Sajnos, a második szám, a "Foreign Land" vége hiányzik ... Magyarországon Lajkó Félix-el léptek fel, 210-ben.

Tagok

Kaigal-ool Khovalyg
Sayan Bapa
Radik Tolouche (Tiuliush, 2005-)
Alexei Saryglar (1995-)

Tagok voltak:
Alexander Bapa (1992-1995)
Anatoli Kuular (1994-2005)
Albert Kuvezin (1992-1994)

A Huun-Huur-Tu együttes a hagyományos tuvai torokének stílus legismertebb képviselője, azé a különös énektechnikáé, mely során egy énekes egyszerre két-három hangot is megszólaltat.
Az együttes 1992-ben alakult Oroszország autonóm köztársaságában, Tuvában. Nevüket azonban csak később egy amerikai turné után vették fel. Tuva Szibéria déli részén a mongol határon fekszik. Az itt élő, türk-mongol nyelvet beszélő tuvinok dalaiban, akárcsak életükben központi szerepet játszik a természet, a környezet, az állatok. A Huun-Huur-Tu alapító tagjai Kaigal-ool Khovalyg, Sayan Bapa, Alexander Bapa és Albert Kuvezin a szovjet időkben más zenészekhez hasonlóan különböző állami együttesekben dolgoztak, melyek évtizedekig a megélhetést jelentették a fiatal muzsikusoknak, de ahogy a zenei üzletet egyre inkább privatizálták, sok zenész döntött úgy, hogy elhagyja ezeket az együtteseket, és saját zenekart alapít.

A ’80-as évek végén az amerikai zeneetológus, Ted Levin Tuvában folytatott kutatómunkát, elsősorban a torokéneket, vagyis a "xöömei"-t vizsgálta. Ekkor ismerkedett meg a Huun-Huur-Tu tagjaival, akiket később meghívott az Egyesült Államokba. A zenészeket kezdetben zavarta, hogy hallgatóságukat nem a zene, hanem a világ számára addig szinte teljesen ismeretlen különös énektechnikájuk érdekli. Hamarosan azonban olyan népszerűek lettek, hogy Frank Zappa-val, majd a Kronos Quartet-tel, Ry Cooder-rel, a Chieftains-szel és L. Shankar-ral is dolgoztak együtt.

Az alapító tagok közül Albert Kuvezin 1994-ben elhagyta az együttest, és Yat-Kha néven új zenekart alapított.

Kaigal-ool Khovalyg rendkívül tehetséges autodidakta énekes, aki 21 éves koráig pásztorként dolgozott, majd csatlakozott a Tuvan State Ensemble-höz, később pedig a Huun-Huur-Tu-hoz. Elsősorban khöömei és kargyraa stílusokat énekel, és tanítással is foglalkozik.
Sayan Bapa tuvai édesapa és orosz édesanya gyermeke, aki évekig különböző orosz jazz-rock együttesekben zenélt. A ’90-es évek elején tért vissza Tuvába. Többféle pengetős hangszeren is kitűnően játszik, többek közt olyan hagyományos hangszereken, mint a doshpuluur vagy az igil, és a kargyraa stílusra specializálódott.

Alexei Saryglar 1995-ben Alexander Bapa-t váltotta az együttesben. Saryglar ütőhangszeresként éveken át a Siberian Souvenir nevű orosz állami együttes tagja volt. A sygyt stílus képviselője, és különböző ütős és húros hangszereken valamint zongorán játszik.
Radik Tolouche a mongol határ közelében született. Gyermekkorában nagyapjától tanult népzenét és torokéneklést. A középiskola elvégzése után orvosnak tanult a fővárosban, Kyzylben, majd zenei diplomát is szerzett. Mielőtt 2005-ben csatlakozott a Huun-Huur-Tu-hoz, különböző tuvai népi és rock együttesek tagja volt.
A zenélés mellett igilt tanít egy zeneiskolában.
A legtöbb tradicionális tuvai zenét egy szólóénekes vagy zenész adja elő, a Huun-Huur-Tu azonban ezeket a régi dalokat és dallamokat saját készítésű, hagyományos hangszerek kíséretében, eklektikus hangszereléssel adja elő.

„Ez egy ismeretlen, mégis könnyen érthető, egy túlvilági, de mélyen lelki zene, mely a természet hangjaiban gyökerezik.
- The Chicago Tribune -


Diszkográfia
60 Horses In My Herd (1993)
Orphan's Lament (1994)
Fly Fly My Sadness (1996) – The Bulgarian Voices Angelite, Moscow Art Trio
If I'd Been Born An Eagle (1997)
Mountain Tale (1998) – The Bulgarian Voices Angelite, Moscow Art Trio
Where Young Grass Grows (1999)
Best – Live (2001)
More Live (2002)
Spirits from Tuva (2002)
Huun-Huur-Tu featuring Sainkho - Mother-Earth! Father-Sky! (2008)
Ancestors Call (2010)

További információ
http://www.hhtmusic.com/

http://www.vidorfest.hu/2009/index.php?a=eloado&id=131&v=v


Huun Huur Tu - Lajkó Félix közös koncertje
május 18, 2010

A Belső-Ázsiában (Dél-Szibéria) fekvő Tuva úgy él a köztudatban, mint a torokéneklés központja. Ha a mai felhozatalt nézzük ebben a műfajban, ez teljes mértékben igaz is - azonban ez a stílus valaha az altáji népcsalád (török, mongol, mandzsu-tunguz népek) egészére jellemző volt, amíg a kultúraváltás részben meg nem változtatta ezt - mivel az anatóliai, kaukázusi csoport mellett a keleti, északi türk népek legnagyobb része szintén iszlám hitű, bár ez az iszlám sok esetben különbözik az arab világból ismert változattól, hiszen egyes helyeken, egyes népeknél a samanizmussal erősen keveredett.

Azonban több belső-ázsiai népcsoport is megtartotta hagyományait, erre Tuva elég jó példa, ahol ma egy Düngür nevű szervezetbe tömörülnek a régi hitet követő sámánok. A természethez közel álló népcsoportok körében megjelent ugyan a buddhizmus is, ami viszont közel sem halványította úgy el az eredeti kultúrájukat, mint az egyistenhit - sokkal inkább arról van szó, hogy jónéhány isten bekerült a Panteonba (bár a kereszténnyé vált északi - keleti népeknél is megfigyelhető volt ez a jelenség, abban az esetben az “Orosz Isten” is bekerült Khan Tengri és a többi kisebb - nagyobb isten, szellem mellé).

Ha Tuva a torokéneklés központja, akkor a Huun Huur Tu a legemblematikusabb zenei “exportja” - a számtalan más előadóval kollaboráló, erősen világzenei hatásokat viselő formáció ugyanis szerte a világban ismert - elismert, számtalanszor játszottak már nyugati földön, és végre hozzánk is eljutottak, ahol szintén egy különös kollaboráció keretében tartották meg előadásukat, hiszen Magyarország talán legismertebb, és egyértelműen legkreatívabb hegedűvirtuóza, (aki nem mások szerzeményeinek profi eljátszásából él) Lajkó Félix és két zenésztársa volt az est másik szereplője.

A torokéneklés talán leginkább abban különbözik a többi énektől, hogy a hang képzésében nem csak a száj, hanem a többi testüreg is részt vesz, mondhatni rezeg minden - ez a rezgés pedig meglehetősen mély, spirituális hatást eredményez. Érdemes összevetni egyébként bizonyos underground műfajok énekeseivel - például Csihar Attilával, aki a Mayhem, Sunn O))), Void Ov Voice hangja többek között - ő konkrétan ezt a műfajt is használja már.

A Huun Huur Tu koncertje természetesen felejthetetlen élményt nyújtott, jómagam először vettem részt torokénekes előadáson, és nagyon vártam már valami hasonlót. Eleinte picit tartottam tőle, hogy Lajkó Félix és a Huun Huur Tu közös játéka kiüti egymást, de félelmeim teljesen alaptalanok voltak - a keleti szél fújta mindvégig a szabadság tiszta levegőjét, a szolidan elementáris előadásmód elhozott valami olyat ide, Budapestre, amiben nem minden nap lehet részünk. A továbbiakban beszéljenek a koncertfotók és a videó, itt:
http://blog.isztan.eu/2010/05/18/huun-huur-tu-lajko-felix-koncert/