Frencyke töltötte fel ezen a napon: 2008.08.25.
http://www.youtube.com/user/Frencyke

@Nikita17171

"Én úgy szoktam jellemezni: a dal, amiben egyszerre jelen van a világ összes fájdalma és öröme, végén az örömteli beteljesüléssel:) Devat ku = Isten hiánya...bizony imádság ez... és meghallgatás!"

Honlap: http://www.mitsoura.net/


Ez a kritika nem Miczura Mónikáról szól, hanem a zenekarról, amiben énekel: a Mitsouráról. Az énekesnő hangja, ez nyilvánvaló és tagadhatatlan, iszonyatosan erős. Nem csak úgy szimplán "jó" vagy "nagyon jó", hanem olyan hang, amiben nagyon sok minden benne van - vagy nagyon sok minden beleképzelhető (de az nagyjából mindegy is, hogy melyik).
( http://quart.hu/cikk.php?id=1253 )


Mitsoura

A Mitsoura az egyik legkarakteresebb kelet-európai worldmusic zenekar, melyet egyedülálló zenei megközelítés, hangzás és művészeti komplexitásra való törekvés jellemez. A zenekar énekesnője Miczura Monika (Mitsou) összetéveszthetetlen hangjával, egyedi előadói tehetségével világszerte a legrangosabb helyen szerepel a roma előadóművészek sorában.

A zenekar tagjai különböző zenei stílusok rangos képviselői, akik valamennyien otthonosan mozognak mind az autentikus, mind a modern zenei stílusokban. A két zeneszerző-hangszerelő Monori András és Moldvai Márk kiegészítik, ellenpontozzák vagy teljesen átlényegítik egymás zenei világát, így a dalokban tradíció és a jelenkor hangjai, az etnikus témák és a filmzeneszerű hangkollázsok egyaránt szerepet kapnak. Szalai Péter finom, tradicionális tabla-játéka, valamint Lukács Miklós valamennyi műfajt ötvöző cimbalom-játéka teszi még teljesebbé és színesebbé a hangképet. E sok apró részletből áll össze a Mitsoura zenéje – egyfajta progresszív elektro-akusztikus worldmusic, melyben soha nem hallott módon fonódnak össze az autentikus népzenei elemek, a jazz, a kortárs illetve a progresszív kísérleti elektronikus zene, a jelenkori és hagyományos tánc illetve könnyűzenével.
( http://zene.hu/mazeszak/reszletek.php?id=8778 )


A Mitsoura zenéje sikeresen integrálja a Kárpát-medence cigány zenei hagyományát egy olyan progresszív, elektronikus alapokkal felépített zenei környezetbe, amely fiatalok tömegeinek figyelmét fordítja a cigány kultúra értékeire. A lemezen hallható dalok ráadásul nem csak a szűkebb régió repertoárjából állnak össze: a zenekar művészi koncepciója szabadon ragad ki gyönyörű dallamokat annak a nagy utazásnak az állomásairól, amelynek során a cigány diaszpóra évezredekkel ezelőtt beáramlott Európába. Így a Mitsoura-repertoár a többi között az egyiptomi és az indiai cigányság dallamkincséből is választott néhány gyönyörű darabot. Mindez harmonikus egésszé kovácsolódik a zenekar jellegzetes stílusában, amelyet az elektronikus beat-alapokon és atmoszférán túl rendkívül magas szintű balkáni, egyiptomi és indiai hangszeres kíséret is jellemez.
( http://www.trafo.hu/programs/1782 )


Ének, ütőhangszerek: MICZURA Mónika
Szaxofon, kaval, gadulka, bansuri, szitár, sarangi: MONORI András
Tabla, ghatam, dholak, kalimba, konnakol, ütőhangszerek: SZALAI Péter
Cimbalom: LUKÁCS Miklós
Elektronika, billentyűs hangszerek: MOLDVAI Márk
Élő animáció: MANDULA Éva

Mitsoura - interjú

Ébenfeketén, valami földön túli belső fénnyel és e világi vitalitással áll egy folyamatosan változó kör előtt. Rasztatincsekbe fogott hajától bakancsviseletes lábáig, tetőtől talpig árad belőle a zene. Hozzá a maga teljes szenvedélyében izzó torokszorító hang. Mitsou, alias Miczura Mónika, az Ando Drom zenekar hajdani énekese. Saját, és népe gyökereit a ma hangzásvilágával társítva etnikus hangszerekre, öt kiváló muzsikussal (Dés András, Lukács Miklós, Moldovai Márk, Monori András, Szalai Péter) alkotta meg első szólóalbumát, a Mitsourát. Francia felségterületen, az EU-bővítés tiszteletére rendezett programsorozat keretében, a budapesti Francia Intézetben adott legutóbb koncertet.

– Hangoddal kapcsolatban óhatatlanul felmerülnek a francia és európai vonatkozások. Rendhagyó módon kezdjük a filmnél, pontosabban Tony Gatlifnál. Mit jelentett számodra ez a találkozás azzal a rendezővel, aki a negatív előítéletek, sztereotípiák lebontásának szándékával közelíti meg a cigányságot?

– Tony Gatlif Párizsban, az ottani cigány cirkuszban látott-halott először énekelni. Ezután kért fel a Gadjo Dilo, majd a Swing zenei motívumának az eléneklésére. Azt mondta első találkozásunkkor, hogy amikor meghallotta, rögtön tudta, hogy ez a hang kell neki. Tony Gatlif filmjeiben azt szeretem, hogy a valós oldaláról mutatja meg a cigányságot, ráadásul pozitív mondanivalóval. A legnagyobb ajándék, hogy meghagyja a szabadságomat, hogy önmagamat tudom adni.

– Mit jelent számodra a film: kalandot, egyfajta művészi kiteljesedést?

– Mindenekelőtt azt, hogy különböző zenei világokban próbálhatom ki magam. Ennek kapcsán megemlítenék egy dán zeneszerzőt, Hans Eric Philipet, aki játékfilmekhez komponál zenét, és akivel három éve együtt dolgozom. Ezek a tapasztalatok is segítettek abban, hogy szólólemezt készítsek. Tizenhat évesen álltam először színpadon az Ando Drommal. Évekig jártuk Európát, egy szál gitár és mandolin kísérte a dalaimat. Egy idő után kialakult bennem az igény, hogy másfajta közegben, hangzásvilágban szólaltassam meg a dalokat. Hogy minden egyes dal megkapja az igazán egyedi értelmét.

– Hosszú útkeresés, kísérletezés eredményeként született meg a Mitsoura. Mik voltak a legfontosabb összetevői ennek a lemeznek és a lemez dalaiból indiai motívumokra, cigány festőművészek alkotásaira, animációkra komponált koncertnek?

– Idestova öt éve léptem ki az Ando Drom együttesből, majd azt követően kellett egy kis idő, amíg összeszedem a gondolataimat. Azért készült ilyen sokáig ez a lemez, mert meg kellett teremtenem a szükséges feltételeket. Ráadásul sok időt vett igénybe a zenésztársaim megtalálása. Nem elég az, hogy valaki nagyon jó zenész a maga hangszerén és stílusában, nagyon fontos, hogy a zenei világra is ráérezzen, hogy a tradicionális zene is közel álljon hozzá. Az évek során kiválasztódnak egyes dalok, hangok, képek, amelyek valamilyen szinten már bennem voltak. Ezeket igyekeztünk hallhatóvá, láthatóvá tenni.

– Miből válogattad a lemezen és a koncerten felhangzó dalokat?

– Szerepelnek benne régi gyűjtések, többségében Bari Károly révén idős cigány emberektől, akik olyan tehetséggel énekelnek, ahogy én talán soha nem fogok. Emellett anyukámtól, a családomtól tanultam a legtöbb dalt. Az indiai, a razsasztáni zene pedig úgy került a válogatásba, hogy tizenhárom éves voltam, amikor először hallottam ezt a zenét, a nyolcvanas évek elején. Békéscsabán nőttem fel, akkoriban épült fel a városi nagykönyvtár, ahol bakelitlemezeken lehetett hallgatni ilyen különleges zenét. Ütöttem a kannát, énekeltem a cigány pergetőket, és amolyan blokkokat, egyvelegeket készítgettem.

– Annyi bizonyos, hogy mind formailag, mind tartalmilag meglepő spirituális töltete van a Mitsoura-koncertek zenéjének és látványának. Vajon a zenén túl is foglalkoztat a spiritualitás, a transzcendentális élmény?

– Tudatosan nem, inkább ösztönösen. Mivel gyakran kapok hasonló visszajelzéseket, gondolom, hogy lehet benne valami. A zene és a látvány mindenképpen a legbenső lényemet tükrözi.

– A zene, mintha a teljességet jelentené számodra.

– Igen. Amikor lejövök a színpadról, valami tökéletes nyugodtság van bennem. Úgy érzem, hogy kiadtam valamit, és történt valami, ami én vagyok. És mindeközben folyamatosan születnek bennem újabb dolgok.

– Nem gondoltál arra, hogy magad is zenét komponálj?

– Egyelőre nem. Én olyan ember vagyok, akit elég nehéz megismerni. Jó időnek kell eltelnie ahhoz, amíg megértik a zenész társaim, hogy mit érzek, mit kívánok ahhoz, hogy rám hangolódjanak. Nagyon szeretek improvizálni.

– Márkanév vagy világszerte a roma előadóművészek sorában. Miként sikerül megőrizni az értékrendedet, az integritásodat ebben a gyors sikerekre, népszerűségre hangolt világban?

– Úgy érzem, hogy Magyarországon eltűnőfélben van a cigány folklór, sok kiváló muzsikus elmegy a szórakoztató zene irányába. Én soha nem gondolkodtam divatzenében. Amikor elkészült a szólólemezem, tudtam, hogy szűk rétegnek szól majd, hogy nem populáris, nem könnyen emészthető. Kaptam egy-két kritikát, amelyik a régi, autentikus hangzást követeli tőlem. Ezekkel a kritikákkal csupán az a bajom, hogy nem adja meg az esélyt sem azoknak, akik ismernek már, sem azoknak, akik ezáltal ismernek meg, hogy a zenét elfogulatlanul tudják hallgatni. Nem mintha különösebben érdekelnének a rangsorolások, de a nemzetközi világzenei listán, a Wold Music Charton (www.wmce.de) májusban a kilencedik helyre kerültem. Abban hiszek, hogy zenélni kell, és a dolgok haladnak a maguk medrében. Amikor megjelent Magyarországon az első cigány folklórt játszó zenekar, a Kaly Jag, az nagy bátorságot adott nekem. Hagyományőrző családból származom, de a gondolkodásom modern. A Mitsoura egy mai, huszonegyedik századi nő megfogalmazásában a gyökerek, a régi hagyományok ötvözése a jelen világ hatásaival. (www.mitsoura.hu)
Népszabadság, Szentgyörgyi Rita
( http://www.romapage.hu/ajanlo/zeneajanlo/article/71219/108/ )