Közzététel: 2015. jan. 16.
Zsolt Farkas
https://www.youtube.com/channel/UCW1xtaZcZS88zxwOYrSx07w

Megjelent a Khamoro Budapest Band 3. albuma, "Barnuljunk Együtt!" címmel. O mato (A részeg) - The Drunk man.
Szatmári táncnóta.


A végére a Khamoro Budapest Band maradt, ők most saját kezükbe vették a kiadás dolgait, sőt az egész produkciót az elejétől a végéig. Első két lemezük még a Fonónál jött ki (Lingara, Romano Rat), ez a harmadik ráadásul már magyar címmel: Barnuljunk Együtt. Ez a húzás is jelzi, hogy egyre egyértelműbben fejezik ki magukat, minden lépésük mögött komoly munka és megfontolás állhat. A Khamoro Napot jelent, és őket hallgatva, nem ideológia és üzenet árad felénk, hanem tényleg valami fénylő minőség, egészen kerek ez a történet még akkor is, ha lehántjuk róla az összes külső réteget. A cím maga is több megközelítést kínál, az egymás mellett élés komoly témája humorban oldódik fel, és ilyesmiből van bőven az eddigieknél jóval több magyar nyelvű szövegekben is. Bár a teljes magyarországi cigány folklórból gyűjtenek, sőt még balkáni ízek is felismerhetők, de a legfontosabb alapot Szabolcs-Szatmár-Bereg megye, azon belül is Nagyecsed néphagyománya adja. Azért is nagy öröm, hogy ebben a Khamoro otthon van, mert vészesen megfogyatkoztak az utóbbi években a hagyományőrző bandák, legalábbis azok, amelyek nem engednek a popzenei érvényesülés talmi csábításának. A Khamoro egyébként már az elején sem nulláról indult, a zenekarvezető, Farkas Zsolt többek közt a Kalyi Jagban szocializálódott táncosként és derbukásként, saját bandájában pedig a ritmushangszerek mellett gitározik és szájbőgőzik is, valamint a feldolgozások és az új szerzemények jelentős része is hozzá köthető. A dalszerzésbe hűséges énekes-muzsikustársai közül Frigur Róbert Boby és Balogh Gusztáv Csompi is beszálltak, rajtuk kívül még Gáspár Kálmán Leon cimbalmos és Zsandár Rinkó Gábor nagybőgős a tagjai a zenekarnak. A Khamoro már az elején kivételesen élvezetesen játszó bandának számított, ezer színnel, ötlettel, játékossággal, egymásnak felelgető vokálokkal, szájbőgőkkel, erőteljes és organikus hangzással. Most harmadjára pedig tovább érett a dolog, megtanulták a legfontosabb leckét: a kevesebb szinte mindig több, azaz játékidőben, dalhosszban, hangszerszólókban mértéktartók, az egész album pont annyi, hogy örömet okozzon, és beindítson. Műfaji gyöngyszem.
http://langologitarok.blog.hu/2015/01/28/folk_es_vilagzene_telire