Apnoé Offisöl
https://www.youtube.com/channel/UCj54pj11xXrqaGRBUWQoXtQ
Közzététel: 2016. márc. 13.

Fonó Budai Zeneház 2016.02.06.
Vendégek: Szokolay Dongó Balázs, Unger Balázs

Részletek az Apnoé "Hegylakó" című harmadik lemezének bemutatójából.

Az Apnoé műsorában együttműködik tradíció és innováció, hagyomány és megújulás: a régiből építkezik, de mai tartalmakat hordoz. Rock and rollba oltott sűrű csárdás, kuruc funky és pszichedelikus legényes, százéves dallamok és kortárs tánczene fonódik össze lüktető egésszé, hogy új műfaj születhessen, ami pedig nem más, mint a „powerfolk”, az Apnoé lendületének védjegye.

Csiba Júlia – ének
Mesics György „Mesó” - hegedű, gitár, ének
Takács Gergely – gitár, koboz
Alasztics Balázs – szaxofon
Kovács Áron – basszusgitár
Kovács Gábor – dobok

https://www.facebook.com/apnoeband/
http://www.apnoe.hu/

Eredeti
https://www.youtube.com/watch?v=_v1iWG-RiHM


Népviselettől a tüllszoknyáig - Csiba Julcsi útja az énekesnővé válásig
http://www.atempo.sk/hirek/93-interju/7318-nepviselettol-a-tullszoknyaig-csiba-julcsi-utja-az-enekesnove-valasig.html
2016. március 22. | aTEMPO.sk

A Medvéről származó Csiba Julcsi
http://www.atempo.sk/hirek/93-interju/913-bemutatjuk-az-idei-harmonia-dijasokat-csiba-julia-nepzenesz.html
indulása szinte „tankönyvi”: klasszikus zenész szülők kislányaként nem nagyon volt más út - csak a zene. Korán kiderült, hogy nem csak egy népdalénekes lesz a sok közül, hanem egy, aki 12 éves korától kezdve énekel olyan, a népzenéből ismert kiválóságokkal, mint Dresch Mihály, Nikola Parov, Lakatos Róbert, Németh Dénes, Unger Balázs, a Matocsáv együttes, a Muzsikás együttes, vagy a Csík zenekar - és még sokam mások. Jöttek a díjak (Pro Traditione díj, Fölszállott a páva különdíj, Harmónia díj),
http://www.atempo.sk/hirek/93-interju/913-bemutatjuk-az-idei-harmonia-dijasokat-csiba-julia-nepzenesz.html
s Ő mindezt egy alázatosan légies mosollyal nyugtázza - és dolgozik tovább.


23 éves, az Apnoé zenekar énekesnője, feleség, édesanya. Nem ebben a sorrendben, mert nincs sorrend. De ezen sem gondolkodik túl sokat.

Néha fel sem fogom, milyen gyorsan történt az egész. Nem is tudom, hogy jutottam eddig és micsoda sebességgel. Csak azt látom, hogy jó, élvezem minden pillanatát és egyre jobban érzem azt is, hogy mekkora örömöt jelent átadni a zenénket. Amikor azt hallom, hogy valakiben nyomot hagy, amiről énekelek, az egészen elképesztő érzés.

Pedig annyira nem is meglepő, hogy percek alatt énekesnő lettél: gyakorlatilag esélyed sem volt bármi másra.

A családban mindenki zenész. Az egész gyerekkorunk arról szólt, hogy az egyik zeneóráról rohangáltunk a másikra, zongora-hegedű-brácsa-gitár-néptánc. Szóval otthon nekünk arról szólt az életünk, hogy melyik órára kéne odaérni, melyikre kéne gyakorolni. Otthon is mindenki húzta-vonta, fújta-szívta, közben anya főzött és két kavarás között felkiáltott az emeletre, hogy HAMIS! :-) De nálam a gyakorlás nem volt egyszerű eset, nagyon nem szerettem, próbáltam is ellógni, de anya ugye mindent hallott, szóval nem lehetett. Zongoráztam sok évig, meg hegedültem, de aztán annak idegesíteni kezdett a magas hangja, úgyhogy brácsára váltottam. A lassabb, mélyebb hangszert választottam, amivel bele lehetett olvadni a környezetbe.

Ez jellemző Rád?

Nem, csak hangszerileg igaz! De érdekes, szívesebben kísérem a Mesót (Mesics György, az Apnoé zenekar énekese) még most is, több olyan számunk van, ahol alá-vagy fölé vokálozok.

Mindig is zenekarokban működtem igazán jól: besegítettem a Lippentő néptáncegyüttesbe, sok koncerten segítettem a zenészeknek mint énekes, aztán jött a Csángálló nevezetű moldvai zenekarom, velük több, mint 3 évig zenéltünk együtt. Különböző felkérések mellett a szívem csücske, a Németh Dénes és zenekara volt, velük felvidéki népzenét játszottunk- nekem ez a minden, hiszen felvidéki vagyok. Sok különböző fellépésem volt, helyettesítettem Herczku Ágit Nikola Parovval, szóval szépen beindult végül is.

Sorban jöttek a zenekarok, a fellépések- és egyszer csak megérkezett Lili, a kislányod is. Nagy változást hozott a zenész-létben?

Jól esett otthon lenni, terhesen főleg. Aztán másfél hónapos volt, amikor az Apnoéval már a lemezbemutatón énekeltem a SzínHelyen. Időzítettem, előre terveztem és így szépen meg tudtam oldani ezt mellette. Sokat nem ültem otthon.

Ő az a gyerek, akivel ezt meg lehet tenni. Ha azt láttam-éreztem volna rajtam, hogy nem jó neki, biztosan nem csinálom. Szerencsére nagyon jól elvannak az apjával- ez egyrészt nagyon nagy öröm számomra, de néha nagyon nehéz is. Hogy kimaradok. Amikor nyáron negyven koncert van, turnék, hajnalban érek haza- a családunkban mindenkinek meg kellett szoknia, hogy ez most ilyen. De hatalmas szerencsém van: mindenki megértette, hogy nekem ez a munkám, nem tudok mást csinálni.

Minek definiálod magad? Énekesnő, népdalénekes?

Népdalénekesnő. Azért nem énekesnőnek titulálnám magam, mert most, hogy minél több formációban kipróbálom magam, lassan rájövök: még elképesztően sok mindent kell tanulnom a popszakmáról. Rengeteg jó énekes van, és nyilván nem kell átvennem azt, ahogyan a többiek énekelnek, de sok mindent meg kell tanulnom, amivel még nem volt dolgom. Például a vokál már önmagában egy külön szakma- hogy nekem valaki alá kell dolgoznom, figyelni.

Ebben az Apnoé nagy váltás volt Neked- hogy talált meg a banda?

Amikor a Csángállóval koncerteztünk, több fesztiválon találkoztam az Apnoéval, de akkor engem még csak a népzene érdekelt, semmi más, távol tartottam magam a fúzióktól. Aztán elmentünk egy koncertre a férjemmel és hirtelen valami történt velem- nagyon megtetszett. Ezután nem sokkal később a Gergő felhívott, hogy van egy gyerekműsor, amiben szívesen hallanának. Én meg mentem. Aztán jött a felnőtt műsor, hogy mi lenne, ha ott is szerepelnék. Először nagyon nehezen fogadtam be a stílust, de aztán valahol megnyílt bennem egy kis kapu és beleszerettem.

Nem gondolok bele abba, hogy mennyire szerencsés vagyok. Nem megyek bele semmi léleksimogatásba. Mert akkor megelégednék azzal, ami van, és ezt nem lehet: állandóan fejlődnöm kell, hiszen látom, érzem, mennyi mindent kell még tanulnom. Énektanárhoz járok, mert most olyan dolgokat kell megoldanom a hangommal, amiket eddig nem kellett. Ezért tanulok most: önbizalmat, megerősítést, tudatosságot ad.

Arra vágyom, hogy azok, akik hallanak, táplálkozzanak a számainkból. Hogy 10-15 év múlva is legyen bennem annyi, amiből adhatok, és sokan legyenek, akiknek adhatok. Az Apnoéval fél évvel járunk a közönségünk előtt, rengeteg munkánk van benne, de megéri. Január végén készen lett a nyári koncertek műsora, már a következőkre készülünk. Most a tavasszal szeretnénk felvenni a Binde bácsi két lemezét, hogy a gyerekek Karácsonyra már megkaphassák ajándékba. Minden működik, már csak az új számok kellenek, amik folyamatosan születnek is. Nincs megállás.

Bárány Réka, aTEMPO.sk
Fotó: Marosi Viktor, Lajtos István