Lüktet, dübörög, tekeredik, mint a szőlőtő – Csángó dalok, melyeket Tindia kelt életre
Tomanicz Éva · 2025. szeptember 26.

– „Szabad vagy csütörtökön?” – „Persze!” Néha egy jól időzített kérdés a folyosón nagyszerű dolgokhoz vezethet: a Tindia zenekar tíz éve népszerűsíti a Kárpát-medence népzenei kincseit modern hangzással, néha változó felállással, de mindig ugyanazzal az energiával.

A Tindia fiatal zenészeit közös szenvedélyük a népzene. Mindannyian a falusi mesterek tudását és a hagyományos előadásmódot veszik kiindulópontnak, de a Kárpát-medencében gyűjtött népdalokat saját ízlésükkel és kreativitásukkal formálják át, játékossággal és kortárs megközelítéssel. Repertoárjuk főként Moldvában gyűjtött dallamokból áll, de időnként más régiók dalait is felhasználják. A Tindia nemcsak a színpadon, hanem a táncházakban és közösségi rendezvényeken is otthonosan mozog: céljuk, hogy a népzene izgalmas legyen a fiatalok számára, és vonzó a szélesebb közönség számára. Gazdag hangszerelésük változatos hangzásvilágot teremt; Lányi-Cseke Gyöngyvér (hegedű), Kollár-Apró Anna (koboz, ének), Lakat Bálint (dob), Szentimrey Panna (fuvola, kaval), Szepesi Lilla (fuvola, kaval, doromb, klarinét) és Takács-Nagy Jázmin (ének, brácsa) egymás energiájából és szoros barátságukból merítenek mind a színpadon, mind a próbateremben.


Honnan indult a Tindia, és milyen környezet inspirálta a zenekar megalakulását?

Szepesi Lilla: Miskolcról származom, és évekig jártam a Regöscserkész táborba. Abban az évben, amikor jelentkeztem a Zeneakadémiára, felkértek, hogy tartsak egy moldvai táncműhelyt a táborban. Összeállítottunk egy kis zenekart, de több kobozos játékos, akit felkértem, visszautasította. Egy barátnőm azt mondta, hogy lesz egy kobzaos a felvételi vizsgán, szóval őt kellene megkérdeznem. Odamentem hozzá a folyosón, és megkérdeztem: "Szabad vagy csütörtökön?" "Persze!" Így kezdődött az egész. Később még volt néhány közös fellépésünk, majd a Tindia zenekarként kapott helyet a budapesti Gólya kávézóban, ahol évekig rendszeresen tartottunk táncházakat. Takács-Nagy Jázmin: A zenekar sok fázison ment keresztül, mire idáig eljutott. Tíz év alatt több különböző felállás is volt.
Szentimrey Panna: A táncházak hatalmas inspirációt jelentettek a zenekar számára; öt-hat évig semmi mást nem csináltunk, aztán jöttek a koncertek.


Miért pont a moldvai zene lett az az erő, ami összehozott titeket?

Kollár-Apró Anna: Mielőtt találkoztunk, mindannyian már tanultunk moldvai népzenét. Kobozosként természetes volt számomra, hogy ebben a zenei területen foglalkozzak. Panna: A hangszer sajátos jellege miatt. Bár a fuvolát számos régió zenéjében használják, a moldvai zene lehetővé tette számunkra, hogy zenekari kísérettel fuvolán játsszunk tánczenét.
Jázmin: Később csatlakoztam a zenekarhoz, és számomra kevésbé a moldvai zene vonzott, mint inkább az emberi kapcsolatok. A lányokat már régóta ismertem az iskolából. Énekesként csatlakoztam, így nem voltak hangszerspecifikus aggályaim.


Mennyire ragaszkodsz szigorúan a moldvai hagyományokhoz, vagy inkább a műfaji sokszínűség jellemzi?

Lilla: Azt mondanám, hogy mi inkább a hagyomány funkcióját igyekszünk megőrizni, közösséget kovácsolni a zene és a szokások révén. De nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tényt, hogy sokan Budapesten élünk, a világ felgyorsult, sokféle műfajt hallgatunk, és nekünk is igényünk van arra, hogy ezt a zenei világot magunknak alakítsuk.
Jázmin: Ez is változott az idők során. Mielőtt csatlakoztam a zenekarhoz, a lányok autentikus zenét játszottak a táncházban, és akkor kezdett kialakulni a jelenlegi hangzás. Mertünk változtatni a dalok hangszerelésén, eltérni a ritmustól, és elkezdtünk mások zenéjéből származó dallamokat is beépíteni. Panna: Ez egy nagy lépés volt. Eleinte frusztráló volt, hogy ettől eltértem. Sok időbe telt, mire nem aggódtam amiatt, hogy mit fognak szólni hozzá az emberek.
Lilla: Ne hagyjuk, hogy a "népi rendőrség" elkapjon minket!
Anna: Nagyrészt még mindig olyan dallamokat játszunk, amelyek a néphagyományban fennmaradtak, de ezeket összehasonlítjuk más kultúrák dallamaival is, amelyek izgalmas párhuzamokat mutatnak akár dallamban, akár témában.
Panna: Mindannyiunk számára nagyon fontos, hogy mindig népzenei gyűjteményekből induljunk ki, ne egy Spotify-on lejátszott és rekonstruált népdalt tanuljunk meg, hanem mindig a gyökereit keressük.
Jázmin: Mindannyian hagyományos keretek között tanultuk a népzenét, így van egy meglévő daltanulási rutinunk, amely mindannyiunk személyes preferenciáihoz kapcsolódik. Például felvettük a zenekarba a brácsát, ami nem része a moldvai zenekar felállásának, de a hangzás miatt szükségesnek éreztük.


Szoktatok együtt utazni, és ott találtok inspirációt?

Jázmin: Természetesen, mivel nem csak egy zenekar vagyunk, hanem egy baráti társaság is, a zsúfolt időbeosztásunk ellenére is ügyelünk arra, hogy néha csak barátokként legyünk együtt. Ez általában egy kis zenéléssel jár, de leginkább egy lehetőség arra, hogy megbeszéljük az esetleges személyes konfliktusainkat.


Milyen visszajelzéseket kapsz a közönségtől, amikor moldvai csángó dallamokat játszol – érzed, hogy ez egy közös kulturális örökség?

Jázmin: Néha nagyon meglepő tud lenni. Nyáron játszottunk egy rendezvényen, ahol a közönség nagy része külföldi volt. Váratlanul jól reagáltak a zenénkre, pedig nem közösek a gyökereink, mégis valahogy zsigerileg megérintette őket. A hangszerelésnek, a kompozíciók szerkezetének, az ismétlődő dallamoknak és a motívumoknak köszönhetően könnyű azonosulni a moldvai zenével.
Panna: Alapvetően a ritmus is egyszerű, nincsenek furcsa, törött ritmusok, inkább monoton, ismétlődő, mondhatni "földelő".
Anna: Ez a közös örökség a dalszövegekben is megmutatkozik, amelyekről sok visszajelzést kaptunk a saját generációnk tagjaitól. Az emberek szeretnek minket a dalszövegekért hallgatni, amelyek öröm vagy bánat idején is szólhatnak a közönséghez, mert a folklór is betöltheti ezt a funkciót. Szerintem tartalmilag mindig releváns. Ráadásul maga a zene is egy magával ragadó élményt nyújt, amelyben mindenki elveszhet, függetlenül attól, hogy milyen nyelven beszél.


Hogyan osztod fel a munka elkészítésével járó feladatokat?

Panna: Ez teljes mértékben a hangszertől függ; mindenki a saját hangszeréért felelős, de néha átlépünk a határokon.
Jázmin: Általában azzal kezdem, hogy megkeresem és összerakom a dalszövegeket, mert nem használunk kész dalszövegeket. A szótagszám alapján készítettem el a saját népdalgyűjteményemet, és ez alapján több versszakból választok ki tematikusan összefüggő sorokat, és ezekről közösen döntünk. Organikusan alakult ki, hogy ki miért felelős.
Lilla: Én játszom a zenei bohóc szerepét, több hangszeren játszom, szeretek kísérletezni és improvizálni.
Jázmin: A zene mellett igyekszünk egyfajta hangulatot teremteni. A legutóbbi stúdiófelvételünkön például az erdőt próbáltuk megidézni. Nagyon komikus volt, amikor Lilla és Panni a mikrofonnál álltak, és baglyok módjára huhogtak, aztán Anna jött és csiripelt, de végül a varázslat akkor történt, amikor az egészet összekeverték.


Hogyan képzeled el a Tindia következő fejezetét?

Anna: A zenekarunk idén lett tízéves, és november 25-én tartjuk évfordulós koncertünket a Zeneakadémia Solti Termében.
Jázmin: Két éve jelent meg a legújabb albumunk. Jelenleg új dalokon dolgozunk, de még kell egy kis idő, hogy minden összeálljon.
Panna: Egy öt számot tartalmazó kislemezt keverünk.
Jázmin: Hamarosan egy új videoklip is megjelenik.
Panna: Egy évvel ezelőtt kezdtünk Annával interaktív óvodai zenei és táncos bulikat szervezni, azóta a Tindia többi tagját is bevontuk. Bár nagyon szeretjük az éjszakai táncházakat, ez jobban illik hozzánk, mivel szinte mindannyian gyerekekkel dolgozunk, és tanárként rengeteg módszer és anyag áll rendelkezésünkre.
Jázmin: Gondolkodunk egy gyerekalbumon is – valahogy minden zenekar eljut a karrierje során egy olyan pontra, amikor kiad egy gyerekalbumot. Ahogy az életünk változik, úgy változik a zenekar fókusza is. Ennek kellene lennie a jövő zenéjének.

https://hypeandhyper.com/pulsates-thumps-twists-like-a-vine-csango-songs-brought-to-life-by-tindia/

Válasz