MaldororArt | Mar 5, 2011
https://www.youtube.com/@MaldororArt

Berzsenyi Dániel (1776-1836) magyar költő / Hungarian poet Lyrics:

As winter approaches

Our withering forest is losing its ornaments.
Yellow leaves rattle among its bare shrubs.
There's no rosy labyrinth, Zephyr does not swing
Through the balsamic scents.

There's no more symphony, the turtle-dove does not coo
Between the green bowers and the stream's violet valley
Is not fragrant under the willow's leaves,
Its surface is overgrown with rough coppice.

Silent twilight lours on the mountain peak.
Not a cluster smiles on the deep red vine-shots.
Delight's joyful harmonies have been here once:
Where all is upsetting and dying now.

Oh fluttering time flies by so rapidly,
And all of its creatures hover around his passing wing!
All is just a phenomenon, all things under the sky,
Such like the tiny forget-me-not, fade.

Little by little buds on my wreath perish,
Beautiful spring leaves me behind, yet my lips have never tasted
Its nectar, yet I have just touched
Some of its first blossoms.

My splendid youth leaves me behind and returns nevermore.
Another spring could not revive it!
Any more than Lolli's brown eyebrows
Could wink my ever-closed eyes!

(Garai, Dora Roberta)

---------------------

A közelítő tél

Hervad már ligetünk, s díszei hullanak,
Tarlott bokrai közt sárga levél zörög.
Nincs rózsás labyrinth, s balzsamos illatok
Közt nem lengedez a Zephyr.

Nincs már symphonia, s zöld lugasok között
Nem búg gerlice, és a füzes ernyein
A csermely violás völgye nem illatoz,
S tükrét durva csalét fedi.

A hegy boltozatin néma homály borong.
Bíbor thyrsusain nem mosolyog gerezd.
Itt nemrég az öröm víg dala harsogott:
S most minden szomorú s kiholt.

Oh, a szárnyas idő hirtelen elrepül,
S minden míve tünő szárnya körül lebeg!
Minden csak jelenés; minden az ég alatt,
Mint a kis nefelejcs, enyész.

Lassanként koszorúm bimbaja elvirít,
Itt hágy szép tavaszom: még alig ízleli
Nektárját ajakam, még alig illetem
Egy-két zsenge virágait.

Itt hágy, s vissza se tér majd gyönyörű korom.
Nem hozhatja fel azt több kikelet soha!
Sem béhunyt szememet fel nem igézheti
Lollim barna szemöldöke!