek erejében, és az egyházban. Az egyház az egyetlen reményem. Olyan katasztrofális pillanatba került a világ, hogy már csak a hit segíthet. A politika nem alkalmas a megoldásra. Az egyháznak lépnie kell.

- Ünnepi pillanatokat ábrázolnak a művei is...

- Igen, szándékosan meg akartam örökíteni ezeket a felemelő pillanatokat. Mi gyerekként egész héten az ünnepet vártuk, hétköznapokon napkelettől napleszentülésig dolgoztunk. Szombaton délben abbahagytuk a munkát, készülődtünk a vasárnapra, mentünk gyónni, főztünk előre másnapra olyan étkeket, amelyeket el lehetett tárolni. Mi, gyerekek reggel elmentünk kismisére, a felnőttek később nagymisére. Az ünnepi mise két-három órás volt, és délelőtt nem is volt idő másra. Ebédeltünk, beszélgettünk, és estefelé megint mentünk vecsernyére. Ez egy nagyon szép gregorián szertartás volt, amiből mi, gyerekek persze nem értettünk szinte semmit, de átéltük teljes lelkünkkel. Olyan jó volt énekelni, hogy úgy éreztük, hogy együtt felemelkedünk, szétrepedésig énekeltünk, az a nagy tömeg hangosan és emelkedetten zengett, fel az égig.

- ...

- Az ünnep fontos volt nekünk, ezért idézem vissza újra és újra. Nem a mindennapi munka, a kapáló asszony az érdekes számomra. Más okból is szeretem az ünnepet megjeleníteni, s ezt nem szívesen idézem fel, mégis most elmondom. Moldva elrománosításáról van szó. Én azt gondolom, hogy ez azért sikerült, mert azt a pillanatot, vagy azt az állapotot használták ki erre, amikor az ember kellőképpen felemelkedett, amikor ünnepelt. Az ünnep drága volt nekünk, de nagyon drága lett a népünknek is. Amikor ünnepel valaki, akkor nem dobja meg a másik embert kővel. Amikor Istenhez emeljük a lelkünket és egymásra tekintünk, akkor képesek leszünk odakínálni arcunkat az ütésnek. Krisztus mondja: ha megütnek, fordítsd feléjük a másik arcodat is... Gyermekkorom világa mosolyogva fordította ellenségei felé az ábrázatát. A világi dolgok fölött voltunk sokan az Istenbe vetett hitünk által. Az isteni rendbe vetett naív hitünk által. Ezt a fájdalmas pillanatot szeretném megfogni, ezt az emelkedettséget, amiben mindent odaadtunk, amink csak volt...

Csizmadia Gertrúd
http://www.hitvallas.hu/regi/hitv0611/hitv061122.html


Néhány információ róla még:
http://artportal.hu/lexikon/muveszek/petras_maria/

Vagy itt:
http://netpolgar.network.hu/blog/netpolgar_avagy_digitalis_irastudo_klub_hirei/petras-maria-keramiai-egeszseges-eletszemlelete