2010. november 20.

„Örvendek, hogy erre a legkeletibb pontra ide figyelnek, és értékelik az itteni iskolaszervező munkát” – mondta Berszán Lajos gyimesfelsőloki iskolalapító lelkész.

16 évvel ezelőtt 30 diákkal indult a keresztény szellemben működő iskola. Jelenleg két épületben 400 gyermek tanul. Az esti tagozatra azok a felnőttek is beiratkozhatnak, akik az érettségi vizsgát szeretnék letenni.

Erdély keleti határán, a Sziklára épített házban, a gyimesi és moldvai csángóknak Berszán Lajos gyimesfelsőloki lelkész 1994-ben teremtette meg a magyar nyelven való középiskolai továbbtanulás lehetőségét.

Gyimesfelsőlokon az Árpádházi Szent Erzsébet Római Katolikus Líceum szombaton tartotta a Szent Erzsébet napi ünnepséget. Kiemelkedő nap volt az iskola életében, hiszen a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjével tüntették ki az iskolaalapító Berszán Lajos atyát a gyimesfelsőloki Árpád-házi Szent Erzsébet Gimnázium megalapításáért, a magyar nyelvű oktatás, a magyarságtudat fejlesztéséért. A kitüntetést Füzes Oszkár, a Magyar Köztársaság bukaresti nagykövete adta át. Laudációt Balog László történész mondott.

Berszán Lajos atya a szónak szellemi és fizikai értelmében is igazi „iskolaépítő". A „Pap Bácsi", ahogyan Gyimesfelsőlokon hívják, akart és tudott élni a romániai diktatúra összeomlása után megnyílt lehetőségekkel. 1994-ben egy gyönyörű, archaikus tájon, a Gyimes völgyében létrehozta az Árpádházi Szent Erzsébet Gimnáziumot. Hátrányos helyzetű vidék sokszorosan hátrányos helyzetű gyermekei jutottak így helyben tanulási lehetőséghez – egy átlagos, falusi épületben. Mire az első évfolyam elért az érettségi vizsgákig, már igazi, gimnáziumnak készült épületre volt szükség.

Berszán atya nem ismert lehetetlent: az inkább cseppenő, mint csurranó támogatásokból mindig annyit épített, amennyit éppen lehetett. A rendkívül fáradtságos, elhúzódó építkezés eredményeként ma ott áll a szép bentlakásos iskola, amelyben nem csak a gyimesi csángók és a székelyek, de egy ideje a moldvai csángók gyermekei is megkapják a továbblépés esélyét. Berszán Lajos atya nem csak iskolát, hanem szellemi és fizikai otthont teremt sok nehéz sorsú tehetséges fiatal számára.

A Szent Erzsébet napi ünnepség alkalomból Lisztes László egy több mint félszáz alkotásból álló színes fényképanyagot ajándékozott az iskolának. Noha, beutazta a fél világot és le is fényképezte, de a gyímesi táj és élet ragadta meg igazán. Az alábbi beszélgetésből az is kiderül mikét került kapcsolatba Berszán atyával és az egyetlen gyimesi magyar középiskolával.

Hallgassa meg Dormán László beszélgetését Lisztes Lászlóval, amely a Kossuth Rádió Határok nélkül című műsorában hangzott el

Tekintse meg a Duna Tv által készitett műsorrészletet

Merjünk nagyobbat ugrani!

Mindenki csak papbácsinak szólítja – de ő ennél sokkal több: sok ezer diák lelki-szellemi atyja. Ő az, aki 16 évvel ezelőtt Erdély legkeletibb részén, a Gyimes völgyében létrehozott egy iskolát, ahol ennek a hátrányos helyzetű vidéknek a sokszorosan hátrányos helyzetű gyermekei helyben tanulhattak. Berszán Lajos atya azt mondja, a régi rendszerben hozzászoktunk ahhoz, hogy ne legyenek vágyaink. Olyanok voltunk, akár a befőttesüveg alá szorított bolha, amely csak akkorát ugrik, amekkorát az üveg enged.

Volt egy cserkésztiszt barátom, s mikor írtunk egy pályázatot, azt mondja, te, nem lehetne ott egy iskolát működtetni? Akkor jöttem rá, hogy levették a befőttesüveget, próbáljunk nagyobbat ugrani, és úgy nyílt ki az én szemem is, hogy jóakaratú emberek mellém álltak, s mondták, hogy hú de jó ez az ötlet, s lassan kinyílt, mint a bimbó, s virágba szökkent – mondja Berszán Lajos atya.

Ma már büszkén újságolja, hogy két tanítványa is a nyomdokaiba lépett, sőt egyik Rómában tanult. Egykor Berszán atya is a plébánosát tekintette szellemi vezetőjének. Gyerekként Zágonban élt, édesapját öt évesen elveszítette, így édesanyja és a helyi plébános egyengette életútját.

„Ha visszagondolok a gyermekkoromra, édesanyám adott nekem identitástudatot. Első-második osztályos koromban tudtam a magyar himnuszt, a szózatot, ő tanította meg, és azt, hogy magyar vagyok. Aztán megadta a másik identitástudatot: a hitet, a vallást.”

A román papok elleni gyűlöletet, a csángó-magyar, de románul miséző papok janicsárpapozását félre kellene tenni, és abban kell igyekezni, hogy a csángó gyerekek minél több imát és éneket megismerjenek magyarul, különben nem értékelik, sőt, nem is hiányolják a magyar nyelvű misét – véli az atya.

„Ha tanítanám valamelyik faluban a magyar nyelvet, nem mulasztanám el, hogy elvigyem őket vasárnap a szentmisére. Hogy milyen nyelven végzik a szentmisét, olyan nyelven, vigye azt a gyermeket. Ha ilyen pontosan megjelennek a templomban a pedagógus vezetésével, nem tudok elképzelni olyan papot, hogy ne engedje meg, hogy a Miatyánkot elmondják magyarul, vagy egy éneket elénekelnének magyar nyelven.”
   
Berszán atyának vannak még tervei: mindenekelőtt visszakéri 1943-ban, születésekor megszerzett magyar állampolgárságát, és el szeretné érni, hogy a Árpádházi Szent Erzsébet gimnáziumot felekezeti iskolaként működtethesse. De élete fő művét már megalkotta: végvári iskolájával segít megőrizni a nemzettudatot és a keresztény hitet.
Száva Enikő, Demeter Levente, Fancsali Levente

Iskola a Gyimesben

Az Erdélyt Moldvával összekötő fenyvesek, legelők, kedves faházak között kanyargó Tatros folyó völgyében él a magyarok egyik legérdekesebb népcsoportja, a gyimesi csángók. Berszán Lajos, egy missziós lelkületű pap jóvoltából a környék gyerekei magyar nyelvű középiskolába járhatnak.

A Székelyföld határvidékén fekvő Gyimesekben ha Csíkszeredáról indulva utunkat a Tatros folyó völgye felé vesszük, hatalmas fenyvesek között szelhetjük át a szorost. A hágó tetejéről lenézve, harsány zöld legelők jelzik az állattartással foglalkozó gyimesi csángók megélhetését. A művelhető kis völgyekbe is fölhúzódnak, ahol némi pityóka is megterem. A széna első betakarítása már megvolt, július közepére művészien megrakott szekerekkel hordják haza az állatok téli eleségét. Az először erre járó turisták csodálkozva tapasztalják, hogy kevés szarvasmarha, juh, kecske legel a lankás oldalakon. A gyimesi csángók ugyanazt az életet folytatják, mint Belső-Ázsiából érkezett őseink. Tavasszal az állatokat felviszik a havasokba, ahol nyári szállást alakítanak ki maguknak. A pásztorok egész nyáron fönt laknak, csak néha látogatnak le a faluba, vagy családjuk visz föl nekik tiszta ruhát, élelmet, ugyanígy hordják le a tejterméket és a tejet. Ősszel, ahogy beköszönt a hideg idő, lehajtják az állatokat a téli szállásra, a faluba.

A Tatros völgyét követve hamarosan elérjük Gyimesfelsőlok első házait. Az ősi, gerendákból épített, időtálló házak közé sajnos már beépültek a most divatos, színesre festett, kétszintes családi házak. A valaha visszafogott, szerény településen egyre inkább meglátszik a globalizáció hatása. Az üzletekben ugyanaz az áru kapható, mint nálunk, még a márkájuk is ugyanaz. Ám az üzletek felírása magyar; mindjárt a falu elején „kenyér, pékárú” feliratú tábla fogad, kicsit arrébb autógumi-szerviz és más szolgáltatások. Igaz, a táblák másik oldalán a felirat román, de azt csak akkor vesszük észre, amikor visszafelé, Moldva felől jövünk a völgyben.

Itt találjuk az igazi magyar összefogással fölépült Szent Erzsébet Római Katolikus Líceumot. A középiskola igazgatója Berszán Lajos atya az idén töltötte be 65. életévét. Már nyugdíjba is mehetne, de olyan energiák feszítik ma is, hogy most éppen egy modern tornatermet épít a líceum tanulói számára. Az iskola csendes, szinte kihalt, hiszen nemrég fejeződtek be a vizsgák. De nem sokáig maradnak üresen a szobák, aznap este várt egy csoportot táborozásra. Berszán Lajos – ahogy hívei és tanítványai szólítják, a „Pap bácsi” – huszonöt éve került a Gyimesekbe. Álmai közé tartozott egy magyar nyelvű iskola fölépítése, akkor még csak a gyimes-völgyi gyermekek számára.

A három település, Gyimesfelsőlok, Gyimesközéplok és Gyimesbükk a hozzá tartozó szórványtelepülésekkel tizenötezer lelket számlál. Az utóbbit 1950-ben közigazgatásilag Moldvához csatolták, bár a falu népének több mint fele magyarnak vallja magát. A gyimesiek szegény emberek, így csak néhány tehetősebb ember engedhette meg magának, hogy gyermekeit városokban taníttassa. A tehetséges, rossz anyagi körülmények között élő gyermekek nem juthattak magyar nyelvű iskolába. Pedig a csángóknak létkérdés az anyanyelvi oktatás, hiszen beolvadásuk az utóbbi évtizedekben nagyon fölgyorsult. Ezen segített Berszán Lajos atya, akkor gyimesfelsőloki plébános, amikor 1994-ben harminc diákkal elindult a magyar nyelvű oktatás a falu egyik közösségi házában: ebből nőtt ki az Árpád-házi Szent Erzsébet Gimnázium. Ezzel olyan missziót teljesített Lajos atya, hogy a magyar nemzet örökös hálával tartozik neki: megmentett egy leszakadóban lévő nemzetrészt a jövő számára. Ahogy az iskola híre terjedt, egyre többen jelentkeztek a magyar oktatási intézménybe. Kicsi lett a közösségi ház, ezért 2002 májusában, az akkori magyar kormány támogatásával megkezdték a ma álló épület építését.

– Jelenleg 368 diákja van a gimnáziumnak és 25 fős a tanári testület. A diákságot gyimesi csángók, moldvai csángók és székelyek alkotják. Az anyanyelvi oktatás, a keresztény értékrend adja azt a szilárd alapot a fiataloknak, amelyen felnőttként megvethetik lábukat – mondja Berszán Lajos. Érettségizett diákjai közül sokan tanulnak tovább, és később ők lehetnek a csángó magyarok vezetői a homályba vesző helyes úton. Csak néhány nevet említett Lajos atya, akikre igen büszke: Tankó Erika színésznő Temesváron, Ambrus István már felszentelt pap, Kasza László Rómában tanul és 2008. október 8-án, Magyarok Nagyasszonya ünnepén szentelik. Többen járnak orvosi fakultásra Marosvásárhelyen, Csíkszeredában informatika és angol szakra, Kézdivásárhelyen, Székelyudvarhelyen tanítóképzőbe, illetve egészségügyi főiskolára, Gyergyószentmiklóson és Sepsiszentgyörgyön turisztikai képzésben vesznek részt.

Sokszor hallunk és olvasunk a csángók vallási nehézségeiről. Különösen a Moldvában – a Kárpátokon kívül – maradt csángók egy része hiányolja a magyar nyelvű szentmisét. Berszán atya szerint e téren a türelmetlenkedő, föltűnést keltő anyaországi politikusok néha több kárt tesznek, mint hasznot.

– Kampányszerűen, ajtóstól rohannak a házba, nem értik a régóta elszigetelten élő csángók lelkének finom rezdüléseit. De óvatosan, nagy tapintattal ezen a téren is érhető el siker – véli. Az elmúlt év májusában néhány bátor csángó gyermek elment a pusztinai plébánoshoz és megkérték, hogy engedje meg egyszer, hogy magyar nyelven misézzen a Pap bácsi a templomban. Pusztina a moldvai csángók egyik központja a Kárpátokon túl. A kérésnek a pusztinai plébános eleget tett, és megtörtént a csoda: Berszán Lajos anya magyarul prédikált a pusztinai templomban, tanítványaiból álló kórusa pedig latin nyelven énekelt. Az egyház két szolgája között megindult az emberi kapcsolat építése, ami reményekre jogosít föl. Az idén megismétlődött az esemény, ismét volt közös mise Pusztinában, ahol a gyimesfelsőloki kórus énekelt, Berszán atya misézett, magyarul prédikált, majd a mise végeztével barátságosan elbeszélgetett pusztinai paptársával.

Valahogy így kellene – az emberi lelkeket megérintve – rendezni az elfelejtett ősi életet. Különösen is azért, mert Lajos atya szerint a moldvai csángóknak csak mintegy fele igényli a magyar nyelvű misét, a többiek már csak románul tudnak részt venni a liturgiában.

Lassan elbúcsúzunk Berszán Lajos atyától, aki derűsen, bizakodva, Istenre bízva tanítványait és az iskola sorsát, köszönt el. Útra három piros almát adott és egy szép képet a gimnáziumról, bibliai idézettel: „Tartsd meg tehát Istenednek, az Úrnak a parancsolatait, az ő útjain járj, és őt féljed!” (Mózes ötödik könyve, 8:6).

Trianon óta több mint nyolc évtized telt el, és a gyimesiek szépen beszélik anyanyelvüket, ősi szokásaikat megtartották, gyermekeiket magyar iskolában taníttatják. Lassan felnő egy új értelmiségi elit, akiket már nem lehet megtörni, identitásukat elvenni. Köszönhetően egy erős lelkű, életét egy nemzeti ügyre föltevő keresztény papnak, Berszán Lajosnak, aki korábban már megkapta – iskolájával együtt – a Magyar Örökség Díjat. Okkal, mert csodát tett az ezeréves határ közelében élő magyarok között.

-----------------

Székelyek, gyimesi és moldvai csángók
A felsőloki gimnázium tanulói az ünnepélyeken és a szentmisén háromféle magyar viseletben vesznek részt: külön a gyimesi csángók, a moldvai csángók és a székelyek. A három magyar nemzetrészt illetően néha elég sok zavar van a köztudatban. A mádéfalvai veszedelem (1764) után, amikor az osztrákok rátámadtak a székelyekre, sokan a Tatros folyó eldugott völgyeibe, a Gyimesekbe menekültek. Ugyanezen idő tájt a Kárpátokon kívül élő moldvai csángók szálláshelyén hatalmas árvíz pusztított, és sokan közülük elhagyták településeiket, behúzódtak a Kárpátokon belülre, ugyancsak a Gyimesek völgyeibe. Így a két népesség keveredéséből alakultak ki a ma ott élő gyimesi csángó magyarok. Főfoglalkozásuk a havasi állattenyésztés és a fakitermelés. Az ősi paraszti műveltséget a zárt völgyekben máig meg tudták őrizni.

Az iskola tanulói közül a harmadik csoport a székelyek, akik a hunok leszármazottai, és korábban – 453-ban, Atilla király halála után – telepedtek le Erdély területén, mint ahogy Árpád bevonult a Kárpát-medencébe. Első széküket a hunok nagy csatája után hátramaradt családok hozták létre Csiglemezőn. Nem hunoknak vagy magyaroknak, hanem siculusoknak (székelyeknek) nevezték magukat. Mindhárom csoport a magyar etnikumhoz tartozik, kultúrájuk, nyelvük, hagyományaik és élettani tulajdonságaik egységesek. Ősi székely közmondás szerint „nemessé a király tehet valakit, de székellyé csak az Isten.”
Szerző: Hankó Ildikó

Berszán Lajos
Született: Sepsiszentgyörgy
1943. jan. 15. (67 éves)

Berszán Lajos (Sepsiszentgyörgy, 1943. január 15.) katolikus lelkipásztor Erdélyben, a gyimesfelsőloki Árpád-házi Szent Erzsébet Líceum megalapítója.

Gyermek- és ifjúkora
Berszán Lajos 1943. január 15-én született a Sepsiszentgyörgyön, de valójában a háromszéki Zágont tekintette szülőfalujának, ahol egész gyermekkorát töltötte. Édesapját 5 éves korában elveszítette, és hamarosan meghalt a kistestvére is. Özvegy édesanyja egyetlen gyermekeként Zágonban végezte el az elemi iskola hét osztályát. 12 éves korától Gyulafehérváron folytatta tanulmányait, az úgynevezett Kántoriskolában. A kántoriskola elvégzése után felvételizett az ugyancsak gyulafehérvári Római Katolikus Hittudományi Főiskolára. A teológiai tanulmányok befejezése után 1966. április 17-én szentelte pappá Márton Áron püspök.

Lelkipásztori tevékenysége
Egy rövid ideig tartó görgényüvegcsűri kisegítést követően az első tényleges állomáshelye Csíkszentgyörgy volt. Itteni másféléves papi működése során találkozott először csángó hívekkel. Ezután Magyarszarvaskenden segédlelkészként működött, ahol szórványban élő híveket gondozott. A Mezőségen eltöltött négy év után Torja következett, ahol másfél év után a püspök a feltorjai plébánosává nevezte ki. A torjai nyolc év után ismét szórvány-településre került, a Beszterce-Naszód megyei Tekére (1980). 1982-től 2000-ig Gyimesfelsőlok egyházközségének plébánosa volt.

Az iskolaalapító
A gyimesfelsőloki évekre esett iskolaalapítói tevékenysége. A ’90-es évek elején fogalmazódott meg az igény, hogy Felsőlokon lelkigyakorlatos ház épüljön, illetve egy külön iskola létesüljön a gyimesi és moldvai csángó gyermekek számára. 1992-ben hozta létre a KÉSZ debreceni csoportja a Sziklára Épített Ház Alapítványt. Az alapítvány valamint sok más jószándékú személy és szervezet támogatásával indult meg az építkezés. 1993-ban tették le a ház alapkövét. 1994 szeptemberében különböző ideiglenes színhelyeken kezdődött meg Árpádházi Szent Erzsébet Gimnázium működése, 2007-ig Berszán Lajos igazgatósága alatt. 1996-tól kezdődött az átköltözés a folyamatosan készülő új épületrészekbe. 2010-ben már nem csak gimnázium működik az intézmény keretében, hanem óvoda, általános iskola és esti tagozat is. 2010-ben már több mint négyszáz csángó és székely növendéke van a teljes oktatási intézménynek.

 

Elismerései
    * Julianus-díj (1996)
    * Márton Áron-emlékérem (1999)
    * Magyar Örökség Díj (2004)
    * Ordinul Meritul pentru Învăţământ în grad de Cavaler (2004)
    * A Köztársaság Elnökének Érdemérme (2005)
    * Pro Hargita Díj (2005)
    * Az EMKE tiszteletbeli tagsága (2010)

Jegyzetek
1. 1948-ban a román állam elvette az egyháztól az addig Gyulafehérváron működő, 1579-ben alapított (Majláth) Katolikus Főgimnáziumot. Helyette alapította meg az egyházmegye 1953-ban a Római Katolikus Kántoriskolát, melynek érettségi bizonyítványát az állam ugyan nem ismerte el, de működését eltűrte. Az iskolának a diktatúra évei alatt a fő célja az volt, hogy a hivatást érzõ fiatalokat elõkészítse a papnevelő intézetbe.
2. Keresztény Értelmiségiek Szövetsége
3. „Mindig meglepett, amikor értesítettek, hogy menjek, s fogadjam el az épen felajánlott kitüntetést, díjat. Elmentem, mert gondoltam, az iskola javára lesz, a híre is emelkedni fog, azért, hogy ilyen kitüntetést kaptam, hitelesebb lesz a tevékenységem ezek miatt, de igazán nem vágyódtam egyik után sem. A végső kitüntetést igazából majd az Isten adja meg, és Ő mondja meg, hogy mit érdemel meg az ember és mit nem. Most nem vágyódom semmi után” (Balog László: A gyimesfelsőloki Árpád-házi Szent Erzsébet Líceum születése, 77. oldal)

Források és külső hivatkozások

• Balog László: A gyimesfelsőloki Árpád-házi Szent Erzsébet Líceum születése, Csíkszereda, 2010, ISBN 978-606-8052-16-8
• Magyar Örökség díjat kapott a gyimesfelsőloki Árpád-házi Szent Erzsébet Líceum igazgatója
• Berszán atya laudációja, in: Hargita Népe, 2005. május 14. szombat, XVII. évfolyam 110. szám
• Berszán Lajos kapja a Hargita Megyéért Díjat, in: Hargita Népe, 2005. április 30. szombat, XVII. évfolyam 99. szám
• Díjazottak adatbázisa, a Petőfi Irodalmi Múzeum összeállítása
• Hankó Ildikó: Iskola a Gyimesben
• Szűcs Lóránt: A csángók és a hét székely szék középiskolája

(forrás: erdely.ma, dunatv.hu, dunastudio.ro, gyimesfelsolok.ro, hu.wikipedia.org)