M Imre üzente 1 hete

“Először is nekem nem volt politikai identitásom. Ez attól változott meg, hogy a balliberális oldal bepofozott a jobboldalra. Ugyanis, ha meghallották, hogy “lovasíjászat”, akkor pofákat vágtak. Ha meghallották azt, hogy “szeretem a hazámat” pofákat vágtak. Ha meghallották, hogy érdekel az eredetünk, ráadásul ebbe a régi időkbe visszavezető világban érzem jól magam, az se volt jó.
Magyarázkodnom kellett azért, ami a világon a legtermészetesebb.”
Kassai Lajos, Figyelő 2018. október

Kassai LAJOS | A Kassai-völgyben nincsenek szélsőjobboldali, se másféle politikai dogmák, nincsenek new age álguruk, önigazoló áltudományos kinyilatkoztatások, mert ez nem a...
https://figyelo.hu/v/egymasnak-vetett-hattal-varva/

Válasz

M Imre üzente 1 éve

Kassai Lovasíjászat - Az évadnyitó lovasíjász verseny a Kassai-völgyben, 2017. április 08.
Eredmények:
http://www.lovasijaszat.hu/vilagszovetseg/index.php?module=locations&page=archiveresults&id=1#content

Válasz

M Imre üzente 1 éve

2017. 03. 25.
A Magyar Filmakadémia az A lovasíjászt egyszerűen nem kívánta beengedni a 3. Magyar Filmhétre. Ezzel azt üzente, hogy nem számít az a most már százezernél is több ember, aki jegyet váltott rá, aki megnézte, nem számítanak azok, akik még ma is gyakran állva tapsolják meg vetítés után, és főleg nem számít a téma, amit feldolgoz. Nem számít az a példa, amit Kassai Lajos mutat nekünk, akinek a világ minden pontján vannak követői, tisztelői, aki igazi példakép – mondta a Demokratának Kaszás Géza rendező, producer.
http://www.demokrata.hu/hir/kultura/szazezren-lattak-nem-szamit
írja a demokrata.hu

– Több mint egy éve mutatták be A lovasíjász című filmet. Milyenek a visszajelzések?

– Tavaly január óta több mint százezer ember nézte meg. Ez önmagáért beszél, azt mutatja, hogy óriási igény van erre a szellemiségre. A mai napig heti rendszerességgel járok vetítésekre, közönségtalálkozókra a Kárpát-medencében. Azt tapasztalom, hogy az emberek nem tudják hová tenni a nemzeti emlékezetben máig élő, a régészet által is igazolt szkíta-hun leszármazástudat és az akadémikus finnugrista nyelvészeti dogma között feszülő feloldhatatlan ellentétet. Ez olyan, mintha egy családon belül nemzedékről nemzedékre hagyományozódó történetet valaki kívülről, hatalmi szóval át akarná írni. Pedig ma már egyre többen foglalkoznak a magyarság őstörténetét is magába foglaló hun korral, és nemcsak Magyarországon, hanem Kínában, Mongóliában, Ukrajnában, Oroszországban, de az Egyesült Államokban is. A külföldi és így elfogulatlan, a hazai vitákban nem érintett kutatók munkássága nyomán ma már nem vitatható a népi emlékezet által megőrzött leszármazástudat. A nemzetközi tudományos közélet megmosolyogja azokat, akik még mindig tíz körömmel kapaszkodnak a finnugor elméletbe. Idehaza mégis vannak olyanok, akik félnek befogadni a nyilvánvaló tényeket. Ehelyett makacsul ragaszkodnak a rég megdőlt dogmákhoz. Persze ezekre katedrák, státusok épültek. Ebből fakad, hogy az A lovasíjászra az előbb említettektől eltérő visszajelzés is érkezett: hallgatás, elhallgatás. Oka van, hogy Magyarországon nem véletlenül nem készült a Honfoglaláson kívül a magyar őstörténetről sem dokumentumfilm, sem játékfilm. Furcsa és érthetetlen módon a magyar filmművészet is mereven elzárkózik ettől.


– Ahogy általában a magyar történelem jeles eseményeitől.

– A következő filmem épp ezért hasonló témájú lesz, őstörténetünkről, valódi gyökereinkről fog szólni. Be akarom járni a világot, megszólaltatni minél több olyan külföldi szaktekintélyt, akik a hunok kutatói és ismerői. Mondják el ők, hogy mit gondolnak erről a témáról, hol tartanak a kutatások. Izgalmas és tanulságos lesz a hazai fősodratú történettudomány téziseitől való jelentős eltérés. Alapos munkát szeretnék végezni, 150 napos forgatást tervezek, amit már az idén el akarok kezdeni. Szándékomban áll minden olyan helyet felkeresni a világban, ami bármelyik elmélet szempontjából fontos. Az ott kutatásokat végző hiteles helyi szakértőket fogom megkérdezni. Tárgyilagos és elfogultságtól mentes válaszokat akarok, nem törődve azzal, melyik oldal legendáriumát építi vagy rombolja.



– Pályázik támogatásra?

– Próbálkoztam, de már az első szűrőnél elutasítottak.


– Milyen indokkal?

– Nem volt magyarázat, udvariasan értesítettek, hogy nem támogatják a filmet. Mit mondjak? Nem csodálkozom.


– No de mi köze a filmes szakmának a dogmákhoz? Hát nem a nézettség és a siker a fontos? A Lovasíjász százezres nézettsége sem referencia?

– Buta és átpolitizált a művészeti élet is. Ez nagy baj, mert a művészeknek a kultúrára kellene összpontosítaniuk, ami viszont nem lehet egyik vagy másik politikai szekértábor hitbizománya, hanem nemzeti ügy. Mégis nagyon sokan dolgoznak azért, hogy soha ne álljon helyre az egységes nemzettudat. Elállt a szavam, amikor egy nagyon művelt, okos, érzékeny barátom, akit nagyon szeretek, egy nyilvános beszélgetésen elítélően szólt arról, hogy az Alaptörvény Nemzeti Hitvallása rögzíti a kereszténység nemzetmegtartó szerepét, mondván, hogy ez a nevesítés kirekeszt más világnézeteket.


– Mi lehet a baja Szent Istvánnal, Szent Lászlóval és a többi magyar szenttel?

– Ez a felfogás figyelmen kívül hagyja ennek az Európában teljesen egyedi kultúrközösségnek az évezredeken át tartó harcát a fennmaradásáért, melynek támasza és ereje a múltban gyökerező kereszténység. Ráadásul ennek a kultúrának alapvető tulajdonsága a más kultúrák iránti érzékenység és türelem. Ennek a kultúrának volt képviselője az a civilizáció, amelyik egykor képes volt a kínai nagy faltól a Rajnáig terjedő hatalmas területet ellenőrzése alatt tartani és megszervezni abban az időben, amikor nem állt rendelkezésre a mai infokommunikációs technika. Csak a ló. Az ember és a ló különleges kapcsolata határozta meg őseink életét, és ez végigkísérte a történelmünket. Tehát a művészetnek kifejezetten feladata erre reflektálni.


– Ma már a tudományos életben is hallani friss hangokat.

– Igen, ennek ellenére, miközben az új tankönyvek már érintik a leszármazás kérdését és óvatosan, de tényszerűen megemlítik, hogy a finnugor elmélet mellett más megközelítések is léteznek, a Magyar Tudományos Akadémia Nyelv- és Irodalomtudományok Osztálya nyilatkozatot tett közzé, amiben dilettáns álláspontnak minősítette a magyar nyelv finnugor rokonságát megkérdőjelező álláspontokat. Elfogadhatatlan hibának nevezte azon állításokat, amelyek összekeverik a nyelvrokonságot a genetikai rokonsággal. Honnan veszik a bátorságot ehhez, honnan ez a gőg? És honnan az a felsőbbrendűségi képzet, ami a kulturális élet szereplőit időnként egészen elképesztő megnyilvánulásokra sarkallja?


– Mire gondol?

– A Magyar Filmakadémia A lovas­íjászt egyszerűen kirekesztette a 3. Magyar Filmhétről. Ezzel egy fontos üzenetet közvetített: nem számít a nézők véleménye.


– Pedig ez a dokumentumfilm egymaga több nézőt csalt a mozikba, mint a tavaly bemutatott összes film együttvéve.

– Nem számít. Mondhatnám azt is, hogy a Filmakadémia ezzel meghúzta nemzeti és kulturális identitásának határait. Nem számít az a példa, amit Kassai Lajos mutat nekünk, akinek a világ minden pontján vannak követői, tisztelői, aki igazi példakép. Pedig miről is van szó A lovas­íjászban? Egy életszemléletről, a minket körülvevő világhoz való viszonyulásunkról, arról, hogy mit lehet elérni kitartással, természetközpontú gondolkodással, kemény munkával, senkinek nem ártva. Egy olyan életet tár a néző elé, amelyben a becsület, a tisztesség, a folytonos helytállás, az emberi tartás, a természet tisztelete és szeretete a mindennapok része.


– Keserűnek tűnik.

– Nem vagyok az. Épp ellenkezőleg, a vetítések, közönségtalálkozók során azt látom, hogy az emberek egyre nyitottabbak, egyre fogékonyabbak az értékekre, egyre tudatosabbak. Azonban a mindennapokban azt tapasztalom, amit egy barátom fogalmazott meg, aki most érkezett vissza sokéves külföldi tartózkodása után. Ő azt mondta, nem érti, mi folyik ebben az országban, miért nem lehet örülni a pozitív változásoknak. Miért kell mindent a sárba döngölni? Olyan világban élünk, amiben a film kapcsán megfogalmazott erények még messze nem általános érvényűek. Számomra ez a riasztó. Miért van az, hogy a Magyar Nemzeti Filmalap támogatásával gyártott film rendezője Berlinben a díjátadó előtt készített interjúban azt mondja, „ami hazánkban történik, szégyen és valóban félelemmel tölt el”? A Filmalap a rendező szerint „a szabályokat nem csak tisztességtelen módon megkerülő… azokat szétromboló” kormány pénzosztó, támogató intézménye. Ha valakinek ennyire elmarasztaló a véleménye, nem fordul hozzá a támogatásáért. Viszont ha kér és elfogadja a pénzt, akkor ne rúgjon bele a támogatójába. Ez nem politika, egyszerűen csak erkölcs dolga. Paolo Magelli olasz rendező nem értett egyet hazája kultúrpolitikájával, ezért nem kért pénzt az olasz kormánytól, hanem külföldön alkotott.


– Erre azt mondhatják, ön irigy.

– A lovasíjász nem kapott semmilyen filmes támogatást, mert nem is kértem. A következő dokumentumfilmemmel is ez lesz a helyzet. Én nem ócsárolok és nem irigylek senkit. Nem sikítok a kulturális elnyomás miatt, mert más eséllyel kér és kap pénzt filmje megvalósítására. Reménykedem. Elindult egy olyan öntudatosodás, amit ideje nagyon komolyan venni, mert nem állítható meg. Az ezt lekezelő, kigúnyoló kulturális zárvány képviselői előbb-utóbb marginalizálódni fognak, mert a kultúrpolitikának végül igazodnia kell a társadalmi valósághoz. Az egykor birodalomszervező, más nyelveket, vallásokat, népeket, hagyományokat sikerrel szintetizáló kultúránk tartott meg minket eddig is, és ezután is így lesz. Ezt az örökséget kötelességünk továbbadni a következő nemzedékeknek.

:::::

Kassai Lajos

Csak természetesen!

Katrin az amerikai hadsereg légiforgalom irányítója volt. Egy váratlan parancs értelmében frontszolgálatra kötelezték Irakba. A barakkban, ahová teherautón szállították, másodmagával volt nő ötven férfi társaságában. Mikor jelezte elkülönülési szándékát, a terem sarkában álló, szerszámos sufnit bocsájtották a rendelkezésére. Éjszakai beosztást kapott, hullákat csomagolt zsákokba. Mikor közölte, nem bírja tovább, a parancsnoka a következő gáláns ajánlattal állt elő: éjszaka a sufnidban fogadod a katonákat és ha nem teljesíted kívánságaikat, te is egy fekete zsákban végzed!

Négy hónapig tartott a pokol, akkor kitört fogvatartói köréből és részletesen leírta, mi történt vele. Beszámolóját átadta följebbvalóinak, akik azt habozás nélkül továbbították a szüleinek, férjének és a gyerekeinek. Egy végletekig elgyötört ember került a civil életbe, akitől a történtek után elfordultak a szülei, gyerekei és a férje.

Elen, az ausztrál hadsereg katonája volt, Afganisztánban teljesített szolgálatot, mikor „bajtársai” megbilincselték és egy barlang falához láncolták és akkor követtek el rajta nemi erőszakot, amikor csak akartak. Harcálláspontjukat kéjrabszolgájukkal együtt adták át a franciáknak, akinek a sorsa ettől egy jottányit sem változott. Elen mértéktelen zabálásba kezdett. Ez az alacsony termetű nő száz kiló fölé hízott, így menekült meg „bajtársai” vágyainak szorításából.

Mi a közös a két történetben? A PTSD (poszttraumatikus stressz), és hogy huszonöt hasonló társukkal részt vesznek Monty Roberts rehabilitációs tréningjén. A módszer azon alapszik, hogy ezek a lelkileg rendkívül sérült emberek, akik mindenki és minden iránt elvesztették a bizalmukat, a lovak segítségével újra visszakapják azt.

A terápia pedig működik! A könnyel áztatott körkarám homokján gyógyulnak a sebek. Csillogó tekintetű, fényes szőrű paripák szövik az enyhet adó feledés hálóját a meggyötört lelkek köré. A vérfagyasztó történetekkel könyvtárat lehetne megtölteni. Van, aki nyíltan vállalja kálváriáját, van, akiből ki lehet húzni, és van, akinek horogként akadt a lelkébe. Havonta hetven veterán öli meg magát az Államokban. A koreai háborúban jelent meg a drog, a vietnamiban terjedt el és Afganisztánban vált általánossá. A hatás egyre extrémebb. A kábszer a PTSD-vel keverve a legördögibb csapda, amely valaha is leselkedett az emberi lélekre.

Nem lehetetlen, hogy ebből a pokolból a lovak hátán lehet a leggyorsabban kinyargalni. Monty Join-Up programját, mely a lovakkal való kapcsolatteremtés legkifinomultabb formája, az egész világon ismerik, de csak kevesen tudnak a hasonló elvek szerint működő, veterán rehabilitációról, és a Lead-Up programról, mely szintén lelki sérült, de civil emberek normál működésbe való visszatérését segíti elő.

Monty farmja Los Angelestől északra, a Santa Ynez völgyében van, Solvang mellett, ami egy norvég alapítású kis „ékszerdoboz”. Azért érkeztem erre a helyre, hogy megismerkedjem az itt folyó magas szintű képzéssel, majd mentem volna tovább, de a lovasíjász edzőtábor helyszínét elmosta az ebben a térségben szokatlan méretű esőzés. Miután Monty volt az egyetlen, aki befogadta a hajléktalanná vált lovasíjászok csapatát, itt-tartózkodásom egy hétvégével meghosszabbodott, így mindkettőnknek rálátása volt a másik munkájára. Monty sérült emberek normális szintre hozásával foglalkozik, én normál emberek magasabb szintre emelésén fáradozom. Mindkét területnek a hatékonyságát növeli a másik ismerete.

Több százezer év telt el anélkül, hogy az ember alaptulajdonságai a lényeget tekintve megváltoztak volna. Az ember közösségi lény volt, közösen tervezett, közösségben alkotott és közös hiedelem és szokásrendszerben élt és hű volt közösségéhez. Természetének lényege, hogy csoporttársai iránt elfogadó és barátságos, de kifelé intoleráns és agresszív. A rasszizmus, az idegengyűlölet, a másság elutasítása mint védekezési mechanizmus, a túlélés zálogaként vésődött magatartásunkba.

Elég egy pillantást vetnünk a politikai életre és láthatjuk, milyen elnézőek a tagtársak saját pártjuk botladozásaival szemben és milyen gyűlölet fűti őket a rivális párt ugyanezen hibáiért. Egy jól működő emberi közösség alapja az emberi tulajdonságokra épülő rendszer. Az ehhez szükséges természetesség viszont csak a természetben lelhető meg. A lóval való kapcsolatnak ezért értékelődik fel a jelentősége, ugyanis a lóval való kapcsolatteremtés alapja a ló természetének elmélyült ismerete. Ezek figyelmen kívül hagyása sebezhetővé teszi a kapcsolatot és sérültté a résztvevőket. A ló egy csordában élő, menekülő állat. Ezen tulajdonságaira építve nyerhetjük el bizalmát és tiszteletét. A lóval való munka az élet alaptörvényeinek megélését teszi lehetővé, a silány ismereteket biztosító megértéssel szemben. Nem az a jó lovas, akit nem tud ledobni a lova, hanem az, akit nem akar.

Korunk embere azért érzi magát kényelmetlenül, mert lelki támaszának egyik alappillére, a valódi közösség megszűnt létezni. Nyomorúságának forrása, hogy a közösségi ember legfontosabb tulajdonsága a hűség, már csak homeopátiás nyomokban lelhető fel társadalmunkban. Túl sok közösséghez tartozunk felületesen, és igazán egyikhez sem. Ennek okán egy furcsa képződmény jött létre, az egyszemélyes közösség. Saját ideológiám van a világról, és csakis kizárólag önmagamhoz vagyok hű.

Megjelent az atomizálódó társadalmat alkotó ember prototípusa: a tégla, kötőanyag nélkül. Míg a tradícióhoz ragaszkodó réteg úgy próbál falat rakni, hogy nem veszi észre a habarcs hiányát, addig a globalizáció hívei beérik a kupacba szórt téglákkal. Ebbe a strukturális katyvaszba a legnagyobb veszélyt a függőség jelenti. A nikotin, az alkohol és a drogfüggés az egyén sírba eresztő kötele. A társadalom nekifeszül a prevenciónak, a rehabilitációnak és ez leköti figyelmét, míg a legnagyobb ragadozó, a profitfüggés, szabadon garázdálkodik és olyan mértékű pusztítást végez, amihez képest az előzők ministráns gyerekek.

Nem arról van szó, hogy egy látens problémával állunk szemben. A jelenség ördögi mivolta abban rejlik, hogy nem egy megvetett tevékenységről van szó, épp ellenkezőleg, üdvös, irigylésre méltó, hogy több legyen annál, ami kell, tízszer, százszor, ezerszer. Felkent papjaik a motivációs trénerek, a dílerek. Igehirdetéseiken megtudhatod, hogy a boldogság tanulható és megvehető. Oltárjukon nem kevesebb áldozódik fel, mint a bolygónk, és amíg mohóságuk nem emészt fel mindent, addig nem jönnek rá, hogy a pénz nem ehető.

Vasárnap közönségtalálkozóra utaztam Los Angelesbe. Félúton megálltunk egy Boot Barn-ban. A polcokon százával sorakoztak a szebbnél szebb western csizmák. Vettem a páromnak egy elegáns, de masszív munkacsizmát, mert nálunk ilyet nem kapni. Tetszett benne, ahogy a kultúra, az elegancia és a használhatóság ötvöződik. Csak itthon vettem észre a belsejében diszkréten elrejtett made in China feliratot.

Kaszás Géza, A Lovasíjász című filmjének a kinti magyarok körében is nagy sikere van, melynek gyümölcsét ezen a napon én arattam le. Ott tudtam meg, hogy ez az alkotás nem került be a Magyar Filmhétre. Nem Gézával van a baj, egyszerűen rossz témát választott.

A több mint harminc fővel induló lovasíjász tábor gerincét a kint élő magyarok alkották. Nemcsak tömegében, hanem lendületében is. Huszon évvel ezelőtt Szász Endrének meséltem kitörő lelkesedéssel, hogy miként török Attilaként a világra és terjesztem el a lovasíjászatot annak minden zugában a kint élő magyarokon keresztül. Endre ennyit mondott: „Ha van egy csöpp eszed, elkerülöd a magyarokat.” Annyira megharagudtam rá ezért a mondatért, hogy évekig nem beszéltünk. De igaza lett, az isten nyugosztalja. Annyi széthúzó, egymás ellen áskálódó emberrel én még nem találkoztam. Egymást licitálták túl őstörténetünkről szőtt tündérmeséikkel, és véresen összevesztek a másik szellemi konstrukciójának hitelességén. Bizonyára ők is mesélhetnének arról, hogy hány futóbolond környékezte meg őket az őshazából és próbálta szívni a vérüket.

Mit tagadjam, volt bennem némi szorongás, hogy ezek a nem kívánt események újra megismétlődnek, de ennek az ellenkezője történt. Elszánt, a téma iránt alázattal bíró, segítőkész embereket ismertem meg. Ennek a tábornak a létrejötte és sikere is nagymértékben az ő érdemük. Lendületüknek köszönhetően a kanadaiak és az amerikaiak is beletették magukat, akik közül jó néhány tehetség szökkenhet szárba, ha lesz kitartása a folytatáshoz. Hazánkat kifosztották és eladósították, de az igazi érvágás, hogy honfitársaink jelentős része külhonban kamatoztatja tehetségét. Hiányuk mind a gazdasági, mind a kulturális életre rányomja bélyegét.

Kaposmérő, 2017. március

Válasz

M Imre üzente 1 éve

Kassai Lajos: Nincs lovasíjászgénünk
http://www.origo.hu/kultura/20170306-a-sportagrol-a-volgyrol-es-matt-damonrol-is-beszelgettunk-a-hires-lovasijasszal.html
2017.03.10. | origo.hu

Gyönyörű környezetben fekszik a lovasíjász birodalma, a Somogy megyei Kaposmérőn. Amikor nála jártunk, még hó fedte be a dombtetőt, a tanítványai pedig korcsolyázva lőttek célba. Mottója, hogy nem az ősöket kell követni, hanem azt, amit az ősök követtek. A sportágról, a Völgyről, boldogságról, tehetségről, bizalomról és Matt Damonról is beszélgettünk, akivel hónapokig együtt dolgozott a Nagy Fal című film felvételén.

Kassai Lajos íjkészítő, a magyar lovasíjászat sportág megteremtője, a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjének tulajdonosa

Meglepett, hogy a lovasíjászok korcsolyázni is tudnak. Ez kötelező?

Valaki tud korcsolyázni, valaki nem, ahogy vannak olyanok is, akik nagyon jó szinten lovasíjásznak, és olyanok, akik nemrég kezdték. Ön most a kezdőket látta. A lényeg, hogy kihasználjuk a lehetőségeket, és ne legyen holtszezon. Idén a tél megadta, hogy befagyjon a lagúnarendszer itt a Völgyben, ami nem minden évben sikerül. Előfordul, hogy nincs akkora fagy, hogy sokáig lehetne korcsolyázni, de az is, hogy a fagyok után rögtön nagy havazások jönnek, és akkor nem lehet rálépni a vékony jégre. Igyekszünk minden időjárásnak megfelelően tréningezni. Ezekben a lagúnákban nyáron úszni szoktunk vagy a lovakat úsztatjuk. Mondjuk víz alatt nem íjászkodunk, de a jégen tudunk siklani. Ma mínusz 17 fok volt reggel, ilyen időben lefagyna az ember keze, ha lóról próbálna lőni. A korcsolya azért jó, mert ez is egyfajta mozgás.

Amikor korcsolyázás közben kell lőnöm, az hasonlít ahhoz, hogy a lábam bent van a kengyelben, mert keresem az egyensúlyt.

Ezek játékok. Sokféle gyakorlatot dolgoztam ki. A lovasíjászat mellett ezzel próbálunk egy kicsit közelebb kerülni a hagyományainkhoz.

Ugyanazt várja el a lovasíjászoktól télen, mint amit nyáron kell teljesíteniük?

Nem. Bár, amikor tavasszal elindul a versenyszezon, a versenyzők arra készülnek. Ilyenkor télen nagyon komoly erőnléti gyakorlatokat végezünk. Az előbb tizenötször fölszaladtunk a dombra, majd lesiklottunk síléccel, utána kicsit korcsolyáztunk.

Ez most egy jó kondicionális edzés, miközben játék is.

Jó kis közösség van itt. Az, hogy valamit együtt csinálunk, például korcsolyázunk vagy lovagolunk, az, hogy van egy rendszer az egészben, nagyon jó. Ezt úgy képzelje el, mint amikor a nyári nagy melegben kiviszi a dunyhát a napra. Kicsit felrázza, kiteregeti, és amikor este beviszi, azt veszi észre, hogy felfrissült. Napokon keresztül érezni az illatát. Ugyanezt jeleni a Völgy az embereknek. Eljönnek ide, feltöltődnek, játszanak, aztán újból belemerülnek a hétköznapokba. Aki itt folyamatosan jelen van, az én vagyok.

Meg Artúr. A hatalmas fekete holló, ami le sem száll a fotós kollégámról, mert szemmel láthatóan tetszik neki a cipőfűzője.

Igen, a kegyetlen Artúr, aki időnként elcsen ezt-azt, hogy magára vonja az ember figyelmét.

Egyébként honnan jött a természet szeretete?

Nem tudom. Nem hiszem, hogy pontosan meg tudnánk határozni azt, hogy mik az életünk alapvető mozgatórugói. Én nagyon szeretem a természetet.

Miközben beszélgetünk, hozzánk sétál két csacsi. Ezek az állatok is éppen olyan közvetlenek, mint Artúr, akit nyugodtan nevezhetünk a Völgy királyának. Ilyennek nevelte őket?

Nézze, a kínaiak kidolgozták a feng shuit. Felismerték azt, hogy a tárgyaknak és elhelyezésüknek nagy szerepe van, mert hatnak az ember életére, de korántsem annyira, mint egy boldog élőlény. Ha igazán boldog életet akar, boldog élőlényekkel és boldog emberekkel kell körülvennie magát. Mellettük eltörpülnek a tárgyak. Én így vagyok ezzel, ez határozza meg az egész életemet. Ahhoz meg, hogy boldog legyen egy élőlény, az kell, hogy a természete szerint tudjon élni. Szabadon. Nálunk még Arthúrnak is teljes szabadsága van.

Ezért lopott el egy teljes kulcscsomót az előbb. Ahhoz, hogy körbevegyük magunkat boldog élőlényekkel, foglalkozni kell velük, mert őket nem a hipermarketből vásároljuk. A szamár egyébként egy nagyon intelligens állat, de mindegyik egy karakter. A tyúkok, mangalicák és a farkasok is azok. Amikor ezek az állatok együtt vannak, jó hatással vannak egymásra.

Szerintem a mai élet problémája az izoláció.

Az, hogy csak kukorica van 1000 hektáron, csak csirke van százezrével vagy csak disznó van, és nincsenek együtt mással. Ez a sok állat így közösségben teremt csodálatos környezetet. Ezt a két kis szamarat is tanítani fogom majd, de még nagyon kicsik. Azzal kezdem, hogy haverok vagyunk. Az, hogy idejönnek az emberhez, azt jelenti, hogy kezd kialakulni a bizalom, ami minden kapcsolat alappillére, és ez az emberekre ugyanúgy vonatkozik, mint ezekre a szamarakra, Artúrra vagy a mangalicákra.

A nevelésben nem azzal kell kezdeni, hogy én mit akarok elérni, hanem azzal, hogy ez az alappillér meglegyen.

Ha ez nincs, nyögvenyelőssé válik a további folyamat. A bivalyokkal például megküzdöttem, mert nem bíztak bennem. Másfél évesen kerültek ide, és mivel bikák, megfelelően agresszívak. Ez a tulajdonságuk a félelmükből fakad. Aztán ahogy felismerték, hogy nem kell tartaniuk tőlem, máris jó kapcsolatot tudtunk kiépíteni. A partnerkapcsolat után a következő lépés a tisztelet.

Szigorú tanár?

Szerintem igen, a mai világban annak számítok. A tanár-diák kapcsolat nálunk egy mester-tanítvány viszony, amelynek az elején nem kell barátkoznunk.

A lovasjíjászoknak először meg kell tanulniuk parancsot végrehajtani,

mivel egy katonai hagyományokon alapuló hagyományőrző iskoláról van szó. Ez egyfajta katonaság. A kezdő megtanulja a parancs maradéktalan és azonnali végrehajtását, ami nem egyszerű. Amikor ezen túl van, akkor jön a nehezebb része. A kezdőből haladó lesz, és meg kell tanulnia parancsot adni.

A férfiak vagy a nők nevelhetők könnyebben lovasíjásznak?

A nők inkább. A mai világ egyértelműen arról szól, hogy a nők előretörnek az élet minden területén. Ez a többi között azért lehetséges, mert genetikailag nagyobb a teherbírásuk. Azon felesleges vitatkozni, hogy alkalmasak-e bizonyos területekre, mert azok. A kérdés az, hogy érdemes-e, szüksége van-e a társadalomnak maszkulin nőkre és feminin férfiakra. Azt, hogy femininné kell nevelni egy férfit, és maszkulinná egy nőt, a társadalom dönti el. Ha így van, akkor abba az irányba haladunk.

Én fontosabbnak tartom a természetességet.

Azt, hogy minden nőnek legyen lehetősége arra, hogy maga döntse el, gyárigazgató akar-e lenni, vagy a klasszikus anyaszerepben akar-e maradni. Egyébként a lovassport nagyon elnőiesedett, a lovasíjászatra viszont ez még nem mondható el. Nálunk még a férfiak vannak többen, de a fiatalabb generációkban egyre több a nő, és nagyon tehetségesek. A lovasíjászat a harcművészetek királynője és inkább feminin, mint maszkulin. Ennek az az oka, hogy a harmóniáról, a ritmusról, az egyensúlyról szól, és nem a nyers fizikai erő számít. Abban, hogy valaki mennyire van összhangban a lovával és saját magával, a nők nagyon jók. A lovassportokban a nők és a férfiak fej fej mellett haladnak.

A nemzetek is fej fej mellett haladnak a lovasíjászatban, vagy mi, magyarok sokkal jobbak vagyunk?

Toronymagasan vezetünk a többiek előtt, de nem a tehetségünk miatt, hanem a helyzetünkből adódóan, hiszen hamarabb kezdtük. Huszonöt év előnyben vagyunk. Már felnőtt egy olyan generáció, amely szakmailag magasabb szinten áll, mint a világ többi részén élő lovasíjászok. Nálunk már az oktatásba is bekerült ez a sportág. Ezt az eredményt csak munkával, szorgalmas gyakorlással lehet megőrizni.

Ha ez sikerül, a világ élvonalában maradhatunk, de nincs lovasíjászgénünk.

Ki volt a legnagyobb ember, aki ellátogatott ide a Völgybe, hogy öntől tanuljon?

Három királynak tartottam már bemutatót. A marokkóinak, a malájnak és a jordánnak, de sok híresség érdeklődik a lovasíjászat iránt, harminc év alatt rengeteg emberrel találkoztam.

Mindenki képes arra, hogy lovasíjász legyen?

Dehogy.

Matt Damon például képes lenne rá? Együtt dolgoztak a Nagy Fal című film felvételén.

Mattet íjászkodni tanítottam. Nézze, egy Oscar-díjas színész szerintem alapvetően nem átlagos tehetséggel rendelkezik. Matt Damon nagyon gyorsan fel tud venni attitűdöket, mozgást, szöveget, bármibe bele tudja élni magát. Egyébként sok színésszel dolgoztam már együtt.

A Nemzeti Színház tagjai is jártak itt a Völgyben, amikor készültek egy darabra.

Vidnyánszky Attila megkeresett, hogy egy kis segítséget kér. Azt mondtam neki, tedd föl a buszra a színészeket, gyertek le, és nézzétek meg a bemutatót, így valamit átélhettek a lovasíjászatból. Azt mondták, segített nekik az élmény. A lovakon, a jurtán, az íjászaton keresztül kicsit közelebb kerültek ahhoz, amit színpadra kellett vinniük. Ez nagyon fontos. Matt Damonnak is bele kellett élnie magát a harcos helyzetébe. Jól kellett, hogy mozogjon a keze meg a lába. Ami megnehezíti az amerikai filmsztárok életét, az az, hogy minden CGI technológiával készül. Amit a filmben lát az ember, abból szinte semmi sincs meg, minden digitális. Egy lövést sem vesznek fel.

A mozdulat azért megvan.

Persze, de csak az van, aztán mindent berajzolnak a kezükbe.

Az íjat Matt tartotta, vagy nem?

Igen, de nyílvessző már nem volt benne. Azt már, hogy a néző látja a vesszőt repülni, trükkel oldották meg. Matt sokat íjászkodott, sokat gyakorolt. Több mint két hónapot dolgoztunk együtt, ami hatalmas élmény volt számomra. Ami borzasztó szimpatikus benne, az az, hogy megmaradt természetesnek.

Nem éreztem mellette azt, hogy egy hollywoodi sztár,

mert senkivel sem érezteti, hogy Oscar-díjas forgatókönyvíró és színész. Én egy egyszerű embert láttam magam előtt. Rendkívüli módon megkönnyítette a munkánkat, hogy nincsenek sztárallűrjei. Egyébként Csang Ji-mou is elképesztő rendező, nagyon szép képekkel dolgozik.

A gyerekkoráról nem sokat tudni. Akkor is állandóan a lovon ült?

Nagybereken életünk egy ideig, aztán 9-10 éves koromban beköltöztünk a városba, Kaposvárra egy panelba. Harminc éve építem azt, amit itt lát, de még nem ért véget a gyerekkorom. Ne zárjuk le, még csak 57 éves vagyok. Akit az istenek szeretnek, azt sokáig meghagyják gyereknek.

Mikor ült először lóra?

Huszonévesen. Minden a honfoglalás kori magyar íjjal kezdődött. Ez a forma az egész életemet meghatározta. Érdekes élmény volt az első találkozásom vele, aztán már felnőtt fejjel láttam hozzá a formai rekonstrukciójához. Amikor használható példányok készültek, elhatároztam, hogy lóra kell szállnom. Így indult. Leadtam az első lövést lóhátról, és ez megpecsételte az életemet. Ez olyasmi, mint amikor keres valamit az ember, és megtalálja. Én mindig az érzést kerestem az életben, és amikor ez megtörtént, azt mondtam, ez az, e köré az érzés köré építem fel az életemet, ettől nem nagyon akarok eltávolodni. A kádári rendszerben, a nyolcvanas években nyilvánvalóan ez egy utópisztikus, szürrealisztikus és abszolút irreális elképzelés volt.

Olyanról nem is álmodtam, hogy nekem majd saját lovam meg tanyám lesz egyszer,

mégis elkezdtem ebbe az irányba haladni. Ha valami pozitívat el tudok mondani az életemről az az, hogy nagyon konzekvens. Harminc éve ezen az úton járok, amin nem voltak fordulatok. Én raktam itt le a téglákat. Amikor lett egy kis pénzem, kicsit bővítettem az istállót. Még a faluban laktam, a lovak már itt voltak. Naponta kétszer, reggel és este is kiszaladtam, hogy ellássam őket, miközben dolgoztam, és mindig arról álmodtam, hogy de jó lenne itt egy teát meginni. Kiszaladtam, kiizzadtam és a mínusz 10 fokban is rajtam száradt meg a ruha, aztán futás be dolgozni. 17-18 évvel ezelőtt elkészült ez a ház.

Ma én vagyok a világ legboldogabb embere, mert itt ébredek fel a Völgyben, és ez a környezet vesz körül.

Volt olyan pillanat, amikor úgy érezte, hogy nem valósul meg ez az álom?

Nem. Én csak teszem a dolgomat, a dolgok pedig valahogy haladnak előre, nem álmodozó típus vagyok.

Mottója, hogy nem az ősöket kell követni, hanem azt, amit az ősök követtek. Mi volt az, amit követtek?

Tartsd a jószágot természete szerint, ne vadássz, ne halássz szórakozásból! Ezt jelenti. Ha semmi mást nem követek, csak ezt, már van az életemnek egy vezérfonala, ami meghatározza a környezetemmel való kapcsolatot. Akik ezt nagyon megélték, azok a nomád népek voltak, amelyek tényleg nem lakták le a környezetüket. Ebből mára rettenetes módon kibillent a világ. A mai kor emberének a tragédiája az, hogy nincsenek olyan irányú gátlásai, amelyek megakadályoznák, hogy ne annyit vegyen el a környezetéből, amennyit csak lehet.

Sokakban nincs meg az a mértékletesség, hogy másoknak is teret kell adni.

Ha van egy ekkora terület, megpróbálok minél több embernek és állatnak helyet teremteni, úgy, hogy mindegyik a saját életét tudja élni. Amikor megvásároltam a Völgyet, nem az volt a szándékom, hogy mindenkit kizárjak. Marha jó, hogy ezekkel az emberekkel mindenemet meg tudom osztani.

Keresem a 21. századi ember számára elérhető harmóniát, ami egyre nehezebb lesz,

mert már megközelítjük a 7 milliárdot, ami sok. Az, hogy ennyi ember mondjuk európai szinten tudjon élni, elképzelhetetlen, alacsonyabb szinten élni pedig igazi tragédia.

Ön mással is ad az embereknek, nemcsak azzal, hogy ezt megteremtette, hanem azzal, hogy például Guinness-rekordokat dönt, és igazi, elérhető példaképpé válik fiatalok számára.

Ezek az akciók figyelemfelhívások, szigetek. Fontosnak tartom, hogy legyen egy ilyen példa. A hagyományőrzés se vesszen el. Vannak értékek, amelyeket ez a nép egyszer már a felszínre hozott. Ezekből valamit meg kellene tartanunk úgy, hogy közben legyen egyfajta kontinuitás a múlttal, de egyben elérhető is legyen. Fontos, hogy a magyarok lovasíjásztak, de a kérdés az, hogy hogyan. A Völgyben ezt meg lehet nézni. Hogy ha semmi mást nem teszünk, csak ezt, ezt a kis gyertyafényt nem hagyjuk kihunyni, picit vissza tudunk nyúlni a múltba.

Az látszik a világban, hogy olyan változást él át, amelyben

a klasszikus értelemben vett jobb- és baloldal felismerhetetlenné vált.

A jobboldal könnyen be tud csúszni egy két világháború közötti attitűdbe, és le lehet őket fasisztázni, a baloldalt pedig le lehet kommunistázni, sztálinozni. Ezek régi reflexiók, amik még mindig élnek az idősebb generációkban. A fiatalabbak nagyon szeretnének ebből kilépni. Ők azt mondják, hagyjuk már ezt a kommunistázást, fasisztázást, túl kellene ezen lépni. Istenigazából a politikai oldalak még nem találták meg a 21. századi eszmerendszerüket. Mindkét oldalon erős a regresszió, vagy teljesen elhagynak mindent, és marad a kotyvasz. Valóban kihívás eldönteni, hogy a múltból mit tartsunk fontosnak. A külsőségeket? Kaftánban adjak riportot, és legyek süvegben, mert én Kassai Lajos a lovasíjász vagyok? Nem, mert én nem ezt gondolom. Van néhány olyan érték, amit próbálok képviselni. Ezekre helyezem a főhangsúlyt, nem a külsőségekre, és nem azért, mert ez utóbbiak lényegtelenek lennének. Azért, mert én ezt az utat választottam.

Sokan akkor ismerték meg a gondolatait, amikor A lovasíjász című filmet bemutatták a mozikban. Nagyon gyorsan nagy sikert aratott.

És nagyon nagy dühöt is kiváltott egyszerre. Érdekes volt a reakció. Az Index és a 444.hu zsigerből az agyagba döngölte, még a nevemet sem tudták leírni: Kassai László lettem. Nagyon fontos volt nekik, hogy a jobboldalról jött lovasíjászt megtámadják. Ezek rossz reflexiók.

Be vannak ágyazva egy lövészárokba, ahonnan muszáj lőni.

Egyébként ez mindkét oldalra jellemző és egészségtelen. A fiatal generációnak ebből is nagyon elege van. Ők azt szeretnék, ha megtalálnánk a helyünket. A történelemmel egy olyan rugalmas és harmonikus kapcsolatot kell kialakítani, ami nem vált át regresszióba. A Völgy is arról szól, hogy ha valaki eljön ide, az jól érzi magát.

Mi a legélénkebb kép, egy esemény vagy egy pillanat, amely megmaradt önben az elmúlt 57 évből?

Megpróbálok minden napot a lelkembe zárni, mert csodálatos. Nem voltak mélypontok, de igazi csúcspontok sem. Én mindennap itt kelek fel és ez nekem rengeteget jelent.

Mindenért megküzdöttem, amim van.

Emlékszem, amikor ezeket az árkokat kiástuk, ahogy cserepeztük azt az épületet, készítettük a kaput, leraktuk a kerítést, ahogy elültettem ezeket a fákat. Mindenhez kötődöm, amit itt lát, ez fantasztikus érzés. Nagy szerelmeim is voltak az életemben, nagyon jó párkapcsolatok, kiváló barátságok is vannak. Nagyon szerencsés ember vagyok. A kislányom születése 1983-ban pedig nagyszerű dolog volt. Mindig szőke, kék szemű kislányt szerettem volna, és egyszer csak megszületett. Pont olyan lett, mint amilyennek elképzeltem. A lovasíjászathoz is baromi tehetséges, de neki nem ez lett az élete.

Válasz

M Imre üzente 1 éve

A LOVASÍJÁSZT a Magyar Filmhét hetében 8345-en nézték meg a felhívásra jelentkezett mozikban és művelődési házakban!
Hálás köszönet ezért a példátlan összefogásért:-)!
Aki a jövőben szeretne vetítést az írjon alovasijasz@gmail.com címre.

:::::

“Maradjunk annyiban, hogy ez nem magyar, hanem hun film” – Kaszás Géza, rendező a Lovasíjászról

A színész-rendező Kaszás Géza a Kassai Lajos életéről szóló Lovasíjász című film kapcsán beszélt a Kassai-völgy tanításáról, a lovasíjászat közösségteremtő erejéről, a közösség hihetetlen fizikai terheléséről és szellemi életéről. Bár a kritikusoktól kapott hideget és meleget, a Lovasíjász nagy közönségsiker lett. A dokumentumfilm a Kassai Lajos által újrateremtett, csak a magyarokra jellemző harci technikával, és a köré szerveződő közösséggel foglalkozik. Kaszás Gézával beszélgettünk.
http://nullahategy.hu/maradjunk-annyiban-hogy-ez-nem-magyar-hanem-hun-film-kaszas-geza-rendezo-a-lovasijaszrol/
2017. március 6. | 061.hu


Miért pont a lovasíjászat?

Hegedűs Géza író tanárom a főiskolán mindig azt mondta, a XX. század művészete nem érthető a Biblia ismerete nélkül. A magyar történelem hasonló módon viszonyul a lóhoz. A magyaroknak van egy sajátos kapcsolata a lóval, van beléjük kódolva valami, ami számunkra fontos. Korábban volt egy lovaskultúrával foglalkozó műsorom, a „Vágtass velem”. Ennek hatodik adása foglalkozott Kassai Lajossal. Az a két-három nap, amit nála forgattunk nagyon nagy jelentőséggel bírt a számomra. Mindaz, ami ott átélhető volt, afelé mutatott, hogy ebben a témában sokkal több van.


Akkor lovasismeretek hiányában nem fogjuk érteni a filmet?

A film létrejöttének a kulcsgondolata ez lett: Kassai Lajos élete egy példa, ahogy élnünk kellene, vagy ezekhez a gondolatokhoz kellene igazodnunk. Azt gondoltam, ezt a példát fel kell mutatni. Amikor elmentem Lajoshoz, hogy megosszam vele, mit szeretnék a filmmel, ő kapásból berakott egy edzés közepébe. Többszöri feltámadás után a legmélyebb halálból, átérezem azt a borzasztó terhelést, amelyet elviselnek ezek az emberek, és ami mellett működik egy nagyon erős szellemi szint is. Ha nem megfelelően mutatom meg, ami Kassai Lajossal és körülötte történik, azt a következetességet és elszántságot, ami gyermekkora óta jellemzi ezt az embert, csak ártok az ügyének. A felelősség kezdett rámrakódni.


A képsorok dinamikájából, a Kassai-völgy mindennapjainak bemutatásából kiérezni, hogy igyekezett a hely szellemét, miliőjét pontosan és hatásosan ábrázolni…

Három éven keresztül forgattunk egy tizenöt hektáros területen. A forgatás körülményeit nem mi határoztuk meg. Nem akartam olyan jelenetet beállíttatni vagy kreálni, amely egyébként nem része a völgyben folyó történéseknek. Mindent ott és akkor akartam forgatni.


Több portál éppen az ellenkezőjével vádolta…

Ez egy baromság. A filmben nincsenek beállított jelenetek. Rendezői cselvetések voltak, az egyik ilyen, amikor leültettem Kassai Lajost a fiúval a tábortűz mellé. Annak a gyermeknek a szemei egy teljesen más hangot hoztak ki a belőle. A mester kinyilatkoztató hangja átváltozott atyaivá. Olyan történetek jöttek elő belőle, amelyek más körülmények között nem. A völgy olyan, mint Tarkovszkij Sztalker című filmjében a zóna. Kőkemény szabályai vannak, amiket ha nem tartasz be, véged. Nem arról szól, hogy bemész egy idilli állatparadicsomba. Mindenki éli a maga életét, a szilaj állatok, a szürkemarha, a bivaly, a kutyák, a lovak szabadon kószálnak. Minden okkal és céllal van, okkal és céllal történik. Ezért sem lehet véletlen az egymásra találás, az erős szimbiózis a hely és gazdája között. A völgy olyan, mint Kassai Lajos és Kassai Lajos olyan, mint a völgy. Van egyfajta lüktető, teremtő kisugárzása, ami nagyon messzire elhat. Az ott megalakított Kassai Lovasíjász Iskolának 34 országgal van kapcsolata. Hihetetlen, hogy az elszánás, a folytonos önművelés mennyire képes kihatni a világra.


Nem túlzás ilyen végletekben beszélni a völgyről?

A völgynek, mindjárt az elején volt egy nagyon komoly, figyelmeztető üzenete a számomra. Amikor először egy korai reggel megjelentem a filmem terveivel, Kassai Lajos csak annyit mondott, ne ígérjek semmit, amíg nem tudom, miről szól ez az egész. Tíz perc múlva már a formagyakorlatokat csináltam a lovasíjászok között. Már a bemelegítésbe belehaltam, a legdurvább rész mégis az volt, amikor a százméteres pályán tizenkét hordón átugorva kellett célba lőni. Ez különben egy igen praktikus gyakorlat, amit megcsináltuk tízszer. Mivel az én nyilaim szerte voltak lődözve a mezőbe amiket össze kellett szedni, az ebédről is lemaradtam. A délutáni lovasedzésre is késve indultam el, már mindenki fent várt a dombtetőn. Volt még a két szürkemarha, meg a két bivaly. Ahogy siettem fölfelé, az egyik szürke kipécézett, leszegte a fejét, kapált a lábával, majd egyre gyorsuló vágtában elindult felém. Abban a helyzetben nem tudtam hová szaladni. Az utolsó pillanatban, amikor már teljesen átjárt a halálfélelem, azt láttam, hogy az egyik bivaly teljes erejéből beleront a szürkemarha oldalába. Megmentette az életemet. Még biccentett is, hogy mi van, aztán a szürke felé fordult, hogy húzzon a francba, azzal otthagyott minket. Ez volt a völgy részéről az üzenet, a felhatalmazás: tedd amit tenned kell, de itt mi nem játszunk.


A filmben hangsúlyos szerepet kap a közösség, a közös gyakorlás, a közös vizsgák, a harcosok egyszerre dobbanó szíve. Hogyan fogadta ez a közösség a kamera jelenlétét?

Amikor először levetítettem a társaságnak a film első változatát, megnéztük vagy harmincan. Az egyik lovasíjász azt mondta, a filmen keresztül látta meg milyen közösség tagja, ez fontos visszajelzés volt. A forgatás elején különben végig azt éreztem, hogy megtűrtek vagyunk. Felvettük a vizsgákat, a felvételit, az emberek arcába betoltuk a kamerát. Amikor aztán megmutattuk a trailert, és látták, hogyan dolgozunk, varázsütésre megváltozott minden. Az állatokkal is hasonló volt a helyzet. Kezdetben a lovak közelébe nem tudtunk menni, csak elvágtató lovakat fényképeztünk. Fél év után, egy alkonyi délután aztán égtelen dobogást hallottunk, bevágtatott hozzánk egy ló, megszagolt, megnézett minket, majd adott egy jelet, és akkor jött a többi ló is. Onnantól viszont a fülük botját nem mozdították miattunk.


Tavaly januárban volt a filmbemutató, novemberre megjelent a DVD is, a film ugyanakkor nem szerepel a Filmhét programjában…

Az, hogy kihagyták a filmet, amely több nézőt vonzott, mint az összes többi együttvéve, egy elég szomorú üzenet, miszerint a filmek készítőit nem érdeklik a nézők. Másrészt a kulturális, nemzeti identitását is elég komolyan deklarálta ezzel a döntésével az Akadémia. Ez azonban nem befolyásolja a film még most is zajló életét. A Filmhét ideje alatt országosan több mint 60 helyen vetítik a filmet.


Lehet, hogy a finn-ugor elmélet megpiszkálása verte ki a biztosítékot…

Kiknél veri ki a biztosítékot? Azoknál, akik ellenkező nézetek terjesztéséért kapják a pénzt, a státuszt, vagy ezt tanulták és ebben hisznek? Amikor a Belső-mongóliai hun múzeummal foglalkozó részt kezdtük vágni, akkor jelent meg egy, az MTA-hoz különben méltatlan állásfoglalás azokról a tankönyvekről, amelyek más hangot próbálnak megütni a finn-ugor származást illetően. Ehhez képest is érdekes, miket mond a filmben a kínai kutató a kultúránkról. Például, hogy a hunokat és a magyarokat jelölő írásjel azért azonos, mert a két nép egy és ugyanaz. Azt gondolom, hogy akkor maradjunk ennyiben, hogy ez nem egy magyar, hanem egy hun film. Az örökölt tudásunk, kultúránk körül folyik a vita.

Közönségtalálkozókon kiderül, mindenkiben él a kettősség aközött, amit tanítanak, és amit magunkban hordunk. A népi emlékezet, a nép ma is létezik. Léteznek kimondatlan kötődések, kódok, lekötetlen, nyitott vegyértékek, amelyekkel a világhoz kapcsolódunk, és amelyek működnek. Nem lehet leírni, hogy mindeni hülye, aki nem ért velem egyet, vagy akkor bizonyítsuk be.

Mivel érvel a másik oldal?

Dr. Béres Judit nemzetközi hírű humán genetikus elvégzett egy populációgenetikai kutatást finn-magyar kormányközi együttműködés keretében, amelyben megállapították, hogy oly csekély a genetikai hasonlóság, hogy gyakorlatilag nincs rokonság a két nép között. Ezért a kétezres évek elején Finnország törli a genetikai testvériségre vonatkozó utalásokat a gimnáziumi tankönyvekből, nálunk továbbra is virul finnugrisztika. Egy Amerikában dolgozó finn nyelvész kerek-perec kijelentette, az egész finnugor elmélet az emberi lustaságon alapszik. Kitalálták, aztán nem szabadulunk meg tőle, mert nem akartunk rá energiát fordítani. Csakhogy ez nekünk nem mindegy, különösen ma, amikor mindenféle elvtelen globalizáció címén azt akarják, hogy Európa váltson kultúrát. De mi nem akarunk kultúrát váltani. Működik egy olyan fura kettősség, mint amikor a kommuinsta időkben csináltuk a színházat. “Kimondtunk dolgokat” amiket “mindenki értett”, konkrétan mégsem hangzott el semmi. Nem mondtuk ki, hogy édes kommunista testvérek, húzzatok el innen a francba. Most valami hasonló történet van, mindenki érzi, miről van szó, de nem tudjuk kimondani.


Itt az ideje egy kimondós filmnek?

Előkészületben van egy filmem, amelyben szeretnék ellátogatni minden olyan helyre, ami a magyarság szempontunkból fontos. Köznyelvi érthetőséggel akarom megfogalmazni azokat a kérdéseket, amelyek mindenkit foglalkoztatnak. Kiváló Mari néni tudok lenni, mert nem vagyok történész. Ellátogatunk Belső-Mongóliába, az újgurokhoz, vagy a vagy a Mongóliában élő dhukákhoz, az orosz pusztákra, Szibériába, Indiába megkérdezni, ők hogyan gondolkodnak, hogyan emlékeznek ránk, vannak -e nyelvi, zenei, kulturális megfelelések. Nem hepciáskodni akarok, csak kíváncsi vagyok. A hun korszak az egyik legdicsőbb történelmi időszak. Teljesen más világ lenne Magyarországon, ha ezek a hősök benne lennének a köztudatban. Nemcsak 1848-tól vannak hőseink, a hunok elképesztő dolgokat műveltek, és azért voltak olyan huszárjaink amilyenek, mert ilyen elődeik voltak.

Válasz

M Imre üzente 1 éve

Kaszás Gézával beszélgettünk:

Továbbra is nagy az érdeklődés Lovasíjász című dokumentumfilmje iránt. Mi a titka?

"A film a hun–magyar rokonságot igyekszik bizonyítani Kassai Lajos nemzetközi hírű lovasíjász munkásságán keresztül. Sokak kíváncsiak Kassai gondolataira, népszerűek a magyar kultúra gyökereiről vallott nézetei. A Lovasíjász az elmúlt egy évben átlépte a magyar filmeknél ritka 100 ezres nézőszámot."

Milyen tervei vannak erre az évre?

"Most egy nagyobb filmes produkció körvonalazódik bennem, újabb dokumentumfilmet szeretnék tető alá hozni. Kíváncsi vagyok arra, mit tudnak rólunk és származásunkról a világban. Sok külföldi helyszínt tervezünk ebbe a filmbe, szeretnénk eljutni Belső-Mongóliába, In­diába, Oroszország legeldugottabb tájaira, hogy megmutassuk azt a sokszínű képet, amely rólunk él. Most azon dolgozunk, hogy megteremtsük az anyagi feltételeket a forgatáshoz."

Akkor most a színházi szerepek kicsit háttérbe szorulnak?

"Jelenleg az Újszínházban egyetlen stúdiószínházi darabban játszom. A mai témájú kétszemélyes produkció mellett a jövő évadra nem vállaltam újabb bemutatót. Az a tervem, hogy producerként és rendezőként folytatom tovább. Nem is tudnám vállalni a színházi terhelést, készülő filmem minden időmet lefoglalja."
... http://www.blikk.hu/sztarvilag/sztarsztorik/3-kerdes-3-valasz-kaszas-geza-szinesszel/3hmv66c

Válasz

M Imre üzente 1 éve

A Lovasíjász

Szeretnénk köszönetünket kifejezni minden megosztásért, minden kedves szóért!!!
Örömmel írom nektek, hogy a felhívásra várakozáson felül jelentkeztek művelődési házak, mozik melyek vetítési listáját itt olvashatjátok.

Art+Cinema-Budapest 02.26
Ásotthalom- Művelődési Ház 03.01
Bátaszék- Művelődési Ház 03.02 18.00
Budapest XVIII. kerület- Kondor Béla Művelődési Ház- 03.01 18.00
Bodrogkeresztúr- Faluház 03.03
Debrecen- Apolló Mozi- 03.04 16.30
Deszk- Művelődési Ház 03.01. 18.00
Érd- Művelődési Központ- 02.28 18.00
Gyümölcsény Faluház- 03.04
Jászkisér- Művelődési Ház 02.27 17.00
Kaposvár- Rippl-Rónai Városi Múzeum- 02.27
Környe- Művelődési Ház 03.03 18.00
Kovácsszénája- kultúrház 03.02. 18.00
Markaz- Közművelődési Intézmény 03.03 17.00
Mánfa- kultúrház- 03.03 18.00
Mezőberény- Kulturális Központ 02.17. 18.00
Mezőtúr- közösségi Ház- 03.03 18.00
Monor- Vigadó Kulturális Központ 03.03
Nagykőrös- Kőrös Art Mozi- 02.28-03.05 mindennap
Nézsa- Művelődési Ház- 03.01 18.15
Pécs- Pécsbányai Közösségi Ház 03.03 19.00
Somoskőújfalu- Művelődési Ház 03.03 14.00
Szászvár- Közösségi Ház 2 vetítés ebből 1 az iskolásoknak! 03.03 18.00
Szécsény, Rétság, Karancsberény- Művelődési Központ- 02.27, 02.28, 03.03
Taliándörögd- Közösségi Ház 03.04
Tamásvásáralja- 03.04 18.00
Várvölgy- Kultúrház- 03.03.18.30

Nagyar- Művelődési Ház- egyeztetés alatt
Ságvár- Művelődési Ház - egyeztetés alatt
Tiszavasvási- Művelődési Ház- egyeztetés alatt
Tolcsva- Mikrotérségi Központ- időpont egyeztetés alatt
Bugyi- Művelődési Ház - időpont egyeztetés alatt
Albertirsa- Művelődési Ház- időpont egyeztetés alatt
Felcsút- Iskolák is! - időpont egyeztetés alatt
Kissomlyó- Művelődési Ház- időpont egyeztetés alatt
Jászfelsőszentgyörgy- Művelődési Ház- időpont egyeztetés alatt
Körmend- Batthyány kastély színházterem- több vetítés!
Cserháthaláp- Művelődési Ház- időpont egyeztetés alatt
Bársonyos és Kerékteleki Általános Iskola!
Cinema Ózd-időpont egyeztetés alatt

Kérlek OSSZÁTOK!

A Magyar Filmakadémia tagjai úgy döntöttek, hogy A LOVASÍJÁSZ NEM szerepel a 2016. év legjobb, a Magyar Filmhéten (február 26-március 5.) bemutatásra kerülő és arra méltó dokumentumfilmjei között!

Ennek ellenére szeretnénk hozzájárulni a filmhéthez, hogy mindenkihez eljusson a film, azokhoz is akik még nem látták, és azokhoz is, akik újra szeretnék nézni!
Éppen ezért úgy döntöttünk, hogy minden ELLENSZOLGÁLTATÁS NÉLKÜL felajánljuk a filmet bármely MOZI és MŰVELŐDÉSI HÁZ számára vetítésre február 26 és március 5-e közötti időszakban.

Kérlek terjesszétek és keressétek a mozikban és művelődési házakban a filmet.
Vetítési szándékot alovasijasz@gmail.com címre jelezzétek!
Nagyon köszönünk minden szeretetet!

http://24.hu/kultura/2017/02/08/megvannak-az-idei-magyar-filmdijak-jeloltjei/

Válasz

M Imre üzente 2 éve

Hungarian 'Master' fires passion for horseback archery
https://www.yahoo.com/news/hungarian-master-fires-passion-horseback-archery-060954848.html
AFP•March 19, 2015

Kép:
http://media.zenfs.com/en_us/News/afp.com/Part-REF-DM-DV1986499-1-1-0.jpg
Lajos Kassai, a master horseback archer in Hungary, prepares his shot at the 'Valley' in Kaposmero village on March 7, 2015 (AFP Photo/Attila Kisbenedek)

Kaposmero (Hungary) (AFP) - No one knows more about shooting arrows from a speeding horse than Lajos Kassai, the man called "The Master" by students and visitors alike to his school in a remote Hungarian valley.

Inspired by Hungarians' nomadic, warlike forebears who arrived in the Carpathian basin from the Eurasian steppes in the late ninth century, he follows each thud from an arrow into a flying target with a raucous battle-cry.

Kassai is a living legend, the holder of five Guinness World Records, who has turned horseback archery into a recognised sport.

"I was six when I made my first bow out of a willow branch," the 54-year-old told AFP at a recent open day at his school down a bumpy dirt track near Kaposmero, 180 kilometres (110 miles) southwest of Budapest.

"My mind dreamt of yurts, arrows flying, and horses on the steppes, it was as if I was guided to horseback archery," said Kassai, the only person on record as having shot arrows at targets from a horse continually for 24 hours.

"The key is rhythm and balance. You must synchronise two things at once: the lower body focuses on the motion of the horse, the upper body on the target," he says.

Kassai's school, the first of several around Europe, the US and Canada that he has developed since the late-1980s when he codified the competition rules of the sport, currently has around 300 students enrolled, both men and women.

"Feel the breathing and heartbeat of the horse, become one with it," he says during a display to students lying back on the perfectly still animals, all handsome grey Arabians and Shagya-Arabians, popular breeds in this central European country.

"Close your eyes and think of your brave ancestors who built empires from the Great Wall of China to Europe," he tells them. "Those who were born in yurts and died on horseback."

"He pushes us to our limits, tests our reactions, just like the horses do," says Kata Csillag, a 33-year-old fashion designer from Budapest taking lessons from the Master.

If she passes a series of gruelling exams later this year she will become one of around 260 horseback archers around the world eligible to compete in international competition.

"You can learn so much about yourself, how to react to situations, live in the moment," Csillag told AFP.

- The Hungarian identity -

Kassai's fame has even reached Hollywood where he is training US actor Matt Damon for a role as a mounted archer in an upcoming action movie.

"I'm surprised how fast he learned, actually he's been one of my best ever students," he says of Damon with a smile.

Connecting with their Magyar roots resonates with many of the students and visitors at "Kassai Valley", as the sprawling complex of dusty training tracks and stables next is known to locals.

"The core of horseback archery is history and tradition," says Istvan Toth from nearby Kaposvar, watching the displays as Hungarian folk music blasts from a loudspeaker.

"If you know your own roots, where you come from, then you can see and perhaps achieve a future which is important for you," he says.

Kassai, who told AFP he has a "European mind, and an Eastern heart", calls horseback archery the most dynamically developing equestrian sport of the 21st century.

Last year, some 22 countries were represented at a World Cup in Kassai Valley.

The Magyars dominated, taking the first nine places, while the top scorer, of course, was Kassai, the Master.

Válasz

M Imre üzente 2 éve

Kassai Lajosnál forgatott a Kisbajnok című műsor!
http://www.mediaklikk.hu/video/kisbajnok-2016-09-11-i-adas-2/#
32. perctől.

Válasz

M Imre üzente 2 éve

Megérte Kassaival készülnie Matt Damonnak - 2016. augusztus 1.
http://fightermagazin.hu/megerte-kassaival-keszulnie-matt-damonnak/

Talán már nem emlékeznek rá, de tavaly januárban megírtuk, hogy Matt Damont a magyar lovasíjászat sportág
https://hu.wikipedia.org/wiki/Lovas%C3%ADj%C3%A1szat
megteremtője, Kassai Lajos készítette fel az egyik filmszerepére,
http://fightermagazin.hu/kassai-lajos-kesziti-fel-uj-filmszerepere-matt-damont/
melyben a világsztár egy lovasíjász alakít. A filmnek nemrég érkezett meg a bemutatója. Mutatjuk.

“Felkértek, hogy segítsem Matt Damont legújabb filmjére való felkészülésében és az akciójelenetek kidolgozásában. A több százmillió dolláros hollywood-i produkcióban a főhős egy lovasíjászt alakít. A közös munka elkezdődött, Matt egy egészen kivételes tehetség és meglepően gyorsan tanul” – tette ki a szöveget 2015 januárjában saját üzenőfalára Kassai Lajos, és ezt a képet csatolta hozzá:
http://fightermagazin.hu/wp-content/uploads/admin-ajax3.jpg

Akkor még nem tudtuk pontosan, mi lesz a film címe, de nemrég ez is kiderült: “A Nagy Fal” (The Great Wall) lesz az, amire jegyet kell váltani majd a moziban. Íme a film előzetese:
https://youtu.be/u2qHu7E4Y5w

A film nem történelmi jellegű, hanem fantasy lesz, ahol Damon karaktere a kínai mitológiából származó képzeletbeli teremtményeket íjaz szanaszét.

A film költségvetése Kassai előrejelzését támasztja alá: tényleg nagyon drága volt, összesen 160 millió dollárba került. Sokakban felvetődött a kérdés, hogy miért alakítja a főszerepet egy ősi Kínáról szóló filmben egy fehér férfi. A karakterről még semmit sem tudni (még a nevét sem!), ezért erre még nem tudjuk a választ, mindenesetre úgy tűnik, hogy a kínaiak inkább örülnek Matt Damon személyének.

A szuperprodukció 2017 februárjában kerül mozikba, és már láthatjuk is, miért kérte fel Damon a világ egyik legjobb íjászának segítségét a szerepre.

Válasz

M Imre üzente 2 éve

A magyarok 22 ország lovasíjászai közt sem találtak legyőzőre

22 ország mintegy 60 lovasíjásza mérte össze tudását a Kassai-Völgyben július 4-5-én. Az 1. Nyílt Kassai Lovasíjász Világbajnokságon
http://www.lovasok.hu/index.php?i=80959
a versenyzőknek mindössze 20 másodpercük volt bizonyítani.

A versenyzőknek egy 100 méteres pályán kilencszer kellett végig vágtázni és 20 másodperc alatt minél többször beletalálni a céltáblába.

A két napos megmérettetésre a világ minden tájáról érkezett versenyző. Neveztek többek között az Egyesült Államokból, Bolíviából, Brazíliából, Dél-Afrikából, Finnországból, Franciaországból, Kínából, Új-Zélandból, Svájcból és Norvégiából is.

A lovasíjászat, mint sportág alapjait Kassai Lajos tette le a 80-as években. Az elmúlt húsz év során számos versenyt rendezett a völgyben, ez a bajnokság azonban az egyik legkiemelkedőbb rendezvény a szakág eddigi történelmében.

A Somogy Televízió munkatársai a helyszínen járva, a világbajnokság résztvevőit kérdezték a tapasztaltakról.

Kassai Lajos: A lovasíjászat minden erkölcsi elismerést megkapott a hazámban, tavaly hungarikum lett, fölkerült a korona erre a teljesítményre, és most egyre erősebben kiállok a világ elé, hiszen magam mögött tudhatom a hazámat.
http://www.lovasok.hu/index.php?i=87979
(kép galériával)

Válasz

M Imre üzente 2 éve

2016-02-18
Csájnavud - a Demokrata újság 2016. február 17. száma.
http://www.lovasijaszat.hu/volgy/index.php?module=news&iid=539&lang=1

Felkértek, hogy segítsem egy Oscar-díjas színész felkészülését következő filmjére, melyben egy íjászt alakít.

Budapesten találkoztunk először, én felkeltettem érdeklődését lovasíjász tudásommal, ő pedig egyszerűségével, a téma iránti alázatával és istenadta tehetségével. Mély benyomást tettünk egymásra, megkért, hogy tartsak vele Kínába a filmgyárba.
A jó színész olyan mint a gyurma, könnyen formálható, jól illeszthető a rendező által alkotott keretbe, és színes. Gyúrható anélkül, hogy a kezedre tapadna vagy szagával betöltené környezetedet. Szemben a celebbel, aki ragad, szaglik és harsány.


Peking

A filmgyár egyórányira van a reptértől, a várostól kifelé. A szállodai szobám huszonegyedik emeleti ablakából jól látható, hogy alig lehet nagyobb Kaposmérőnél. Óriási csarnokok, raktárépületek és irodaházak tömege tölti ki a hatalmas teret. Hétfőn reggel mutattak be az adminisztrációnak, néhány producernek és a világhírű rendezőnek.

Öltözködésében, megjelenésében, viselkedésében egyszerű hétköznapi ember benyomását kelti, de átható tekintete tükrözi mély lelkét. Az extravagancia, a műfurcsaság, a világosítók, a kellékesek, a műszak eszköztára. A sallangnak a lószerszámon van a helye, nem egy férfin.

Már volt elképzelése az íjászjelenetekről, de nyitott volt minden ötlettel szemben.


A csomó

Huszonöt embernek mutattak be tíz különböző irodában, végigvittek a forgatási helyszíneken, de az edzésre felkínált helyek egyikét sem tartottam alkalmasnak. Nem találtam a helyem a rendszerben, itt vagy irányítasz, vagy irányítanak, én meg beszorultam a rétegek közé. Miután nem volt olyan ember, aki megmondja, mit tegyek, kénytelen voltam átvenni a kezdeményezést. Elmondtam, mit akarok és hogy mire van szükségem.

Mindenkitől kértem valamit, aki szembe jött velem, azzal a feltételezéssel, hogy akad köztük olyan is, akinek valóban ez lenne a dolga. Találtam egy termet, ami kitűnően megfelelt elképzeléseimnek, majd elkezdtem begyűjteni a felszerelést. Nagy mennyiségű szénabála az istállóból, műanyag lapok a kaszkadőröktől, kötelek a műszaktól, labdák, képek a falakra, szőnyeg, két nap alatt együtt volt minden, amit akartam.

Az utolsó polifoam lapot drótoztam a szénabálákból épített falhoz, mikor az asztal, amin álltam, nagy reccsenéssel összetört alattam. Zuhanás közben a felcsapódó vasalat eltörte a bal csuklómat.

A kis helyiségben kellemes szénaszag volt, és olyan csend töltötte be a termet, amit a csatatereken érezhet az ember, mikor egy rövid ideig tűzszünet van. Mikor életünk fonalát gombolyítva egy csomóhoz érünk, egy villanás erejéig bepillanthatunk lényünk belső univerzuma és az azt körülvevő világmindenség viszonyrendszerébe.

Vannak, akik úgy képzelik, az életükben lezajló események jelek, melyekkel egy felettes hatalom üzen, hogy a megfelelő irányba terelje őket, én sohasem feltételeznék ilyet. Nem kérdőjelezem meg isten létét, pogány vagyok, nem materialista, de lelkem abból a korból való, mikor még nem bratyizott, nem kufárkodott, és nem csúszott térden teremtője előtt az ember.


Komjáthy Jenő szavai csengenek fülemben:

Pogány vagyok. Nincs bennem semmi
Alázatos, tömjénszagú.
Zsolozsma, zsoltár, istenesdi
Nem ejti lelkemet rabul.
...
Nem ejt meg engem semmi földi
Se földöntúli hatalom.
Az eget ostrommal bevenni,
Nem lekoldulni akarom.
...
S gyűlöllek téged, korcs alázat,
Törpék álarca, pórerény!
Hiszen te adtál kúszni lábat
A gyávaságnak, látom én.


Kórház

Másnap reggel megmutattam cipóra dagadt kezem a stáb orvosának. A fehérköpenyes kínai bácsi együttérzően csóválta fejét, majd egy kínai tolmácslány társaságában betessékelt egy furgonba. Amilyen sebességgel elindult az autó, én olyan lendülettel repültem a kocsi hátuljába, ugyanis az a széksor, amelyre nagyon udvariasan leültettek, nem volt a padozathoz rögzítve.

A kórház egy lakatosműhely benyomását keltette. A látottak alapján nem lepett volna meg, ha egy harapófogóval kiszedik az alkarcsontomat, belekalapálnak egy U-szeget és visszateszik. Adminisztráció, majd vizsgálat és irány a röntgen. Beálltunk a sorba, a tolmácslány belevetette magát a folyosón szabadon álló tolószékbe, egy jókora nyeles nyalókát tömött a szájába és a telefonjával játszott. Ezen tevékenységét akkor sem szakította félbe, mikor a körülöttünk zajló események felől érdeklődtem. A mobilját tapogatta és úgy beszélt, miközben ránk se nézett, hogy kilógott a nyalóka pálcikája a fejéből, amitől a szája sarkában kis buborékok keletkeztek. Eljátszottam a gondolattal, hogy az egyik kis buborékot a még kifogástalan állapotban lévő jobb öklömmel kipukkasztom úgy, hogy a közönynek e vágott szemű mintaszobra rokkantszékével a folyosó távoli végén lévő falnak csattan.

A bácsi jelezte, hogy menjek. A ”karosszérialakatos műhely” diagnosztikai részlegének ajtaja tárult fel előttem. Egy ütött-kopott röntgenhez vezettek, ami egy modern, jól működő masina volt, csak rengeteget használták. Gyorsan elkészítették a felvételeket, majd közölték, hogy ez alapján még nem tudnak pontos diagnózist felállítani és elküldtek a CT-re. A készülék a folyosó másik végén volt. Kérték, hogy legyek türelmes, mert nagyon sokan vannak. Nem tudtam meglepetésemet véka alá rejteni, mikor kiderült, hogy mindössze tízen várakoznak előttem. Egy órán belül megvoltak a felvételek és közölték, hogy megúszom egy gipsszel, ami szintén gyorsan a kezemre került. A fehér köpenyes „lakatosokról” el kell mondanom, kitűnő és nagyon lelkiismeretes szakemberek.


Leltár

A völgyemben sokféle állat vesz körül, születnek, társadalmi életet élnek, küzdenek, meghalnak.

Színes világukban sok mindent tapasztaltam, de egyet nem láttam soha, nem volt köztük olyan, aki szánta volna magát. Ez csak ránk, emberekre jellemző. Minden problémát könnyedén megoldottam, de egy dolog szenvedést okozott, nem tudtam az anyanyelvemen szólni. Nem tudok a hazámtól hosszú ideig távol maradni, én mindig önszántamból mentem, de mélyen együtt érzek azokkal, akik ezt kényszerből teszik.
Elképesztő, mennyit láttam és tanultam. Egy palotát képesek felépíteni egyetlen jelenetért. Mi az, amit egy színésznek kell megtenni, mi az, ami már a kaszkadőr dolga, és hol lép a rendszerbe a CGI. Mindent el fogok mesélni, mert sokakat érdekel és az egy hosszabb történet lesz, mint személyes kálváriám, de mint minden résztvevőt, engem is kötelez egy titoktartási szerződés. Az élmények élesek és nem csorbulnak a bemutatóig, akkor újra jelentkezem.

Kassai Lajos
Peking, 2015. március 24.

Válasz

M Imre üzente 2 éve

Kassai Lajos felszólalása a Parlamentben

Lovag Kassai Lajos beszédének leirata:
http://www.szentgyorgylovagrend.eu/index.php?page=161&lang=hu

Nagy örömömre szolgál, hogy a lovas hagyományőrzés helyet kapott az új nemzeti lovas programban. Foglalkoznunk kell ezzel a területtel azért, mert kiszárad az a fa, amelynek elvágják gyökereit. Elsorvad az a nemzet, mely nem tiszteli őseit, nem ápolja történelmi hagyományait. Foglalkoznunk kell ezzel a területtel azért, mert egyre népszerűbb, és egyre nagyobb tömegeket vonz. És foglalkoznunk kell vele azért, mert a jó és a rossz lovas hagyományőrző egymással ellentétes foglalkozást művel.

Amíg egy hiteles fegyelmezett történelmi kép, egy szakmailag hibátlan program öregbíti lovas nemzetünk hírnevét, addig ennek elfuserált változata nehezen jóvátehető károkat okoz országunk pozitív megítélésében. Számomra egy Árpád-sávos zászlót vadul lengető ember még nem meríti ki a hagyományőrzés fogalmát.

Sokszínű, hősiességben és önfeláldozásban bővelkedő történelmünk megjelenítése elhivatott és szakmailag magasan képzett embereket kíván. Vegyük csak például Árpád lovasíjászait, Mátyás fekete seregét, vagy 48-as huszárainkat. Ezért én a fő hangsúlyt a továbblépéshez a képzésben látom.

Történelmünkben számtalan pozitív példa van, egy ilyen az 1700-as évek végén báró Csekonics által létrehozott ménesbirtok-rendszer, mely jobbnál jobb katonai felhasználású lovakat produkál. A kitűnően felépített és működtetett rendszer egyre nagyobb nemzetközi sikereket ér el, melynek csúcspontja 1900-ban Párizsban a világkiállításon „a világ legjobb lova” cím elérése. Nemcsak a tenyésztésben, a képzésben is élen járunk. Erre a feladatra Örkény-tábor volt hivatott. Rövid fennállása alatt ontja a világklasszis szakembereket. Munkásságuk jelentős mértékben befolyásolja a kialakult lovas sportokat.

Aztán 1945-ben a nemzetet elönti a vörös iszap. Nyilvánvalóan nem természeti katasztrófával állunk szemben, még annak ellenére sem, hogy mind a mai napig egyetlen ember sem lett felelősségre vonva a történtekért. A mérgező, ragacsos vörös iszap mindent beborít. Valamit azonnal megöl, valami halálos sebet kap, és vannak területek, melyek maradandó sérüléseket szenvednek. Meghal a szakmaiság, és meghal az elegancia. Senki ne gondolja, hogy ennek a folyamatnak a legszörnyűbb eleme az, amikor kiváló lovas tanárainkból kazánfűtők, utcaseprők és kocsikísérők lesznek. Mert az a kazán, amit ők fűtenek, az meleget ad. Az az utca, melyet ezek az emberek söpörnek, tiszta lesz. És az az áru, amit ők raknak a teherautókra, az eléri úti célját. A nehezen gyógyítható, szinte jóvátehetetlen hiba az, amikor utcaseprőkből lovas oktatók lesznek. Kazánfűtőkből lótenyésztők. És kocsikísérőkből ménesbirtok igazgatók.

Egy új korszak csak egy régi korszak lezárásával kezdődhet. Ahhoz, hogy részletes és hatékony koncepciót dolgozzunk ki a jövőnket tekintve, fontos múltunk ismerete és jelenlegi helyzetünk pontos meghatározása. Sajnos mi nem vagyunk abban a szerencsés helyzetben, hogy nulláról induljunk. Igazi értelemben vett lovas hagyományőrzésről csak a vörös iszap kiszáradása után beszélhetünk, és ez a 80-as évek vége és 90-es évek eleje. Akkor még nem tudtuk, hogy a levegőben terjengő vörös por legalább olyan veszélyes.

Az mégis csak enyhe szóhasználattal élve is bizarr helyzet, hogy hazájukat szerető, kultúrájukat tisztelő, hagyományaikat önálló erőből képviselő emberek állandóan szembekerüljenek saját kormányukkal.

Tűrhetetlen és a jövőben megengedhetetlen az az állapot, ami 2007-ben Árpád halálának 1100. évfordulóját jellemezte, hogy sem az állam, sem a nagyhatalmú média részéről egy szó sem hangzott el ezen a kivételes évfordulón. Halott az a nemzet, amely ennyire nem tiszteli őseit. Mint ahogy tűrhetetlen és megengedhetetlen az is, hogy egyes emberek, politikai pártok nemzeti szimbólumainkat díszletként használják aktuális politikai nézeteik hangsúlyozására. Egy hagyományőrzőnek két dologban kell nagyon körültekintőnek lennie. Mi az, amit a múltból áthoz a jelenbe, és hogy azt itt miként képviseli. „Ki korát megelőzi, csak halála után él. Ki elmarad korától, élve is halott. Nagyot csak az képes alkotni, ki korának embere.”

A továbblépés lehetőségét én a komplexitásban látom, az egymástól nagyon differenciáltan működő ágak integrációja által. Fel kell számolnunk a szakágak közötti elszigeteltséget, és meg kell keresnünk a közös kapcsolódási pontokat. A magyar lovas hagyományőrzésnek a magyar lótenyésztésre kell támaszkodnia, az idegenforgalomnak ki kell használnia a szakmailag jól összerakott és látványos produkcióban rejlő lehetőségeket. Megengedhetetlen, hogy lovas oktatói bázisainkon a történelmi hagyományőrzés ne kapjon nagyobb teret és szerepet. De a legfontosabb dolog, hogy mindaz, ami a lóval kapcsolatos, egy intézménybe integrálódjon, és egy személy legyen ennek a felelőse. Döntések pedig szigorúan szakmai alapon szülessenek, a szakágak által kijelölt legelhivatottabb és legképzettebb vezetők által.

Egy nemzet minőségét az érzelem és az értelem aránya határozza meg. Az a hév és elhivatottság, ami a mai lovas társadalmunkat jellemzi és a szakmai tudás, melyet felhalmozott, elegendő ahhoz, hogy kitűzött céljait elérje, ha a jövőt tekintve képesek leszünk tevékenységünket összehangolni. Méltók lehetünk régi jó hírünkhöz, újra lovas nemzet lehet a magyar! Ahogy Ausztria Európa síparadicsoma, úgy válhat hazánk Európa lovas paradicsomává.

http://www.kassai-lovasijaszat.hu/

Válasz

M Imre üzente 2 éve

A Lovasíjász - Beszélgetés Kaszás Gézával a filmről
https://www.youtube.com/watch?v=JAd0WL7PQhI
Közzététel: 2016. jan. 15.
A sajtóvetítés után készült riport.
Támogasd a Civil Média felépítését: http://civilmultimedia.com/civil-media/
2016 a változás éve!
https://www.youtube.com/channel/UC1wK2l1lrBp3guqyfSezl3w
CMM Televízió

Válasz

M Imre üzente 2 éve

Amikor az íjászból lesz céltábla
http://civilmultimedia.com/amikor-az-ijaszbol-lesz-celtabla/
Civil MultiMédia
2016-02-14

Amikor az íjászból lesz céltábla: amint a kormány kihirdette, hogy a Saul fiát a középiskolások ingyen nézhetik meg a mozikban, a jobbikos Dúró Dóra azzal kontrázott, hogy ő inkább A lovasíjászt nézetné meg a fiatalokkal. Hogyan érinti ez a szembeállítás?
A premier után az Index oldalán a következő két főcím volt olvasható: „Nézze meg a Saul fia nyitójelenetét!”, „A Lovasíjásztól ments meg, Urunk, Minket!” A hitvány provokációt csak a filmről szóló kritika silánysága múlta felül, de azt pontosan lehetett tudni, hogy ezzel egy lavinát indítanak el. A Lovasíjász megtekintése nemhogy nem kötelező, hanem a magyar mozik túlnyomó többsége elzárkózott a vetítésétől. Jelenleg úgy terjed a film, mint a nyolcvanas években a kommunizmussal való szembenállás, stencilezett szórólapokon. Ha nem engedik a vetítését az egyik városban, akkor a kíváncsiskodók egy másik városba utaznak, hogy láthassák. Ha kell, termet bérelnek, ha kell harmincas-negyvenesével verődnek csoportokba. A lovasíjászatról szóló film úgy terjed, mint a lovasíjászat. A maga természetes útján és megállíthatatlanul.

Meglepő a válasza, hiszen sokak szemében – bár nyíltan sosem politizált – Kassai Lajos csakis jobbikos lehet. Vona Gábor például két éve tett parlamenti felszólalását mintha kifejezetten az ön követőinek hízelgett volna: „Finnugorizmussal nem lehet nemzeti egységet teremteni, de azzal, hogy Attila unokái vagyunk, igen.” Vagy tévednénk?
Nem az a kérdés, hogy finnugorizmussal vagy Attila rokonságával lehet-e nemzeti egységet teremteni, hanem vezetőink képesek-e pozitív képet adni a társadalomnak. Van-e olyan követhető víziójuk, ami nem ütközik ellenállásba a néplélekben. Azzal sikerült az általam kifejlesztett lovasíjászatot népszerűsíteni, hogy hittem abban, amit csinálok és azt magas színvonalon be tudtam mutatni és képes voltam bebizonyítani egy kezdőnek, hogy megfelelő gyakorlással ezt ő is elérheti, mert nem az a kérdés, hogy „jobb” vagy „bal”, hanem hitelesek vagyunk-e abban, amit csinálunk vagy sem.

Ön a lovasíjászattal nem történelmi rekonstrukciót hajt végre, hiszen íjait sem VIII. századi, hanem modern anyagokból készíti. Miért olyan fontosak egyáltalán a lovasíjászat szempontjából ezek a történelmi kérdések? Egy argentin, német vagy dél-afrikai lovasíjász számára aligha sorsdöntő mindez…
Egy lovasíjász számára csak egyetlen sorsdöntő kérdés létezik, célba talál-e vagy sem, legyen az argentín, német vagy dél-afrikai. Nem azért érdekel hazám történelme, mert lovasíjász lettem, épp ellenkezőleg, azért lettem lovasíjász, mert érdekel hazám történelme. Úgy érzem nem véletlenül születtem a Kárpát-medencébe és nem véletlenül születtem magyarnak. Szeretem a hazámat és foglalkoztat a magyarság történelme. Szerintem nincs még egy nép a világon, melynek ennyiféleképpen magyaráznák gyökereit. Magyarnak lenni egy komoly kihívás. Szinte nincs olyan generáció, aki ne lett volna sárba tiporva és porig alázva cigányságáért, zsidóságáért, svábságáért, magyarságáért, vagy csak úgy, hogy ne maradjon ki ebből a sorból. Én csak egy vagyok a több millióból, aki nem hajlandó tovább szégyellnie magát apáik, nagyapáik, dédapáik, vélt vagy valós bűneiért. Csűrhetik és csavarhatják történelmünket a tudós urak, de a lelkemben én akkor is a Fehérlófia vagyok.

A lovasíjász című filmben többször elhangzik, hogy a hazai tudományos élet – és maga az akadémia – egyoldalúan kezeli a magyar őstörténet kutatását. 2012-ben létrejött az MTA Magyar Őstörténeti Munkacsoportja. Ez nem jelent nyitást?
Ennek a munkacsoportnak a vezetőjét is és számos tagját is személyesen ismerem. Gondozásukban megjelent egy kitűnő minőségű trilógia, ami a 8. századig nyúlik vissza és csak ajánlani tudom mindenkinek. Hazánkban ez az első olyan tudományos generáció, aki nagymértékben támaszkodik a hagyományőrzők köréből kikerült kísérleti régészek munkásságára. Ennek a közösségnek a munkája nyomán egy sokkal tisztább kép alakult ki a magyar történelem általuk „honfoglalásnak” és „kalandozásnak” fémjelzett korszakáról. Szeretném eloszlatni azt az általános nézetet, hogy van egy tudományos világ egy jól megalkotott történelem képpel és ezzel szemben a szittya hagyományőrzők, akik saját maguknak tákoltak történelmet. A valóság az, hogy nagyon komoly tudósok feszülnek egymásnak. Az pedig, hogy a szembenálló felek közül melyik van pozícióban a mindenkori politikai hatalom döntése. Ez pedig azért lehetséges, mert amíg az általános tudományokban a tapasztalat a meghatározó, addig a történelemben a szemlélet. Gondoljunk csak bele, hogy az én generációmnak 56-ot még ellenforradalomnak írták le a történelemkönyvek. A mai iskolásoknak pedig már forradalomként tanítják. Ha lehetséges egy ekkora hajtűkanyar csak a saját életünkben, akkor vetítsük ki mindezt nemzetünk többezeréves történelmére és meg fogjuk érteni a viták okát.

A filmmel kapcsolatos visszatérő kritika, hogy a látottak alapján nem ismeri meg Önt a néző. Hús-vér ember helyett gurut kapunk, holott azt még az Önt ellentmondásos figurának tartó kritikusok is leszögezik, hogy nagyon izgalmas személyiség. (A filmből például nem derül ki, hogy közgazdasági előismeretek nélkül hogyan épített fel egy jól működő üzemet, teremtette meg a kaposmérői völgyet – makoveczi ihletésű épületekkel, fedett lovasíjászpályával, sajátos rezervátummal. Mindehhez nyilván cégvezetői tudásra is szüksége volt. Honnan tanulta ki mindezt?)
Ha mindezt bemutatta volna Kaszás Géza, olyan unalmas lenne a film, amit még én sem néznék meg. Nem tudtam, hogy mindahhoz, amit elértem az életben közgazdasági tudásra van szükség. Mind a mai napig abban a tévhitben élek, hogy elég a sikerhez, ha valamit jól csinálunk. Ha jó íjat készítek, megveszik, ha ügyesen lovasíjászom, meghívnak bemutatókra, ha rendelkezek azzal a képességgel, hogy átadjam a tudásomat, megkérnek, hogy tanítsak, ha a film jó, sokan meg fogják nézni, ha rossz, kutyát nem fog érdekelni, teljesen függetlenül a bértolnokok és a kritikusok erőfeszítéseitől. Az igazi tanítóim azok a hibák voltak, melyeket elkövettem. Nem vagyok guru, csak annak tűnök, és azért tűnök annak, mert vakok közt a félszemű király.

Unalmas? A bestsellerlisták élén rendre feltűnnek a Hogyan legyek sikeres? témájú könyvek. Márpedig ön céget vezet, rengeteg országban ismerik el a tudását – igazi self-made man. Miért gondolja, hogy a nézőket nem érdekelné ez a karrier?
A szerencse nem tanítható, nincs ilyen tantárgy. A sors nem választható, (habár ez utóbbiban Szondi Lipót óta vannak bennem kételyek.) Egy héttel ezelőtt Dél-Afrikában adtam át egy lovasíjász pályát. Ez egy történelmi pillanat mind a lovasíjászat, mind a dél-afrikai sport történetében és ez az érzés áthatotta a résztvevőket is, s miközben lovaikat rakták a trélerekre már azon törték a fejüket, hogy hozhatnák létre a pályát saját városukban, hogy ne kelljen ezer kilómétert utazniuk egy versenyért. Érezhető volt, hogy aznap egy bomba robbant és most a szilánkok szerteszét repülnek Dél-Afrikában.
Hazafelé menet megálltam Katarban egy barátomnál, akit rokoni szálak fűznek a királyhoz. Az oázisban, amit saját maga teremtett, csúcsminőségű arab lovak tenyésztésével foglalkozik. Megkért, hogy nézzek rá egy lovára, ami „problémás”. Mikor elém vezette egy halál sápadt lovász, aki az életéért küzdött, már láttam a problémát, ami egyszerűen megfogalmazva: a ló mindenkit meg akart ölni, aki csak a közelébe került. Úgy dobálta szerencsétlen felvezetőjét, mint bohóc a sapkáját. Félbeszakítva a drámát, megkértem, hogy eressze szabadon a karámban. Ha létezik öntőminta sablon, melyben a tökéletes arab lovat készítik, hát ez a szikrázóan fehér tizenkét éves arab csődőr mindenbizonnyal abból került ki. Ali elmondta, hogy ennek már az apja is ilyen volt. -Ilyen volt hát, -mondtam neki- és biztos lehetsz benne, hogy a nagyapja is ilyen volt, és tudod azért volt ilyen, mert ti arabok háromezer évet szántatok arra, hogy kitenyésszétek a világ legjobb csataménjét. Nagyot rúgnának a fenekedbe az őseid, ha megtudnák, hogy te most plüss macira cserélnéd le azt, amiért idáig küzdöttek. Beléptem a körkarámba és egy óra múlva a ló a vállamra hajtotta a fejét. Még most is érzem a tarkómon a leheletét. Ekkor érkezett egy magas rangú állami és katonai vezetőkből álló delegáció barátomhoz, akik micsoda véletlen azért érkeztek, hogy az ősi arab hadijátékoknak egy központot hozzanak létre. A látottak után felkértek, hogy segítsem munkájukat.

Olvastam olyan kritikát, melyben Kaszás Gézát azzal vádolják, hogy giccses és pátoszos filmet csinált rólam. Nem csinálhatott mást, hiszen az életem giccses és pátoszos. Annyira operett, hogy néha hallom a zenét. Tessék mondani, mit lehet ebből tanítani?

Ha lovasíjászatról lehántjuk a magyar hagyományőrzői – vagyis kulturális – réteget, akkor olyan küzdősportot kapunk, mint a dzsúdó vagy a karate. Szabályozott sportágat. Csalódott lenne, ha így – kulturális vonatkozásaitól megfosztva – alakulna a lovasíjászat nemzetközi karrierje? (Bár olimpián nem szerepel a lovasíjászat, világbajnokságot szerveznek most is.)
Ha lehántjuk a lovasíjászatról a kulturális réteget, akkor egy olyan sportot kapunk, mint amilyen például a síugrás, ha megtartjuk, olyan lesz, mint a kung fu vagy a karate. Ha valamit el akarunk terjeszteni a világban és arra a világ nem nyitott, ha megszakadunk sem érjük el a célunkat. Ezért valami elterjedéséhez mindig két dologra van szükség, a szándékra és a befogadásra. Az, hogy a lovasíjászat ilyen dinamikusan terjed a világon, ez annak köszönhető, hogy rendkívülien nagy a nyitottság. Ha nem lenne az, a fejem tetejére is állhatnék.

A filmben mellékszereplő, mégis emlékezetes személy Norbi, a magáról csupa rosszat állító fiú. Követi-e tanítványai lovasíjászaton kívüli életét? (Norbi például elkallódott-e a forgatás óta, vagy megmaradt tanítványnak?)
Norbi markánsan azon az úton jár, amit ott a filmbéli jelenetben vízionált magának. Kirúgták az iskolából, a nevelőszülőktől pedig javítóintézetbe került.
Miután a szülők felismerik, hogy gyerekük szeret hozzám járni, kitünő lehetőséget látnak abban, ha nem felel meg elvárásaiknak, hogy azzal büntetik, hogy nem engedik edzésre. Félek, ezzel a hibás döntéssel Norbit kirekesztették az egyetlen olyan helyről, ahol az értékeit tartották szem előtt. Nagyon sok cigány gyerek fordult meg nálam, de eddig mindegyik elkallódott. Minden egyes esetet személyes kudarcként éltem meg. Sosem volt olyan célom, hogy egy embert lovasíjásszá neveljek. Úgy gondolom, a lovasíjászat pusztán egy eszköz arra, hogy Embereket neveljek.

Várhatóan még idén kerül a mozikba egy másik film, amiben szerepet vállalt. A nagy fal című hollywoodi történelmi film kedvéért Matt Damont oktatta lovasíjászkodásra. Egy ilyen gyorstalpaló nem mond ellent az elveinek, hiszen a Kassai-iskolában a gyerekek jó ideig még csak lóra sem ülnek?
Miután még nem találtak ki olyan módszert az úszásoktatásban, amivel a vizet helyettesíthetnénk, a lovasoktatásban is az egyetlen megoldás, hogy a kezdő lóra üljön, mégpedig azonnal, minek várnánk vele! Matt Damon pedig ebben a filmjében nem lovasíjászt, csak egy íjászt alakít. Mindig érdekelt a film és a színház és szándékomban állt betekintést nyerni Hollywood kulisszái mögé, így éltem a felkínálkozó lehetőséggel. Sok élménnyel és tapasztalattal lettem gazdagabb.

Kassai Lajos
Kaposmérő, 2016. február 8.

Válasz

M Imre üzente 2 éve

A Lovasíjász
színes, magyar dokumentumfilm, 115 perc, 2015 (6)

Leírás
A film Kassai Lajos tevékenységével, az általa újrateremtett - csak az elődeinkre jellemző ősi harci képességgel - a lovasíjászattal, ennek szellemi hátterével, az abból létrejött, a világban futótűzként terjedő sporttal, Kassai Lajos kulturális életünkben betöltött szerepével foglakozik.

Mindezekről számtalan anyag található az írott és elektronikus médiában. Hasonló témával foglakozó könyve már több kiadást megért, több nyelvre lefordították. Kínában sztárként ünneplik mind a bemutatókon, mind a televízióban. Ha Hollywood olyan szuper produkciót forgat, amiben lovasíjászok szerepelnek, akkor őt kérik fel szakértőnek és ő tanítja be a sztárokat, mint a legutóbb Kínában forgatott filmben, Matt Damon-nak.

Bemutató dátuma: 2016. január 21. (Forgalmazó: Anjou Lafayette)
Stáblista:
rendező:
Kaszás Géza
operatőr:
Tiszeker Dániel
Pataki Ádám
Dorcsák Gábor

Harlon Sjamsudd
zene:
Gulya Róbert
producer:
Kaszás Géza
hangmérnök:
Major Csaba
vágó:
Mészáros Attila

szereplő:
Kassai Lajos
Dr. Obrusánszky Borbála
http://www.port.hu/a_lovasijasz/pls/w/films.film_page?i_film_id=169331

Válasz

M Imre üzente 2 éve

Miért készült film Kassai Lajosról és egyáltalán kicsoda Kassai Lajos?

Ez a számomra triviális kérdés sajnos jogos, mert ennek az embernek az ismertsége idehaza sokkal kisebb, mint külföldön. Pedig kitüntették a Magyar Köztársasági Érdemrend Tiszti Keresztjével, a Szent György Lovagrend a tagjai közé választotta, az általa újrateremtett lovasíjászat a Lovas Szövetség legfiatalabb szakága, tantárgy a Testnevelési Főiskolán és a Kassai féle lovasíjász módszer 2013 óta Hungarikum. Bemutatóit hívják Európa minden országába, Kínába, az Egyesült Államokba, Kanadába és az arab világba. Élő történelem óráin huszonöt éve lelkesednek diákok a magyar múltért, az általa szervezett és működtetett Kassai Iskola harmincnégy országgal áll kapcsolatban. A Völgy, ahol él állataival, mostanra a világ lovasíjászatának központja, kultikus helyé vált és, ami szintén rendkívül fontos, hogy egy egyszemélyes önfenntartó öko gazdaság.

Amikor kérdésre válaszolva nem rég azt mondtam Kaposmérőre megyek forgatni, azt mondták: "Hát az nem a világközepe." Nem tudom, a világnak van e közepe, és ha igen, akkor hol van, de Kaposmérő - ez a nagyon helyes, folyamatosan szépülő falu remek emberekkel és a Völggyel - bizonyosan az. A film gondolata akkor vetődött fel bennem, bennünk, amikor először a "Vágtass velem" számára forgattunk Lajosnál. Fura módon nem az a fantasztikus teljesítmény sarkallta az ötletet, amit nyújtani képes, hanem amit átéltünk. A szabadon bóklászó állatok - lovak, szürke marhák, bivalyok, malacok, kutyák, macskák és újabban libák, kacsák.

A Völgy olyan volt első látásra, mint a jehovisták szórólapján a kép, ahol a paradicsomot ábrázolták. Minden szép, tiszta, egyszerű, magától értetődő. Minden élőlény függetlenül fogazatától boldogan megfér egymás mellett. Az épületek is csak hozzáadnak a tájhoz, nem csúfítják el. Aztán láttuk, hogy mibe kerül ez - szakadatlan és kemény munkába. A 15 hektáron nincs semmi, ami felesleges. Minden okkal van, mert szükség van rá és a célszerűséget szolgálja. A házigazda beszéde is pontos, összeszedet, nincs locsi - fecsi. Az idő pedig ki van számolva, nincs üresjárat, mindig van mit csinálni. A Völgy kondiban tart. Nagyok a távolságok és nagyok a színt különbségek. Sokak számára egyik helyről eljutni a másikra már komoly edzésnek számít.

Lajos munkásságának egyik fontos elve, hogy az őseink kultúrájának vannak olyan sarokkövei melyektől nem hajlandó megválni, mint a "Tartsd a jószágot természete szerint" vagy a "Keveset egyél, keveset beszélj". A Völgyben az élet egy tökéletes és természetes rendszer, melyben harmónia uralkodik de, hogy ez így legyen, kemény szabályokat kell betartani. Embernek, állatnak egyaránt tisztelni kell a másikat és alkalmazkodni kell hozzá. Olyan, mint az élet, az - az élet, amit mi városlakók nem ismerünk. A Völgy, egy olyan tizenöt hektárnyi terület, ahol bárki számára átélhető az elfeledett világ. Tizenöt hektárnyi példa, hogy így is lehet és ha csak egy kis szeletét átéled, rájössz hogy csak így lehet.

Amikor hazajövök egy több napos forgatásról Kaposmérőről, mindig akklimatizálódnom kell, idő, kell amíg vissza állok a megszokott életemhez.

Kaszás Géza - a film producere
http://alovasijasz.hu/

Válasz