A kállai kettős azon kevés dramatikus táncok egyike, ami történetet mesél el: egy szerelmespár civakodását. A veszekedés azzal indul, hogy a lány számon kéri a fiút, mégis hova tűnt el: “Már két este el nem jöttél, talán a verembe estél?”. Ezután sokáig perlekednek egymással, majd természetesen újból szent köztük a béke, amit egy nagy mulatsággal meg is ünnepelnek.

A kissé komplex tánclépéseket, ahogy az lenni szokott, az öregek tanították a fiataloknak – ehhez kapcsolódóan pedig egy érdekes történet is fennmaradt a 19. századból. Állítólag a város egykor legügyesebb táncosa – aki már annyira idős volt, hogy nem bírt megállni a lábán-,

-- úgy mutatta meg a koreográfiát, hogy felkötözte magát egy gerendára, és a levegőben járta a kállai kettőst.

A tánc, mint kínzás

Szabolcs vármegye levéltárosa az 1800-as években jegyezte fel, hogy a Kállói vár (570 -709) várvédői által kitalált kegyetlen szórakozásból származtatható a tánc eredete.

Az oszmánok 1552-ben elfoglalták Szolnok várát, és ezzel megnyílt az út előttük Szabolcs vármegye irányába, ezért muszáj volt építeni egy palánkvárat Kállóban (később Nagykálló), amit 1554-ben végvárrá is minősítettek. Az őrség egyik fő passziója az volt, hogy a török, labanc foglyokat párosával egymáshoz kötözték és összevissza táncoltatták őket. Ha a rabok eltévesztették a lépést, akkor a lábukra mért korbácsütéssel büntették őket, ezért egy idő után úgy igyekeztek táncolni, hogy inkább a másik legyen a korbácsoló ember felől. A magyarok pedig ezt a fura ugrálást nevezték el kállai kettősnek.

Mások szerint a nagykállói börtönben volt egy olyan vallató pince, ahová meztelen lábbal zárták be a rabot. Az apró cella padlózata fatüskékkel lerakott gerenda volt, amin állni nagy fájdalmat jelentetett, ezért a rab az egyik lábán állt, míg a másikat felhúzta. A két lábát váltogatta egymással és ebből a lábváltogatásból született meg a kállai kettős.

Azt nem lehet tudni, hogy hogyan lett a kínzásból táncballada, pláne szerelmes tánc. De az bizonyos, hogy farsangkor Nagykállóban még mindig összekötöznek két embert, akik eljárják a kállai kettőst. Valamint a „majd eljáratom veled a kállai kettőst” szólás sem a szerelemre, hanem a büntetésre utal. Ezt a kifejezést a mai napig használják az Észak-Alföldön, ahol leginkább az anyukák szólnak rá így a gyermekükre, hogy nagy büntetés várható, ha azonnal nem fogadnak szót.
https://nlc.hu/magyarorszagkul/20170821/tanccal-kinoztak-a-rabokat-a-kallai-kettos-tortenete/

Előzmény

Válasz

1982-re, Kodály születésének 100. évfordulójára készült, de a nyomdai munkák elhúzódása miatt csak 1983-ban jelent meg az a két fekete lakklemez, mely önálló válogatásban először adott ízelítőt Kodály Zoltán fonográfhengereken megőrződött népzenegyűjtéseiből.

A technikai lehetőségeket illetően az első kiadásban még azt írtuk, hogy Kodály karádi és a többi dunántúli gyűjtéséből egyetlen darabot sem választottunk ki bemutatásra a gyenge hangminőség miatt. Időközben azonban a számítógépes hangrestaurálással e fonográffelvételeket is sikerült annyira megtisztítani, hogy az új kiadásban erről a földrajzi területről is bemutathatunk a területre jellemző népdalokat. Sajnos ezúttal is le kellett mondanunk Kodály 1928-as nagykállói cigányzenekari felvételeiről, mert megpenészedett hengerek minőségén ez az új technika sem tud lényegesen javítani. Két okból is kár ezért: nem mutatjuk be a Kállai kettős című kompozíció egy-egy eredeti dallamát, továbbá ez a trianoni határokon belüli első népzenei gyűjtés (és fonográffelvétel) falusi cigánybandával.

A lakklemezek kiadásánál Rajeczky Benjamin Magyar Népzene című, napjainkban is keresett, háromszor négy lemezből álló nagy sikerű sorozatát tekintettük mintának. Ennek alapján a következőképp tagoltuk a kiválasztott dalanyagot: az első két lemezoldalon a régi stílusú vokális népzene eurázsiai, illetve tisztán ázsiai örökségű darabjai kaptak helyet, melyet a diatonikus sirató-, pentaton kvintváltó-, pszalmodizáló stílusrétegéből és a Rákóczi-dallamkörből származó darabok képviseltek a legváltozatosabb műfajokkal (sirató, balladák, rabénekek, pásztordalok, lírai szerelmi dalok stb.). Ezeket a nyugat-európai örökségbe tartozó dallamok, valamint a népszokásdallamok követték, majd a 19. századi népies műdalok és az új magyar népdalstílus darabjai zárták a sort. A negyedik oldalra kerültek Kodálynak a szakmai és a nagyközönség előtt akkoriban még egyaránt ismeretlen hangszeres gyűjtései. Önnön értékeiken és a vokálistól eltérő vonásaikon kívül azért kerültek egy tömbbe, hogy megpróbálják eloszlatni a népzenetudós Kodályról kialakult egyoldalú és hamis képet, ami szerint kizárólag a vokális népzene iránt érdeklődött volna. (Ezek időközben kiadásra kerültek, könyv alakban). A CD-kiadásnál nem lett volna indokolt megbontani a már kialakított sorrendet, ezért a közlésre újonnan kiválasztott dallamokat az egykori második, illetve negyedik lemez végére (CD-inken az I. és a II. végére) illesztettük.

A válogatásnál természetesen most is elsődleges szempont volt a fonográfhenger jelenlegi minősége. A legelső hanghordozókon megőrzött zenék az idő múlásával napjainkban világszerte egyre nagyobb becsben állnak, ám a hengerek puszta megszólaltathatóságát mégsem tekinthetjük elegendőnek is kielégítőnek a mai hangtechnikai színvonalon.

Hangsúlyt helyeztünk arra is, hogy a Kodály zeneszerzői és zenetudósi életművében szerepet játszó egy-egy dallam eredetije is helyet kapjon a lemezeken (pl. a Túrót eszik a cigány, Ó be sok hal terem a nagy Balaton-bahharahha... A csitári hegyek alatt, illetve pl. a zalabai dudás által Németes címmel játszott, folklorizálódott Erkel-dallam, a „Meghalt a cselszövő”, a Kőmíves Kelemen-ballada két változata, néhány nyitravidéki lakodalmas, történeti énekek stb.)

A Kodály-centenáriumra kiadott lakklemezek létrejöttéhez annakidején nagy segítséget kaptam Kodály Zoltánné Péczely Saroltától, aki a tudományosan még feldolgozatlan kéziratanyag (kották, gyűjtőfüzetek, tudományos jegyzetek stb.) használatát és részbeni kiadását segítőkészen lehetővé tette. Rajeczky Benjamin – akitől a kiadásra a legtöbb tanácsot kaptam – már nem él, s szintén eltávozott az élők sorából Sztanó Pál. Neki nemcsak a lemez kivitelezésére vonatkozó technikai tanácsért és a hangmérnöki munkák vállalásáért tartozom köszönettel, hanem azért is, mert a fonográffelvételek az ő hangrestaurátori szakértelmének köszönhetően hallhatók, illetve váltak azzá. Munkáját az új kiadáshoz Németh István vette át, aki a fonográfhengerek digitalizálását és az újabb szükséges tisztításokat is elvégezte.
http://album.hagyomanyokhaza.hu/album/felvetel_show.php?id=10896

Előzmény

Válasz

Kodály Zoltán: Kállai kettős

Hiteles források szerint a kállai kettőst 1670 körül Kelet-Magyarországon és Erdélyben, mint nagykállói táncot ismerték. Sőt, már 1549 táján is említik egy versben: ”most már elől járod a Kállai Kettőst”. Az 1800-as évekből maradtak fenn írásos emlékek, melyekből megtudhatjuk, honnan is ered a kállai kettős elnevezés. Akkoriban az volt a kállói várvédő katonák szórakozása, hogyha elfogtak egy törököt vagy egy osztrákot, összekötözték őket egymásnak háttal, s rájuk parancsoltak, hogy táncoljanak, miközben ők muzsikáltak nekik. Azonban, ha látták, hogy a foglyok ügyetlenül léptek, megcélozták korbáccsal a lábukat. Így aztán mindegyik rab igyekezett úgy táncolni, ugrani, hogy ne ő legyen a korbács felől, hanem a másik. Ezt az idétlen ugrabugrálást, kettős táncot nevezték el kállai kettősnek. Akkoriban így ijesztgették az anyukák is a csintalan gyerekeiket: „Vigyázz, mert még eljárod a kállai kettőst!”

1926. november 7-én jegyezte le Kodály Zoltán, majd 1928 nyarán fonográfra rögzítette a kállai kettős dallamait. Megjegyezte, hogy csodálkozására a dallamokat csak a tánccal együtt tudták előadni a falusiak, és ezért azt táncos szakembernek is meg kell néznie. Kodály e két felvétel alapján írta meg a Kállai Kettőst vegyes karra és népi zenekarra. A híressé vált dallamok fennmaradt szövegvariációi a féltékeny ifjú és a csalfa kedves közötti érzelemhullámzásokat karakterizálják, a busongás és a csúfolódás változó hangulatait.

https://unokaimisfogjaklatni.blogspot.com/2010/04/kodaly-zoltan-kallai-kettos-1926.html

Válasz