A Chalaban Együttes mint minden a világon, állandó változásban van. Folyamatosan új dalok, új hangszerelés és új zenészek jellemzik.

Sikerük évek óta tart, és már jóval meghaladta a magyar határokat. Több alkalommal koncerteztek Romániában, Csehországban, Szlovákiában és Ausztriában is. A Múzeumok Éjszakáján nálunk izzítják a közönséget és fokozzák a már-már fokozhatatlant…

Said Tichiti, a marokkói származású zenész alapította a zenekart. Kezdetektől fogva ragaszkodnak a két legfontosabb dologhoz, a profizmushoz és a hagyományokhoz. A Chalaban az egyetlen formáció Magyarországon, ami marokkói (afroarab) zenét játszik belecsempészve a nyugati dallamokat és hangszereket. Bűntudat nélkül teheti ezt, hiszen a marokkói zenében nincsenek tisztán meghúzható határok, ezért alkalmas a különböző stílusok harmonikus vegyítésére.

Kezdés: 22:00 (2009-06-20)

Muzsikájukat a tradicionális marokkói zenei formák inspirálják, de felfedezhetôk más kultúrák modern és népzenéinek nyomai. A csoport megalakulása óta nagy hangsúlyt fektetett a különbözô stílusok, hangszerek és zenei tudás befogadására. Így történt, hogy a zenekarral játszott Deák Tamás és Kupa (ütôsök), David Shep (angol gitáros), David Yengibarian (örmény tangóharmonikás), Matisz László (fuvolista és zenekritikus), Szalai Péter (ütôs), Palya Bea (énekesnô), Jalalu (amerikai jazz zenész), Pintér Zoltán (flamenco gitáros).

A hangszerek: A zenekar sokféle hangszert használ, tradicionálisat és modernet is: guembri, lant, darbouka, bendir, fuvola, karkabat, djambé, keyboard, szaxofon, trombita, gitár, dob, tangóharmonika.

Guembri: basszus hangolású lant és ütôshangszer keveréke, három húrral. Két, fából készült részbôl áll, mely 1-1,2m hosszú. A guembri húrjai kecskebak-bélbôl készülnek, amely garantálja az ellenállóképességét.

A zenekar zenéjében sokféle stílus jelenik meg. A tény, hogy a Chalaban marokkói zenét játszik, egyben azt is jelenti, hogy muzsikájuk nem korlátozódik egy stílusra vagy régióra. Marokkó egy olyan földrajzi és kultúrális egység, mely sokféle civilizáció együttélését és egymásutániságát élte meg (berber, római, zsidó, muszlim-arab, afrikai és európai). Ezek a civilizációk, maguk mögött hagyták befolyásuk lenyomatát a marokkói kultúra különbözö rétegeiben: az építészetben, az ékszerkészítésben, a konyhaművészetben, az öltözködésben… Marokkóban a zene is ennek a kultúrális és etnikai gazdagságnak a gyümölcse.

Gnawi stílus: az afrikai befolyást jeleníti meg a zenekar zenéjében. Marokkóban a Gnawa közösségek tagjai - kiknek eredete Fekete Afrika országaiba nyúlik vissza -, elsôsorban rabszolgák voltak, illetve az ô leszármazottaik. Moulay Ismail szultán uralkodása alatt (1672-1727) Meknes környékére, Moulay Abdellah idejében (1757-1790) Essaouira vidékére deportálták a Gnawakat, mint rabszolgákat hazájukból, az akkori Szudán nyugati (Mali, Guinea, Ghána) részébôl. Ôk alkották a fekete serifi gárdát.
A Gnawak egyesítik a zenét és a gyógyitást rituális éjszakai, transzba hajló szertartásaik (Lila) során. A zene ritmikus, a szövegek az iszlám szent szövegeibôl és az afrikai népi versekbôl táplálkoznak.

Hassani: vagy Iggawen egy olyan irányzat, melyet fôként a marokkói Szaharában illetve Mauritániában találhatunk meg. A Hassani legjelesebb képviselôje Dimi Mint Abba, mauritániai énekesnô, aki hosszú évek óta él Marokkóban, és ad felejhetetlen esteket zenéjébôl. A zenekar vezetôje, Saďd Tichiti, rabat-i Drámaművészeti fôiskolai tanulmányai során részt vett egy közös esten az énekesnôvel, 1996-ban. Saďd Tichiti szülôvárosában, Guelmimben, - mely egy, a Kis Atlasz lábánál fekvô kisváros, nevének jelentése a Szahara Kapuja -, a zenei hagyományokban erôsen érzôdik az Iggawen-ek hatása (Iggawen - mór megjelölés a zenészek kasztjára).
A darabok általában lassúak és erôsen improvizáltak, a klasszikus arab költôk, illetve helyi szerzôk hosszú, énekelt verseire épülnek. A hagyományosan használt hangszerek a Tidinit (kis méretű lant), az Ardin (hárfa), és a Tbal (dob).

Tsanguif: vagy Tasnguift, berber eredetű irányzat, melynek jelentése: a capella, ünnepélyes esküvôk alkalmával megszólaló, nôk által elôadott énekek, melyek az anya és lánya elválásának fájdalmáról szólnak.

Jedba: (transz) Marokkóban sok vallási csoportot találhatunk (Gnawa, Issawa, Jilala…), melyek különbözô hagyományokkal, szokásokkal rendelkeznek rituáléikra vonatkozóan. A Chalaban zenekar használja a transz zenei koncepcióját, gyakorta határozott kötôdés nélkül e vallási csoportok valamelyikéhez, mely a különféle stílusok fúzióját eredményezi. Jóllehet a ritmusvilág az afrikai (Gnawa) behatást hordozza magán, a zenekar használ olyan fúvós hangszereket, melyeket csak az Issawaknál, vagy a Jilalaknál találhatunk meg. Az énekelt szövegek nagy nyitottságot tükrözve, nem feltétlenül a csoportokra jellemzô szufista témák közül kerülnek ki.

Tiszta arab stilusok: Hangszerelésében megôrizve a lant, a fuvola és a darbouka szerepét, a Chalaban megtartja arab zenei kultúrális gyökereit. Azáltal is, hogy néhány koncertjükre meghívnak keleti táncokat elôadó táncosokat.

A feldolgozások: Tekintve a Chalaban által játszott stílusok sokszínűségét, a csoport nyitott a különbözô zenekarok repertoárja iránt, fôként azok esetében, akik maguk is vegyítik a különféle zenei irányzatokat, mint az Orchestre National de Barbčs és a Gnawa Diffusion Franciaországból, Huyam Youness Sziriából és Nass El Ghiwan Marokkóból.

Kultúrális keveredés: Moroccan Nomad - ez a zenekar elsô albumának a címe, mely a marokkói és más - magyar, spanyol, bulgár, indiai - zenei kultúrák találkozója. Minden koncert lehetôség a meghívott művészekkel, a különbözô zenei tudásokkal való közös munkára.

Said Tichiti: ének / arab lant / guembri / djambé
Hamid Baidou: derbouka / karkabat / bendin / vokál
Váci Dániel: szaxofon
Kis Sándor: basszusgitár
Deli Zsolt: harmonika
Pusztai Gábor: dobok
Monori András: fuvola / trombita

A kis faluvá zsugorodott világon csak nagyon nehezen lehet megvonni a kultúrák közötti határvonalat. Ez a kis világ intenzív belso cserekapcsolatokat ismer meg. A muvészi kifejezés válik az elsoszámú nomád utazóvá ezen a bolygón. Ott, ahol az inspiráció földje termékeny, a muvész felállítja sátrát és ásni kezd, hogy ritka és eredeti ötleteket hozzon felszínre. A Chalaban e tiszta nomád szellemiséget tükrözi: miközben megorzi kapcsolódását tágas és gazdag szüloföldjéhez, Marokkóhoz, elindul egy másik irányba is, más földrajzi terekhez tartozó muvészi kifejezések felkutatása és megismerése kifezezések felé.Igy lehetséges, hogy az Afrikában a XVI. században elterjedt zeneszerszám, a guembri, a Chalabannal folytatja utazását az indiai tabla felfedezése felé; a Desert Blues-ban az arab lant az amerikai dzsessz zenész trombitájával harmonizál; az arab költészet a flamenco stílusában találja meg magyar földön Andalúzia dicsoségét; az afro-arab stílusokat "misztikus bolgár hangok" csábítják el.    A Chalaban e hosszú utazás gazdagságát tükrözi. És ez még csak a kezdet...   OYOUN NEBKI CHALABAN ERRAHIL JALALU IN MOROCCAN TRANSE HEARTBEATS MY DAYS ON TANGO NOTES GHZEYYEL MEYYEL RUFINKA BOLNA LEGNALA / CHALABAN     Said Tichiti: ének / arab lant / guembri / djambé / cajon Hamid Baidou: derbouka / karkabat / bendin / vokál Matisz László: fuvola / furulyák / soprán szaxofon David Yengibarjan: harmonika Kis Sándor: basszus gitár Vendégek: Jalalu: trombita (1, 5) / zongora (2) / keyboard (5) Szalai Péter: tabla (4) Pinter Zoltán: gitár (7) Palya Beáta: ének (9)
(Részletek wma) OYOUN 53" NEBKI 54" HEARTBEATS 27" MY DAYS ON TANGO NOTES 35" GHZEYYEL MEYYEL 29" RUFINKA BOLNA LEGNALA 39"     http://www.chalaban.com/   http://www.orpheia.hu/muveszek/chalaban   http://www.orpheia.hu/lemezkiado/moroccan_nomad