Victimae paschali laudes: A húsvéti Áldozatnak dícséretet
http://lexikon.katolikus.hu/V/Victimae%20paschali%20laudes.html


Victimae paschali laudes immolent
Christiani.
Agnus redemit oves, Christus innocens
Patri reconciliavit peccatores.
Mors et vita duello conflixere mirando,
dux vitae mortuus regnat vivus.
Dic nobis Maria, quid vidisti in via?
Sepulchrum Christi viventis, et gloriam
vidi resurgentis, angelicos testes,
sudarium et vestes.
Surrexit Christur, spes mea, praecedet
suos in Galileam.
Scimus Christum surrexisse a moruis vere,
tu nobis victor Rex, miserere.
Amen. Alleluja.

A latin szöveg magyar fordítása:
Húsvét tiszta áldozatját a hívek áldva áldják.
Bárány megváltotta nyáját, és az ártatlan
Krisztus már kiengeszteli értünk Atyját.
Élet itt a halállal megvítt csoda-csatával,
a holt Élet-Vezér ma úr és él!
Mária, szentasszony, mondd, mit láttál útadon?
Az élő Krisztusnak sírját, s a Fölkentnek láttam
glóriáját, angyali tanúkat, szemfedőt és gyolcsokat.
Feltámadt reményem, Krisztus, Galileába elétek indult.
Tudjuk, Krisztus feltámadott és diadalmas:
ó, győztes Királyunk, légy irgalmas.
(Babits Mihály fordítása)
http://album.hagyomanyokhaza.hu/album/felvetel_show.php?id=19794


Wipo Húsvéti éneke
A húsvéti Bárányt minden hívek dicsérve áldják. Juhait megváltotta s az ártatlan Krisztusért a bűnöst kegyébe vette Atyja. Az élet a halállal megvítt csoda-csatával s a holt élet-vezér ma úr és él.
http://www.magyarkurir.hu/hirek/victimae-paschali-laudes


Sequentia

Egyike a változó miseénekeknek (l. Mise). Eredetileg (a 9. században) az Alleluják jubilusai alá rakott próza (l. o.); ezzel az applikációval a jubilatiók nehéz dallama bizonyos tagolást nyert s ezáltal énekelhetőség szempontjából szélesebb és zeneileg kevésbé képzett rétegeknek is könnyebben hozzáférhetővé vált. A 10. századtól kezdve azonban, főleg Franciaország és Svájc kolostoraiban, divattá vált oly S.-ák komponálása, melyeknek szövege költemény, dallama pedig a himnuszokéhoz hasonló egyszerű, szillabikus melódia. Gyakori volt e strófikus daloknál 2-2 versszaknak alkalmazása egy-egy dallamra. Legkiválóbb S.-szerzők voltak: Notker Balbulus (St. Gallen) és Adam de St. Victor (Párizs). Mindkettő ötvennél több S.-t irt. A S.-költés a 14. századig virágzott; a S.-ák e korban igen jelentékeny helyet foglaltak el a liturgia keretei közt, míg V. Pius pápa számukat mindössze ötre nem csökkentette le (1568). A ma is kötelezőleg éneklendő S.-ák a következők:

1. Victimae paschali laudes.
Éneklendő húsvét vasárnapján és a rákövetkező hat napon. Szerzője a burgundi Wipo, III. Henrik császár udvari káplánja (elhunyt 1048 után).

2. Veni Sancte Spiritus.
Éneklendő pünkösd vasárnapján és a rákövetkező hat napon. Szerzője ismeretlen.

3. Lauda Sion Salvatorem.
Éneklendő Úrnapjától kezdve egy hétig, a közbeeső vasárnapot kivéve. Szövege Aquinoi szt. Tamástól való (elhunyt 1274). Dallama applikáció Adam de St. Vidornak eredetileg a szent keresztet dicsőítő melódiájára.

4. Stabat Mater.
Éneklendő a Hétfájdalmú szűz ünnepein (fekete vasárnap utáni pénteken és szept. 15-én). Szövegét régibb források Jacopone da Todi-nak (elhunyt 1306) tulajdonítják, újabb kutatások azonban Szt. Bonaventura szerzőségét teszik valószínűvé. Dallama újabb eredetű, szerzője Dom Fonteinne bencés szerzetes.

5. Dies irae.
Éneklendő a Requiemeken. Szerzője kétségtelenül franciskánus, valószínűleg Celanoi Tamás (13. század). A S.-ák költői szépségekben és drámai mozzanatokban bővelkedő szövege számos zeneszerzőt inspirált megkomponálásukra. Harmat.

http://www.kislexikon.hu/sequentia1.html
Szerkesztette: Lapoda Multimédia

Válasz