A torok éneklés virtuózai az AltaiKai a Altay Köztársaságból (Oroszország)

Az AltaiKAI, egy nyolctagú csoport a távoli Altáj-hegységből, Közép-Ázsiából. Az emberiség történelmének egyik legrégebbi és legszembetűnőbb vokális hagyományait képviselik, úgy mint "torok éneklés". A torok-ének egy egyedülálló zenei stílus, egy éneklési hagyomány, melyben virtuóz készséggel szólaltatják meg a hangokat. A hatás csodálatos, a nyugati vokális zenében nem létezik hasonló hátborzongató és gyönyörű hang. 20 évvel ezelőtt még, ez a rendkívüli stílusú éneklés gyakorlatilag ismeretlen volt Közép-Ázsián kívül.

A hegyvidéki Altay Köztársaság az Oroszország Föderáció középpontjában található, Közép-ázsia déli peremén, a Szibériai tajgában, Kazahsztán örökzöld erdői mellett, északra Mongólia sztyeppéi és száraz félsivatagai határolják. Az eredetileg nomád, újabban a mezőgazdasági ország, az etnikai Altay életben tartotta történelmét és kultúráját ebben az énekhagyományban, a szájon át terjedő epikus költészetben és dalban. Kaichi elbeszéléseiben továbbra is ez az éneklés tartja életben a múltat, és ezt a hagyományt az emberek szívesen művelik. Az elbeszélő repertoárja nem csupán évszázados múltra tekint vissza a népi mesélésben, regölésben, hanem visszatekint a hősi mitológiára is, ahogyan az kialakult a 20. század elején, a karizmatikus Burkhanism vallási mozgalom, mint egy őshonos altaji válasz Szovjet-Oroszország kulturális beolvasztási kísérleteire. A hagyományos altayi dal a hegyek közti mindennapi élet részleteinek ünneplése és megörökítése. Komplex vokális technikákat fejlesztettek ki az évszázadok során a hangok reprodukálására a természeti világból és beszélgetni a szellem világgal.

Az altayi torok éneklés neve: kai, és bár hasonlóságot mutat a szomszédos Tuva torok éneklési stílusával - amely Nyugaton is megjelent az 1980-as évek kezdetétől - az altaji kai saját technikák különleges keveréke. A mély, torokhangú énekben megjelennek a tipikusan epikus szövegek karkyra; hangok egyidejű előállítására, az alsó maga a szólamhang, és egy éteri hang a felső, amelynek neve: komei. Altayi kaichi-ban is használnak sygyt: mely stílus hasonló a fütyörészéshez, és sybsyskyt, egy felhang stílust, mely ötvözi a sygyt, de halkabb. Az együttes kézi készítésű húros hangszerekkel és és natív furulyákkal lép fel.

Az AltaiKAI az egyik legjobb zenekar az ország gazdag történelmi örökségének, mint a Fenntartható Fejlődésért Alapítvány az Altayról megjegyezte: "AltaiKAI nem csak egy tehetséges csapat fiatal zenészek és a "torokének (kaichi)" kapcsolatával, "hanem igazi őrzői az Altay nép hagyományos ismereteinek a természettel való kapcsolatban és az életnek az Altay hegységben. "A zenekar turnézott Európában és Ázsiában, és nyert több versenyen, többek között a 2002-es UNESCO Nagydíjon hagyományos dalaival. Az Open World Leadship Tanács által szponzorált és szervezett és a Nemzeti Tanács által a hagyományos művészeteknek megrendezett rendezvényen, ez volt az AltaiKAI első útja az Egyesült Államokban. A két hét turné alatt, a csoport jelentős időt Virginiában töltött, hogy a közönséggel megossza az altayi zenét és a kultúrát, és kezdeményezett ismerkedési programot, hogy megismertesse szélesebb körben azt a zenei stílust.

Az AltaiKAI's alapító tagja Urmat Yntaev, repertoárjuk alakítja Emil Terkishev, aki énekel és játszik topshur (lant), komus (doromb), és shoor (end-fújt fuvolák), akárcsak Sarymai Urchimaev, aki egyben a zenekar főbb természet hangjainak imitátora. Oyrot Otukov, a csoport elsődleges epikus előadóművésze és énekese, játszik topshur, komus, és tokpok (csörgő). Az összes többi tag AltaiKAI kai-t énekel, és a legtöbb játék számos altaji eszközzel: Radmila Terkisheva játszik ütőhangszereken, beleértve az arba (egy másik stílus, csörgő) és tungur (sámán dob); Amyr Akchin játszik ikili (a lehajtott lant ), valamint a harmonika; Solunai Sapysheva játszik shoor, tungur, és komus, valamint énekes és zeneszerző Mergen Teldenov kilóg a csoportból. Az együttes legújabb albuma a 2005-ös Khan Altaj.

http://www.altaikai.narod.ru/index-eng.html