Érdekes a haj és a zene "összhangja" :)


HALMOS BÉLA
Született: 1946, Szombathely
Tudományos fokozat, egyetemi beosztás: a zenetudományok kandidátusa
Tanszék: Népzene
Oktatott tárgy: zenekar


Tanulmányok:
1970: diploma - Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Kar: tervező építészmérnök


Oktatói tevékenység:
Az amatőr néptáncmozgalomban végbement változás, a táncházak elterjedése és az eredeti hangszeres népzene iránt megnőtt érdeklődés hamarosan szükségessé tette az ún. „táncházi muzsika” oktatásának beindítását is. Először 1976-78 között a Népművelési Intézet Budapesten, később 1981-86 között különböző vidéki városokban (Győr, Jászberény, Szeged, Debrecen, Bonyhád) szervezett táncházzenész tanfolyamokat.

Ezekben hegedűtanárként illetve a tanfolyamok vezetőjeként dolgozott. Kollégáival együtt mintegy 300 hazai és külföldi muzsikust tanított, ennek is köszönhetően ma már több száz ilyen zenekar működik az országban, a környező országokban, de Európa más országaiban, az Egyesült Államokban és Kanadában stb. is.

Később közreműködött a hazai zeneiskolai népzeneoktatás szervezésében is, majd néhány évig a Miskolci Bölcsész Egyesület adott helyet a népzenetanárképzés első kísérletének – itt tanszékvezetőként irányította az oktatást.

2007/2008-as tanévtől a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Népzene tanszakának oktatója.


Zenekari tagság, fontosabb koncertek:
A népzenével 1969-től kezdett intenzívebben foglalkozni. Részt vett a Magyar Televízió „Röpülj Páva” népdalversenyén, mint énekes-gitáros szólista illetve Sebő Ferenc műegyetemi évfolyamtársával, mint énekes-gitáros duó. Szereplésük – a népdalok előadása gitárkísérettel – csak részben volt sikeres, nagy vitát kavart a zsűriben. Hamarosan felhagytak a népdalok gitárkíséretével, rögtön, ahogy megismerkedtek az eredeti népzenével – főleg a többszólamú hangszeres népi muzsikával.

Előadóművészi pályájának első, legintenzívebb szakasza 1969-től 1979-ig tartott. Mint az autentikus népzene és Sebő-szerzette énekelt versek előadója előbb a Sebő-Halmos duó, majd a Sebő együttes alapító tagjaként a kulturális élet szinte minden területén tevékenykedett itthon, és külföldön egyaránt. Emellett 1972-1979 között a Vegyipari Dolgozók Szakszervezete Bartók Béla Néptáncegyüttesének zenekarvezetője volt és a kezdettől fogva részt vett a spontán kialakult táncházmozgalomban, mint a táncházakban muzsikáló prímás.

Előadóművészi tevékenysége 1979 és 1991 között csak alkalmi fellépésekre és a táncházi muzsikálásra korlátozódott, 1991-től viszont a Kalamajka együttes prímása lett. Velük hetente muzsikálnak az együttes táncházában (Molnár utca).


Főbb kutatási területek:
A népzene gyakorlati alkalmazása, a színpadi, táncegyüttesek zenei kísérete és a táncházi muzsikálás ill. az oktatás egyaránt szükségessé tették a népzenekutatásban való részvételt. E területen is elsősorban Martin György és Kallós Zoltán szakmai és baráti segítségére támaszkodva 1972-től kezdődően bekapcsolódott a hangszeres népzene területén végzendő munkába.

Népzenegyűjtései főként a népi hegedűjáték technikai problémáira, az előadásmód és a stílus tanulmányozására illetve a repertoár felmérésére terjedtek ki. Emellett az MTA Népzenekutató Csoportjának, majd az MTA Zenetudományi Intézetének külső munkatársaként Martin György megbízásából a népi tánczene körébe tartozó hegedűdarabok lejegyzésével és zenekari partitúrák készítésével, valamint a felvételek archiválásával foglalkozott.


Szakmai tevékenység:
Az eredeti népzene megismerését elsősorban az MTA Népzenekutató Csoport igazgatója, Vargyas Lajos és munkatársai; Martin György, Olsvai Imre, Sárosi Bálint, Vikár László tették lehetővé – Erdélyben pedig Kallós Zoltán.

1974-ben Ádám István széki prímás zenekara anyagának gyűjtését már egy monográfia elkészítésének szándékával kezdte el. A gyűjtéssel párhuzamosan végezte az anyag lejegyzését és feldolgozását. A témakörben készített előtanulmányai után 1975-től kezdődően jelentek meg egy-egy részterületet felölelő, a széki hangszeres népzenét elemző-bemutató publikációi (lásd a publikációk jegyzékét). 1982-ben sikeresen pályázott egy hároméves aspirantúrára.

Mint a Zenetudományi Intézet aspiránsa Sárosi Bálint irányításával készítette el a kandidátusi disszertációját „Ádám István Icsán és bandája – egy széki zenekar monográfiája” címmel. Az értekezés megvédésére 1987-ben került sor, és megkapta „a zenetudományok kandidátusa” tudományos fokozatot.

Az aspirantúra lejártával éves szerződéses munkaviszonyban továbbra is a Zenetudományi Intézetben dolgozott, mint a hangszeres népzene kutatásával foglalkozó tudományos munkatárs. 1988-ban megszűnt az Intézet Hangszeres Népzene Osztálya, átkerült a Néptánc Osztályra, itt dolgozott 1992. január 1-ig. Ekkor – a hangszeres népzenekutatásban váró hatalmas, és fontos elvégzendő munka, a kandidátusi fokozat megszerzése ellenére is a kutatásra fordított pénzügyi támogatás leállítása miatt el kellett hagynia az Intézetet.

1992-től a Magyar Művelődési Intézet tudományos főmunkatársaként dolgozott – előbb a Tudományos Osztályon, később a Népművészeti Osztályhoz tartozóan. Megszervezte és OTKA támogatással működtette a Hangszeres Népzene Kutató Csoportot, amelynek tevékenysége az alapkutatásra terjedt ki és szorosabban kapcsolódott a táncházmozgalomhoz és az oktatáshoz.

1999-ben kezdte el a Táncház Archívum szervezését, 2000-ben kapta meg az osztályvezetői kinevezését.

2001-ben megvált a Magyar Művelődési Intézettől, áthelyezéssel a Hagyományok Háza Népművészeti Műhelyébe, majd a Lajtha László Folklórdokumentációs Központba került, ahol a Táncház Archívum vezetőjeként dolgozott.

Maradék idejében mozgalmi-társadalmi feladatokat is vállalt; különböző népzene-néptánc-táncházas rendezvények (Jászberényi Táncháztábor, Táncháztalálkozók, zsűrizések stb.) szervezésében-lebonyolításában vett részt.

Részt vesz az Európai Folklór Intézetet működtető „Az Európai Folklór Központért Egyesület” munkájában.


Egyéb szakmai tevékenység:
Játékfilmek és televíziós műsorok szereplője (pl. Jancsó Miklós: Még kér a nép; Zolnay Pál: Fotográfia, Sámán; Szomjas György: Talpuk alatt fütyül a szél, Rossz emberek; Székely Orsolya: Hajnalban indultunk, Regölés stb.) majd, - a rendszerváltást követően – zenei rendezőként, szerkesztőként és népzenei szakértőként televíziós műsorok és önálló filmek készítésében vett részt.


Főbb publikációk:

Könyv:
1986: Ádám István és bandája (Egy széki zenekar monográfiája). Kandidátusi disszertáció, kézirat, Budapest

1995: A széki férfitáncok zenéje. Széki hangszeres népzene I. (Virágvölgyi Mártával közösen). Magyar Művelődési Intézet, Budapest


Tanulmány:
A széki háromhúros kontra. In: Síppal-dobbal 4., Budapest, 1975, 25-41.

Ádám István széki prímás. In: Zenetudományi Dolgozatok 1980, Budapest, 85-113.

Ádám István széki prímás. In: A széki hangszeres népzene, szerk.: Felföldi László és Virágvölgyi Márta. Planétás Kiadó, Budapest, 2000, 398-426.

Közjátékok egy széki vonósbanda tánczenéjében. In: Zenetudományi Dolgozatok 1981, Budapest, 191-220.

Közjátékok egy széki vonósbanda tánczenéjében. In: A széki hangszeres népzene, szerk.: Felföldi László és Virágvölgyi Márta. Planétás Kiadó, Budapest, 2000, 109-139.

Tizenkét széki csárdás. Egy tánczenei folyamat vizsgálata. In: Népzene és zenetörténet IV., szerk.: Vargyas Lajos. Budapest, 1982, 157-224.

Tizenkét széki csárdás. Egy tánczenei folyamat vizsgálata. In: A széki hangszeres népzene. Szerk.: Felföldi László és Virágvölgyi Márta. Planétás Kiadó, Budapest, 2000, 274-351.


Cikk:
A széki tánc rendje-módja. In: Síppal-dobbal 5., Budapest, 1975, 17-27.

A táncházmozgalom jövője. In: Zöldövezet. NICHE Alapítvány, Budapest, 1991 (?), 47-55.

A táncházmozgalomról. In: A Magyar Művelődési Intézet évkönyve 1993-1994. Budapest, 1994, 25-32.

The Táncház Movement. In: Hungarian Heritage Volume 1, Numbers 1-2. Spring/Autumn, European Folklore Institute, Budapest, 2000, 29-40.

The Táncház Archive. In: Hungarian Heritage Volume 2, Numbers 1-2. European Folklore Institute, Budapest, 2001, 57-60.


Hanglemezek írásos anyagai:

Kísérő tanulmány
Észak-mezőségi magyar népzene I-IV. Gyűjtötte: Kallós Zoltán és Martin György. Hungaroton, Budapest, 1985

Bonchida – Válaszút, SLPX18107

Búza, SLPX18108

Ördöngösfüzes, SLPX18109

Magyarszovát, SLPX18111

Kalotaszegi magyar népzene. Nádasmente I. Méra. Gyűjtötte: Kallós Zoltán és Martin György, SLPX18150-51, Hungaroton, Budapest, 1990


Lemezborító szöveg
Kallós Zoltán kedves dalai. SLPX18110, Hungaroton, Budapest, 1984

Este a Gyimesbe’ jártam. SLPX18130, Hungaroton, Budapest, 1987

Vágják az erdei utat. SLPX18149, Hungaroton, Budapest, 1988

A felkelő nap háza Nemzetközi Népzenei Fesztivál Szeged 1988. SLPX18157-58, Hungaroton, Budapest, 1989


Népzenei mozgalom - táncházmozgalom

KISLEMEZ
Közreműködés önállóan

Röpülj Páva! SP60016 BIEM, Qualiton, Budapest, 1970


Önálló lemez a Sebő együttessel
Weöres - Sebő együttes. SEP27481, Pepita, Budapest, 1974

Táncház - Sebő együttes. SEP28022, Hungaroton, Budapest, 1974


Közreműködés a Sebő együttessel
MIDEM’79. SPS70363, Hungaroton, Budapest, 1979

Kalocsai kertek alatt...


NAGYLEMEZ

Önálló lemez
Az a szép piros hajnal. SLPX18173, Hungaroton, Budapest, 1989


Önálló lemez a Sebő együttessel
Sebő együttes. SLPX17482, Pepita, Budapest, 1975

Táncházi muzsika – Élő Népzene VI. SLPX18031-32, Hungaroton, Budapest, 1978

La Hongrie Musique et Dances – Ensemble Ferenc Sebő. ARN33444, Arion, Rennes, 1978

Sebő Ferenc – Énekelt versek SLPX13877, Hungaroton, Budapest, 1980


Önálló lemez a Sebő és a Muzsikás együttessel
Táncház I. – Élő népzene IV. SLPX18041, Hungaroton, Budapest, 1978

Táncház II. – Élő népzene V. SLPX18042, Hungaroton, Budapest, 1978


Közreműködés önállóan
Szörényi Levente – Hazatérés. SLPX17641, Pepita, Budapest, 1980

Táncház Találkozó 1982. KR-920, Magyar Színkör, Budapest, 1983

Hongrie Le Dernier Passage. 558610, Radio France, (Franciaország), 1983

Dúdoltam én: Sebestyén Márta. SLPX18118, Hungaroton, Budapest, 1987

A felkelő nap háza – Nemzetközi Népzenei Fesztivál, Szeged 1988. SLPX18157-58, Hungaroton, Budapest, 1989


Közreműködés a Sebő-Halmos duóval
József Attila, Berek Kati, Sebő Ferenc, Halmos Béla. LPX13734, Hungaroton, Budapest, 1972


Közreműködés a Sebő együttessel
College Music in Hungary – Bakfark Consort. SLPX11760, Hungaroton, Budapest, 1976

Hazáért és szabadságért – Rákóczi dokumentumok. SLPX15053, Hungaroton, Budapest, 1976

Táncház. SLPX18033, Hungaroton, Budapest, 1977

Trufa – Magyar népi humor. LPX18040, Hungaroton, Budapest, 1978

Táncház Találkozó 1982. KR-920, Magyar Színkör, Budapest, 1983


Hanglemezszerkesztés
Táncház’84. SLPX18106, Magyar Színkör és a Hanglemezgyártó Vállalat, Budapest, 1984 (Vavrinecz Andrással közösen)

Kallós Zoltán kedves dalai. SLPX18110, Hungaroton, Budapest, 1984 (Kallós Zoltánnal közösen)

Vágják az erdei utat – Erdélyi katonadalok. SLPX18149, Hungaroton, Budapest, 1988 (Kallós Zoltánnal közösen)

A felkelő nap háza – Nemzetközi Népzenei Fesztivál, Szeged 1988. SLPX18157-58, Hungaroton, Budapest,

1989


Zenei rendezés
IV. Magyarországi Táncház Találkozó. SLPX18101, Hungaroton, Budapest, 1985

Zengő együttes – Hungarian Folk Music. SMKBP012, Somogy Megyei Művelődési Központ,

Kaposvár, 1987

Fodor Sándor Neti – Kalotaszegi népzene. SLPX18122, Hungaroton, Budapest, 1989


KAZETTA

Önálló kazetta
Az a szép piros hajnal. MK18173, Hungaroton, Budapest, 1989


Önálló kazetta a Kalamajka együttessel
Ez is Borivóknak való! AKÓMK001, Akó Kft., Budapest, 1999


Közreműködés a Sebő együttessel
Meg kell a búzának érni. MK18222, Hungaroton, Budapest, 1992


Kazettaszerkesztés
Meg kell a búzának érni. MK18222, Hungaroton, Budapest, 1992


CD

Önálló CD
Az a szép piros hajnal. HCD18173, Hungaroton, Budapest, 1995


Önálló CD a Sebő együttessel
Sebő Ferenc – Galagonya – Énekelt versek. HCD14249, Hungaroton Classic LTD, Budapest, 1996


Önálló CD a Kalamajka együttessel
Ez is Borivóknak való! AKÓCD001, Akó Kft., Budapest, 1999

Haj Rákóczi, haj Bercsényi. PTCD001, Petrovits Tamás, Budapest, 2002

Széki pár – In memoriam Molnár-utcai táncház. PTCD002, Petrovits Tamás, Budapest, 2003

Aprók táncházában II. PTCD003, Petrovits Tamás, Budapest, 2003


Önálló CD a Kalamajka és az Egyszólam együttessel
Megütik a dobot. EP-CD048, Etnofon és a Pax Pannoniae Kft., Budapest, 1998


Közreműködés a Kalamajka együttessel
Magyar katonadalok és énekek a XX. századból. P+C MEGA 2001CD1, Megafilm, Budapest, 2000


Zenei rendezés
Táncháztalálkozó’96. MMICD003, Magyar Művelődési Intézet, Budapest, 1996

Táncháztalálkozó 2000. MMICD007, Magyar Művelődési Intézet. Budapest, 2000 (Péterdi Péterrel közösen)

Jöttömbe’-jártomba’. SZA2000, Széles András, Budapest, 2000


Verseskötet CD melléklete
Sebő – Nagy László. HE 935/ISBN 963 208 862, Helikon Kiadó – Gryllus, Budapest, 2004


Eredeti népzenei lemezek

KISLEMEZ
Közreműködés a szerkesztésben

Táncház – Méhkeréki román táncok. SEP28027, Hungaroton, Budapest, 1975


NAGYLEMEZ

Lemez szerkesztés
Észak-mezőségi magyar népzene I-IV. SLPX18107-9, Gyűjtötte: Kallós Zoltán, Martin György. Hungaroton, Budapest, 1985 (Bonchida – Válaszút. SLPX18107; Búza. SLPX18108; Ördöngösfüzes. SLPX18109; Magyarszovát. SLPX18111)

Kalotaszeg magyar népzenéje – Nádasmente I. Méra. LPX18150-51, Gyűjtötte: Kallós Zoltán és Martin György, Hungaroton, Budapest, 1990 (Éri Péterrel közösen)


Közreműködés a lemez szerkesztésében
Magyar népzenei antológia. SLPX19112-6, Hungaroton, Budapest, 1985


Szakértés
Gyimesi népzene – Halmágyi Mihály. SLPX18145, Hungaroton, Budapest, 1988


TELEVÍZIÓS MŰSOROK
Zenei rendezés, szerkesztés (Szomjas Györggyel és Rosta Katalinnal közösen)

Népzenei magazin. Magyar Televízió; 1991-től havonta jelentkező műsor és több ún. különkiadás

Táncház (népzenei magazin). Duna Televízió; 1994-től havonta jelentkező műsor


FILMEK

Sorozat szerkesztése és zenei rendezés
A "Muzsikusportrék" c. sorozat filmjei, rendező: Szomjas György

A szívben még megvan. Zerkula János prímás, Gyimesközéplok. 1994

Rabja vagyok az életnek. Maneszes Márton prímás, énekes, Magyarszovát. 1994

Pista bácsi, dudáljon kend! Pál István juhász - dudás, furulyás, Tereske. 1995

Magyarország szélin. Jánó Anna énekes, Lészped. 1996

Hej, Kisandrás! Gergely András énekes, Türe. 1997

Neti Sanyi. Fodor Sámuel prímás, Kisbács. 2000

Megyek az utcán lefelé. Szántó Ferenc prímás, furulyás, énekes, Magyarbece. 2001

A szászcsávási banda. Jámbor István prímás és zenekara, Szászcsávás. 2001

Járd ki Zsiga! Karsai Zsigmond énekes, táncos, Lőrincréve. 2001


Zenei rendezés és közreműködés
Mulatság (Téka táncháztábor, Nagykálló). Rendező: Szomjas György, 1988


Zenei rendezés
Szabad a tánc (Táncháztalálkozó, Budapest). Rendező: Szomjas György, 1989


Szakértés és közreműködés
Beyond the Forest (Erdély és a táncházmozgalom). Rendező: Rónay Eszter (London), 1990


Szakértés
Balladák filmje. Kallós Zoltán nyomában, I. rész 1983-1989. Rendező: Gulyás Gyula és Gulyás János, 1989

Széki lassú. Rendező: Gulyás Gyula és Gulyás János, 1990


Tagságok:
Amatőr Néptáncosok Országos Tanácsa Zenei Szekciója

Táncházi Kamara - első elnök

Táncház Egyesület - elnökségi tag

Magyar Zenei Tanács –alapító tag, majd rendkívüli egyéni tag,

Magyar UNESCO Bizottság Kulturális Albizottsága,

Kossuth és Széchenyi Díj Zene- és Táncművészeti Albizottság

Liszt Ferenc-Erkel Ferenc Díjak kuratóriuma


Díjak, kitüntetések:
1973: a Népművészet Ifjú Mestere
1975: a Szocialista Kultúráért
1975: SZOT Díj (Sebő Ferenccel megosztva)
1985: Állami Díj (Sebő Ferenccel és Tímár Sándorral megosztva)
1989: Magyar Művészetért Díj
1998: a Planetáris Tudat Díja (Sebő Ferenccel és Tímár Sándorral megosztva)
1998: Magyar Örökség Díj
1999: Gyula Város Díszpolgára
1999: Budapestért Díj (Sebő Ferenccel megosztva)
2006: Bartók Béla Emlékdíj

Elérhetőség: tanchaz@hagyomanyokhaza.hu
forrás: http://www.lfze.hu/oktatok/1300

___________________________________

ÉRI PÉTER


Hagyomány mint lázadás
Éri Péter, Muzsikás együttes

Huszonöt éves a táncház - szeptember 8-tól 13-ig kiállítást, konferenciát, táncházi mulatságot szervezett ez alkalomból az Almássy Téri Szabadidőközpont. A Narancs egészen tiszta forrásból, Éri Péter exkluzív tárlatvezetéséből merített.

Éri Péter: Különböző fiókokból és családi gyűjteményekből kerültek elő ezek a képek, azt mutatják, hogy a hatvanas évek elején, amikor szabadabbá vált az utazás, kezdetét vette egy nagyarányú néptánc- és népzenei gyűjtés. Ehhez már megvoltak a technika i eszközök is, a magnetofon és a többnyire néma filmfelvevők, de mint látható, szekéren, kerékpáron közelítettek a helyszínekhez a gyűjtők. Martin György nevét említeném elsőnek, aki - bár ez most mellékes - a nevelőapám volt, ő állt a táncház 72-es megjelenésének a hátterében.

Nagyon jól látta a jelentőségét annak, hogy létrejön a világok közötti kapcsolat, hogy a népművészet nem a színpadra és a kirakatba kerül, hanem birtokba veszik a fiatalok. Egyből megérezte, hogy ez most valami más, és szakmailag t ámogatta a tájékozatlanabbakat. Ezen a képen Novák Ferenc és Halmos István társaságában, egy team-munkában végzett - azt hiszem, szabolcs-szatmári - gyűjtésen látható. Itt engem látsz gyerekkoromban táncolni,

Martin György azzal kísérletezett, miként lehet a magyar néptáncoknak azt a sajátosságát, hogy 99 százalékban improvizált, továbbadni, megtanulni és a színpadon is használni. Addig ez nem így volt, hanem jól-rosszul megtanult koreográfiákkal éltek a táncosok.

Magyar Narancs: Te hány éves voltál ´72-ben?

ÉP: Pontosan tizennyolc, akkor érettségiztem.

MN: És egy tizennyolc éves fiatalembernek ez olyan nemzedéki élményt jelentett, mint néhány évvel korábban a rockzene, vagy inkább a családi forrásnak volt nagyobb szerepe?

ÉP: Nyilván szerepe volt a családnak, tízéves voltam, amikor először jártam Erdélyben; emlékszem, egyből a zenészek mellé ültem, és ott is ragadtam. Már akkor annyira megfogott a hangszeres zenének az ereje, hogy egyszerűen oda vonzott. De tizennyolc é ves koromig nem nagyon jutott eszembe, hogy lehetne ezt ebben a formájában játszani is. Gitároztam én is, a gimnáziumi zenekarban próbálgattunk valamilyen mezőségi zenét játszani, mert éreztük, hogy hasonló erő feszíti, mint a beatzenét. Volt valami gener ációs jellege, akkor kezdtük magunkat szabadabbnak érezni, és ez egy olyan függetlenül létrejött dolognak tűnt, ami a miénk, amit nem vehet el senki. Bár voltak próbálkozások, a hatalomnak nem volt édesgyermeke vagy kedvenc kulturális jelensége.

MN: Mennyire volt drasztikus a helyzet? Csesztetett is, vagy csak úgy nem szeretett titeket?

ÉP: Voltak csesztetések is. A Kassák klubból, ahol az első táncház beindult, behívatták az embereket egyenként a rendőrségre, ilyesmik. Mindenféle fal ürüggyel, hogy basztak a zongora alatt, aztán kiderült, hogy csak pianínó van.

MN: A Sebőékkel hogyan találtatok egymásra?

ÉP: Részt vettek a Röpülj páván, gitároztak ott, és a Béla első díjat nyert. De a lényeg az, hogy rájöttek, mennyire kevés, amit tudnak, és valakinek a segítségét szerették volna kérni. A Halmos Béla sógora, a néprajzos Kósa László Martin György öt ajánlotta nekik. A hangszeres zenével is meg akartak ismerkedni, addig maximum a széki gyűjtés recsegő lemezeit lehetett fellelni egyes családokban, hetvennyolcas fordulatszámú lemezeken. És akkor feljöttek hozzánk, és három napig ott hasaltak a szőnye gen apámmal és velem együtt az előtt a magnó előtt, ami itt a kiállításon is látható, és az apám átmásolta nekik az anyagokat. Igazából jelentős részben a saját pénzén gyűjtötte, de nem sajnálta, eszébe sem jutott félteni.

MN: Sebőék addig mit játszottak?

ÉP: Népdalokat énekeltek gitárkísérettel, mert egy építőtáborban, ahol a németek és lengyelek nagyon szépen énekelték a népdalaikat, a Feriék megdöbbenve tapasztalták, hogy a magyarok nem tudnak ilyet. És arra gondoltak, hogy ha már a gitár olyan közké zen forgó hangszer, miért ne lehetne vele népdalokat kísérni. Így indultak el a Röpülj páván. Ez volt az egyik része, a másik pedig a Feri versmegzenésítései. Akkoriban a Berek Katival már volt egy József Attila-műsoruk. (Lépjünk tovább, itt Mar tin Györgyről van egy tabló, elég kevés kép maradt róla, gyűjtés közben, a kollégái körében látható.)

MN: Az mennyire evidens, hogy egyszerre jelent meg a zene és a tánc?

ÉP: A hangszeres zene funkcionális zene, táncot kísér. Ilyen értelemben elválaszthatatlanok. Ugyanebben az időben a Bartók Béla Táncegyüttesben, amely a legjobb négy amatőr táncegyüttes egyike volt, megkezdődött a magyar néptáncok elsajátítása filmekrő l. A már említett improvizációs technikának a gyakorlatba való átültetése volt napirenden. Olyan koreográfiák jöttek létre, olyan színpadi produkciók, hogy a többi táncegyüttes hirtelen lemaradt. A Vadrózsák együttest említhetném még, az Falvai Károly vez etésével ugyanebben az időben hasonló munkába kezdett. Ez akkoriban forradalmi dolognak számított. Amikor Martin Györgyék először jártak Erdélyben gyűjteni, egy IBUSZ-úttal mentek ki, aztán meglógtak. Három napot töltöttek el így, összeismerkedtek és össz ebarátkoztak Kallós Zoltánnal, együtt készítették az első film- és hangfelvételeket, részben ezzel a tizenöt kilós Grundiggal, amit Martin György körülbelül kétévi fizetésének megfelelő összegért vásárolt.

MN: Azt a szót olvasom a következő tablón, hogy autentikus. Engem először az a típusú népzene érintett meg, amit a Kolinda képviselt, s amit akkoriban progresszív folknak neveztek. Az érdekelne, hogy az autentikus népzenekarok és a határátlépők egy táb orba tartoztak-e, vagy feszültséget jelentett, hogy melyik az igazi.

ÉP: Nagyjából egy tábor volt, a Lantos Iván (a kolindások egyike) is bőgőzött a Feriékkel egy időben, és volt egy komoly Kolinda-Sebő együttes-koncert, amikor közös számokat is csináltunk. Ilyen értelemben jó ismeretség, közeli viszony volt közö ttünk. Volt azonban elvi vita is, nekünk az volt a véleményünk, hogy akkor lehet jó autonóm műveket, feldolgozásokat létrehozni, ha az ember először alaposan megtanulja, hogy miként kell eljátszani, mert egy kompozícióban elhangzó gyimesi dallam sokkal er ősebb, ha úgy van eljátszva, ahogy a falusiak játsszák. Gyakran úgy éreztük, hogy sok mindent markolnak, sok minden érdekli őket, de a részletekben nem mélyülnek el eléggé, mi pedig inkább a mélységek kutatása felé vettük az irányt.

MN: Ami ma történik a táncházban, az annak a folytatása, ami ´72-ben kezdődött, vagy ez a huszonöt év fejezetekre osztható?

ÉP: Szerintem folytonos, a lényeg ma is ugyanaz: emberek önszántukból, saját akaratukból eljárnak valahová, ahol megismerkednek egy művészettel, és azt társas módon gyakorolják. Az első nyilvános táncház sem jött létre másként, úgy jött létre, hogy nég y táncegyüttes eredeti táncokkal akart bulizni. A könyvklubban volt három ilyen alkalom, fölkészültünk széki táncokkal, az volt kiírva, hogy táncház, úgy, mint Széken. Egy ilyen alkalom néhány száz embert jelentett.

Egy akváriumszerű helyiségben zajlott, ahol ma az Írók Könyvesboltja van, be lehetett látni, úgyhogy a harmadik alkalommal kintről egész egyszerűen be akartak tódulni az emberek. Ma is ez a lényeg, és amíg fenntartja az igény, addig működik. Más kérdés, hogy abban, hogy a társadalommal is elfogadtatta magát a táncház, szerepe volt a társművészeteknek is. Azonnal jelezték, mint egy lakmuszpapír, hogy ez egy fontos dolog; kezdett átszivárogni ez a zene a filmművészetbe, és a tánc is megjelent például Jancsó Még kér a nép című filmj ében. Gulyásék is forgattak Széken, aztán Székely Orsolya megcsinálta a Hajnalban indultunk című filmet, amely a Sebő együttesről szólt, de a román zenészekkel való közös muzsikálás is benne volt.

Hogyan vesszük át ezt a muzsikát a mestereinktől, h ogyan tudunk együtt muzsikálni egy lakodalomban vagy mulatságban. Tehát ahogy a táncház elfogadtatta magát, úgy változott körülötte a tér, egyre szabadabban tudott működni, és végül megjelentek az első tanfolyamok, amiket már a Népművelési Intézet támogat ott. Zenét és táncot tanulhattak az érdeklődők, és bekapcsolódott ezekbe az a zenésztársaság is, amely elindította: a Sebő együttes, a Muzsikás együttes és harmadiknak a Téka együttes.

Fölmerült annak az igénye, hogy ne az Akadémián, ahol más kutatási cél ok miatt tárolják, hanem egy-egy szakmai bázisban lehessen hozzáférni a felvételekhez. A zenekarok ettől kezdve nemcsak a gyűjtőmunkában, hanem a tudományos feldolgozó munkában is részt vettek, egészen odáig, hogy Martin György rábeszélte az építészdiplom ával rendelkező Halmos Bélát, kandidáljon le népzenéből. Fontos volt, hogy a tudományos kutatás, a színpadi művészet és a magánemberek részvétele egymást kiegészítve, egymásra épülve jelenjen meg, ennek a híre később külföldre is eljutott, és magyar model lként kezdték emlegetni.

MN: Nézzük a ruhákat. Mennyiben tartod fontosnak, hogy az a hagyományápolás, ami a zenében és a táncban megjelenik, az az öltözködésben is megjelenjen?

ÉP: Abban az időben ez egyfajta másságnak, másként gondolkodásnak a külsőségekben való megjelenése volt. Alaposan megnéztek bennünket az utcán ezekben a széki és kalotaszegi ruhákban, de ezt mi egyáltalán nem bántuk. Mert a mi generációnk és az előttün k járók is úgy nőttek fel, hogy az iskolai uniformizáltság, az ünnepélyeken viselt úttörőnyakkendő és matrózblúz nem az iskolák tradícióit követték, nem a régi hírnevet képviselték a külsőségekben, hanem kicsit rá volt kényszerítve az emberekre, és ahogy a beatzene fölrúgta ezeket a konvenciókat, fölrúgta a táncház is.

MN: Nem hangzik rosszul: a hagyomány mint lázadás.

ÉP: Hát igen. Ez így volt, abszolút. Ugyanis nagyon jól tudjuk, hogy sokan a családjukat sem vállalhatták, mert az is veszélyes volt, ha kiderült valakiről, hogy a nagyapjának két holddal többje volt, mint ahol meg volt húzva a határ. Egyáltalán nem vo lt természetes, hogy a hagyományainkat vagy szellemi örökségeinket vállalni lehet.

MN: A magyar és a különféle nemzetiségi népzenét játszó zenekarok keresték-e egymás társaságát? Közös ügy volt a népzene, vagy határokkal tagolt?

ÉP: Nem voltak határok. Sőt ugyanazok az együttesek kezdtek nemzetiségi népzenéket játszani, amelyek a magyar népzenét is játszani kezdték. Nem véletlenül kerültünk a hazai románok körébe, nagyon jó zene volt és nagyon jó tánc, rögtön az elején bekerül t a repertoárunkba. Próbálkoztunk a horvátok zenéivel és táncaival, és érdekelt a bolgár zene is, játszottunk is bolgár számokat. Aztán a görögök lettek az elsők, akik saját táncházat csináltak, marha jók voltak, mi eljártunk oda, ők meg eljártak a mi tán cházainkba. A határ a mai kor kérdésfelvetése, nem az akkorié.

MN: Én is a kilencvenes években éreztem egy kis feszültséget, amikor az erdélyi zsidó népzenéből készítettetek lemezt. Mintha a rajongóitok közül is túlzásnak tartották volna, a tévé sem játszotta le azt a filmet, ami ebből az anyagból (Szól a kakas már, Magyar zsidó népzene, 1992) készült.

ÉP: Nem tudnám megmondani, hogy a tévé miért nem vetítette le, elég zűrzavaros idők voltak azok, elnökváltások, meg mit tudom én, mik. A visszajelzéseket tekintve nekem más tapasztalataim voltak. Sokaknak meglepetést okozott, hogy van vagy volt ilyen z ene, hogy a nyomai fellelhetők, és hogy kitelt belőle egy ilyen szép anyag, ráadásul olyan zenészekkel muzsikálva, akik ennek a kultúrának részesei voltak akkor, amikor még életben volt, illetve virágzott. Én nem hallottam olyan hangokat, hogy mért kellet t ezt csinálni.

MN: Lépjünk tovább.

ÉP: Nem beszéltem még arról, hogy a táncházzal egy időben megjelentek a tárgyi alkotó művészetek, illetőleg az ez iránt érdeklődők is. Megalakult a Fiatal Népművészek Stúdiója, amely a különböző népi kézműves mesterségeket művelők köre volt. A természe tes anyagok iránti érdeklődés és az ipari kultúrával szemben egy másfajta kultúrának az igénye jelentkezett.

Ilyen tárgyak szerepelnek most itt egy népművészeti kiállításon. Azon az oszlopon a Bartók Együttes dokumentumképei láthatók, mert amikor a négy t áncegyüttes bulijából egy nyitott dolog vált, azt egyedül a Bartók Együttes merte magára vállalni, Tímár Sándor vezetésével. Elindult a tánctanítás először a Kassák klubban, aztán a Muzsikás klubban, a táncháznak az a formája, hogy hetente el lehetett jár ni táncot tanulni és közösen mulatozni, ez akkor és a Bartók Együttes körül alakult ki.

MN: Végül, sajnos, itt nemrég elhunyt munkatársunk, Bankó András fotóját látom. Hogyan ismerkedtetek meg?

ÉP: Az Andris egyszer csak fölbukkant érdeklődőként. Nem is tudom, azt hiszem, Polifonnak hívták azt az újságot, amelyben - az Andris révén - először jelent meg a népzene önálló rovatként. Akkor ismerkedtünk meg, aztán az Andris a népzene szakértője lett, ott volt mindenütt, minden új együttesnek tudott örülni, mindenkiről írt, akit arra érdemesnek gondolt, ennek az ügynek a kivont kardja lett.

Marton László Távolodó
Copyright © MaNcs, 2002
Minden jog fenntartva.
http://www.muzsikas.hu/kritmno/mancs04.htm

____________________________________

SEBŐ FERENC

Sebő Ferenc (Szekszárd, 1947. február 10. –) énekes, gitáros, tekerőlantos, dalszerző, népzenekutató és építészmérnök, a hazai hangszeres népzenei és táncházmozgalom egyik elindítója, a Sebő Együttes vezetője.

Eddigi életútja

Klasszikus zenei tanulmányait a székesfehérvári zeneiskolában kezdte. 1970-ben végzett a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán. 1970 és 1972 között a Pest Megyei Tanács Tervező Vállalatánál, 1971 és 1973 között az OSZK Könyvtártudományi és Módszertani Központjánál dolgozott tervező építészként. 1989-ben a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola egyetemi ágazatának zenetudományi szakán is diplomát szerzett.

Énekesként és zeneszerzőként 1969-ben mutatkozott be az Egyetemi Színpadon. 1971-től 1973-ig a 25. Színház zeneszerzője és előadója volt.

Szerepelt Jancsó Miklós Még kér a nép és Zolnay Pál Fotográfia című filmjeiben. Rádió- és televíziószereplések mellett a 1973 és 1980 között a Vegyipari Dolgozók Szakszervezete Bartók Béla amatőr táncegyüttes zenei vezetője is volt. Bekapcsolódott a népzenekutatásba is, a Népművelési Intézet kutatási osztályának előadója lett.

Ebben az időszakban vett részt a Kassák Klubban is. Megszerettette a fiatalokkal az erdélyi magyar táncokat, énekeket. Timár Sándorral együtt a magyar táncház mozgalom meghatározó alakja.

A Magyar Televízió Zenei Osztályán népzenei szerkesztőként, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola zenetudományi szakán népzeneoktatóként dolgozott. A Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézetének munkatársaként a mai napig tudományos kutatói munkát végez.

1996 és 2001 között a Magyar Állami Népi Együttes művészeti vezetője volt, jelenleg az általa alapított Hagyományok Házának szakmai igazgatója.

Díjai

* Magyar Rádió és Televízió nívódíjak
* Állami-díj (1978), a táncházmozgalom szervezéséért, Tímár Sándorral és Halmos Bélával megosztva
* Magyar Művészetért Alapítvány díj (1995)
* Budapest Klub Planetáris Gondolkodásért díj (1996), Tímár Sándorral és Halmos Bélával megosztva
* Budapestért Díj (2000), Halmos Bélával megosztva
* Pro Cultura Urbis díj (2006)
* Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje polgári tagozat (2006)

forrás:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Seb%C5%91_Ferenc
http://www.rejtelmek.hu/