Hogyan tovább? Mit tovább? – Pap Gábor és Szántai Lajos Géczy Gábor szellemi örökségéről

2021. január 10-én eltávozott ebből a világból Géczy Gábor, a tanító, Magfalva létrehozója, kedves barátunk, harcostársunk. Rá emlékeztünk, a szellemi hagyatékának felidézésével és egy lehetséges jövőkép felmutatásával.

A beszélgetés résztvevői:
Pap Gábor művészettörténész és
Szántai Lajos művelődés történész

A beszélgetést vezeti: Sárosi Zoltán

Elhangzott a Két hollós könyvesboltban 2021. január 19-én.

A műsor közben bemutatott fényképeket köszönjük alkotóiknak!

GÁBOR-FA

Nagyon friss még a seb mely sokunk lelkén esett.
Elvesztettünk valakit akitől sokat kaptunk s talán keveset adtunk neki vissza.

A szemlélet melyet megismertetett sokunkkal, hívta életre a gondolatot amellyel mintegy jelkép fenn és lenn között, állítsunk egyfajta emléket szeretett barátunknak!

Egy fa, csak ennyi volna? Nem, ez nem "csak" egy fa! Ez sok-sok magja annak az erdőnek, melyet Gábor ültetett el. Mi pedig életet adhatunk neki!

Ha teheted, amint azt tavasszal az idő engedi ültess te is egy fát, vagy ha nincs hol, hát a lakásod ablakába egy növényt. Legyen az bármilyen, a lényeg az, ha a kertedben rápillantasz jusson eszedbe Gábor és tudd hogy a sok kis külön fácska, a rengeteg növény egy több ezres erdőt fog alkotni ország szerte!

Talán majd egyszer sok-sok év múlva, amikor megállsz ezelőtt a szeretettel nevelt fa előtt az unokáiddal, dédunokáiddal, önkéntelenül elkezdesz mesélni egy jó emberről, akit sokan szerettek és elmondod a számodra legfontosabb tanításait az utódoknak...

https://www.youtube.com/watch?v=KIWIExKZ6ps

ÜLTESSÜNK GÁBOR-FÁKAT!

Válasz

Elhunyt Mag-Falva alapítója, Géczy Gábor | 2021. január 11.

Tragikus hirtelenséggel elhunyt Géczy Gábor, akinek elévülhetetlen érdemei vannak a magyar népi hagyományos értékek újrafelfedezésében. A halálhírt több barátja is megerősítette. A Két Hollós Könyvesbolt facebook oldalán ezt írták: „ELVESZTETTÜK KEDVES BARÁTUNKAT, ÖRÖK HARCOSTÁRSUNKAT…Ég áldjon GÉCZY GÁBOR! Örülünk, hogy ismerhettünk…” – áll a nyilvános bejegyzésben. Zana Diána, a Néplelek.hu portál alapítója így búcsúszik: „Mialatt ezeket a sorokat írom, még mindig nem tudom elhinni, hogy megtörtént. Géczy Gábor elhagyta ezt a világot, ahogy ő mondaná, levetette a bőrkabátot.

A Lelkünk útja című könyvre és az abban foglaltakra gondolok, amelyet tőle kaptam, talán a második vagy harmadik találkozásunkkor. A könyvben egy amerikai pszichiáter a köztes lét – vagy szokták mondani Bardonak is – történéseit írja le, hipnózisban lévő emberek elbeszélése alapján. Gábor most már ott van, a földi énjétől megszabadulva, előző életeinek emlékeivel újból felvértezve, saját lélekcsoportjával végtelen szeretetben és éppen azt mérlegeli, mit sikerült megvalósítania mindabból, amit leszületése előtt magára vállalt. Úgy hiszem, elég jó lesz a mérleg.

Azóta, hogy elmondtam neki, földet készülök vásárolni és azon berendezkedni egy viszonylagos önellátásra, nem telt el úgy beszélgetés sem személyesen, sem telefonon, hogy ne kérdezte volna meg, hogy áll a földvásárlás. Ilyenkor mindig panaszkodtam egy kicsit, mert minduntalan akadályba ütköztem, jött valami nehézség, ami elkeserített. Ő pedig attól függően, hogy éppen mi volt a probléma, olyanokat mondott, hogy bízz az emberek jóságában, teremtsd meg a képet és valóra válik, hagyatkozz az Istenre. Ilyen ember volt Géczy Gábor! Még azután is bízott az emberek jóságában, miután elkezdték zaklatni, hajtóvadászatot indítottak ellene, meghurcolták, majd mindezek következtében szívrohamot kapott.

Régóta tervezem a kivonulást és a saját kis sziget megszervezését, de Géczy Gábor tanítása és Magfalva miatt vált sziklaszilárddá bennem az elhatározás. Megígérte, hogy amint megvan a birtok, megnézi és segít kitalálni, hol legyen a ház, az állatok, a kert, stb. Erre már nem kerülhet sor, legalábbis ebben az életben, ilyen formában. Már nem fog nevetve és viccelődve beszélni a legkomolyabb dolgokról, nem fog tanácsot adni, ha kérem, de a tanítása és a szellemisége itt marad mindannyiunk szívében.

Mikor riportfilmet forgattunk vele, felballagtunk a Szent Korona templomhoz és talán két óránál is többet beszélgettünk. Azok a nagy változások is szóba kerültek, amelyek eljövetelét mindannyian érezzük, de ő úgy vélte, ezek már a mi életünkben bekövetkeznek; be fogja tölteni a jézusi minőség az emberek szívét és a lelkek az égig nyílnak majd – így mondta. Azt is mondta, nincs már messze ez a minőségváltás, csak addig nem kell meghalni. És tessék, elment! Úgy tűnik, elvégezte Géczy Gáborként vállalt földi feladatát, még akkor is, ha sokan úgy gondoljuk, nélkülözhetetlen az ő tanítása. Mostantól nélkülöznünk kell, bármennyire is fáj. Annyit tehetünk, hogy az ő iránymutatása szerint tesszük a dolgunkat tovább. Higgy Istenben és bízz önmagadban!”

Géczy Gábor 1963. február 6-án született a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Csengeren. Középiskolai tanulmányait az Eötvös József Gimnáziumban végezte, majd a Kossuth Lajos Tudományegyetem matematika-fizika szakán szerezett diplomát 1989-ben. Az egyetem alatt és után a debreceni Atommagkutató Intézet Radon Csoportjával geofizikai radioaktivitás vizsgálatokat folytatott. Kutatásainak eredményei számos hazai és külföldi folyóiratban jelentek meg. 1990-ben Akadémiai Doktori Ösztöndíjat nyert az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Természetföldrajz Tanszékére, ahol többek közt a természetben előforduló alakzatokat (fraktálokat) vizsgálta, majd a számítástechnikai szakon szerezte meg diplomáját. Halála előtt az ELTE Természetföldrajz Tanszékének külső oktatójaként dolgozott.

Legismertebb életműve a magyar nép természeti hagyományainak, kultúrájának és gyógyászati megoldásainak újrafelfedezése és népszerűsítése volt, amelyről így nyilatkozott: „A MAG-ot barátaimmal hoztuk létre 1997-ben. Ekkora már világosan látszott, hogy az a fajta fogyasztói civilizáció, amelyben élünk még a mi életünkben összedől. Elsődleges célunk az volt, hogy a katasztrófa előtt minél több ember függetleníthesse magát a nagy ellátó rendszerektől (gáz-, víz-, villany-hálózatok, nagyüzemi mezőgazdaság és élelmiszeripar, egészségügy stb.), esélyt adva magának és a családjának a túlélésre. Erre a legkézenfekvőbb megoldást a hagyományos, önellátó paraszti gazdálkodás nyújtja, amely évezredeken keresztül bizonyított, amelyben még nagyszüleink is éltek. Ez az életmód nem csak egészséges, tiszta élelmiszert, kényelmes, otthont adó házat és emberhez méltó életet jelentett, hanem – mivel a házépítéstől a mezőgazdasági munkákig mindent kalákában végeztek – közösséget is. Ez a közösségi lét, és az általa nyújtott védelem és biztonság hiányzik ma mindnyájunknak. Ezt próbálja a MAG visszaadni az embereknek.

A MAG szó a Mintaként Alkalmazott Gondviselés elnevezést rövidíti, de benne van a névben az a stratégia, amit a természet használ a túléléshez. Ha közelít a sötétség, jön a tél, a teremtés összegyűjti az élet továbbviteléhez szükséges legfontosabb anyagokat, tudást, energiát és magokat alkot. Ezek a magok hosszú ideig – néha évezredeken keresztül – őrzik az élet mintáját, majd ha újra kedvezővé válnak a körülmények, kicsíráznak és újjáteremtik az életet. A magyar nép nevében (azaz feladatában) is benne van a mag.”

https://www.erdely.ma/elhunyt-mag-falva-alapitoja-geczy-gabor/


ELVESZTETTÜK KEDVES BARÁTUNKAT, ÖRÖK HARCOSTÁRSUNKAT...
Ég áldjon GÉCZY GÁBOR!
Örülünk, hogy ismerhettünk...
-- Két Hollós Könyvesbolt | 2021, január 11.

„Csak akkor születtek nagy dolgok, ha bátrak voltak, akik mertek...”


HOGYAN TOVÁBB? MIT TOVÁBB?
A beszélgetés résztvevői:
PAP GÁBOR művészettörténész
SZÁNTAI LAJOS művelődéstörténész
https://www.facebook.com/kethollos/posts/2800288926887816

Válasz

PORTRÉ – Géczy Gábor – fizikus, tanár

1963. február 6-án születtem a szabolcs-szatmár megyei Csengeren.

magfalva Iskoláimat Budapesten végeztem, középiskolába az Eötvös József Gimnáziumba jártam. Diplomámat a Kossuth Lajos Tudományegyetem matematika-fizika szakán szereztem 1989-ben. Az egyetem alatt és után a debreceni Atomma gkutató Intézet Radon Csoportjával geofizikai radioaktivitás vizsgálatokat folytattam, ennek kapcsán kétszer OTDK első díjat kaptam. Kutatásaim eredményeit számos hazai és külföldi referált folyóiratban publikáltam. 1990-ben Akadémiai Doktori Ösztöndíjat nyertem az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Természetföldrajz Tanszékére. Itt a természetben előforduló önhasonló alakzatokat (fraktálok) vizsgáltam. Ez vezetett arra, hogy felfigyeljek bizonyos – a természet minden szintjén felbukkanó – alapformákra. Legnagyobb megdöbbenésemre, ezeket az univerzális formákat alapmotívumként megtaláltam az ősi kultúrák (India, Egyiptom, Észak- és Dél Amerika stb.) ábrázoló művészetében és a magyar népművészetben is. Kutatóútjaimon sorra vizsgáltam az ún. „magascivilizációkat” (Egyiptom, Mezopotámia, Görögország, Róma stb.) és mindenütt azt tapasztaltam, hogy a táj és a tájban élő ember harmonikus kapcsolatának megbomlása miatt sivatagosodtak el ezek a területek. Az ösztöndíj alatt elvégeztem az ELTE számítástechnika szakát. Gödöllői családi házamban élek feleségemmel és két fiammal. Feleségem a gödöllői Szent István Egyetem Fizika Tanszékén tanít.

És Ön hol tanít most?

Továbbra is az ELTE Természetföldrajz Tanszékén, de már külsősként. Mivel a kutatások során nyert tapasztalataim gyökeresen ellentmondtak a hivatalos tudomány állításainak, és nem láttam esélyt arra, hogy nézeteimet belátható időn belül befogadják, 1995-ben eljöttem az ELTÉ-ről és saját céget alapítottam. Kutatásaimat azóta magam finanszírozom. Jelenleg óraadó tanárként speciálkollégiumot tartok a hallgatóknak „Szakrális földrajz” címen. A téma aktualitását jelzi, hogy az órákat a saját hallgatókon kívül más egyetemek diákjai, sőt felnőttek is látogatják.
Gomba külterületén épül Magfalva, amelyet a MAG csoport építi. Mit jelent a MAG rövidítés?

A MAG-ot barátaimmal hoztuk létre 1997-ben. Ekkora már világosan látszott, hogy az a fajta fogyasztói civilizáció, amelyben élünk még a mi életünkben összedől. Elsődleges célunk az volt, hogy a katasztrófa előtt minél több ember függetleníthesse magát a nagy ellátó rendszerektől (gáz-, víz-, villany-hálózatok, nagyüzemi mezőgazdaság és élelmiszeripar, egészségügy stb.), esélyt adva magának és a családjának a túlélésre. Erre a legkézenfekvőbb megoldást a hagyományos, önellátó paraszti gazdálkodás nyújtja, amely évezredeken keresztül bizonyított, amelyben még nagyszüleink is éltek. Ez az életmód nem csak egészséges, tiszta élelmiszert, kényelmes, otthont adó házat és emberhez méltó életet jelentett, hanem – mivel a házépítéstől a mezőgazdasági munkákig mindent kalákában végeztek – közösséget is. Ez a közösségi lét, és az általa nyújtott védelem és biztonság hiányzik ma mindnyájunknak. Ezt próbálja a MAG visszaadni az embereknek.

A MAG szó a Mintaként Alkalmazott Gondviselés elnevezést rövidíti, de benne van a névben az a stratégia, amit a természet használ a túléléshez. Ha közelít a sötétség, jön a tél, a teremtés összegyűjti az élet továbbviteléhez szükséges legfontosabb anyagokat, tudást, energiát és magokat alkot. Ezek a magok hosszú ideig – néha évezredeken keresztül – őrzik az élet mintáját, majd ha újra kedvezővé válnak a körülmények, kicsíráznak és újjáteremtik az életet. A magyar nép nevében (azaz feladatában) is benne van a mag.

Hogyan épül fel a MAG szervezete?

A MAG önszerveződő, önvezérelt önellátó közösségek hierarchikus rendszere. Egyetlen cél tart össze bennünket: ma az emberek többsége a másikból él, mások rovására sikeres, mások munkájából gazdagszik meg. Mi igyekszünk másokért élni. Kb. 50 MAG közösség van határon innen és túl, de Istennek hála, Gomba módra J szaporodnak. A MAG-nak saját könyv, CD, DVD stb. beszerzési és elosztási rendszere van, amelyben a valódi múltunkat, éltető hagyományainkat bemutató művek szerepelnek. Igyek-szünk mindenhol a helyi óvodákat, iskolákat, könyvesboltokat is ellátni.

A MAG pártoktól és egyházaktól független szerveződés. Az alapelveken kívül minden körülményt (szervezeti forma, tagfelvétel, pénzügyek, vezető-választás, saját programok kialakítása stb.) szabad akarattal a helyi közösség dönt el, törekedve a minél teljesebb önállóságra és önellátásra, hogy a Gondviselés Rendje helyett ne mesterségesen kialakított politikai, gazdasági, és társadalmi kényszerek befolyásolják létüket és működésüket. Mi mindenkiben a jövőt látjuk, ezért – előéletétől függetlenül – mindenkit várunk sorainkba. A kegyelem kora arról szól, hogy Saulusból a keresztényüldöző zsidó rabbiból bármikor Pál apostollá nemesedhet az ember. Aki például otthonában, háza előtt fát ültet, (tartozzon bármilyen ideológiai vagy politikai irányzathoz) lehet, hogy többet tesz a jövőért, mint aki – akár Bocskai ruhában – fröcsögve szidja a másikat.

Honnan jött az elhatározás, hogy egy falut építsenek fel?

Ez a XXI. század nagy kísérlete: képesek vagyunk-e újra emberi közösségeket alkotni, melyet a félelem (pénz, politika, hatalom…) helyett a szeretet épít fel és tart egyben? Évezredekig ilyen közösségek alkották az emberi társadalmakat, ezt próbáljuk meg újra felépíteni. Tavasszal egy kis csoport elkezdte felépíteni Magfalvát Monor és Gomba között, egy közel 50 hektáros területen. (Gomba felé jobb oldalon, Homok és a harcvölgyi erdő között – a szerk). A falu kb. 10 házból fog állni, melyekhez 5 ha földterület tartozik. A telek (kb.1ha) minden lakónak saját tulajdona, a szántó (1ha), a legelő (2ha) és az erdő (1ha) osztatlan közös tulajdonban marad. Ez az erdő- és legelő birtokosság segíti a közös gazdálkodást (csorda, ménes, épületfa, tüzelő…). A falu lakói a faluépítő közösség soraiból kerülnek majd ki. Ha elkészül a falu, eleinte csak pár család fog kiköltözni, a többiek pedig fedezik majd költségeiket (üzemanyag, telefon stb.), cserébe az ottlakók egészséges élelmiszereket adnak, rendben tartják a többiek portáit is. A falut olyan mintának szánjuk, amely – reményeink szerint – segíti a helyi MAG-okat a saját falujuk felépítésében. És ezek a falvak egyszer majd összeérnek… A mintaadást tartjuk legfontosabbnak. Azt hogy kijön ide valaki, megtanul földházat építeni, vermet ásni, önállóan gazdálkodni, és ez a tudás nem avul el soha, és az övé marad. Alapelvünk, hogy a falu önellátó, önvezérelt, a természettel együttműködő egység legyen, kizárólag természetes, helyi építő anyagokból épülhet fel (30 km-es körzeten belülről próbáljuk beszerezni az építőanyagot), a gazdálkodásban hagyományos fajtákat és eljárásokat használunk. Mangalicát, szürkemarhát, kopasz nyakú tyúkot fogunk tartani, tönkölybúzából saját magunk sütjük kenyerünket. Régen a falun élők mindent meg tudtak termelni, csak a petróleumot és a sót hozták kívülről. Ezeknek az ismereteknek újra közkinccsé kell válnia, anyanyelvi szintű tudássá. Elhitették a parasztokkal, hogy az ő tudásuk már elavult, csak az a jó, ami városról jön, és a parasztok sajnos elhitték. Nem vették észre, hogy a televíziótól a banán ízű tamponig csupa felesleges bóvlit kapnak az értékeik helyett. Nem vették észre, hogy lassan mindenki beteggé és boldogtalanná válik körülöttük a „szép új világ” halálos ölelésében. Vissza kell adni a parasztság tartását, meg kell mutatni, hogy az ő tudásuk valódi érték, nem avul el, és nem válik szemétté, mint a jogi, számítástechnikai, orvosi stb. ismeretek többsége. Minél egyszerűbb valami, annál maradandóbb, és ami a legegyszerűbb: az örök!

Most itt táboroznak?

Igen. 2006. július 17-30. között építőtábort szerveztünk, azzal a céllal, hogy elkezdjük felépíteni Magfalvát, ennek kapcsán megismerjük a hagyományos gazdálkodást és a szerves kultúrát, és megerősítsük a MAG-okon belüli és a MAG-ok közötti kapcsolatokat. Van itt délvidéki, felvidéki, erdélyi és „hivatalos” magyar. A tábor során szeretnénk felépíteni egy kápolnát a falu számára, kemencét, karámokat az állatoknak, rakott falú házat és egy közösségi földhá-zat. Emellett kaszálunk, szénát gyűjtünk, megtisztítjuk az erdőt, gyógynövényeket gyűjtünk. A tábor önszerveződő egysé-gekből áll, melyek alapját az egyes helyi MAG-ok alkotják. Idegenek csak úgy csatlakozhatnak a táborhoz, ha valamely MAG befogadja őket, és felelősséget vállal értük. A gyerekeknek külön foglakozásokat tartunk: kosarat- és palánkot fonunk, nemeztakarókat, készítünk. A tábor önellátó, a sátrakat, az ellátást, a reggelit és vacsorát az egyes MAG-ok külön intézik. A meleg ebédet minden nap más MAG főzi az egész tábor számára. Az élelmiszereket a monori piacról szerezzük be.

Milyen a tábori élet? Van-e kötött napirend?

Természetesen. Ébresztő 5-kor, 5.30-kor reggeli imádság, napköszöntés, 6-tól reggeli torna (Baranta, hagyományos magyar bot- és szablyavívás) 7-13-ig a délelőtti, 16-19-ig a délutáni munkák folynak, vacsora után pedig takarodóig tábortűz mellett beszélgetünk, éneklünk, néptáncot tanulunk. Van már egy ásott, iható vizű kutunk, áll egy ebédlősátor, asztalokkal, padokkal és egy tábori konyha. Készítettünk egy napbojleres zuhanyzót is. Megépítettünk két vermet, félig kész egy jégverem és nekifogtunk egy földház megépítésének. Mivel a táborlakók többsége városi „nadrágos” ember (tanárok, mérnökök, orvosok stb.), elég nehéz megszoknunk a tűző napot és a kemény fizikai munkát…

Van-e, megfelelő szaktudásuk az építkezéshez, a kintléthez?

Itt a táborban szinte egyetlen falusi sincs, de legtöbbünk nagyapja még paraszt volt. Az apáink Sztálinvárost vagy a vas és acél országát építve – többségükben kényszerből – kiestek a paraszti kultúrából, de a vér nem válik vízzé. A nagyszülői örökség az unokákban bukkan újra felszínre. Tanulságos a bibliai tékozló fiú esete. Elindul a fiú otthonról és minden értékét eltékozolja. Hagyja elveszni ősei hitét, tudását, álmait. Olyan mélyre süllyed, hogy a disznók vályújából enne (TESCO, Győzike stb.) de még onnan is elkergetik. És egyszer csak eszébe jut a szülői ház. Azok a célok és álmok, amik ezer éveken át éltették őseit, nemzetét. Összegyűjti maradék hitét, erejét, merít a megőrzött tudásból és hazatalál a szülői házba. És az Atyja jobbjára ülteti. Ezekre a tékozló fiúkra számítunk. Sajnos a falusiak többsége még mindig a városba vágyik, de a városból a természetbe visszavágyó embernek már nem lehet újra eladni, hogy az embertárolóknak épült személytelen és embertelen lakótelepi lét jobb, mint a falusi élet. Sokat segíti munkánkat a táborunkba meghívott két csíki székely gazdálkodó, de nagyon számítunk a helyiek tapasztalataira is.

Miért pont Gombát választották?

A választás ösztönös volt, de a döntésünk sok szempontból jónak bizonyult. Segítőkészek a helyi emberek, jó a viszony a gombai önkormányzattal. A táj sérült (homokos, száraz, meliorizált földek …), de jelentős földe-nergiákat mértünk a területen. Ezek az energiák éltetik a tájat, ezek sűrűsödnek össze a szenthelyeken. Amikor hármas csillagösvény csomópontot mértünk az egyik dombon végleg eldőlt, hogy itt építjük fel Magfalvát. Az ilyen hármas csomópontok nagyon ritkák, több száz kilométerenként fordulnak elő. Ilyen csillagösvény működteti Tápiószent-mártonban az Atilla dombot, de ha sikerül ezt a területet megtisztítani és működését megerősíteni, a környék az ottaninál sokkal erősebb gyógyító helyet nyer. A tábor előtti vasárnap (július 16-án – a szerk.) kb. 100 fővel Szentkorona Szertartást tartottunk, ezáltal segítve a táj gyógyulását és a szenthely működését. A szertartás naplementekor kezdődött a leendő kápolna helyén, harangszót követően, tűzgyújtással. A Koronán szereplő apostolok és szentek megszemélyesítői a tábor tagjai voltak, őket nevük és születésük alapján választottuk ki. A szentek és apostolok az Évkörnek megfelelő rend szerint mondták el a Koronában az általuk – a Szentírásból vagy néphagyományból – választott idézeteket. A Koronából kijőve mindenki a saját szavaival mondta el üzenetét, kívánságait családjának, barátainak, nemzetének és a világnak. Úgy tűnik a szenthely nem csak minket hívott meg, az erdőben egy valamikori búcsújáróhely nyomaira akadtunk. A környéket ma is használják, erre utalnak a nemrégiben kirakott Stációk. Bárki helyezte is el őket, várjuk szeretettel, és a búcsújárókat ősi szokás szerint vendégeljük meg. A természet és az ember rendezett kapcsolatának alapja a szent helyek rendszere. Ha újra békében akarunk élni a természettel ismét éltetni kell szent helyeinket.

Van hasonlóság az ún. biofalvakkal?

Sok ilyenben jártunk, legszimpatikusabb a Kaposvár melletti Visnyeszéplak volt, melyet táncházas fiatalok építettek. Két dolgot mi máshogy fogunk csinálni: hiányzik náluk a közösségi földtulajdon (erdő- és legelőbirtokosság), ezért sokat szenved ott, akinek tehene, lova van. A másik: örvendetes, hogy az ott élő 200 emberből kb. 120 fő gyerek, viszont hiányoznak az öregek. Amely ottani családnál a nagyszülők is kiköltöztek, sokkal jobban haladnak. Mi azt szeretnénk, ha Magfalván minden korosztály jelen lenne, hiszen az időseket minden szerves kultúra értéknek tartotta tudása és élettapasztalata miatt. A biokultúráról, bioélelmiszerekről csak annyit, hogy jártam olyan helyen, ahol a mangalicákat boxokban tartották, és lejárt szavatosságú Maggival etették. A nagyüzemi tartással – még ha „bio” is – nem kapjuk vissza a régi, természetes ízeket, mert nem személyes a kapcsolat az állattal, növénnyel, nincs rajta áldás. Mindenkinek volt egy kinyúlt és lyukas „Nagymama pulóvere”, amely legmelegebb ruhája volt, mert a nagyanyja belekötötte minden szeretetét. Ha a paraszt jóérzéssel, szeretettel dagasztja a kenyeret, vakargatja a disznó fülét, egy különleges, láthatatlan erő járja át az élelmet (az életet): az ízek tengere. Az Isten.

Szegedi Csaba

(2006 július)

https://magtar.hu/magfalva-bemutatasa

Válasz

Vajon sikerülhet-e a mai kor emberének, ami Rousseau követőinek nem, visszafordítani az idő kerekét, és bebizonyítani azt, hogy őseink észerűbben, a természetet jobban tisztelve éltek? S ennek érdekében a technika különféle vívmányairól lemondva, egy lényegesen egyszerűbb életet élve, elfordulni a kényelem ilyen-olyan módozataitól, hogy megmeneküljünk a kizsigerelt természet bosszújától. Nem tudom, hogy sikerülhet-e. Géczy Gábor mindenesetre megpróbálja.

Kondor Kati - Az a filozófia, amit ön hirdet, s amelyről előadásai szólnak, a test, lélek, szellem hármas egységét hirdeti, mondván, ha ez a három szint együttműködik, az maga a harmónia, az egészség, a teljesség. A reneszánsz időkben ez még természetes volt a gondolkodó ember számára, ám a mai, még mindig erőteljesen materialista világban a többség nem így gondolkodik.

- Valóban nem. A mai természettudományok a fizikai szintre vonatkozóan adtak tudást. A lelki szintbe a művészetek tartoztak, a szellemi szint pedig a vallás, a filozófia világa. Csakhogy ugyanúgy, ahogy egy embert nem lehet három részre szétvágni, nem szabadna a tudományokat sem darabokra bontani, és persze a világról alkotott képünket sem.

- Magyarán az összefüggések tudományáról nem volna szabad elfelejtkeznünk. Manapság viszont bántják azt az embert, aki így gondolkozik, vagy legalábbis hóbortosnak nézik. Ön tapasztalt ilyesmit?

- Igen. Engem is többször figyelmeztettek, hogy a földrajz tanszéken csak a földrajzzal foglalkozzam. Ám ilyen nincs. Pont azért nem működik ma a világ, meg azért nincs igazi ismeretünk róla, mert mindent szétszabdalunk, és nem hagyjuk, hogy bennünk, magunkban összeálljon minden. Tehát nem „telefonkönyvet” kell tanítani a diákoknak az egyetemen, hanem a teljességet.

- Agykutatók immár tanulmányok sorát írták meg arról, hogy a művészeti nevelést, a lélekre ható nevelést elhanyagolni bűnös dolog. Márpedig nálunk ez történik. Azt is mondják, ez utóbbi nélkül a fizikai világra vonatkozó tanítás-tudás nem ér semmit.

- Ez olyannyira így van, hogy a magam példáját idézve azt mondom, én azért mentem el fizikusnak, mert az érdekelt, ami a székely viccben így szól: „jó, jó, hogy ez a villanymotor, de mi hajcsa?” Tehát az érdekelt, mi működteti a világot, de erre a fizika önmagában nem tud válaszolni, akármilyen mélyre megy az ember.

- És a metafizika?

- Az sem. Külön-külön egyik sem tud választ adni. Az ember, ahogy így szemlélgeti a világot, rájön egy-két alaptörvényre. S az egyik legfontosabb alaptörvénye a világnak az „is-is” törvény.

- ??

- Ez azt jelenti, hogy mi mindent be akarunk rakni egyetlen fiókba, és csak egy fiókba. A világ meg úgy működik, hogy minden minden fiókban benne van. Mondok egy példát. Ma valami vagy egy használati tárgy, vagy pedig lóg a falon, és mondjuk egy művészeti tárgy. Pár száz évvel ezelőtt, teszem azt megcsináltak egy guzsalyt, vagy bármilyen használati tárgyat, s azt megfaragták. Gyönyörű faragások voltak rajta, és a feladatának is megfelelt. Tehát a fizikai és a szakrális feladat egybemosódott. Egy gyönyörűen díszített mángorló ily módon „is-is.” Ez a világon mindenre alkalmazható volt, de ma leginkább a „vagy-vagy” érvényesül. Szinte csak így tudunk gondolkozni az iskolai nevelésben éppúgy, mint a politikában.

guzsalyok
Guzsalyok: A. övguzsalyok, B. rúdguzsalyok, C. talpas guzsalyok, D. székes guzsalyok (Általános formák)
Magyar Néprajzi Lexikon

- Látja, most elgondolkodtatott, s eszembe jutottak a formatervezők. Ma – hogy ez se legyen magyarul mondva – dizájnereknek hívják őket. Nos, rengeteg tehetséges ember van köztük, ők megtervezik a maguk tárgyát, legyen az bútor, porcelánkészlet, de tőlem lehet akár mángorlófa is. És bizony olyan elérhetetlen áron próbálják eladni ezeket a szép dolgokat, amit alig valaki tud csak megfizetni. Tehát mi, egyszerű halandók, megveszünk egy praktikus tárgyat, mert csak erre telik, de az bizony a szépség iránti igényünket nem elégíti ki. Ezeket a tehetséges formatervezőket meg, akik a szépséget állítják elő, alig ismeri valaki, ők a maguk elszigetelt kis világában ücsörögnek.

- Hát így működik a világ, bizony. Ülünk a kis embertároló dobozokban, mondjuk a nyolcadik emeleten, és fogalmunk sincs arról, hogy a hetediken ki ül alattunk. Ez a jellemző a mai életünkre. A legnagyobb baj a világgal pedig az – s e tekintetben teljesen mindegy, hiszünk-e istenben, vagy nem, mert mindenképpen teremtő lények vagyunk -, hogy a teremtés lehetőségét veszik el az embertől.

- Miért jutott el idáig az emberiség?

- Erre azt felelem, hogy a természetben is van tavasz, nyár, ősz, tél. Akármelyik szent iratot nézem, mindegyik leírja, hogy ez a sötétség kora. Most a télben vagyunk, remélem már annak a végén. Például egyre inkább „szinglisedik” a világ. Senki nem mer semmit vállalni, tehát nem mer teremteni. Futószalagon működik az életünk. Régen, ha a parasztember felkelt, kigondolta, hogy kell egy gereblye, mert eltört a régi, s délre elkészítette az újat. Ma ez úgy működik, hogy összeül egy bizottság, jó hosszan értekezik azon, hogy meg lehet-e csinálni a gereblyét, majd egy külön mérnök közösség megtervezi az egyes fogakat, külön a nyelet, és bizonyos munkások legyártják ezeket. Egy következő ember meg összerakja. Ez nem teremtés, mert az a bizonyos szakmunkás egész nap csupán a gereblye bal kettes fogait csinálja. Valahogy annyira szétszabdaltuk a világot, hogy kiestünk a teljességből. És ez baj.

- Ennek talán a legfontosabb oka, hogy hihetetlenül pénzfüggővé és mohóvá vált a világ, pontosabban a világnak az a része, amely rákényszeríti a többiekre, hogy annak a bizonyos gereblyének egyetlen kis részét gyártsa csupán.

- Az a helyzet, hogy a pénz már csak következmény. A pénz megtestesült félelem, semmi egyéb.

- Magyarán a lelkünk romlott el először?

- A félelem úgy jött létre, és arra épül, hogy valamiből nincs elég a világban. Szerintem pedig a világ úgy van teremtve, hogy mindenből elegendő áll rendelkezésre

- Akármennyire szaporodunk?

- Akkor is. Egyetlen egy esetben van szűkösség, ha az emberek egy szűk csoportja, mondjuk egy tizede, azt mondja, a javak kilencven százaléka az enyém.

- Most ez történik, nem?

- Ez, de kérdem én, mi meg miért nem merjük elvenni ezt tőlük? Azért, mert félünk. A félelem, ami létrehozza a pénzt, s ami azt eredményezi, hogy nyolcórányi gályázással sem tudja megkeresni sok ember az alapvető szükségleteire valót. S hadd térjek még vissza az „is-is”- hez. Ma ugye az van, hogy vagy dolgozunk, vagy szórakozunk, vagy pihenünk. Netán imádkozunk. De kérdezem én, vajon nem lehet úgy végezni egy munkát, hogy az szórakozás legyen? Vagy pihenés legyen?

- Szerintem lehet, de az is biztos, sok ember olyan munkát végez, amit nem szeret, még az értelmiséginek számító emberek közt is sok ilyen van.

- Elmondom én magának, hogyan néz ki ma egy értelmiségi munka. Negyede pályázatírással telik, a maradék idő fele mindenféle adminisztrációval, és ami marad, az talán a tényleges munkavégzés. De az a baj, hogy ezt is rutinszerűen csináljuk. Néha elnézem, hogy ugyanabból a harminc-negyvenéves elsárgult jegyzetekből tanít valaki az egyetemen, szinte rabszolgamunkává züllesztve saját tevékenységét. És ami a legnagyobb baj, hogy egyfolytában hazudunk önmagunknak és a környezetünknek. Mert ami van, az senkinek sem jó, de mindenki előadja, hogy végül is nagyjából rendben mennek a dolgok.

Gézy Gábor Mágfalván

Magfalva lakója

- Vajon mi ebből a kivezető út? Az, amit ön csinált, hogy fellázadt az egysíkú tanítás ellen, és abbahagyta, s Monor közelében alapított egy falut, Magfalvát. Amit sokan szeretetfalunak hívnak, ahol az emberek normális közösségben szeretnének élni egymással. Honnan jött az ötlet, és miképpen kezdett hozzá a megvalósításhoz?

- Ez a világ sok ezer éven keresztül normálisan működött, többé-kevésbé kiszolgálta az embereket, akik emberi módon tudtak benne élni és meghalni. Pár száz évvel ezelőtt valami történt a világgal, erre én azt szoktam mondani, hogy vírusos lett. Itt nem valakikkel, egy szűk csoporttal van a baj, nem egy elnyomó réteggel, hanem alapvetően a gondolkodásba került bele egy vírus. Egy hibás információ, ami arra késztette az embereket, hogy teremtés helyett harácsoljanak, s ahelyett, hogy szeretetben élnének, inkább hazudozzanak. Nézze meg, mily sok külsőséggel van teli a világ. Én azt mondom, az ilyenekkel élő embereknek a szeretet hiányzik az életéből. S helyette pótcselekszenek, hogy legalább irigyeljék őket. Ami pedig Magfalvát illeti, mi abból indultunk ki, hogy ha az ember utat téveszt, menjen vissza addig a sarokig, amikor még tudja, hol jár. Ezelőtt úgy száz évvel normálisan működtek a nagycsaládok. Nagy családi közösségek voltak, és ezek óvták, védték, ellátták a tagjaikat. Egy falun belül a teljességet meg tudta élni az ember. Akkor is, ha ki se mozdult a falujából.

- Nem kellett például külkereskedni?

- Nem csak ezt nem kellett, de Honoluluba sem kellett elmennie. Ezekről én azt gondolom, mind menekülések. Az ember nem érzi jól magát otthon, s azt gondolja, ha két hétre elmegy a csuda tudja milyen szigetre, ott majd jobban fogja magát érezni. Ezzel szemben én azt mondom, létezik olyan, hogy az ember jól érzi magát a bőrében ott, ahol van, s nem kell sehová sem menekülnie. Ha létre lehetne hozni egy ilyen közösséget, ami ráadásul kizárja a félelmet, akkor egy lépést tettünk egy emberibb élet felé. Egyébként a félelem nevében benne van, hogy micsoda. Fél elem. Nem ismerjük már a teljességet, nem ismerjük az egész-séget, és elkezdünk tartani attól, amit nem ismerünk. Az ideális közösség megteremtette magának az energiát, az élelmiszert, az egészséget, mindent. Önellátó volt. Száz évvel ezelőtt egy tanyának mondjuk két liter petróleum kellett egy hónapban. Ennyi volt a függősége, az importja. Nem rettegett attól, hogy jaj, lesz-e munkahelyem, lesz-e nyugdíjam, be tudom-e fizetni a számláimat, mert mindent megteremtett magának. Amikor mi itt, Magfalván nekiálltunk építeni az első vert falú vályogházat, döbbenetes volt látni az emberek arcát, hogy ennyi egy ház? Mi csináltunk egy húsz négyzetméteres házat, aminek az összköltsége körülbelül százezer forint volt. És télen kijárkáltunk oda, befűtöttünk, elbeszélgettünk, borozgattunk, s mindenki érezte, lehet lakni egy ilyen házban.

kemenceépítés

- Nem hinném, hogy sokan vállalkoznának arra, hogy némiképpen visszamenjenek az időben, hiszen ez állítólag lehetetlen, arról nem is beszélve, hogy én például nem tudok vályogot vetni.

- Bizony, sok tudás feledésbe merült már, mi ezeket próbáljuk összeszedni. Most tanuljuk azt a millió kis trükköt, aminek segítségével egy ilyen ház felépíthető.

- Erről nekem már sokszor eszembe jutott, hogy lényegében minden állat meg tudja építeni a saját fészkét, lakását, csak az embernek okoz ez nehézséget.

- Mert elhitették velük, hogy ez nehéz. Ma mindent „szakember” csinál, lassan már a villanykörtét is csak az csavarhatja be, és esetleg a gyerekeinket is szakember fogja megcsinálni. Ezt nem szabad elfogadni.

sütő asszony

- Az a bizonyos teljesség szakadt meg, amit maga hiányolt az imént. Én például mostanában voltam Svédországban, ahol a vendéglátóim elvittek a Volvo gyárba, merthogy oda amolyan idegenvezetői segítséggel, egy elektromos kisvonaton be lehet menni. Minden, de minden automatizált, a gyártósoron az autó minden darabját más ember szereli be, automata gördíti a kocsikat egyik helyről a másikra, ahol a szerelő mondjuk csak egyetlen csavart tesz a helyére, és már gördül is tovább az autó. Nesze neked teljesség, meg folyamatok átlátása.

- Én egész életemben arra törekedtem, s büszke is vagyok rá, hogy hittem abban, van az emberben eredendően egy józan paraszti ész. Egy gyermeki gondolkodás. Nem véletlenül mondja Jézus, hogy váljatok újra gyermekké. Enélkül nem megy. Tehát ha én állandóan mindent szétszedek egyre kisebb darabokra, akkor a teremtésnek csak egy szegletét látom. Lehet a bolha lábáról szakdoktorit írni, de mit ért az ember akkor a többihez? Meg tud-e fejni egy tehenet? Szerintem ezek nem elsődleges tudások. Az elsődleges tudás az, amit egy ember már gyerekkorában meg tud szerezni. Amikor hajdan a gyerekek saraztak, gyakorlatilag azt próbálgatták, hogy kell házat építeni, amikor faragtak, a szerszámkészítéshez kerültek közel. Minden gyerekjátékban a munka köszönt vissza, mert a gyerek szereti utánozni a felnőttet. A felnőtt meg Istent utánozná a teremtésben, ha hagynák.

- Magukat remélem, ott Magfalván hagyják teremteni. Aki ott akar élni, annak meg kell tanulnia házat építeni?

- Az elsődleges szempont az, hogy ki kellene kapcsolnunk a félelmet az életünkből. Száz éve még úgy ittak áldomást az emberek, hogy Isten, Isten. Tehát a másik emberben mindegyik az Istent látta. Hogy ilyenné válhassunk, ahhoz ki kellene kapcsolnunk a félelmeket. Nem kellene félnünk attól, hogy nem lesz mit enni, nem lesz hol lakni, és így tovább. S ha rájövünk arra, hogy szinte egy hét alatt megépíthetünk egy házat magunknak, akkor csak-csak elgondolkodunk, hogy miért is venném föl én azt a hitelt? Miért adósítom el magamat harminc évre? Az élelmiszert sem nehéz megtermelnünk magunknak, s ha erre is rádöbbenünk, akkor megint csak megkérdezzük magunktól, miért is halnánk éhen, ha elveszítjük a munkánkat? S ami a legfontosabb, eközben – mivel az ember a teljességben mozog – egészséges marad. Nem tud megbetegedni. Magyarán, ha az ember rájön arra, hogy mi mindent képes maga megteremteni, akkor egyszerűen nem fog rajta a félelem. S újra emberi módon élhet.

ÖKO WC

- Csakhogy a világot nehéz kizárni. Mondjuk egy ilyen kis lakóközösségbe beteszi a lábát a televízió a maga hirdetéseivel, akkor mindig ott lesz előttük a mézesmadzag, a kísértés, a fogyasztás csábítása. Ezért úgy gondolom, ha valaki önökhöz akar csatlakozni, annak először belülről kell megváltoznia. A világ sok hívságáról le kell mondania.

- Wass Albert gyönyörűen leírja a Hagyaték c művében, hogy éppen egy csomó katonát visznek a szovjetek hadifogságba, és közben leszáll a köd. Ott lenne mindenkinek a lehetősége a menekülésre, de az emberek zöme egyszerűen félelemből nem tud elmenekülni. Még akkor sem, ha tudja, sejti, hogy a biztos halálba megy. Mert azt legalább biztosan tudja, és beletörődik. Ma már nem olyan rabszolgaság van, mint régen, hanem sokkal finomabb. Ma már nem vasláncok vannak, hanem mondjuk a rádió, a televízió, a pénz tartja rabságban az embereket. Úgy leszünk rabszolgák, hogy amerikai típusú önéletrajzokkal mi kuncsorgunk a multiknál, hogy ugyan már, hadd legyek a rabszolgád. Ezért mondom, hogy ezen csak önként, saját maga tud változtatni az ember.

- Maga már sok olyan embert lát, akik egy ilyen kezdeményezés mellé teljes szívvel-lélekkel oda tudnak állni?

- Nem egyszerű kérdés. Azt gondolom, borulni fog körülöttünk sok minden. Ha mondjuk el kell menni innen Debrecenig, és lehet választani, hogy a kocsimmal mehetek, óránként 130 kilométeres sebességgel, vagy a biciklimmel, ami enyhén szólva is csiga az autóhoz képest, akkor nyilván az autót választom, ha van rá lehetőség. Ha nincs lehetőség, akkor más a helyzet. Amit én látok, s amit a természettudományi tanulmányaim során megtapasztaltam, az az, hogy a Földünk beteg. S minden beteg élőlény védekezik. És a Föld élőlény. Ezt az őseink nagyon jól tudták. Egy élőlénynek pedig, ha megtámadja egy kórokozó, az első védekező reakciója, hogy megemeli a testhőmérsékletét. Ez a láz. Tehát a globális felmelegedés semmi mást nem jelent, mint hogy lázas a Föld. Ez ahhoz kell, hogy felgyorsuljanak bizonyos folyamatok, védekező mechanizmusok. Ezek már láthatók. Például az ilyen Golf típusú áramlatok már hűtik vissza a Földet azzal, hogy szétosztják a hőt. Ugyanezek megvannak a légkörben is. Mindenki azt hiszi, hogy sivatagosodás lesz a globális felmelegedés miatt, de érdekes módon éppen a fordítottja lesz. Gondoljuk végig! Maga egy élőlény. Mondjuk túl melege lesz, azért, mert közel ül egy kályhához. Nyilván, ha nem tud kimenni a szobából, akkor a kályha és ön közé odarak egy visszaverő felületet. Na most a Földön a legjobb visszaverő felület a hó. Én biztos vagyok benne, hogy ahelyett, amit várunk, a valóságban az fog történni, hogy nagy területeket hó fog borítani a Földön, és ezek amolyan billenésszerűen fognak elolvadni. Tehát árvizek lesznek, és nem az, amire mi készülünk. Mindezt meg lehetne gátolni, semmi mást nem kellene csinálni, mint használni a józan paraszti eszünket. Ha ezer esztendőn keresztül úgy működött a Kárpát-medence vízgazdálkodása, hogy ösztönösen tudták az emberek, a víz maga az élet, tehát minden csepp vizet meg kell fogni, akkor ma is ezt kellene cselekednünk. A megfogott víz elpárolog, visszahull reggel harmat formájában a növényekre, és nem kell öntözni. Nevetséges, hogy óriási pénzekért levezetik a vizet, majd ha vége az árvíznek, egy hét múlva már öntözni kell, mert repedezik a föld, olyan száraz. Lényegében kis dolgokon múlna ez az egész, csak éppen nem merünk asztalra csapni, hogy márpedig ez így lenne jó. Ráadásul minden azt sugallja, hogy kicsi vagy, porszem vagy, vacak vagy és egyedül vagy, ne fogj össze. Mint tudjuk, a politikusok némelyike is sugallta ezt. Régen az emberek azt választották meg mondjuk falubírónak, aki a legtöbbet tette a közösségért. Manapság olyanokat is látunk fontos poszton, aki a legtöbbet lopta el a közösségtől. Mi ez, ha nem eltorzult világ?

- Nem vádolják magát azzal, hogy visszafordul a múltba, onnét vesz példákat, holott akkor sem volt rózsás a helyzet?

- Ha az ember elveszít valamit, mondjuk kővé válik a testvére, mint a népmesében, és megpróbálja megkeresni, és hazavezetni, akkor azzal vajon visszaforgatta az idő kerekét, vagy rendbe rakta a dolgokat? Egyébként a kerék attól kerék, hogy forog. Az életünk is egy ilyen kerék, és a természet is tele van ilyen kerekekkel. Ezért nem szabad félni és megijedni. Attól, hogy most éppen lenn vagyunk, az csak egyet jelent. Innentől fölfele megyünk. Van egy nagyon fontos példabeszéd a Bibliában, az Újszövetségben. A tékozló fiú példája. Elindul ugye a fiú, mindenét eltékozolja. Vagyonát, hitét, mindent. Olyan helyzetbe kerül, hogy a disznók vályújából is enne már, de még onnan is elzavarják. Ma itt tartunk. Európa szemetét esszük, és még onnan is elzavarnak minket, mert már erre sincs pénzünk. Mindezt egy olyan országgal teszik, amely valamikor ez egész Európát képes volt ellátni élelemmel. Igen ám, de a bibliai példázatban itt történik egy váltás, mert a fiúnak eszébe jut, hogy mi a fenét keresek itt a disznó vályújánál, amikor van nekem egy atyai házam. És elindul visszafelé. Ez a lényeg. Elindul visszafelé, és itt az irány a fontos.

Kondor Katalin

https://www.facebook.com/magtar.hu/photos/a.790850970996668/790850977663334/

Válasz