1946-ban születtem Szombathelyen szüleim – Halmos Béla építészmérnök és M. Szabó Rozália tanítónő – öt gyermeke között az egyetlen fiúnak. Általános iskolai és gimnáziumi tanulmányaim befejeztével a család Gyuláról Budapestre költözött. Itt a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán tanultam tovább, és 1970-ben szereztem meg a diplomámat. Mint a városrendezésre szakosodott tervező építészmérnök a Városépítési Tudományos és Tervező Intézetben dolgoztam 1970-től 1972-ig, majd mégegyszer 1979 és 1982 között.

Komolyzenei tanulmányaimat gyerekkoromban kezdtem; előbb hegedűlni, majd brácsázni is tanultam, e hangszerekkel különböző zeneiskolai, városi illetve egyetemi zenekarokban és kamaraegyüttesekben játszottam. Rövid időre a könnyűzenével is kapcsolatba kerültem: szólógitárosként játszottam a katonai szolgálat idején egy tánczenekarban.

A népzenével 1969-től kezdtem intenzívebben foglalkozni. Részt vettem a Magyar Televízió „Röpülj Páva” népdalversenyén, mint énekes-gitáros szólista illetve Sebő Ferenc műegyetemi évfolyamtársammal mint énekes-gitáros duó. Szereplésünk – a népdalok előadása gitárkísérettel – csak részben volt sikeres, de nagy vitát kavart a zsűriben. Mi is hamarosan felhagytunk a népdalok gitárkíséretével, rögtön, ahogy megismerkedhettünk az eredeti népzenével – főleg a többszólamú hangszeres népi muzsikával. Az eredeti népzene megismerését elsősorban az MTA Népzenekutató Csoport igazgatója, Vargyas Lajos és munkatársai; Martin György, Olsvai Imre, Sárosi Bálint, Vikár László tették lehetővé – Erdélyben pedig Kallós Zoltán.

Előadóművészi pályám első, legintenzívebb szakasza 1969-től 1979-ig tartott. Mint az autentikus népzene és Sebő-szerzette énekelt versek előadója előbb a Sebő-Halmos duó, majd a Sebő együttes alapítótagjaként a kulturális élet szinte minden területén tevékenykedtem – itthon és külföldön egyaránt. Emellett 1972-1979 között a Vegyipari Dolgozók Szakszervezete Bartók Béla Néptáncegyüttesének zenekarvezetője voltam és a kezdettől fogva részt veszek a spontán kialakult táncházmozgalomban mint a táncházakban muzsikáló prímás.

Az amatőr néptáncmozgalomban végbement változás, a táncházak elterjedése és az eredeti hangszeres népzene iránt megnövekedett érdeklődés hamarosan szükségessé tette az ún. „táncházi muzsika” oktatásának beindítását is. Először 1976-78 között a Népművelési Intézet Budapesten, később 1981-86 között különböző vidéki városokban (Győr, Jászberény, Szeged, Debrecen, Bonyhád) szerveztünk táncházzenész tanfolyamokat. Ezekben hegedűtanárként illetve a tanfolyamok vezetőjeként dolgoztam. Kollégáimmal együtt mintegy 300 hazai és külföldi muzsikust tanítottunk, ennek is köszönhetően ma már több száz ilyen zenekar működik az országban, a környező országokban, de Európa más országaiban, az Egyesült Államokban és Kanadában stb. is.

Később közreműködtem a hazai zeneiskolai népzeneoktatás szervezésében is, majd néhány évig a Miskolci Bölcsész Egyesület adott helyet a népzenetanárképzés első kísérletének – itt tanszékvezetőként irányítottam az oktatást.

A népzene gyakorlati alkalmazása, a színpadi, táncegyüttesek zenei kísérete és a táncházi muzsikálás ill. az oktatás egyaránt szükségessé tették a népzenekutatásban való részvételt. E területen is elsősorban Martin György és Kallós Zoltán szakmai és baráti segíségére támaszkodva 1972-től kezdődően bekapcsolódtam a hangszeres népzene területén végzendő munkába. Népzenegyűjtéseim főként a népi hegedűjáték technikai problémáira, az előadásmód és a stílus tanulmányozására illetve a repertoár felmérésére terjedtek ki.

Emellett az MTA Népzenekutató Csoportjának, majd az MTA Zenetudományi Intézetének külső munkatársaként Martin György megbízásából a népi tánczene körébe tartozó hegedűdarabok lejegyzésével és zenekari partitúrák készítésével valamint a felvételek archíválásával foglalkoztam.

1974-ben Ádám István széki prímás zenekara anyagának gyűjtését már egy monográfia elkészítésének szándékával kezdtem el. A gyűjtéssel párhuzamosan végeztem az anyag lejegyzését és feldolgozását. A témakörben készített előtanulmányaim után 1975-től kezdődően jelentek meg egy-egy részterületet felölelő, a széki hangszeres népzenét elemző-bemutató publikációim (lásd a publikációk jegyzékét).

1982-ben sikeresen pályáztam egy hároméves aspirantúrára. Mint a Zenetudományi Intézet aspiránsa Sárosi Bálint irányításával készítettem el a kandidátusi disszertációmat „Ádám István Icsán és bandája – egy széki zenekar monográfiája” címmel. Az értekezésem megvédésére 1987-ben került sor és megkaptam „a zenetudományok kandidátusa” tudományos fokozatot.

Az aspirantúra lejártával éves szerződéses munkaviszonyban továbbra is a Zenetudományi Intézetben dolgoztam, mint a hangszeres népzene kutatásával foglalkozó tudományos munkatárs. 1988-ban megszűnt az Inzézet Hangszeres Népzene Osztálya, átkerültem a Néptánc Osztályra, itt dolgoztam 1992 január 1-ig. Ekkor – a hangszeres népzenekutatásban előttünk álló hatalmas és fontos elvégzendő munka, a kandidátusi fokozatom megszerzése ellenére is a kutatásra fordított pénzügyi támogatás leállítása miatt el kellett hagynom az Intézetet.

1992-től a Magyar Művelődési Intézet tudományos főmunkatársaként dolgoztam – előbb a Tudományos Osztályon, később a Népművészeti Osztályhoz tartozóan. Megszerveztem és OTKA támogatással működtettem a Hangszeres Népzene Kutató Csoportot, amelynek tevékenysége az alapkutatásra terjedt ki és szorosabban kapcsolódik a táncházmozgalomhoz és az oktatáshoz. 1999-ben kezdtem el a Táncház Archívum szervezését, 2000-ben kaptam meg az osztályvezetői kinevezésemet.

2001-ben megváltam a Magyar Művelődési Intézettől, áthelyezéssel a Hagyományok Háza Népművészeti Műhelyébe, majd a Lajtha László Folklórdokumentációs Központba kerültem, ahol a Táncház Archívum vezetőjeként dolgozom.

Maradék időmben mozgalmi-társadalmi feladatokat is vállaltam; különböző népzene-néptánc-táncházas rendezvények (Jászberényi Táncháztábor, Táncháztalálkozók, zsűrizések stb.) szervezésében-lebonyolításában vettem részt. Tagja voltam az Amatőr Néptáncosok Országos Tanácsa Zenei Szekciójának, első elnöke a Táncházi Kamarának – ma a Táncház Egyesület elnökségi tagja vagyok.

Alapító tagja, majd rendkívüli egyéni tagja vagyok a Magyar Zenei Tanácsnak, tagja voltam az Magyar Unesco Bizottság Kulturális Albizottságának, a Kossuth és Széchenyi Díj Zene- és Táncművészeti Albizottságának és a Liszt Ferenc-Erkel Ferenc Díjak kuratóriumának illetve részt veszek az Európai Folklór Intézetet működtető „Az Európai Folklór Központért Egyesület” munkájában.

Előadóművészi tevékenységem 1979 és 1991 között csak alkalmi fellépéskre és a táncházi muzsikálásra korlátozódott, 1991-től viszont a Kalamajka együttes prímása lettem. Velük hetente muzsikálunk az együttes táncházában (Molnár utca), keveset koncertezünk és készítettünk hanglemezeket is.

Korábbi játékfilmekben (Jancsó Miklós: Még kér a nép; Zolnay Pál:Fotográfia, Sámán; Szomjas György: Talpuk alatt fütyül a szél, Rossz emberek; Székely Orsolya: Hajnalban indultunk, Regölés stb.) és televíziós műsorokban való szereplés után – a rendszerváltást követően – zenei rendezőként, szerkesztőként és népzenei szakértőként televíziós műsorok és önálló filmek készítésében is részt vettem.

Munkásságomért több ízben kaptam nívódíjakat, díjakat, címeket:

1973 A Népművészet Ifjú Mestere
1975 A Szocialista Kultúráért
1975 SZOT Díj (Sebő Ferenccel megosztva)
1985 Állami Díj (Sebő Ferenccel és Tímár Sándorral megosztva)
1989 Magyar Művészetért Díj
1998 A Planetáris Tudat Díja (Sebő Ferenccel és Tímár Sándorral megosztva)
1998 Magyar Örökség Díj
1999 Gyula Város Díszpolgára
1999 Budapestért Díj (Sebő Ferenccel megosztva)
2006 Bartók Béla Emlékdíj

Publikációim
http://nzo.hagyomanyokhaza.hu/index.php?page=1603

forrás:
http://nzo.hagyomanyokhaza.hu/index.php?page=1602